Szőnyi Szilárd: Van egy mondás, hogy aki pápaként megy be a konklávéra, az bíborosként fog távozni
Délután újra bezárulnak a Sixtus-kápolna kapui, hogy a világ egyik legkülönlegesebb, egyben legjobban őrzött választása eldőljön. A katolikus egyház 80 év alatti bíborosai bezárkóznak, leteszik a telefonokat, elfelejtik a külvilágot, és kezdetét veszi a szavazások sorozata. Új pápát kell választani Ferenc pápa után.
De mi történik valójában a konklávé alatt? Mennyire van még értelme a fekete vagy fehér füstnek az internet korában? Tényleg lehetne akár Erdő Péter is a pápa? A pápaválasztás egyházi rítus, politikai sakkjátszma és spirituális döntés egyszerre. Hogy kicsit jobban megértsük, hogyan is zajlik ez a folyamat, és mi forog most kockán, Szőnyi Szilárddal, a Szemlélek katolikus hírportál főszerkesztőjével beszélgettünk. Ő nemcsak azt magyarázza el, hogyan működik a rendszer, hanem azt is, hogy miért nem szabad elhinni, amit tudni vélünk, miközben azért mégiscsak kiszivárog, ami nem kéne.
– Mi az, amit kevesen tudnak erről folyamatról?
– Elsőként azt említeném, ami sokakat meglephet: erős túlzással bárki pápa lehet. Nem szokták tudni, hogy elvben bármely megkeresztelt, nagykorú, katolikus férfira lehet voksolni. A világtörténelemben nagyon ritka, hogy nem bíborosból lett a pápa; a mindenkori bíborosi kollégium tagjaiból álló konklávé tagjai a legtöbb esetben maguk közül választanak.
– Történt már, hogy nem bíborosból lett a pápa?
– Volt már, de a gyakorlat az, hogy a regnáló bíborosok közül kerül ki a pápa. A bíborosok egyébként nemcsak vagy nem feltétlenül egyházmegyéhez és országhoz kötődnek, hanem a Szentszékhez. A pápa kinevezése alapján köréje csoportosulnak, a világegyházat képviselik, a mindenkori pápa döntéseit, egyházkormányzását segítik. A testület jelenleg kétszáz-egynéhány fős, viszont csak a 80 év alatti bíborosok lehetnek pápák. Az ő számuk most 135, így minden valószínűség szerint a következő pápa közülük kerül ki.
Mindez azt szolgálja, hogy csak az új pápa személyére koncentráljanak, kívülről semmilyen befolyás ne érje őket. A Konklávé című amerikai filmben jól ábrázolták, hogy jó néhány kör szokott lenni, 4-5-6-8-10 vagy több fordulóban is szavaznak a bíborosok, egészen addig, amíg valaki el nem nyeri a kétharmados többséget.
– Mi történik az első nap?
– 7-én csak egyetlen szavazási forduló lesz a konklávét megnyitó szentmise, lelki ráhangolódás és eskütétel után. Utána viszont napi négy szavazást tartanak, délelőtt kettőt és délután kettőt. Tehát szerdán egyet, feltehetőleg délután, majd csütörtökön, pénteken, szombaton – ha több napra elhúzódik – napi kétszer kettőt.
Ezzel azt is tesztelik, hogy melyik név mögött mekkora támogatottság van. Ezek amolyan próbaszavazások, és amikor kikristályosodik, hogy kik az esélyesebb jelöltek, akik mögött több bíboros tudható, akkor újabb és újabb szavazások következnek. A választás előtt, illetve a szavazások között informális vagy akár formális beszélgetések zajlanak. A Konklávé című film kikarikírozva ábrázolta, hogy ilyenkor milyen lobbizások, netán intrikák zajlanak. De jó reményekkel lehetünk, hogy a valóságban nem ennyire csak a pőre érdekek érvényesülnek. A bíborosok nyilván azt mérlegelik, hogy milyen típusú pápára van szükség Ferenc 12 éves, markáns egyházkormányzása után. Hozzá kell tenni, hogy a 135 bíboros közül mintegy 110-et ő nevezett ki az elmúlt 12 évben, de ez semmire sem garancia: Jorge Mario Bergogliót az a konklávé választotta meg, amelynek tagjai XVI. Benedektől, illetve előtte II. János Páltól kapták a tisztségüket.
