Zábori Balázs: Ha az emberiség új űrállomása a Hold körül lesz, akkor egy magyar űrutazás is belefér oda

A november 16-án elindult Orion űrhajó kedden 130 kilométerre megközelítette a Holdat. De ez csak a kezdet. Űrállomást terveznek a Holdra, Zábori Balázs fizikus és űrkutató mérnök pedig azt mondta a Magyar Tudományos Akadémián, hogy 2036-ban akár magyar űrhajós is a Hold felszínére léphet. Mivel ő felel a következő magyar űrhajóst kiválasztó és kiképző Hunor programért, nála jobban kevesen tudhatják, ténylegesen mekkora is ennek az esélye. Többek közt erről kérdeztük.

– Valóban van rá esély, hogy magyar űrhajós léphet a Holdra?

– Az Európai Űrügynökségnek van egy most is futó űrhajós programja, ebbe Magyarország is állíthat jelölteket. Körülbelül évtizedenként egyszer az űrügynökség indít majd egy új űrhajós osztályt. Ha nem a mostaniba, akkor a 2030-asba bekerülhet magyar. Az Európai Űrügynökség tervei szerint 2030-ig egy európai minimum a Holdra lép, de ez akár már a 2020-as évek végén megtörténhet. Annak a valószínűsége, hogy ő pont magyar legyen, matematikailag rendkívül alacsony, de a 2030–as években már jóval több európai űrhajós érheti el a Holdat az Európai Űrügynökség berkein belül, tehát egyre nő az esélye annak, hogy lesz köztük magyar.

Emellett van egy magyar űrhajós program, a Hunor Program, aminek szintén bármilyen folytatása lehet. A Hunor programot persze egy adott céllal hoztuk létre, konkrétan egy utazás a cél a Nemzetközi Űrállomásra, azonban nincs kizárva, hogy a nemzeti űrrepülési program folytatódik, akár évtizedeken keresztül. Ha a 2030–as években az emberiség új űrállomása már a Hold körül lesz, akkor simán lehet, hogy egy magyar űrutazás is belefér oda. Tehát így nézve annak, hogy eljut-e egy magyar a 2030-as években a Holdra, sokkal magasabb a valószínűsége, mint valaha. Ráadásul egyre több a lehetséges út. Tehát nem csak egy aprócska kis ablak van, hanem sok–sok lehetőség van előttünk.

– Van különbség a Hunor programban kiképzett űrhajós és az Európai Űrügynökség keretei közt kiképzett, akár magyar űrhajós „szakképesítése” között?

– Pont ugyanolyan űrhajóst képzünk, mint az ESA. Akit a Hunor Programban kiképzünk, az ESA jóváhagyást is kap.

– Tehát nem csak egy tudományos szakembert küldünk fel a Nemzetközi Űrállomásra?

– Nyilvánvalóan többféle űrhajós van. Van projektasztronauta, van karrierasztronauta és vannak azok a magánemberek, akik csak úgy felmennek, űrturistaként. Ahol nagy különbség van, az az űrturista és a valós tudományos kutatást végző űrhajós. Az űrturista az űrturista marad. A tudományos kutatás része az űrhajós munkájának, a kiképzése nagyon összetett folyamat. Ennek folyamán dől el, hogy pontosan mit végezhet el egy állomáson. Mindegy, hogy ez a Nemzetközi Űrállomás, vagyis az ISS, a majdan Hold körül keringő Gateway, vagy a Hold felszíne. Attól függ, hogy a kiképzésen milyen komponenseket, modulokat tanult.

Nyilván olyan speciális kiképzést nem kap, ami például ahhoz kell, hogy az űrállomáson kívüli tevékenységet hajtson végre, mert erre nem lesz szüksége.

Tehát űrsétára nem lesz kiképezve, továbbá nem valószínű, hogy kiképezzük a japán modulban való tevékenységre. Nem fogjuk kiképezni valószínűleg arra sem, hogy a külső robotkart irányítsa, bár ez még akár változhat is. Ezek egyedi képzések, és ugye az ESA-űrhajósok között is változik, hogy ki milyen képzéssel rendelkezik.

