SZEMPONT
A Rovatból

Szilágyi János: Nem megyek bele, hogy az egyik szidja Orbánt, a másik szidja Gyurcsányt, a harmadik mindkettőt, én pedig azt hallgassam

A népszerű műsorvezető mesélt a pályájáról, arról, miért hagyta abba annak idején a „Halló, itt vagyok”–ot, és elmondta, milyen a kapcsolata Vitray Tamással.


Több mint 30 év kihagyás után a 168.hu-n újraindult Szilágyi János legendás műsora, a Halló, itt vagyok. Ebből az apropóból beszélgettem az élő legendával.

– Először is, némileg megkésve, de boldog születésnapot kívánok, hiszen májusban töltötte be a 85-öt.

– Így van, köszönöm szépen.

– Az első és számomra legfontosabb kérdés: hogy bírja, honnan veszi a hihetetlen energiát?

– Erre nem lehet mit mondani. Én legalábbis nem tudok. Nem teszek érte semmi különöset. Sportolok ugyan, de ezt leszámítva nincs semmi különösebb titkom. Szerencsés vagyok.

– Ön tulajdonképpen maga az élő médiatörténet. Akkor kezdte a szakmát, amikor a mai értelemben vett elektronikus média elindult. Hogy emlékszik a kezdetekre?

– Teljesen más volt a helyzet. Ég és föld, össze se lehet hasonlítani. Sokkal kevesebb médium volt. Egy tévé volt, és bár akadtak kisebb vidéki rádióadók, országos rádió is csak egy működött, az állami. Ebből adódóan azokat sokkal többen nézték és hallgatták. Voltak olyan műsorok, aminek milliós nézettsége vagy hallgatottsága volt, mivel nem volt más lehetőség. Újságból volt három. Politikailag eltérő nézetű lapok nem voltak, mindegyikben a rendszer elvárásainak megfelelő írások jelentek meg. Persze, ha csak lehetett, igyekeztünk be-becsempészni a műsorainkban egy-egy olyan üzenetet, ami kicsit áthallásos volt. Kikacsintgattunk. De ez sem volt könnyű, mert akkoriban még volt „lehallgatás”. Ez azt jelentette, hogyha az ember megcsinált egy riportot vagy műsort, akkor a főnökség egy-két tagja leült, meghallgatta, és elmondta, hogy mit kell kivágni belőle..

Ha tudtuk, hogy van az anyagban valami politikailag necces mondat, ami félő, hogy nem maradhatna benne, akkor amikor az a rész jött, elkezdtünk köhögni, vagy másféle zajt csapni, hogy ne hallják meg.

– Utólag nem volt belőle sosem probléma?

– Nem. Ha valaki lehallgatta már a műsort, akkor az engedélyezve volt. Persze voltak nagy viták, előfordult, amikor megmakacsoltam magam, és nem voltam hajlandó kivenni. Egyszer valaki valami baromságba kötött bele, és bár nem vagyok egy dühbegurulós fajta, annyira felhúztam magam, hogy lekaptam az illető szemüvegét és széttapostam a földön.

– Mik voltak a Halló, itt vagyok előtti korszak legfontosabb állomásai a pályafutásában?

– A legsikeresebb műsorom, amit sokan hallgattak és amiben felfigyeltek a nevemre, az a Táskarádió volt. Minden vasárnap délután ment, ha jól emlékszem 2-től 3-ig. Én a rádió ifjúsági osztályán dolgoztam, az ő műsoruk volt a Táskarádió. Többen csinálták, egyik héten ez, másik héten az, és nem volt valami jó. Javasoltam, hogy a műsort egy kézbe kéne adni. Egy szerkesztő legyen, aki egységes stílust ad neki. Kérdezték, hogy ki legyen az, én pedig mondtam, hogy ha nagyon kell, elvállalom – nyilván ezért javasoltam az egészet. Rám bízták, én pedig teljesen átalakítottam. Sokkal személyesebb hangvételű lett és nagyon nagy sikere lett. Olyan volt, mintha élő adás lenne, pedig nem az volt.

