100 évente van egy olyan becsapódás, amely simán eltöröl egy várost – beszélgetés dr. Kiss László csillagásszal
- Milliárdokat költenek világszerte arra, hogy földönkívüliek jeleit elfogják. Közben lehet, hogy rossz irányban keresünk?
- Nem tudhatjuk mi a jó irány, amíg az életre való egyetlen példánk az univerzumban, a földi élet. Mindaddig, amíg egy megfigyelési pontunk van, maga a Föld, addig a világot leíró elméletek közül bármelyiket rá tudjuk húzni arra az egy pontra. Ha legalább lesz még egy pont, akkor már több irányt ki tudunk zárni. A tudományos kutatásban éppen az a szép, hogy nem tudjuk, merre visz minket. De a kíváncsiságunk vezérel, rákényszerít, hogy ne hagyjuk abba a vizsgálódásainkat.
- A klímaválság, a túlnépesedés kapcsán egyre több szó esik arról, hogy az emberiségnek fontolóra kell vennie áttelepülését más bolygókra. Stephen Hawkingtól Elon Muskig számos ilyen véleményt hallottunk.
-Ezzel kapcsolatban rögtön idézném Michel Mayort, aki a Nobel-díj bejelentése másnapján kijelentette: „Felejtsük már el ezt”. A Naprendszerben nincsen még egy lakható bolygó, a Mars sem az. Elon Musk képzeleghet arról, hogy százezer, vagy 100 év múlva egymillió embert kolóniákon tartsunk a Marson, de a Földön már napjainkban hét és fél milliárd ember él.
Tehát ha egymillió ember elmegy a Marsra, az az égvilágon semmit nem old meg abból, ami a Földön történik.
Más csillagok bolygói pedig annyira messze vannak, hogy a jelenlegi technológia mellett teljességgel elképzelhetetlen, hogy máshová költözzünk. Teljesen evidens, hogy a modern tudomány legfontosabb feladata a Földünk lakhatóságának megőrzése, lehetőleg passzív módszerekkel. A geoengineering, a földmérnökség ugyanis nagyon ingoványos terület lenne, ha elkezdenénk játszani azzal, amit valójában nem értünk. Például a Nap leárnyékolásával, hogy ne legyen olyan meleg….
- Ha már a riogatásokról beszélünk: valóban kell-e félnünk az aszteroidák becsapódásától?
- Napjainkban már kb. egymillió parányi égitestet ismerünk a Naprendszerben, a bolygóközi térben. Ezeket hívjuk kisbolygóknak. Többségük a Mars és a Jupiter pályája körül kering, de egy kisebb hányada, ami még mindig százezreket jelent, a Naphoz közelebb jut és akár a Föld pályáját is metszheti az útvonaluk. Ezeket hívják földközeli vagy földsúroló kisbolygóknak.
Ezek közül 100 évente van egy olyan, amelynek a becsapódása egy várost simán letöröl a Föld felszínéről.
Utoljára 1908-ban volt ilyen, a híres Tunguz-meteorit, amikor Szibéria felett egy kisbolygó vagy üstökös becsapódott, a légkörben szétrobbant, és több ezer négyzetkilométeren elpusztított mindent – szerencsére lakatlan területen történt a dolog. Kisebb becsapódások évente-kétévente előfordulhatnak, amelyek nagyon látványosan, tűzgömb-jelenségként tűnnek fel a földi légkörben.
Ennek fontos üzenete, hogy a Földünk szempontjából a kozmikus hatások és kockázatok között olyan veszélyt jelentenek, amelyeknek a jelentőségét nem kell eltúlozni, de tudni kell róluk. Nem véletlen, hogy a NASA 2005-ben mandátumot kapott az amerikai Kongresszustól, hogy derítse fel az összes, legalább 1 km átmérőjű égitestet, amely a Föld közelében jár. Tizenöt év alatt ez nagyjából sikerült. Ismerjük ezeket és tudjuk, hogy belátható időn belül egyik sem fog becsapódni.
De egy 20-30 méter átmérőjű szikla már képes átjutni a földi légkörön, és ha lakott területen csapódik be, pusztítani is képes.
Emlékezzünk a 6 évvel ezelőtti cseljabinszki esetre. A meteoroid nem jutott el a Föld felszínére, a légkörben robbant fel, egy kisebb nukleáris robbanás energiája szabadult fel, több ezer ház ablakai törtek be, emberek ezrei sérültek meg. Éppen ezért ezeket kutatni kell. A piszkéstetői obszervatóriumunkba épp ezekben a napokban érkezik egy CCD kamera, egy nagyon érzékeny képrögzítő eszköz, amely e kisebb mérettartományba tartozó égitesteket fogja vizsgálni.