– Azok a magyar űrhajósok, akik közvetlenül az Európai Űrügynökséghez jelentkeztek, illetve azok, akik a Hunor programba, más helyszínen kapják meg a kiképzést?

– Arra törekszünk, hogy Magyarországra hozzuk a kiképzés legtöbb részét, és ezt a képzést akkreditáltassuk utána az Európai Űrügynökséggel. Erre már van is megállapodás. Ez egy nagyon fontos dolog,

Csak azok a képzések zajlanak külföldön, az Európai Űrügynökségnél, a NASA-nál, az Axiom Space-nál, amelyek olyan specifikus tudást, esetleg berendezést igényelnek, ami Magyarországon nem elérhető.

– Nézzük akkor a holdprogramot, az Artemist. Ezelőtt ötven évvel volt az Apollo-program, és végre elindult az Artemis program, nem túl könnyen. Miben más ez a mostani holdprogram, mint az Apollo volt?

– Akkor a programnak az volt az egyetlen célja, hogy eljussunk a Holdra. Az Artemis programnak az a célja, hogy hosszú távú önfenntartó ökoszisztémát hozzunk létre a Holdon, és ezzel felkészüljünk egy emberes Mars-utazásra. Ezért aztán teljesen más az a technológiai háttér, az egész program. Az Apollo-program az Apollo-17 repülésével ért véget, ami az Apollo–program csúcsa volt olyan értelemben, hogy 22 órát töltöttek a felszínen az űrhajósok.

– Ennek most lesz decemberben az ötvenedik évfordulója...

– Így van, pontosan. Ehhez képest

Ehhez pedig sokkal összetettebb ökoszisztémára van szükség, nemcsak egy leszállóegységre, hanem egy űrállomásra a Hold körül, ez lesz a Gateway, megfelelő űrhajókra, és olyan eszközökre, amik képesek költséghatékonyan és nagy megbízhatósággal utánpótlást szállítani folyamatosan a Holdra. A Holdon is kell ökoszisztéma: lakómodulok, energiamodul áramtermelésre, élelmiszertermelő modulok, létfenntartó modul, kommunikációs eszközök, kommunikációs átjátszóállomás, és persze műholdak. Tehát tulajdonképpen egy olyan rendszert kell felépítenünk, ami képes fenntartani egy holdbázist, és azokat a technológiákat megteremti, melyeket utána arra fogunk használni, hogy eljusson az első ember a Marsra.

– Tehát az önfenntartást és ezeket a képességeket próbálja ki elsősorban a mostani program, miközben azért gondolom, hogy a Holdnak is szóba jöhet egyfajta gazdasági hasznosítása.

– Igen, ezt mindig kérdezik, de az Artemis program elsődlegesen az önfenntartó űrutazás technológiájának fejlesztésére fókuszál, illetve tudományos kutatásokra, hogy kiderüljön, a Holdon mit is lehet találni. És majd aztán ezeket az eredményeket használhatja fel a piaci szektor. Először meg kell ismernünk, milyen erőforrásokra lehet egyáltalán számítani, és azok hol helyezkednek el. Tehát például van-e értelme bányászni, mert arra a kérdésre, hogy mi van a Hold felszíne alatt és milyen mélyen, még mindig kevés a használható válasz. Majd amikor már ezt tudjuk, akkor onnantól kezdve a cégek eldönthetik, hogy megéri-e nekik.

– Amikor az Apollo–programmal kapcsolatban olvasok vagy nézek anyagokat, egyre inkább az a benyomásom, hogy ez egy mérhetetlen vakmerő vállalkozás volt azzal a technológiai fejlettséggel, ami a '60–as években rendelkezésre állt. Mintha igazából most értünk volna el technológiailag oda, hogy valóban eljussunk a Holdra.

– Ez nagyjából így is van. Az Apollo-program idején nagyjából egy a hathoz volt az esélye annak, hogy katasztrófa történik. Ezt úgy lehet lefordítani, hogy a Holdra küldött hat űrhajósból egy sosem tért volna vissza. Valóban a technológia határait feszegették, de akkoriban komoly nemzetközi űrverseny volt, ott nem számított semmi, csak a cél. Most viszont már bőven rendelkezésünkre áll az a technológia, ami ahhoz kell, hogy a Holdon ökoszisztémát létesítsünk. Teljesen más világot élünk, láthattuk ez abban is, hogy az Artemis I hogyan indult el. Össze sem lehet hasonlítani az Apollo-programmal, hiszen akkor sokkal kockázatosabb és rizikósabb felbocsátások esetén is útnak indultak az űrhajók, mert azt a tempót diktálta az űrverseny.

