Tudtad, hogy régen augusztus 15. is ünnepnap volt? Na de mit ünnepeltünk akkor?
Az egyik legnépszerűbb nőalak ünnepe kötődik augusztus tizenötödikéhez. A nőé, aki életet adott a Megváltónak. Ezt a nőt a magyarok évszázadokon át mélyen tisztelték, és Boldogasszonynak nevezték.
Augusztus 15. napja pedig Nagyboldogasszony napja,
a hagyomány szerint Mária ekkor vétetett a mennybe, vagyis
Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott. Ez a katolikus egyház egyik legnagyobb ünnepe.
Honnan ered Nagyboldogasszony tisztelete? És miért volt ilyen fontos ez a magyaroknak? Utánajártunk.
Máriának, Jézus anyjának Magyarország patrónusaként való tisztelete körülbelül ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, és a történet szerint Szent Gellért püspöknek köszönhetjük.
Gellért, akit 25 éves kora körül szenteltek pappá, szülőföldjéről, Itáliából a Szentföldre készült 1015-ben. Szent András szigetén találkozott a pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy jöjjön Magyarországra, és István király segítségével próbáljon meg eljutni Jeruzsálembe.
Istvánnal 1015. augusztus 15-én találkozott Gellért.
A pap maradt, és egy ideig Imre herceg nevelője volt, majd remeteként élt a Bakonyban. 1030-ban István csanádi püspökké nevezte ki. Gellért székesegyházat építtetetet, iskolát alapított, és bevezette a menedékjogot a templomokban. A csanádi székesegyházban a Boldogasszony mennybevételét, augusztus tizenötödikét tették meg a legfontosabb ünnepnek.
Így tehát két érdekes dolog köthető Gellért nevéhez:
a hagyomány szerint ő lett a magyarországi Szűz Mária-kultusz elterjesztője, és István állítólag az ő hatására ajánlotta fel Magyarországot Mária-Boldogasszonynak.
Máriát ezért (is) kezdték el tisztelni a magyarok a hazájuk patrónusaként. És innen ered a Regnum Marianum, azaz Mária Királysága elnevezés is.
Amikor I. István 1038. augusztus 15-én meghalt, sokan égi jelként értelmezték, hogy éppen a Boldogasszony mennybevételének napján hunyt el Magyarország uralkodója.
"Boldog szavunk eredete ismeretlen. Vallásos értelemben áldott, szent a jelentése. Összefüggésbe hozzák varázslat értelmű bűbáj szavunkkal, a bódít, bódul igével, a gazdag, előkelő, vagyis úr (!) jelentésű ótörök eredetű bő rangjelzővel, amivel a szegény, szolga, közember jelentésű ín állt szemben a régi magyar nyelvben.Köznapi értelemben erős, vastag jelentésben is használatos: boldoganyának nevezi a palóc nép a ház mestergerendáját tartó oszlopot. Ez az elnevezés is a boldogasszony név ősiségére vall. (L. még a bot boldogabbik vége.)
Középkori helységeink gyakran a Boldogasszony után kapták a nevüket. Íme, néhány falunév a történelmi Magyarország különböző tájairól: Boldog (Heves megye, első említése szerint Budogazzonhathauana), Boldogasszony (Frauenkirchen, Burgerland), Boldogasszonyfa (Baranya megye), Boldogasszonyfalva (Gospodjinci, Bácska, Szerbia), Boldogfa (Boldog, Frauendorf, Pozsony megye, első írásos említése szerint Boldogazzonfalua), Boldogfalva (Săntămărie, Erdély, első írásos említése szerint Boldoghazzonfalwa). Legtöbb templomunkat Szűz Mária címére szentelték. Mária hajdan különleges tiszteletére vall, hogy nincs gótikus oltár, amelyen ne szerepelne, s többnyire ő rajtuk a főalak.
Forrás: Jankovics Marcell: Boldogasszony, anyánk
A Nagyboldogasszony-kultusz egyébként a kora középkorban kezdett elterjedni. A 8. századtól Rómában Assumptio beatae Mariae, vagyis a boldogságos Mária mennybevételeként tartották számon. A római katolikusok egyik legnevesebb ünnepnapja lett, amelyen nem dolgoztak.
1945 előtt Magyarországon munkaszüneti nap volt augusztus tizenötödike,
ám a szocializmus évei alatt teljesen mellőzték, mint állami ünnepet. Akkor ugyanis I. István szentté avatásának napját, augusztus 20-át tartották meg az ünnepek közül, tartalmilag változtatva rajta. Ez lett az új kenyér ünnepe, majd az új alkotmány hatályba lépésének ünnepe, és 1950-től a Magyar Népköztársaság ünnepe.
Így szorult nálunk háttérbe augusztus tizenötödike, a magyarok patrónusának, Máriának az ünnepe.