Még vájt fülű kollégák is benyalták, kérdezték, hogy „Hülye vagy? Vasárnaponként bejársz adást csinálni?”

Állandó stábom volt. Ha azt mondtam, hogy következik a Beatles és véletlenül Harangozó Terit tették fel, akkor nem álltunk le, hanem hagyták, én pedig lereagáltam. „Ez talán mégsem a Beatles, cseréljük ki. Vagy beszéljek Harangazó Teriről?” Dumáltam, ők pedig közben kicserélték a számot. Ez így ment, és a hallgatók nagyon csípték.

– Aztán jött a Halló, itt vagyok. Emlékszem, óriási dolog volt a 80-as években. Mindenki hallgatta, mindenki beszélt róla. Jól gondolom, hogy ez volt az első betelefonálós műsor a magyar rádióban?

– Egyáltalán nem volt ilyesmi előtte. Akkor már a szórakoztató osztályon dolgoztam, és baráti viszonyban voltam a főnökkel. Mindenbe beavatott, kikérte a véleményemet. Szóltak neki az elnökségből, hogy kéne valami esti szórakoztató műsor. Valószínűleg azért jutott eszembe ez a műsor típus, mert nagyon kényelmes. Nem kell kimozdulni, nem kell megszervezni a riportot. Csak beülök a telefon mellé a stúdióba, elbeszélgetek az emberekkel, és a végén meg kell vágni. Erről is azt hitték sokan, hogy élő, pedig nem az volt. Nem azért, mintha baj lett volna belőle, ha valaki felhív, és teszem azt elküld a fenébe, hanem mert rengeteg unalmas beszélgetés volt, amikor az illető tíz perc alatt tért csak rá a tárgyra. Meg kellett vágni.

Mindig a rádió újságban volt meghirdetve, hogy mikor, melyik számon várom a hívásokat. Akkoriban egyetlen ilyen újság volt, amiben közzé tették a rádió és tévé műsort, százezer számra vették. Engem is meglepett, milyen hihetetlen sikere lett. Nem tudtam az emberekkel másról beszélni. Bárhova bemenetem, rögtön arról kérdeztek, ami a műsorban volt. Jól is kerestem vele, mert rengeteg hakniba elhívtak, ahol a Halló, itt vagyokról lehetett kérdezni, és sztoriztam a műsorról.

– Ön szerint mitől volt ennyire sikeres?

– Attól lehetett, hogy egy nagyon őszinte hang volt benne. Az enyém. Lehetett érezni, hogy tényleg azt mondom az illetőnek, amit gondolok. Nem amit illik. Miután az emberek 95%-a névtelenül hívott, ők is nyugodtan elmondtak olyasmit, amit az emberek a rádióban amúgy nem hallhattak.

– Miért lett vége?

– Egyfelől, tíz év után már untam, de főleg azért, mert 88’-89-’ben, amikor közeledett a rendszerváltás, egyre több politika jött be a műsorba.

Azzal viszont egyáltalán nem akartam foglalkozni, hogy ki dögöljön meg, az miért mondta azt...

Nagy felhajtást csináltam az utolsó adásban, hosszabb volt a műsoridő is. Szerénytelenül mondhatom, hogy nagyon sokan hallgatták, és sokan megsiratták.

– Akkoriban az sem volt megszokott, hogy egy hasonló műsorból könyv készüljön.

– A könyvből is rengeteget eladtam. Sajnos rossz emlék, mert akivel összeálltam, hogy intézze a nyomdát és a kiadást, csúnyán átvert. Nemcsak a pénz miatt vagyok mérges, hanem hogy ennyire hülye voltam. De mindegy, a lényeg, hogy nagyon sikeres volt a könyv is.

– Egyébként, ahogy most beleolvasgattam a kötetbe az interjú előtt, valóban szembeötlő, hogy mennyire őszintén bekérdezett a telefonálóknak. Ebből sosem volt konfliktus? Elfogadták ezt a fajta nyers őszinteséget az interjú alanyok?