Most már sokkal inkább a biztonságos űrutazás felé mozdult el a világ.

– Ha a biztonság az első, mik a reális céldátumok? Ugye arra már biztosan nincs esély, hogy 2024-ben az emberes misszió is elinduljon?

– Jelenleg a NASA terveiben a 2025-ös dátum szerepel. Ez nagyjából reális is, mert eredendően 2024 végét célozták meg. Nagyjából fél-egy év csúszásban van az Artemis program, tehát a 2025 közepe-vége szerintem vállalható cél. Azt ne felejtsük el, hogy az első emberes repülése az Orionnak egy leszállás nélküli próbarepülés lesz. Most úton van az Orion ember nélkül, a következő küldetés jó eséllyel embereket is visz magával, és ugyan nem szállnak le a Holdra, de megkerülik azt. És ezzel párhuzamosan várhatóan 2024-25-ben pedig a Gateway állomás első két modulja is Hold körüli pályára áll.

– Az első emberes landolásnál még nem használják a Gateway-t?

– Az első emberes leszállás az arra szolgál, hogy a technológiát teszteljék. A Gateway-re azért van szükség, hogy a hosszú távú leszállásokat biztosítsa.

És utána a Gateway-en keresztül történő űrutazás már azt célozza, hogy kiterjesszük a Holdon töltött időnket. Tehát legyen egy back office. Ha a Gateway-re megyek, onnan le tudok szállni egy olyan űrhajóval, aminek tele van a raktere. Ha a Földről megyek, akkor mire odaérek, a rakterem szinte üres, vagyis az ellátmányom egy napig elég. Az Apollo–program is ezért tarthatott maximum 22 órát a felszínen, mert még a hazaútra is elég kellett legyen minden. Viszont, ha a Gateway-ről szállok le, akkor ez a probléma megoldódik.

– Automata teherszállító űrhajók is közlekednek majd a Föld és a Gateway között?

– Igen, és lesznek olyan teherűrhajók, amik közvetlenül elmennek a Holdra, mert megéri. De azok az űrhajók, amik embert visznek, mind megállnak a Gateway-en.

– Ilyenkor eszembe jut az Arthur C. Clark 2001 Űrodüsszeiája, amiből Kubrick filmje is készült. Ott egy nagyon hasonló koncepció van, mindjárt az elején. Egy nagy űrállomáson szállnak át a Hold irányába, pedig hát ez a '60-as években készült.

– Igen, ez a legoptimálisabb mérnöki megoldás. Bár a NASA leszerződött a SpaceX-szel a Starshipre, a csillaghajóra is. Ennek akkora lesz a kapacitása, hogy közvetlenül a Földről hat embert elvisz a Holdra, 30 napig bázisként szolgál, majd haza is hozza őket. Felmerül a kérdés, hogy akkor szükség van–e a Gateway-re? A NASA nyilván azért csinálja ezt, mert most még párhuzamos lehetőségeket futtat, hiszen mi van, ha a Gateway megcsúszik, mi van, ha a másik projekt csúszik meg? Ezen felül a Gatewaynek van egy plusz funkciója, amit nagyon fontos. Ez az objektum a Mars űrhajó előképe.

Vagy nagyon elliptikus pályára álljon a Hold körül, és időnként jó alaposan eltávolodjon, hogy olyan pozícióba kerüljön, ahonnan megfigyeléseket végezhet, például a kozmikus sugárzással kapcsolatosan. Esetleg csillagászati, vagy egyéb biológiai kísérleteket végezhet a mélyűrben. A NASA Mars utazása is valószínűleg így fog kinézni, hogy a Hold körül megépítünk egy űrhajót, és az az űrhajó a Holdtól szépen elmegy a Marsig. Ez a legvalószínűbb forgatókönyvek egyike.

– A Nemzetközi Űrállomás folyamatosan lakott, már huszonkét éve. A Gateway fedélzetén lesznek állandó űrhajósok?

