Csőre Gábor: Annyira szeretnék szmokingos, angol urakat szinkronizálni egy Agatha Christie-filmben
A Thália Színházban nem rég mutatták be a román Ion Luca Caragiale Farsang című vígjátékát. Az előadást Keszég László rendezte, a fontosabb szerepekben Vida Péter, Gubás Gabi, Szabó Erika és Bokor Barna látható, illetve beszélgetőpartnerem, Csőre Gábor, akit telefonon értem el, forgatásra menet.
– A darab meglepően aktuális, mintha csak korunk politikai viszonyairól írták volna, pedig ha jól tudom, nem éppen friss darab.
– Így van, a szerző a 19. század második felében élt. A demokratizálódó, polgáriasodó Romániában írta a darabot, az első pártok kialakulása idején. Hamvai Kornél, a színház irodalmi vezetője a fordítás során ezt száz évvel előrébb rakta, a forradalom utáni első szabad választások idejére.
Nem csoda, ha van áthallás.
Mindenki abban reménykedett, hogy ha már szabadság van, akkor mindenki „Amerikában lesz”. A bennünk élő romantikus hajlam miatt hittük ezt, de se itt, se ott nem így lett. Most már tudjuk.
– Kellett bármit hozzátennetek, hogy még maibb legyen?
– Hamvai Kornél nagyszerű fordító és író. Ő úgy írja meg a darabokat, hogy pontosabb, mint egy forgatókönyv. A karakterek instrukció is nagyon fontosak, mert ha nem úgy csinálod meg, ha nem oda nézel, ha nem úgy mozdulsz, akkor elmászik az adott jelenet.
Tehát nem nagyon tudtunk hozzáadni, mert nem is nagyon kellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színésznek vagy a rendezőnek nincsen szabadsága. Csak olyan sok mankót ad nekünk, hogy nem kell hülyeségeket hozzátenni, kitalálni.
– A színháztörténetből ismerünk jó néhány emlékezetes belépőt. Te viszont ebben a darabban nem is belépsz, egyenesen beesel. Ezt is Hamvai Kornél írta így meg?
– Igen. Ez sem véletlen, funkciója van. Azért esek be, mert az általam játszott figura nem lát. Bepárásodott a szemüvege. Ez a geg aztán tovább él, meghatározza a karakteremet, különösen, amikor később szándékosan elveszik a szemüvegemet. Például a saját feleségemet nem ismerem fel abban a jelenetben, mert nem látom.
A beesés is érdekes helyzet. Meg lehetett volna ezt csinálni mindenféle technikai truvájjal, de végül úgy döntöttünk, hogy legyen ez egy valódi lépcsőn leesés. Persze vigyázok, eddig egyszer fordult elő, hogy megütöttem magamat. A rám rakott protektorok ilyenkor is megvédenek.
Ez sem baj, mert még jobban aláhúzza azt, hogy tényleg nem látok.
– Egy ilyen kaszkadőrmutatvány mennyire rutinfeladat egy színésznek? Cserhalmi György híres arról, hogy szeret esni, ugrani, de róla tudjuk, hogy nagyon sokat sportolt is. Neked van efféle sportos előéleted?
– A gerincsérvem és az öt térdműtétem előtt 42 évesen még maratont futottam, nem is rossz idővel, és napi szinten sportoltam.
De hiába sportos, atletikus valaki, attól még nem feltétlenül tud lejönni egy bohózati szituációban egy lépcsőn a hátsóján, a könyökén vagy a fején. Ezt vagy tudja, vagy megtanulja.
– Szinte nincs olyan generáció, akinek ne volna valami emlékezetes élménye veled kapcsolatban. A nagyfiam például még a gimnáziumi osztályával járt a Toldi-esteden. Ez a produkció hogyan jött létre? Megláttál valamit a műben, vagy egyszerűen olyan szöveget kerestél, amiről sejthető volt, hogy el lehet majd adni az iskolásoknak?
– Az első. A Toldit most már tíz éve játsszuk. 42 évesen mutatkoztam be az elején, most pedig már 52 éves vagyok. Nem is gondoltuk, hogy jönnek majd iskolások.
