“Vágytunk arra, hogy egyszer egy szigeten élhessünk” – Gabi és Sanyi Horvátországban vágott bele az új életbe
Oláh Sándor, és párja Jani Gabi jelenleg az Adriai-tenger egyik csodás helyén, Krk-szigetén él. Néhány éve jártak itt először, de beleszerettek a helybe és érezték, hogy nekik itt a helyük. Többször visszatértek, majd úgy döntöttek, hogy belevágnak egy új életbe, és elindították a Krk.tips nevű turisztikai vállalkozásukat.
Látszatra olyan az életük, mit egy romantikus film: gyönyörű vidék, kék tenger, kellemes hangulat, séták, kávézások, finom ételek, italok, de mindehhez hónapokon át tartó kemény munka, sokszor 24 órás szolgálat is társul. Ők azonban élvezik, és tele vannak tervekkel.
Hogy indultak neki Horvátországnak, milyen az élet a szigeten, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen egy új környezetben - erről meséltek nekünk.
A Krk-sziget rabul ejt
Sanyi: 6-7 éve jártunk Krk-szigeten először. Egy itteni utazási iroda tulajdonosa, öreg barátunk, Molnár Endre - azóta üzlettársunk - kért meg, hogy nézzem át cége marketingfolyamatait, külső tanácsadóként. Munkával és nyaralással telt el az a hét.
Gabi: Azonnal otthon éreztük magunkat. Mikor hazafelé mentünk át a hídon, mindkettőnknek könnybe lábadt a szeme. Nem tudtuk, mikor tudunk majd megint eljönni, de azt hiszem, a döntés ott és akkor megszületett bennünk.
Sanyi: Szerelem volt első látásra. Csupán a világot kellett átrendeznünk hozzá kicsit, hogy meg is érkezhessünk.
A költözés
Sanyi: Rendszeresen visszajártunk a szigetre, szerveztük a leendő kinti turisztikai cégünket. Valamikor 2015 októberében lett számomra világos, hogy ha itt akarok egy céget vinni, akkor itt is kell tartózkodni. Nem mondom, hogy szomorú kötelességként.
Gabi: Az indulás előtt gyakorlatilag annyi történt, hogy visszamondtuk az albérletünket, és bejelentettük a családjainknak és barátainkkal a hírt, hogy megyünk. Bedobozoltuk a dolgainkat, amit tudtunk eladtunk és elindultunk. Minden mást csak később intéztünk el.
A tervek és a szemléletváltás
Gabi: Sokféle tervünk volt és van, amelyek megvalósításához lépésről lépésre haladunk. Egyelőre öt évre kértünk tartózkodási engedélyt, de nagyon valószínű, hogy itt fogunk maradni utána is.
Sanyi: Horvátország turizmusa nagyon kényelmes helyzetben van. Van gyönyörű tengere, csodálatos szigetei, és vannak ágyaik, amiket kiadnak. Ennyi. Az én mániám az, hogy ennél sokkal többet szeretnének az ideérkező emberek. Ha pedig így van, akkor át kell alakítani a szemléletet. Ezen dolgozunk. Most még Krk-szigeten, de már kikacsingatunk a szárazföldre és más szigetek irányába is.
Az első lépések
Sanyi: Endre barátunk intézte a szállásunkat, a közös céges ügyeket, a partnereket. Fordított, ha kellett, és mindig ott volt a háttérben. Ez óriási segítség volt az elején. Mondhatjuk, hogy nélküle ki sem jöttünk volna, hiszen már az első látogatásunk is az ő meghívására, a cégével közös munkáról szólt.
Gabi: Nem volt egyszerű a váltás. Budapesten egy 120 nm-es, kényelmes, kertes családi házban éltünk, itt pedig egy 35 nm-es kis apartmanban kellett otthonosan berendezkednünk. A holmijaink nagyobbik része az utazási iroda raktárában landolt, dobozokban. Az időnk nagyobb felét munkával, a másikat kirándulással töltöttük, így csak szinte aludni jártunk haza.
A legnehezebb, a legfontosabb
Gabi: Azt gondoltam, egy hét után őrjítő honvágy tör majd rám, de nem így történt. Biztos sokat számít, hogy mellettem van Sanyi, és szinte minden nap beszélünk a szüleimmel, tarthatjuk a kapcsolatot a barátainkkal. Szerencsére az internet már sokkal közelebb hozza a határokat az emberek között. Nehéz volt elbúcsúzni a szüleimtől, barátaimtól, tanítványaimtól. Nagyon megviselt, mert úgy éreztem, mintha cserben hagytam volna őket. De olyan erősen akartunk eljönni, és megvalósítani az álmainkat, céljainkat, hogy végül legyőzte bennem ezeket a fájdalmas érzéseket.