– Minapi hír, hogy két 80 fölötti bíboros megpróbálta a korát meghamisítani, hogy részt vehessen a konklávén. Ennyire nagy tétje van a pápaválasztásnak, hogy még ilyen trükkökkel is próbálkozzanak néha?
– Afrikában sokszor nem lehet tudni, hogy ki mikor született pontosan, ezért ha bizonytalanság támad, akkor az év utolsó napját, december 31-ét szokták születési dátumként megjelölni. Az valóban jogos kérdés, hogy ez miért nem merült fel korábban. De nem gondolom, hogy ezen állna vagy bukna az egész konklávé.
– A The Times egy cikke azt írja, hogy a vatikáni politika megértéséhez kövessük az amerikai dollárt, azaz azt sejteti a cikk, hogy jelentős amerikai adományok érkeznek Rómába, amivel valamilyen módon befolyásolni próbálják a pápaválasztást.
– A korábbi évszázadokban, amikor egyes uralkodóknak a mainál sokkal meghatározóbb befolyásuk volt a pápaválasztásra, nem volt kérdés, hogy a világi hatalom nemhogy megpróbál, hanem be is avatkozik a folyamatba. Sőt
Aztán az állam és az egyház egyre határozottabb szétválasztásával legfeljebb informális befolyás érvényesíthető, ha egyáltalán. Ami az Egyesült Államokat illeti: Amerika még mindig a világ vezető nagyhatalma. A pápaság pedig a világ vezető erkölcsi tekintélye, és – már amióta nem csak olasz pápák vannak – a „hatalomkoncentráció” elkerülésére érezhető a törekvés annak elkerülésére, hogy a Szentszék élén is amerikai álljon. Szegény amerikai bíborosok ezért félig-meddig eleve hátrányban vannak. Persze a Vatikánban is érzik, hogy az Egyesült Államok megkerülhetetlen, nyilván figyelembe kell venni az ottani szempontokat is, és talán még a pénzügyi támogatása is jól jön az egyháznak.
– Az amerikai katolikusok 54%-a Trump-szavazó volt, ezt azért ne felejtsük el.
– Sőt Trump egy mesterséges intelligencia generálta képen már önmagát tette meg pápának. De szerintem ez fordítva sült el. Ha megfordult volna a bíborosok fejében, hogy amerikai pápát válasszanak, akkor ezután a mém után nyilván erősen elgondolkodnak, hogy akarják-e táplálni a látszatot, miszerint Donald Trump már a Vatikánt is felvásárolta.
– Nézzük a reálisabb esélyeket, illetve jelölteket. Vannak, lehetnek esetleg olyan információk, hogy kik azok, akik esetleg ambicionálnák a pápaságot, illetve kik azok, akik mögé szívesen beállnának a bíborosok?
– Van egy mondás, hogy aki pápaként megy be a konklávéra, az bíborosként fog távozni. Konkrét neveket félnék mondani – ezt a világsajtó már megtette, köztük Erdő Péterrel, sőt a bukmékereknél konkrét esélyekkel is lehet fogadni az egyes bíborosokra.
Ferenc pápát sem ismerték sokan, mielőtt kiállt volna a Szent Péter-bazilika erkélyére. A lobbizás kifejezés pedig nekem túl erős, illetve világias. Azt feltételezem, hogy a legtöbb bíboros az egyház javát nézi, és azt, hogy milyen típusú vezetőre van szüksége az 1,4 milliárd katolikusnak, és inkább ennek alapján alakul ki a támogatás egy-egy jelölt mögött.