Később esett le, hogy ez voltaképp iskolai tananyag.
– Nagyon sok hangoskönyvet is csináltál. A kisebbik fiam például onnan ismer elsősorban, hogy nagyon sokat hallgatta Lackfi Jánostól a Dombontúli meséket az előadásodban.
– Sőt, most is épp dolgozunk egy David Attenborough hangoskönyvön a Mojzer Kiadóval.
Egyébként úgy vagyok ezekkel, hogy ha érkezik egy felkérés, ha csak tehetem, nem szaladok el előle. Csak akkor adok vissza munkát, ha nem fér bele az időmbe.
Motiválnak a kihívások. Nem mondom, hogy egy táncversenyre túl motiváltan érkeznék, mert nem tudok táncolni. Nincs benne a lábamban a boogie.
A hangoskönyveket is szeretem. Már csak azért is, mert olyan szűrőn mennek át a könyvek, hogy elém már csak az kerül, amire mások azt mondták, hogy ezt érdemes megcsinálni.
– Azon színészek közé tartozol, aki a szinkronban is nevet tudott szerezni magának. Ez annak is köszönhető, hogy olyan kultikus sorozatokban hallhatunk, mint a South Park.
– Arról is csak azt mondhatom, hogy jött egy feladat, és igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni Cartmant, a karakteremet. Ennyi erővel kaphattam volna a Kyle-t vagy a Kennyt is. Tolnai Zoltán rendező úgy gondolta, hogy én legyek Cartman, és kész.
Szerintem ők sem tudták pontosan, hogy ez meddig fog menni. Annyit tudtak, hogy vicces, hogy amerikai, káromkodós meg üvöltözős… Mondjuk régebben jellemző volt rám, hogy türelmetlen voltam önmagamhoz, sokszor összegyűrtem a kezemben lévő papírt idegességemben. Ez ma már nem jellemző rám.
Hogy megosztó…? Nagyon komoly görbe tükröt tart mindenki elé.
Szóval megosztó, de igazságos. És hála Istennek szórakoztató ebben a formában.
– A másik kultikus sorozat, amiben részt vettél, nekem személyes kedvencem, az Agymenők. Ilyenkor van lehetőséged belenézni előre, hogy eldöntsd, vállalod-e?
– Nem. Csak felkértek. A stúdió vezetője gondolom, előre egyeztette a megrendelővel, kikre gondolnak, de ennyi.
Amikor Magyarországra bejön egy ilyen sorozat, még Amerikában sem tudják, meddig fog ez menni, hát még itt. Százból egy szokott ekkora szériát futni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy két-három olyan sorozatban is közreműködhettem, amelyek ilyen sikeresek lettek.
– Van kialakult szinkron-szerepköröd?
– Általában nehezeket kapok. Annyira szeretnék szmokingos, angol urakat szinkronizálni egy Agatha Christie-filmben – de ezek nem jönnek.
De közben persze élvezem is.
– Már ennyiből is érezhető, hogy nem unatkozol. De ha ez mind nem lenne elég, sokat forgatsz is. Szerepelsz játékfilmben, sorozatokban, most is épp forgatásra tartasz, amikor az interjú készül. Arról szabad beszélni, hogy most épp min dolgozol?
– Ez még korai és nagyon titkos. Csak annyit mondhatok, hogy április közepe felé ki fog derülni, és nagyon vicces.
– Mit hoz a közeljövő?
– Nemsokára lesz az olvasópróbája A nagy kézrablás című Martin McDonagh darabnak. McDonagh nevéhez olyan címek fűződnek, mint a Három óriásplakát Ebbing határában, az Erőszakik, illetve az idén 9 Oscar-díjra jelölt A sziget szellemei. A koponya című darabja most is megy a Télikertben.
A nagy kézrablást Radnai Márk rendezi, rajtam kívül Tamási Zoltán, Jámbor Nándor és Bakonyi Alexa játszanak benne. Nagyon várom. A Thália Télikertben kerül színre. Szórakoztató feketekomédia. Ő általában ilyeneket ír.
Farsang image - fotó: Chikán Erika
Előadás fotók: Puskel Zsolt