– Az interjú alanyokkal nem nagyon, egyébként is, soha többé nem találkoztam velük. A főnökséggel volt probléma. Emlékszem, egyszer hülyét csináltam egy munkásőrből, mert meg volt a véleményem a Munkásőrségről. Kiderült például, hogy vasárnap tartják a lőgyakorlatokat. Erre megkérdeztem tőle: Mi jobb vasárnap? Lövöldözni, vagy otthon enni a húslevest? A Munkásőrség főparancsnoka ezen nagyon kiborult. Felhívta a rádió elnökét, ő pedig jól letolt engem.

Szóval voltak azért negatív élményeim is. Például még a műsor indulása körül felhívott egy srác, aki elmondta, hogy fogyatékos, tolókocsiban ül. Magántanuló, egész nap otthon van egyedül, mert a szülei elmennek dolgozni. Magányos, hiányoznak neki a barátok, a kapcsolatok. Én hülye azt mondtam neki, hogy itt a remek alkalom: mondja be a telefonszámát, és hívják föl.

Kis idő múlva felhívott az édesanyja, hogy a műsorom után a fiúhoz felment valaki, akivel összebarátkozott. Aztán amikor az illető a srác bizalmába férkőzött, egyszer a szeme láttára kirámolta a lakást. A fiú nem tehetett semmit, hiszen a tolókocsiból nem tudott kiszállni. Akkor elhatároztam, hogy soha többé nem fogok telefonszámot bemondani a műsorban.

Ám egyszer felhívott egy nő, hogy három gyereke van, és nagyon hiányzik egy férfi a családból. Gondoltam, ebből mi lehet? Adja meg a telefonszámát. Pedig egyszer már megfogadtam, hogy nem teszek többé ilyet! Egy idő múlva visszahívott, és kiderült, hogy mindenféle gennyes, tetű alakok kezdték hívogatni a számát. Felvette a gyerek, mondta, hogy anyu nincs otthon. Mire a pasas: Kár, pedig úgy megb...nám. Ilyen szövegeket nyomtak a 4-5 éves gyerekeknek. Akkor aztán tényleg megfogadtam, hogyha élet-halál múlik rajta, akkor sem mondok be többet telefonszámot.

– Soha, egy interjú alannyal sem találkozott? Akár csak úgy, hogy az illető meglátta valahol és bemutatkozott, hogy én vagyok ez és ez a betelefonáló?

– Egyetlen egyszer rávett valaki, hogy találkozzunk egy presszóban. Már arra sem emlékszem, hogy pasas vagy nő volt. Csak arra emlékszem, hogy ültünk az asztalnál, ő pedig elkezdte mondani a problémáját. Rühelltem az egész helyzetet. Nem akartam elküldeni, ha már beleegyeztem, hogy odamegyek. Mondtam, hogy jó-jó, majd utánanézek, megpróbáljuk elintézni. Hiba volt.

– Két paródia is született, az egyik Kern Andrással, a másik Gálvölgyi Jánossal, amiben ön alakította önmagát. Ezekről van valami érdekes emléke?

– Verebes Pista és a Kern akartak írni egy számot a Kernnek. Az írásba is beszálltam, és nagyon élveztem.

A Gálvölgyi verzióra viszont bevallom, egyáltalán nem emlékszem.

– Említette, hogy részben a politizálás miatt hagyta abba annak idején a műsort. Most mégis a folytatás mellett döntött, pedig most aztán végképp minden a politikáról szól.

– Amikor felkértek, mondtam, hogy ez őrültség. Más világ van, nem fognak telefonálni az emberek. Erőltették, hogy legalább csináljunk egy próbát. Végül megegyeztünk, hogy készítünk egy adást, és ha nem jön össze, abbahagyjuk. De összejött. Hívnak szerencsére, nagyon érdekes témákkal.

Már örülök, hogy elvállaltam. Élvezem ezeket az egy órákat.

Mivel élőben megy, nincs mód vágni, szelektálni. Rögtön rá kell éreznem, ha egy beszélgetés uncsi. Akkor gyorsabban abba kell hagyni.

– Nem szűrik a betelefonálókat? Rögtön Önhöz kapcsolják őket?