– Nem, a Gateway csak akkor lesz lakott, amikor holdutazás van folyamatban, és ott töltenek valamennyi időt az űrhajósok leszállás előtt, leszállás után, esetleg utána még maradnak egy hónapot konkrét kísérletek elvégzésére. Azért csináljuk így, mert a Nemzetközi Űrállomáson is igen komoly mennyiségű ellátmánynak kellene folyamatosan rendelkezésre állnia ahhoz, hogy állandóan ott lehessenek emberek.

Itt most az a cél, hogy a Hold felszínén minél több időt töltsünk. A Gateway ehhez egy eszköz.

– Mi az, ami csúszásban van? Egy időben például a Holdon használatos űrruháról hallottuk, hogy voltak komoly csúszások. Szóval hogy állunk a hardverrel?

– Ez nagyon széles skálán mozgó történet. Erről az akadémiai előadásomban is csak érintőlegesen tudtam beszélni. Itt hardver a rakétától az űrhajón át a felszíni tevékenység során használandó járművekig, energiaellátó berendezéseken át, a kommunikációs műholdakon, a Gateway-modulokon keresztül az űrruhákig terjed. Itt most aztán tényleg rengeteg dologról beszélünk, és minden egy kicsit másképpen áll. Tehát ezt a kérdést megválaszolni önmagában egy kétórás beszélgetés lenne szerintem.

A Gateway gyártás alatt van a Northrop Grumman műhelyben, tehát az, hogy elkészül, nem kérdés. Ezekkel a fő elemekkel már nem állunk rosszul, és mindeközben pedig a Starship is készül. Csúszások persze mindig adódhatnak, de ezek a kulcselemek, és a kulcselemek mind gyártás alatt vannak, vagy a fejlesztés végfázisában járnak.

– Tehát az Artemis II mindenképpen az Orionnal történik?

– Az Orionnal, igen, tehát az SLS-rendszerrel.

– És nem lesz benne Starship?

– A NASA-nak több koncepcióra van szerződése. Azt akarja elérni, hogy itt is verseny alakuljon ki. Hogy ne csak a SpaceX tegyen le az asztalra egy űrhajót, hanem más cégek is, Boeing, Lockheed Martin, stb. Az Orion űrhajó a Holdra szállásra ebben a formában még nem alkalmas. Arra alkalmas, hogy a Gateway-hez dokkoljon, vagy alkalmassá tehető.

Viszont az Artemis III az már 2024–re fog csúszni legjobb esetben is, ha nem 2025–re. Na most 2025 azért még nincs közel, tehát addig még nagyon sok minden változhat. Úgyhogy ezt most megmondani, hogy mivel fognak leszállni a Holdra szerintem, senki nem tudja, még a NASA–nál sem.

– Az Artems II egy elég kicsi kapszula. Hogy négy ember több, mint egy hétig ott ücsörögjön benne, az azért emberpróbáló dolog lesz. Tehát az űrhajózás hőskorát fogja idézni az út ilyen szempontból.

– Ez így van. Szerintem a NASA az Artemis III-IV–re még nem hiszem, hogy a Starshippel számol. Nekem az a véleményem, hogy csinálnak erre fejlesztést, közösen a Lockheed Martinnal. Lesz egy egyszerűsített megoldás is arra, hogy hogy lehet leszállni a Holdra. A Starship akkor jön elő, amikor az Artemis programmal odaérünk, ami már szerintem az 2025-26 körül lesz, amikor tényleg

Na, ehhez kell a Starship, mert hatalmas a kapacitása.

És ez lesz a nagy ugrásbeli különbség.

– Tudunk-e már kiválasztott személyzetről, akik az első missziókon részt vesznek?

– A NASA annyit már megtett, hogy ő már kiválasztott egy űrhajós gárdát, akik az űrhajósok lesznek.

– De még konkrétan nincsenek nevek?

– Konkrétak még nincsenek. Sőt, az űrhajósok az Artemis-specifikus képzésüket mostanság kezdik csak el. Nyilván minden űrhajóst fel kell készíteni az Orionra, tehát egyedileg az Orion űrhajóra fogják már őket kiképezni.