A magyar kalandor, aki átverte a fél világot
Bizonyára mindenki találkozott már olyan embertípussal, mint az 1879-ben Pakson született Trebitsch Ignác. A remek előadó- és meggyőzőkészséggel megáldott fiatalember örökké figyelemre vágyott. Ugyanakkor Ignác elment a végsőkig, ha arról volt szó, hogy mit hajlandó megtenni azért, hogy mindenki rá figyeljen.
No de hogyan hozta össze ezt a figyelemreméltó lajstromot? A teljes élettörténethez egy röpke cikk terjedelme kevés, de Ignác már igen korán elkezdte a notórius hazudozást és a nyelvtanulást. Tízéves korára kiválóan beszélt németül és franciául, és addigra már Budapesten élt a családjával. Amint Ignác nagykorú lett, máris világutazói babérokra tört, és hamar megtalálta a számításait a titkosszolgálatoknál. Nem sokkal később zsidó származása ellenére Hamburgban megkeresztelkedett, hogy az ír presbiteriánus egyház híve lehessen, de tanulmányai közben megismerte a mélyen vallásos Margaeretet, akibe beleszeretett. Elutaztak Kanadába, ahol a jóeszű férfi beiratkozott a McGill Egyetem teológiai karára, egy év alatt elvégezte az egyetemet és immár teológus diplomájával az ír presbiteriánus egyház lelkészévé szentelték (itt kapta a keresztségben a Timothy nevet). Ezután már az egyházi előírások megengedték, hogy megnősüljön: rögtön el is vette német kedvesét, később három fiúgyermekük született a frigyből.
Ekkortájt kezdődött meg politikai karrierje, pontosabban ámokfutása. Első lépésként nevét az angolok számára érhetőbb Tribichre változtatta, és felvette a Lincolnt második vezetéknévnek. Ettől kezdve Ignatius Timothy Tribich-Lincolnként, rövidítve I. T. T. Lincolnként írt alá minden angol papírt. Itt sem volt maradása, Belgiumba ment tovább, ahol elvileg egy társadalomtudományi kutatóirodában tanulmányozta a munkásosztályt, gyakorlatilag viszont három évig a brit titkosszolgálat ügynöke volt. 1909-ben már vagyonos emberként utazott vissza Angliába, ráadásul a következő választáson parlamenti mandátumért is indulhatott a Liberális Párt képviselőjelöltjeként Darlingtonban. Az ehhez szükséges angol állampolgárságot a választási kampány kellős közepén kapta meg, a helyi titkosszolgálat közbenjárásával. A mandátum elnyerésében nem kisebb személyek segítették hozzá, mint Lloyd George és a – Konzervatív Pártból a liberálisokhoz átállt – Winston Churchill későbbi miniszterelnök. Alig több mint harminc évesen Trebitsch már rendesen hazardírozott: angol parlamenti képviselőként volt a kirakatban, a háttérben pedig egyszerre dolgozott a bolgár, a német és a brit titkosszolgálatnak is.
Egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve aztán eladta angliai házát, két nagyobb fiát egy svájci bentlakásos iskolába íratta, kisebb gyermekével és feleségével pedig Bukarestbe költözött. Ott egy ötvenszobás palotát bérelt angol főkomornyikkal, az indokolatlan fényűzésnek azonban hamar véget vetett, hogy Ignác vállalkozóként becsődölt, mert az aktuális megélhetését biztosító olajkutak kimerültek, úgyhogy az I. világháború kitörésekor már ismét Angliában bukkant fel.
Nem is Trebitsch-ről lenne szó, ha ezek után nem Berlinbe ment volna 1919-ben, hogy (az akkor még feltörekvő, fiatal radikális politikus) Adolf Hitlerrel tárgyaljon le egy puccskísérletet. És ha ez még nem lenne elég abszurd, Bécsbe visszatérve Ignác első dolga az volt, hogy a német-magyar jobboldali összeesküvés tervét közölje a francia titkosszolgálattal, amiért 25.000 cseh korona jutalmat kapott. Ezután a dokumentumokat a csehszlovák titkosszolgálatnak is beszolgáltatta Prágában 500.000 koronáért, amelyből végül csak 200.000-et kapott meg, ezért Bécsből pert indított a csehszlovák állam ellen, amit elvesztett.
Ezután újra az Egyesület Államok felé vette az irányt, de ott már az FBI átlátott rajta, úgyhogy egy újabb hamisított útlevéllel elindult, hogy meghódítsa Japánt és Kínát, ahol még nem ismerték a nevét. Közben olyan helyekre is ellátogatott, mint Manila és Ceylon, utóbbi esetben egy buddhista kolostorban húzta meg magát, amíg elcsendesedtek körülötte a hullámok. Itt értesült róla, hogy Angliában élő, John nevű fiát gyilkosság miatt halálra ítélték, amely eseményen a megtört apa szeretett volna jelen lenni. De nem sikerült neki, mivel egy műszaki hiba miatt csak Amszterdamig jutott a kivégzés időpontjában. A családi tragédia után másfél évtizedig Csao Kung néven, buddhista szerzetesként élt. Képességei itt sem hagyták cserben: apáttá és a buddhista vallási élet egyik fontos tagjává küzdötte fel magát, és Sanghaj francia negyedében buddhista szemináriumokat vezetett. Az egykori paksi srác végül Kínában mandarin lett, és megalapította az Igazság Ligája nevű buddhista propagandaszervezet (apró érdekesség: a címerében egy félbevágott fölgömb volt, középen horogkereszttel), mely folyóiratkiadással is foglalkozott, de valószínűleg ez is csupán fedőtevékenység volt az aktuális titkosszolgálati tevékenységéhez.
1931-ben kiadta élettörténetét, amelyben a XX. század legnagyobb kalandorának nevezte magát. Pár évvel később rátört a honvágy és leveleket kezdett küldözgetni a magyar kormány legfelsőbb tagjainak, többek között Horthy Miklós kormányzónak is, melyekben magyar állampolgárságára hivatkozva kérte, hogy hadd térhessen vissza szülőhazájába. A hazai vezetőséget azonban nem tudta átejteni, Magyarországon már tisztában voltak a múltjával, ezért hazatérési kérelmeit figyelmen kívül hagyták. Sanghajban hunyt el 64 évesen, a temetésén pedig tiszteletét tette több százezer ember, köztük kínai miniszterek is. Nem csoda, hogy Trebitsch Ignác döbbenetes karrierje Rejtő Jenőt is megihlette: a Piszkos Fred, a kapitány című regényében Buzgó Mócsing karakterét róla mintázta.
Források: mult-kor.hu, real.mtak.hu