– Igen. Kikötöttem, hogy két téma nincs: politika és Covid. A Covid már a könyökünkön jön ki, abba pedig én nem megyek bele, hogy az egyik szidja az Orbánt, a másik szidja a Gyurcsányt, a harmadik mindkettőt, én pedig azt hallgassam. De legnagyobb csodálkozásomra sokan telefonálnak. Működik, úgyhogy egy darabig biztos tartani fog.

– Ilyen hosszú pályafutás után van még valami a bakancslistáján? Akár egy műsor ötlet, amit még nem valósíthatott meg, akár egy interjú alany, akivel nem beszélgethetett?

– Szó van róla, hogy ugyanitt, ahol a Halló, itt vagyok megy, csinálunk két másik műsort is. Az egyikben nagyon ritka foglalkozású emberekkel beszélgetnék, a másikban pedig nagyon sikeres, 30 év alatti fiatalokkal.

– Ha megengedi, a végén még egy személyes élményt felidéznék. Kedves emlékem gyerekkoromból, hogy egy szilveszteri műsorban Vitray Tamással duettet énekeltek. A Hegedűs a háztetőn „Szeretsz engem” című dalát írták át magukra. Ez tulajdonképpen azt sugallta, hogy milyen jó barátok és kollégák, együtt küzdöttek végig mindent. Valóban ilyen közel álltak egymáshoz?

– Vitray Tamással egy percig nem voltam barátságban. Eleve nem nagyon lehetett vele barátkozni, és őszintén szólva nincs is róla túl jó véleményem.

– Ezek szerint ez nem volt több egy vicces műsorszámnál.

– Persze. A műsor az mindig más. Nagyon sok műsort csináltam egyébként együtt a Vitrayval. A leghosszabb ideig tartónak az volt a címe: Ti és mi. Nők és férfiak vetélkedtek, de úgy, hogy a miskolci tornacsarnokban csak férfiak, Szombathelyen pedig csak nők. Hárman vezettük, Antal Imre, Vitray és én. Mindig forogtunk. Egyikünk bent volt a központban, a másik kettő pedig valamelyik helyszínen. A műsort én találtam ki. Nagyon nagy sikere volt. Amúgy ma is meg lehetne csinálni, szerintem tetszene.

De én már nem megyek sehova ilyenekkel, hogy műsort akarok csinálni. Lejárt az időm.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A TISZA adatbázisát nem kiszivárogtatták, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során
Az Oroszország-szakértő szerint a „szivárgás” szót tudatosan használja a kormánymédia, de egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése csak szándékos cselekmény eredménye lehet.


Rácz András történész és Oroszország-szakértő egy tízpontos elemzésben fejtette ki véleményét a TISZA Párt adatszivárgási ügyéről.

Szerinte az eset a magyar politikai intézményrendszer súlyos sérülése, egyértelmű szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, amely a választások befolyásolására irányul.

Mint írta, a nemzetbiztonság és az állami szuverenitás védelmével foglalkozó intézményeknek „azonnali, kiemelten fontos dolguk van” a történtekkel.

A szakértő a Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza, hogy

a TISZA adatbázisát nem „kiszivárogtatták”, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során.

Úgy véli, a „szivárgás” szó használata a kormánymédia részéről tudatos, mivel az gondatlanságot sugall, holott egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése szerinte csak szándékos cselekmény eredménye lehet. „Egy kétszázezres adatbázis teljes kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem tud véletlenül történni. Ez csak szándékos lehetett” – írja Rácz András.

Elemzésében kitér arra, hogy a kormány és a TISZA Párt is külföldi szereplőt sejt az ügy mögött, ám míg a kormánymédia ukrán, addig Magyar Péter orosz érintettségről beszél.

Rácz András szerint a kormányzati narratíva egy komoly logikai bukfencet tartalmaz.

Úgy látja, Kijevnek egyáltalán nem állna érdekében kárt okozni a TISZA Pártnak, hiszen egy esetleges TISZA-kormány az EU-hoz való viszony normalizálására törekedne, ami Ukrajna számára is kedvező lenne az Orbán-kormány politikájával szemben.

„Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanezennek az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti” – teszi fel a kérdést. Ezzel szemben Oroszországnak szerinte egyértelmű érdeke fűződne egy ilyen támadáshoz, hiszen azzal egyszerre gyengítené a Fidesz legfőbb kihívóját és rontaná Ukrajna reputációját is.

A történész gyanúsnak tartja a kormányzati propagandamédia reakcióidejét is. Állítása szerint az, hogy a kormánymédia egy hosszú ünnepi hétvégén, szinte órák alatt képes volt lehozni a hírt, ellenőrizni az adatok valódiságát és biztonságosságát, majd felépíteni egy teljes kampányt, rendkívül valószínűtlen.

„Összességében nagyon nehezen hiszem el, hogy ez spontánul alakult így péntek délutántól kezdve, és mindenki hirtelen megszakította a hosszú hétvégéjét, IT-sek, vezető kommunikátorok, döntéshozók, »talpas« propagandisták, stb” – fogalmaz. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a kormányzat már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt birtokában volt az adatoknak, és a netre való feltöltés csak a fedést szolgálta a már előre megtervezett kampány elindításához. „A kormányzat egy részében ez az adatsor valószínűleg már jóval péntek előtt megvolt, a netre való feltöltés pedig csak a fedést szolgálta” – írja.

Rácz András szerint árulkodó jel az is, hogy a Fidesz kommunikációjában és belső köreiben semmilyen jelét nem látni annak, hogy egy hasonló hekkertámadástól tartanának.

Nincsenek extra kiberbiztonsági óvintézkedések, ami arra utalhat, hogy a kormánypárt biztos abban, hogy a támadó kizárólag a politikai ellenfelüket célozta, és tőlük nem kell tartaniuk. Végezetül kiemeli, hogy a kormánymédia munkatársai teljes nyugalommal használják a jogellenesen megszerzett, különlegesen védett személyes adatokat, noha ez bűncselekménynek minősül.

„A propagandisták valamiért mégis teljes nyugalommal használják az adatbázisban szereplő neveket, pedig egyértelműen jogszerűtlen az egész”

– zárja posztját Rácz András, hozzátéve, hogy „ezzel – a jövőbeli esetleges büntetőjogi felelősségre-vonás mellett – saját magukat is beárazzák a kormánymédia munkatársai.

Az ügy előzménye, hogy október elején már napvilágot látott egy hír egy kisebb, mintegy húszezer nevet tartalmazó adatcsomag kikerüléséről a Tisza Világ applikációból, ami miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból vizsgálatot indított. Ezt követte október 31-én egy jóval nagyobb, körülbelül 200 ezer adatsort tartalmazó fájl publikálása a LeakBase.la nevű oldalon. Az eseményekre reagálva Orbán Viktor november 3-án azonnali vizsgálatot rendelt el, a hatóságok pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet bevonásával kezdték meg a tényfeltárást, jelezve, hogy „külföldi érintettség is valószínűsíthető”.

Az ügyben két fő narratíva csap össze. A Szuverenitásvédelmi Hivatal gyorsjelentésében ukrán hátterű fejlesztőcégek, például a kárpátaljai PettersonApps részvételét hangsúlyozta, amit a kormánypárti média azóta is napirenden tart. Ezzel szemben Magyar Péter és a TISZA Párt következetesen szervezett orosz hekkertámadásról beszél, amelynek célja a párt lejáratása. Egyik fél sem mutatott be eddig a nyilvánosság számára meggyőző technikai bizonyítékot az állításai alátámasztására.

Az ügy azóta új fordulatot vett, miután a kormánypárti oldalon elkezdték felhasználni a kiszivárgott adatokat. Németh Balázs, a Fidesz politikusa egy videóban egy TISZA-aktivista háza elől jelentkezett be, utalva arra, hogy ismeri a lakcímét, a Mandiner pedig arról írt, hogy a listán aktív bírák adatai is szerepelnek. Mivel a politikai véleménynyilvánítás különleges adatnak minősül, annak engedély nélküli terjesztése a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák” – Pottyondy Edina nyílt levélben válaszolt Orbán Balázsnak
Orbán Balázs azután találta be a humoristát, hogy legújabb videójában terítékre került az a mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol.