Sanyi: Nekem a horvát mentalitással voltak kezdetben gondjaim. Megszoktam a fővárosi, pörgős életet, ahol mindenki rohan valahová, mindig percre pontosan, megbeszélések, tárgyalások, reggeltől késő éjszakáig munka.
Itt a legfontosabb szó, amit hamar meg kellett tanulnom: “polako” azaz “ csak lassan”.
Bármekkora a feladat, mindig van idő leülni egy fröccs és egy kávé mellé egy kis baráti beszélgetésre, délután egy kis sziesztára, vagy egy sétára. Először megőrültem tőle, most pedig már nagyon élvezem ezt az életformát. Rá kellett jönnöm, hogy a nagy, és gyorsan elvégzett projekt-munkáknál sokkal fontosabb, hogy folyamatosan haladjunk előre.
A helyiek barátságosak
Gabi: A szigeten élő emberek nagyon barátságosak. Sosem éreztük azt, hogy nem fogadnak el minket. Tisztelik azt, amit elértünk ezalatt a két év alatt. Sokan ismernek már minket, és jó érzés, hogy barátainknak tudhatunk néhány üzleti partnerünket is.
Sanyi: Valóban, egyre több barátunk van. Mivel itt majdnem mindenki turizmussal foglalkozik valamilyen formában, először, mint üzleti partner találkoztunk legtöbbjükkel, aztán nagyon gyorsan össze tudtunk barátkozni velük. Nagyon befogadóak, segítőkészek.
A „Tarzan English”
Gabi: Amikor eldőlt, hogy költözünk, kerestem magamnak egy horvát nyelvtanárt, akivel Skype-on keresztül, heti egy alkalommal tanultunk. 20 óra alatt eljutottam valameddig, aztán sajnos nem volt ezzel időm foglalkozni, mert költöztünk. Azóta sokszor előveszem a könyvet, de nem tanulok intenzíven. Pedig kéne. Bár én németül, Sanyi pedig angolul is elboldogulna, mégis fontos lenne beszélni a nyelvet.
Sanyi: Van itt a szigeten egy speciális nyelv: a “Tarzan English”. Ezt jó sokan beszéljük. De olyan is van, hogy egy mondatban három különböző nyelven is vannak kifejezések, mint egy kalózhajón. Boltban, étteremben, napi dolgokban már a horvát nyelven való megszólalással sincs gond.
Mediterrán életmód
Sanyi: Egy három épületből álló apartman hotelt vezetünk. Itt van a lakásunk is. Nem nagy, de kényelmes. Reggel későn kelünk, kávé, munka a gép előtt, vagy amit kell intézni, ebéd után kis szieszta, utána minden nap valami szép helyen sétálunk egyet. Este pedig újra egy kis munka.
Gabi: Azt mondanám, ez egy nyugodt, természet közeli, mediterrán stílusú életmód, ami cseppet sem állt tőlünk távol, csupán otthon nem volt rá módunk. A házimunka és a szervezési feladatok mellett is arra van időnk, amire szeretnénk.
24 órás szolgálat
Gabi: Ketté kell választani az évet. Főszezonban, július, augusztus hónapokban, kizárólag a vendégekkel foglalkozunk. Programokat szervezünk nekik, intézzük a szállásukat. Ha bármilyen problémájuk van, segítségükre vagyunk gyakorlatilag 24 órás szolgálatban. Ez nagyon kimerítő, de jól kiegészítjük egymást. Amikor már nem bírom, és kezdek kicsit antiszociális lenni, Sanyi még akkor is mosolyogva, vidáman borozgat a vendégekkel. Szezon előtt és után lényegesen kevesebb energiánkat köti le a munka. Természetesen sok programot, túrát előkészítünk, de gyakorlatilag folyamatosan kirándulunk, felfedezünk a szigeten, vagy épp a szigeten kívül. Ezeket az élményeket aztán megosztjuk a közösségi oldalunkon, csoportjainkban, és beépítjük programajánlatainkba is.
A napi feladatok
Gabi: Főleg azzal foglalkozunk, hogy élményt adjunk az ide látogatóknak. Programokat ajánlunk és szervezünk, és természetesen szállást is biztosítunk hozzá az általunk működtetett, és a más szállásadók által rendelkezésünkre bocsátott apartmanokban.
Fontos a személyes jelenlét
Sanyi: Egyelőre nagyon fontos a személyes jelenlét. Szinte mindent ketten csinálunk. Amit nem, azt pedig igyekszünk magunk kontrollálni.
Gabi: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ideérkező vendéggel való kapcsolat ne álljon meg a szállásfoglalás folyamatánál. Rengeteg kérdést kapunk nyaralással, utazással kapcsolatban, igyekszünk mindenkinek segíteni, amiben csak tudunk. Az embereket megnyugtatja, hogy magyar vendéglátóik vannak, akiktől bátran kérdezhetnek, ha pedig problémájuk van, bizalommal fordulhatnak hozzá.
Érzik ők is, hogy mi - Sanyi szavaival élve - nem ágyat adunk el, hanem az a legfontosabb, hogy remekül érezzék magukat, és élményekkel telve utazzanak haza. Fő szlogenünk is az: “Vendégként érkezel, barátként távozol”.
Ehhez bizony szükséges a folyamatos, személyes jelenlét.
A vendégkör
Sanyi: Az elmúlt két év során csaknem kizárólag magyar vendégeink voltak. Ebben az évben már elindul a nemzetközi piac felé is a promóciónk.
Magyarok a szigeten
Gabi: Folyamatosan érkeznek magyarok a szigetre, munkavállalás, vagy épp cégalapítás okából, és üzleti partnereink között is több magyar van.
Sanyi: Nyáron már szinte egy kis magyar kolónia volt itt körülöttünk. Az idén pedig elkezdtük kiépíteni a kapcsolatot a többi szigeten, más területeken élő magyarokkal is. Valami jó ki fog sülni abból is.
A jövő
Sanyi: Majd húsz évig marketing tanácsadóként, külsősként mások vállalkozásain dolgoztam. Most a saját játékomat játszom. Van egy elképzelésünk, tudjuk, mit szeretnénk elérni, és szépen haladunk is felé. Élvezem, hogy minden nap új lehetőségek jönnek szembe. A turizmus egy ilyen ágazat.
A cél a szezon elnyújtása
Sanyi: A nyár szinte mindenhol magától teltházas. A sziget nagy részén a többi ház és szolgáltató télire be is zár. Nekünk viszont folyamatosan vannak programjaink, és emiatt vendégeink is.
Olívaszüret, szilveszter, farsang, húsvét, különböző történelmi, gasztronómiai és hajós programok, horgászat, gombász túra stb. Fontos célunk, hogy meghosszabbítsuk a szezont
a minimális 8-10 hétről legalább 40 hétre. Ha kicsiben is, de már haladunk felé. Jó érzés látni, mikor kora tavasszal egy autókaraván előtt megyünk, és a helyiek csodálkozva néznek: „ezek a magyarok már megint egy csoporttal vannak itt?”
A tél a pihenőidő
Sanyi: A tél azért még mindig pihenős időszak. Ilyenkor megengedhetünk magunknak akár több hetes családlátogatást, vagy nagyobb kirándulást. És igyekszünk minden héten legalább egy távolabbi helyet felkeresni vagy egy egész napos kirándulást szervezni magunknak. Ami persze munka is, mert ilyenkor gyűjtjük az új élményeket, és szervezzük az újabb túrákat.
Hazalátogatás
Gabi: Általában havonta, kéthavonta járunk haza Magyarországra. Ilyenkor végiglátogatjuk a szüleinket, találkozunk Sanyi gyerekeivel, és lehetőség szerint a barátainkkal.
Ami hiányzik
Gabi: Otthonról a szüleim, és a barátaim hiányoznak.
Sanyi: A gyerekeim és a zenekarom hiányzik. 17 és 18 éves csemetéimmel sokkal ritkábban tudok találkozni, mint azelőtt. Ők az édesanyjukkal élnek, és kollégiumban laknak. A zenekarommal költözésünk előtt már nagyon jól haladtunk és azt gondoltam, majd havonta 1-1 hétre Budapesten leszek, és akkor folytatjuk. Nem így lett. Csak nagy ritkán futunk össze egy kis örömzenélésre velük.
VIDEÓ: Krk-szigetről
Sanyi: Mi is így érezzük. Igaz, ebben rengeteg munka van. Szoktam is mondani viccesen, hogy „Nehéz munka, de valakinek ezt is meg kell csinálni!”
Gabi: Mindig vonzott a tenger, a vitorlások, és vágytam arra, hogy egyszer egy szigeten élhessek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer mindez valóra válik. Imádunk itt és így élni, és szeretnénk, ha minél több emberhez közel hozhatnánk mindazt a szépséget, amelyet itt, Krk-szigeten láthatnak.