– Az utóbbi időkben mintha eltűnt volna az esélyesnek emlegetett bíborosok közül Erdő Péter.
– Ahogy említettem, csínján bánnék a nevek emlegetésével, főleg Erdő Péterével. Mivel viszont annyi szó esett róla, épp a napokban írtam a Szemléleken egy elemzést, hogy mi szólna mellette, mi ellene. Azt gondolom,
A magyar bíboros hatalmas tudású ember, kiterjedt nemzetközi, vatikáni kapcsolatrendszerrel, elismertséggel. Több szentszéki funkciója is van, fél tucat nyelven beszél, elismert kánonjogász, de ő inkább a hagyományosabb egyházképet képviseli. Konzervatívnak is mondják, de nem ez a legjobb szó, inkább „fontolva haladónak” mondanám. Azok persze, akik Ferenc pápa nyitottságát és reformjait túl soknak tartották, örülnének neki. Az, hogy a politikában egy vagy két hét alatt kinek az „árfolyama emelkedik”, kié csökken, esetleg jelezhet valamit, de azt gondolom, a pápaválasztás más liga. Ott a kétezer éves egyház jövőjéről dönt a bíborosi testület. Ők nagyon más szempontok alapján mérlegelnek. Természetesen bennük is vannak földi, anyagi érdekek és egyéb praktikus megfontolások, de szerintem vagy száz releváns szempontjuk van arra, hogy milyen legyen az új pápa, és ebből jó pár a világi közvélemény számára nem is feltétlenül érthető vagy átélhető. Nyilván mi, újságírók, mindig csábítást érzünk a találgatásra, amire az olvasók is csak ösztönöznek minket, de hamarabb számítanék egy olyan névre, akit ma még nem olvasunk az újságban, mint egy olyanra, aki még a csapból is folyik.
– Soha nem szokott kiszivárogni, hogy kik voltak esetleg esélyes, de elbukott jelöltek?
– A kérdés jogos. Bár teljes titoktartásra van mindenki kötelezve, tehát nem szabad feljegyzéseket készíteni és semmit kiszivárogtatni,
Gerard O’Connel veterán vatikanista például egész könyvet írt Ferenc pápa megválasztásáról, benne az egyes fordulók voksainak számával, amit a közmegegyezés nagyjából hitelesnek ismer el. Katolikus emberként eléggé rossz néven veszem, hogy egyes bíborosok mennyire pletykásak, miközben az egyházjog szerint automatikus kiközösítés alá esik, aki bármit is kikotyog.
– Hosszú vagy rövid konklávéra számítsunk?
– Az elmúlt konklávék alkalmával általában két-három nap alatt megvolt az új pápa, ami 7-10 szavazási fordulót jelentett. Szerintem most is ilyesmire lehet számítani. Ha viszont három-négy napnál hosszabb időre elnyúlik a folyamat, akkor az durva patthelyzetet sugall. Az jelentheti, hogy égen-földön nem találnak olyan embert, aki mögé kétharmados többséget lehet állítani. Én azért azt feltételezem, hogy a 135 bíborosból van jó pár olyan személyiség, aki alkalmas és képes rá, és talán a többségnek elfogadható is, hogy az egyház vezetője legyen. És bár a konklávé csak szerdán kezdődik,
Sokan feltehetőleg nem a halála pillanatában kezdtek el tájékozódni, gondolkodni, hanem lehet, hogy már hetekkel ezelőtt elkezdődött a közös töprengés, így elképzelhető, hogy a szavazás már olajozottabban fog menni.
– Tehát nem irreális arra számítani, hogy már ezen a héten új pápája lesz a katolikusoknak?
– Egyáltalán nem, a papírforma szerint csütörtökre vagy péntekre már lehet pápa. Persze teljesen nem zárható ki, hogy a procedúra mégis hosszabb lesz.