„Az a megtiszteltetés ért, hogy az ország leggyávább embere, a miniszterelnök politikai igazgatója és a Fidesz kampányfőnöke belém mélyesztette méregbe mártott fogait” - írta szerda reggeli Facebook-bejegyzésében Pottyondy Edina.

Orbán Balázs Pottyondy legutóbbi videója miatt ment neki a humoristának. A videóban ugyanis terítékre került az a Szijjártó Péter TikTokjára feltöltött, mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol. Pottyondy ezzel kapcsolatban hosszasan kifejtette, hogy szerinte a videóban szereplő hősök személyisége nincs összhangban a kormánypárt politikusainak karakterével.

Erre reagált aztán Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke, aki háborúpártiként jellemezte Pottyondyt és azt is pedzegette, vajon saját gondolatokat közvetít a tartalmaiban vagy „rendesen megfizetik ezért a munkásságáért”.

Orbán Balázs posztjára Pottyondy egy nyílt levélben regált.

„Bármennyire is hihetetlen, engem egy cseppet sem zavar, ha a miniszterelnököt kitalált mesehőshöz hasonlítják. Csak azt nem értettem, hogy miért éppen Amerika Kapitányt találták erre a legalkalmasabbnak, amikor Döbrögitől Gollamon át egészen Káig, A dzsungel könyve legendás kígyójáig bőven akadt volna olyan karakter, aki jobban illik a Főnihez”

- írta Pottyondy.

Hozzátette:

kicsit zavarban van, hogy ezt épp Orbán Balázsnak kell magyaráznia, aki „még az ‘56-os forradalomból is azt a tanulságot vonta le, hogy fegyverrel nem szállunk szembe a zsarnok, imperialista birodalommal. Ugyanis Amerika Kapitány az a hős, aki a legreménytelenebb helyzetben is a harcot választja, és az utolsó leheletéig küzd a gyilkos agresszorral szemben. Ahogy Önök mondanák, Amerika Kapitány egy háborúpárti karakter”.

Kiemelte: nem azt fejtegette korábban, hogy jobboldali politikusok ne lehetnének pozitív szereplők, hanem azt, hogy szerinte túlzás Lázár Jánost „sikeres cégvezetőként és feltalálóként” ábrázolni, Szijjártó Péterről pedig szerinte nem a „vicces, kedves, barátságos Pókember” jut az ember eszébe. A kormányzati szereplők popkulturális beállítását ezért kifogásolja.

Azt is kifejtette: nem érti, Orbán Balázs hol talált utalást arra, hogy szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatainkat az illiberális országokkal.

„Pusztán arra hívtam fel a figyelmet - ahogy ezt Kitti barátnőmnek is mondtam, amikor súlyos párkapcsolati válságban volt -, hogy mindig van középút a »leszopni« és a »nem beszélni vele« hozzáállás között”

- fogalmazott.

A háborúval kapcsolatos álláspontokról azt írta, nem kéri számon a „békepártiságot”, viszont szerinte „az erőszaktevő mellé állni nem erőszakellenes álláspont”.

„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák. Nem a békét akarják, hanem Putyin győzelmét óhajtják. És még csak az sem érdekli Önöket, hogy hány magyar katona életébe kerül az elégtelen felszerelés vagy a légvédelem hiánya, a civil áldozatokról nem is beszélve”

- fogalmazott Pottyondy, aki szerint abban egyetértenek, hogy a háborús pszichózis életekbe kerül, és súlyos gazdasági károkat okoz.

„Amiben viszont eltér a véleményünk, hogy szerintem a háborús pszichózisban nem Európa és a liberálisok, hanem Moszkva szenved. Putyint még Trump sem tudta rábírni a fegyverszünetre, de nyilván Ön erre is azt fogja mondani, hogy csak azért, mert az európai vezetők és a libsik nem engedték. Hahaha. Mókás kis szőrpamacs maga, Balázs!”

