Hollywood magyar alapító atyja – 150 éve született Zukor Adolph
Amikor 1996-ban, a mozi 100. születésnapja alkalmából Magyarország köszöntötte azokat a nagyszerű művészeket, akik a nagyvilágban gyarapították szülőhazájuk, vagy őseik földjének hírnevét, nemcsak újságíróként, hanem filmőrültként is életre szóló élményekkel gazdagodtam. Máig felfoghatatlan, hogy Tony Curtissel interjúzhattam, de azt sem felejtem el soha, amikor Kovács Lászlóval, a nemzedékem alapfilmjének, az Easy Rider operatőrével beszélgettem az Atrium szálló halljában, odajött hozzánk egy elegáns úriember, nekem is kezet nyújtott és közölte: „Szervusz, Zsigmond Vilmos vagyok”. És persze megemlékeztünk mindenkiről, aki valaha e kis országból származott el, Kertész Mihálytól Paul Newmanig, Lugosi Bélától a Ben-Hur kocsiversenyét rendező Marton Endréig.
Felemlegettük, hogy a legenda szerint volt egy időszak, amikor Hollywoodban kiírták: „Nem elég magyarnak lenni”, olyan sokan próbálkoztak honfitársaink közül az álomgyárban.
A szerény zsidó családból származó kisfiúnak nem indult könnyen az élete. Szatócs apját egy, anyját hétéves korában vesztette el. Anyai nagybátyja, a helyi rabbi vette magához őt és fivérét, őket is erre a pályára szánta, de a kiskamasz Cukor Adolfot az üzlet jobban érdekelte, és inkább kereskedősegédnek állt. Tizenhat éves korában azonban úgy döntött, hogy Amerikában próbál szerencsét. Hamburgon át érkezett meg 1891. márciusában New York-ba alig 25 dollárral a zsebében, a bevándorlási hivatalnál Adolph Zuckery néven regisztrálták. Bátorsága hamar elnyerte jutalmát: előbb egy kárpitos üzletben dolgozott, majd egy barátja beajánlotta egy szőrmekereskedőhöz. Olyannyira jeleskedett a ruhatervezésben, a varrásban és az eladásban, hogy a századfordulóra már saját üzletlánca volt és New York vagyonos rétegéhez tartozott.
Éppen ennek köszönhette azt is, hogy kapcsolatba került a még gyerekcipőben járó mozival. 1903-ban ugyanis unokatestvére, Max Goldstein kölcsönt kért tőle, hogy egy induló mozihálózatba fektethessen be. Zukor azonban maga is részt akart venni az új szórakoztatóiparban: betársult a „nickelodeonba”, az „ötcentes moziba”, amelynek terjedése azt mutatta, hogy a mozgókép túllépett a vásári látványosság korszakán. Ezúttal is bejöttek a számításai, és közben egyre fontosabb kapcsolatokra tett szert. 1912-ben a Frohman-fivérekkel, a tekintélyes New York-i színházi impresszáriókkal alapította meg első filmtársaságát, a Famous Players Film Company-t és már ekkor felismerte a sztárszínészek közönségvonzó erejét. Első produkciója az Erzsébet királynő szerelmei volt, a kor egyik legnagyobb színésznőjével, Sarah Bernhardt-tal a címszerepben, és nála készült a Monte Cristo grófja első filmváltozata is Edwin S.Porter rendezésében. Közben olyan művészeket kezdett magához csábítani, akik már színpadi színészként letették a névjegyüket, mint Mary Pickford, vagy a színészdinasztia-alapító John Barriemore.
Hamarosan Zukor cége, Jesse Lasky-vel szövetkezve Hollywoodba tette át székhelyét, és újabb társulásokkal, mások kivásárlásával 1916-ra már a film nagymoguljai közé számított. A legfontosabb a Paramount volt, amelyet a Famous Players filmjeinek forgalmazására hoztak létre, de Zukor szívfájdalom nélkül megszabadult a társalapító William Hodkinsontól, hogy a filmipar egészét irányíthassa. A hegycsúcsos logó már több mint egy évszázada a mozi és immár a televízió egyik kikezdhetetlen értékének jelképe.
A közönségkedvenceket exkluzív szerződésekkel kötötte magához, egyúttal bevezette a később más stúdiók által is átvett módszert, a „block booking”-ot, amely azt jelentette, hogy ha egy forgalmazó meg akarta venni a sztárprodukciókat, a Paramount kevésbé sikeres filmjeit is beletették a „csomagba”. Ez a rendszer egészen az 1930-as évekig működött, amikor az amerikai legfelsőbb bíróság törvénytelennek minősítette az antitröszt-rendelkezésekre hivatkozva. A néma korszakban olyan filmklasszikusok születtek a Paramountnál, mint a Dr.Jekyll és Mr.Hyde első moziváltozata, A sejk fia, a Cecil B. de Mille rendezte Tízparancsolat, Erich von Stroheim Nászindulója, vagy a Szárnyak című első világháborús romantikus dráma, amely az 1929-es első Oscar-gálán a legjobb filmnek járó aranyszobrot kapta.
A Paramountot a nagy gazdasági válság sem tudta megtörni, ellentétben a hangosfilm bevezetésében úttörő szerepet vállaló Fox-szal, amelynek alapítója, William Fox Fried Vilmos néven született 1879-ben a Borsod megyei Tolcsván. Bár 1936-ban Zukor átadta az elnöki pozíciót Barney Balabannak, az igazgató tanács tagja maradt és gyakorlatilag továbbra is ő parancsolt. De amikor 1964-ben A római birodalom bukása című szuperprodukció kis híján csődbe vitte a Paramountot, Balabannak kellett szégyenteljesen távoznia.
„Ha tudom, hogy ilyen sokáig élek, jobban vigyáztam volna magamra” – mondta utolsó éveiben Zukor Adolph, akit 1949-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntettek ki a filmgyártásban betöltött szerepéért, 1960-ban pedig aranycsillagot kapott a hollywood-i Hírességek sétányán. Végül 1976. június 10-én álmában érte a halál 103 éves korában. Pedig nem élt sem fényűző, sem zajos társasági életet, szívesebben lakott New Yorkban, mint a nyugati parton.
Ezen a címen írta meg az 1950-es években önéletrajzát is. És bár nem rajongott a televízióért, úgy vélte: ahelyett, hogy a filmcégek a tv-t okolják a közönség elvesztéséért, inkább eszközként kellene felhasználniuk. Vajon sejtette-e, hogy pontosan előre látta a mozi és a televízió 21. századi közös jövőjét?
