Terjed a „repülési szégyen”, és egyre többen fedezik fel újra a „lassú utazást”
Ez a növekvő ellenállása a légi közlekedés irányában új lendületet adott a vasútnak, például újra felfedezésre juttatva az éjszakai vonatok vonzerejét, és egyre nagyobb nyomást gyakorol a politikusokra a repülés éghajlati hatásainak kezelésével kapcsolatban.
Tehát összességében nyilván változtat azon is, hogy hogyan, miért és hova utazunk.
Habár a "szégyen" szócska miatt a kifejezés negatívan hangzik, valójában épp az a lényege, hogy pozitív hatással van a környezetre és magára az utazóra is.
A "flight shame" esetében nem azon van a hangsúly, hogy más embereket elítéljünk, amiért a repülőgépet választják, hanem inkább arra fókuszálunk, hogy a saját utazási szokásainkon változtassunk.
Anna Hughes, a brit Flight Free 2020 anyja találóan fogalmazza meg a mozgalom esszenciáját:
"A repülés hanyagolása nem egyenlő az utazás hanyagolásával. Rengeteg olyan hely van, ahova más módokon is eljuthatunk."
Egyébként a repülő nem mindig a leggyorsabb és a legolcsóbb opció. Ráadásul a vonat általában az adott település központjában tesz ki, minden bizonnyal a kilátásban is hosszabb ideig gyönyörködhetünk, illetve az általános tapasztalat azt mutatja, hogy valamiért az ismerkedés is sokkal gördülékenyebb egy-egy kupéban. A sorban állás és repülőtéri hercehurca elhagyása pedig csak bónusz!
A technika fejlődésével pedig a vonatok felszereltsége, kényelmi szintje és az úti célok tárháza is egyre bővül.