- jegyezte meg.

A posztban kitér arra is, hogy a személyére vonatkozó sorokat - bár tudja, hogy Orbán Balázs sértésnek szánta - megtiszteltetésnek veszi.

„Az Ön megvetése számomra egyszerre jutalom és elismerés. Ezt úgy tudom viszonozni, hogy felhívom becses figyelmét arra, hogy a napokban megjelenő könyvemben van egy hosszabb elbeszélés egy 2031-ben zajló ukrán-magyar háborúról, amelyben Önnek is a jelentőségéhez és a jelleméhez mért szerep jutott. Remélem, hogy megkarcolja a cinizmusból, aljasságból, önhülyítésből és szolgaságból eszkábált szamovárt, amit a személyisége helyére növesztett”

- fogalmazott.

A poszt végén pedig megjegyezte: nagyon jó a kép, amit Orbán Balázs róla talált, ehhez külön gratulál. „Nagyvonalú, igazi konzervatív úriemberhez méltó gesztus” - tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Menczer Tamás: Hol vannak ezek az emberek? Miért nem állnak ki, és mondják el, mi történt?
A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint Magyar Péternek magyarázatot kellene adnia a kikerült adatbázisban található ukrán nevekre. Szerinte azt is tőle kellene megkérdezni, miért állhatott az ukránoknak érdekükben ilyen nehéz helyzetbe hozni a Tiszát. Interjú.


Javában dúl a kampánycsata a Tiszától kikerült adatokkal kapcsolatban. A 200 ezres adatbázisban a kormány ukrán neveket talált, amit Orbán Viktor nemzetbiztonsági kockázatnak nevezett, és vizsgálatot rendelt el. Az azonban nem világos, hogy azt vizsgálják, kik szivárogtatták ki a Tisza Világ applikációjából a személyes adatokat, vagy azt, közük lehetett-e az applikáció működtetéséhez az ukránoknak, ahogy a kormánypárti politikusok sugallják.

Magyar Péter közben arról beszél, hónapok óta támadják a rendszereiket, amikből az adatokat ellopták, méghozzá azért, hogy így bizonytalanítsák el a Tisza szavazóit. Az ellenzéki párt elnöke az oroszokra gyanakszik, de bizonyítékot erre eddig nem mutatott be. A Fidesz kommunikációs igazgatóját kedd esti lakossági fóruma után kérdeztük.

– Mit gondol a Tisza Világ applikációból kikerült adatokról?

– Szerintem fontos, hogy a tényekből induljunk ki. Tény, hogy első körben 20 ezer, második körben 200 ezer magyar állampolgár személyes adatai szivárogtak ki. Tény, hogy a kiszivárgott információk között már első körben ott volt egy Miroslav Tokar nevű ember, a Tisza Világ applikáció adminisztrátoraként. Tény az is, hogy a másik kiszivárgásnál egy Andrij Futsur nevű ukrán fejlesztő adatai is megjelentek.

Van tehát két olyan ukrán személy, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnél dolgoznak, és a kiszivárgott adatok szerint adminisztrátorként, fejlesztőként vagy tesztelőként részt vettek a Tisza Világ applikáció elkészítésében.

További tény, hogy a kiszivárgott adatok alapján Ukrajnában is tesztelték az alkalmazást. Ötödik tény, hogy Magyar Péter először letagadta az adatszivárgást, letagadta, hogy ukránokkal dolgozott, és azt is, hogy Ukrajnában tesztelték az alkalmazást. Ma már tudhatjuk, hogy ez nem így van. Azt állítom önnek, hogy ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal; 200 zezer magyar ember adata van egy háborúban álló ország szereplőinél – ez szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés.

– De kinek áll érdekében egy ilyen adatszivárgás? Érdekében állhat ez Ukrajnának? Ha az a céljuk, hogy Magyar Péter győzzön a választásokon, érdekükbe áll-e az ő pártját nehéz helyzetbe hozni egy ilyen kiszivárogtatással?

– Ezt kérdezzék meg Magyar Pétertől és a Tisza Párttól, akik nem vigyáztak 200 ezer magyar adatára, és akik ukránokkal dolgoznak.

