KÖZÖSSÉG
A Rovatból

SzívességBank: a Facebook-csoport, ami megtanít bennünket kérni

„Segítséget tudni kell kérni. Semmilyen probléma nem olyan apró, hogy ne legyen említésre méltó. És együtt könnyebb. Azért vagyunk ennyien, hogy segítsünk egymásnak, nem azért, hogy ártsunk” – meséli az egyik alapító.


Több mint egy éve fordult ki a négy sarkából a világ. Távolságot tartunk, minimalizáljuk a találkozásainkat és ezzel párhuzamosan egyre inkább rászorulunk az online térre. Sokunk élete gyökeresen megváltozott és sokan maradtak egyedül, kétségbeesetten, támogatás nélkül. Nemcsak nekik, de mindannyiunk számára elsődleges "közösségi térré" vált az internet. A számos létrejött támogató kezdeményezés közül most egy kivételes Facebook-csoportot szeretnék bemutatni, mely párját ritkítja.

A Szívességbank missziója megtanít minket kérni, és adni egyaránt, de nem is akárhogy.

2020 márciusa óta munkahelyek szűntek meg, teljes iparágak álltak le, szeretteinket vesztettük el, sokan pedig az otthonukat is el kellett hagyják. Akárhogy tekintünk is a helyzetre, az életünk, a mindennapjaink megváltoztak és ez mindenkit megmozgatott. Megszaporodott az önismereti kezdeményezések száma, az életmódváltók támogató csoportjai, illetve különböző baráti társaságok is létrejöttek egy-egy social media platformon verbuválódott csapatból.

Ezekben a viharvert időkben jómagam egyedülállóként jócskán rászorultam a támogatásra, sok ügyes-bajos dolgomban segítségre szorultam. Érdekes volt felismerni magamon, hogy mégis nehezen kérek. De miért? Mitől tartok? Mi feszélyez?

Ahogy körbenéztem a környezetemben rá kellett ébredjek, nem csak én vagyok így ezzel. Sokan nem merünk kérni. Inkább feszengünk, tanácstalanul állunk, rágjuk a körmünket és toporgunk egyhelyben. Akár egy egyszerű dologról legyen szó, mint egy komód összeszerelése, vagy egy súlyos problémáról, mint a gyásszal való megküzdés – nem bátorkodunk kérni. Talán félünk attól, hogy gyengének vagy kiszolgáltatottnak látnak minket mások? Szégyen bevallani, hogy egyedül nem tudunk megoldani valamit? Érdemes ezen eltöprengeni egy percre.

Egy szürke, négy fal között töltött napon egy kedves ismerősöm behívott egy Facebook-csoportba. SzívességBank. Na hát ez meg mi? Gyorsan be is léptem és elkezdtem görgetni a bejegyzéseket.

Hihetetlen! Itt emberek csak úgy felajánlják azt, amijük van. És MERNEK kérni! Jézusom, kérni. Átfutott az agyamon: akkor most ÉN IS KÉRHETEK?

Amit csodálatos volt látni, hogy emberek bedobják a közösbe, amivel szolgálni tudnak. Találtam vegán életmódban jártas embertől felajánlott tanácsokat, volt aki feleslegessé vált biciklit ajándékozott el vagy bevásárlásban segédkezett szívesen, esetleg pszichológusként ingyen konzultációt ajánlott. Tolmács vagy fordítói feladatokban, de még állattenyésztéssel kapcsolatos kérdésekre is kaphatunk itt választ. Hihetetlen!

A csoport leírása így hangzik:

A SzívességBank egy online szívesség-piactér.

Általános problémánk, hogy nem merünk segítséget kérni. Na ez egy olyan hely, ahol lehet! Itt senki sem fog kritizálni, ne aggódj.

Mindenkinek van, amiből több van, s van, amiből kevesebb. Általában az élet nem igazságos. Ha neked több van valamiből, mint amennyire szükséged van, ajánld fel másnak! Hidd el, nagyon jó érzés lesz!

Célunk, hogy a kereslet és kínálat megtalálja egymást!

Elképesztő. A legfantasztikusabb, hogy tényleg működik! Kértem már segítséget bútorszállításban, szerelésben, kaptam tanácsokat étrendre vonatkozóan, de volt, hogy egy kedves lány csak nekem adott egy zsák ruhát és cipőt, amit már nem hord.

A csoport dinamikája csodálatos. Az adminok nagyon szépen moderálják a csoportot, fontos, hogy a bejegyzésekben mindig pontosan szerepeljenek a kérések és a felajánlások is, és minden egyes bejegyzés monitorozás alá kerül. Ezzel a szeretetteljes figyelemmel a csoport már több mint 1700 taggal is képes jól és hatékonyan működni.

Kíváncsi voltam a csoport indulására, és az alapító, Szikra Bori motivációira így feltettem neki néhány kérdést:

- Hogy indult a kezdeményezés? Mi motivált arra, hogy létrehozzátok a csoportot?

- A SzívessegBank úgy indult, hogy a férjem, Nagy Dávid írt egy posztot a Facebookon.

Ebben a posztban felajánlja a segítségét, idejét annak, akinek szüksége van rá. Amikor elolvastam, azonnal az jutott eszembe, hogy kéne legyen ennek egy platformja. Egy hely, ahol az emberek fel tudják ajánlani az idejüket, tudásukat, energiájukat, és ahol ezzel egy időben segítséget is tudnak kérni. Mire ezt kigondoltam, egy nagyon jó barátnőm odakommentelte a poszt alá ugyanezt, és még a nevét is. És akkor kattant. És másnap megcsináltam ebéd után. Olyan könnyedén szakadt ki belőlem, mintha mindig is létezett volna. És 2 hét alatt 1600 tagja lett.

- Hogyan látod a csoport működését?

- A csoport működése meseszerű. Van két csodálatos Adminom, akik az első naptól segítenek. A legnagyobb feladatuk az, hogy éreztessék az emberekkel, milyen jól csinálják, ha segítséget mernek kérni. Fontos dolog nagyon. Segítséget TUDNI kell kérni. Semmilyen probléma nem olyan apró, hogy ne legyen említésre méltó. És együtt könnyebb. Azért vagyunk ennyien, hogy segítsünk egymásnak, nem azért, hogy ártsunk.

- Mi volt számodra, ami a legnagyobb örömet okozta a csoport életében?

- Számomra a legnagyobb öröm az, amikor látom, hogy emberek mernek kérni, és látom mennyire csodásak a többiek, mikor időt, energiát, pénzt nem sajnálva ugranak és csak adnak önzetlenül.

Számos csodás felajánlást és segítségnyújtást találhatunk a SzívességBankban. Bori nem titkolt vágya, hogy egyszer megkérje a tagokat, mindenki írja le, milyen története lett a kéréseiknek vagy adományaiknak. Szeretettel várjuk!

A csoport ITT található.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: