Miért tiltotta meg az egyház régen, hogy villámhárító legyen a templomokon?
„Miért kell a templomoknak villámhárító? Ha Isten háza, akkor miért ütne bele a villám? Nem védelmezi a saját házát?” - vetette fel valaki a Gyakorkérdések oldalon.
„Attól, hogy a templom Isten háza, attól még belecsaphat a villám, hiszen ilyen erővel akkor nem tudnának betörni egy templomba mert Isten megvédi, vagy nem pereghet a vakolat sem, mert hát Isten háza” - válaszolt az egyik kommentelő. Egy másik pedig azt írta: A templomtornyok nagy részén mobil átjátszó állomás van. A mobil szolgáltatók elég sokat fizetnek. Ha nem lenne rajta villámhárító, akkor nem tennének rá mobil átjátszót és elesnének a bevételtől. Egyébként azokon a tornyokon is van villámhárító amin nincs mobil átjátszó. Ennek az a célja, hogy az épület ne égjen le egy villámcsapás hatására. A villámok törvényeknek megfelelően csapnak be, és ezek a törvények nem tesznek különbséget az egyes vallások templomai között.”
A kérdezőnek is izgatta a fantáziáját az a kérdés, hogy mi szükség a villámhárítóra, és mindig volt-e a templomokon.
Nem, nem volt mindig, és ennek pont az egyház volt az oka.
Volt idő ugyanis, amikor a katolikus egyház betiltotta a villámhárítók használatát a templomokon. A villámhárítót benjamin Franklin használta először az 1750-es években. (Egy másik forrás szerint tőle függetlenül 1754-ben egy Prokop Diviš nevű európai férfi is feltalálta.)
Miért kell villámhárító? Hogy ne menjen tönkre az épület, amibe belecsap a villám, illetve ne sérüljenek meg vagy ne haljanak meg az ott lévők. A villámhárító elektromosan jól vezető, mechanikailag erős anyagból - többnyire acélból - készült szerkezet. Három fő részből áll: a felfogót az építmény tetejére erősítik, majd az építményhez egy villámvédelmileg minősített földelést építenek. A kettőt levezetővel kötik össze. A villámhárító feladata, hogy megvédje a felfogó védelmi terébe tartozó területet a villámcsapástól – a cél az, hogy a villám biztonságos módon érje el a földet, és ott megfelelően el legyen vezetve.
A katolikus templomokra azonban egy ideig nem volt szabad villámhárítót szerelni.
Az egyház akkor úgy tartotta, hogy a villámcsapás Isten büntetése, és Isten akaratának szegül ellen, aki villámhárítót használ. A híveket állítólag arra kérték, villámlás idején imádkozzanak, és húzúdjanak be menedékért egy épületbe. (De ez ugye nem lehetett a templom...)
Akkor fordult a kocka, amikor az olaszországi Brescia városában
1769. augusztus 18-án villám csapott a vár bástyájába, az ott tárolt puskapor felrobbant, a város egy része odalett.
A katolikus egyház ezt követően visszavonta a villámhárítóval kapcsolatos intelmeit.