– Tudjuk, hogy nem vigyáztak?

– Ha vigyáztak volna, feltételezem, nem szivárog ki 200 ezer magyar ember személyes adata az internetre. Tehát nem vigyáztak, és ukránokkal dolgoztak.

Hogy mi történt, azt mondják el ők.

Magyar Péter az egyetlen, aki meg tudná mondani, hogy Miroslav Tokar – akinek a nevét az első szivárgás óta ismerjük – hol van. Tokarnak volt egy bejelentett lakcíme, majd eltűnt, és letörölte magát a közösségi oldalakról. Magyar Péter ezzel az emberrel dolgozott – és azzal is, akiről ez most derült ki: Andriy Futsurral. Hol vannak ezek az emberek? Miért nem állnak ki, és mondják el, mi történt?

– Az ő nevük a kiszivárgott adatok között van?

– A 20 ezres csomagban Tokar neve adminisztrátorként szerepelt, és most egy másik ukráné, Andriy Futsuré is kiderült; ő is – a források szerint – tesztelőként, fejlesztőként vett részt.

– Az elmúlt európai választások során Franciaországtól Románián, Moldován át sok helyen oroszok avatkoztak be informatikai eszközökkel a választásokba. Nem lehet, hogy itt mégsem az ukránok állnak a háttérben?

–  Magyarország Közép-Európában van, nem a Holdon. Ha valaki azt gondolja, hogy itt nincsenek titkosszolgálati nyomásgyakorlási kísérletek minden égtáj felől, az téved. Természetesen a magyar titkosszolgálat dolga, hogy ezeket kivédje. Ha már az oroszokat említette: Angela Merkelt ki hallgatta le? Én úgy emlékszem, a demokrata vezetésű Egyesült Államok, Dánia segítségével – uniós és NATO-tagállamok. Csak ennyit arról, hogy minden égtáj felől érkeznek behatolási kísérletek.

De itt nem erről van szó: itt együttműködés volt az ukránokkal.

Ott vannak a nevek: Miroslav Tokar és Andrij Futsur. Miért nem áll ki Magyar Péter, és miért nem kérdezi meg tőlük valaki, hogy kik ők, hol vannak, miért szivárognak ki adatok?

–  Szijjártó Péter azt mondta, hogy ez a közelmúlt legnagyobb informatikai botránya. Ezt az a Szijjártó Péter mondta, akinek a külügyminisztériumába az orosz titkosszolgálat bejárkált.

– A legnagyobb politikai botrány az, hogy ők együttműködnek egy külföldi hatalommal, és kiszolgáltatják 200 ezer magyar állampolgár adatait. Mi soha ilyet nem csináltunk, és nem is fogunk.

– Igen, de a Külügyminisztériumból hosszú időn keresztül az orosz titkosszolgálatok azt vittek el, amit akartak.

– Ha ön mondja, akkor biztos, jobban tudja.

– Erről vannak most már nyilvánosságra került jelentések és levelek.

– Meghallgatnám a külügyminisztert. De mondom még egyszer: ha valahová valakik be akarnak hatolni, olyan van a világon folyamatosan; annak ellen kell állni, és el kell hárítani.

– Szijjártóék nem álltak ellen az oroszoknak.

– Maga így gondolja. De ha a titkosszolgálatok rést látnak, az a dolguk, hogy befalazzák. Ez nem ugyanaz, mint behívni egy másik ország titkosszolgálatát, és odaadni neki magyar állampolgárok adatait.

– Titkosszolgálati emberekről van szó?

– Én azt tudom, hogy applikációgyártó ukrán emberekről van szó, akiknek a cégvezetője az ukrán hadsereggel működik együtt dróntechnológiai és egyéb területeken.

– Igen, de ugyanez az ukrán cég a Kormányablakok részére is fejlesztett térképeket például.

– Lehet, de komolyan gondolja, hogy egy vak térkép egyenértékű 200 ezer magyar állampolgár adatainak átadásával? Ne vicceljen velem!


Link másolása
KÖVESS MINKET: