„2000 embert gyakorlatilag cserben hagytak, semmilyen segítséget nem kaptunk” – Az elárasztott Római-parton élőkkel beszélgettünk
„Köszönöm az önkéntesek munkáját, mert tényleg rengeteget segítettek itt a környéken, de nekem ne mondja senki, hogy engem megvédtek! Ez már a harmadik alkalom, amióta itt élek, hogy bejön a házamba a víz. Végtelenül dühös és szomorú vagyok” – fakad ki Pál Krisztina, aki 20 évvel ezelőtt költözött a Római-partra azóta elhunyt férjével.
Ottjártunkkor, szombat délután 30-35 centis víz állt az otthonában. Az áradás idején a húgánál húzta meg magát, de abban bízik, hogy vasárnap vagy hétfőn már be tud menni legalább a károkat felmérni. Utána pedig következhet a hosszadalmas helyreállítás.
Ők azt mondják, az államtól a fővároson át a kerületi önkormányzatig mindenki a sorsukra hagyta őket, teljesen egyedül kellett megszervezniük otthonaik védelmét.
„Három oldalról összesen nagyjából 600 méter hosszú védvonalat építettünk fel saját erőből és költségen, 60 teherautó hozott 1200 köbméter homokot és agyagot. Emellett a kertek mögött a korábbi árvizek után megmaradt még 1000 köbméter, szóval mindent egybevéve több mint 2000 köbméter töltőanyag véd bennünket” – sorolja Búzás Antal Győző, az Egyesület a Római-partért nevű civil szervezet elnöke.
Azonban ez sem volt elég: bár a Losonc utcát megvédte a Duna felőli végén homokzsákokból emelt gát, a környező utcák többségét elöntötte a víz, ahogy a kertekbe is betört. 800 centiméter felett pedig már a házakat sem kímélte.
Búzás és egyesülete a leghangosabb támogatója a partra tervezett mobilgátnak, amely legalább 20 éve szakítja két szembenálló táborra az embereket. Az egyik oldal azzal érvel, hogy ha közvetlenül a parton épülne fel a részben mobil elemekből álló, de fixen lefektetett cölöpökkel rendelkező gát, akkor egy csapásra megszűnne az itt élők árvízi fenyegetettsége.
Emiatt a környezetvédő civilek, valamint Budapest jelenlegi vezetése is azon az állásponton van, hogy a gátat a Nánási úton és a Királyok útján kell megépíteni. Hozzáteszik azt is, hogy a hullámtérben hivatalosan nem is lehetnek lakóépületek, csak nyaralók, és aki életvitelszerűen beköltözött egy ilyen ingatlanba, tudatában kellett lennie annak, hogy időről időre be fog jönni a Duna.
Pál Krisztina viszont ennél árnyaltabban látja a kérdést: „Azok, akik azt mondják, hogy mi a túróért lakunk itt, könnyen beszélnek, de valójában semmit nem tudnak. Például azt, hogy valakinek csak erre futotta, vagy örökölte a házat és egyszerűen nem akar megválni tőle. Ha már kiadták az építési engedélyt, ne most rúgjanak belénk és kérjék rajtunk számon, miért költöztünk ide.”
Búzás Antal Győző még régebb óta kötődik a területhez: ma is abban a házban él, ahová több mint 50 évvel ezelőtt született, és amit még a nagyapja vásárolt meg 1940-ben. Védműről akkor még szó sem volt, ezt a területet egységesen nagytelkes villaövezetnek hívták, majd a Rákosi-korszakban az egészet államosították, és üdülőket építettek itt.
„Onnantól lett üdülőövezet, de ez mindig is beépítésre szánt terület volt. A hullámtér márpedig beépítésre nem szánt területnek számít. Minden ferdítés ellenére itt az összes ingatlan jogszerűen, építési és használatbavételi engedéllyel épült” – érvel.
Az 1954-es árvíz során épült először egy kezdetleges gát a Nánási/Királyok útján, amelynek a homokzsákjait utána ott hagyták. 1965-ben pedig arra hivatkozva, hogy itt már amúgy is van valami korábbról, felemelték a mostani magasságára. Ma hivatalosan itt van az elsőrendű védvonal, ahol a Csillaghegyi-öblözet 55 ezer lakosát kell megvédeni az áradásoktól.
Búzás szerint azonban a jelenlegi gát a gyakorlatban legfeljebb lélektani nyugtatásra jó, fizikailag semmit nem jelent. „Ha ez a rendszer kapna mondjuk 1 méteres vizet egy héten keresztül, úgy tolná el az egészet, ahogy most itt állok.”
Hozzáteszi azt is, a műszaki paraméterek szerint az elsőrendű védműnek a legmagasabb pontján minimum 5 méteres szélességűnek kell lennie, a mostani gátnál ez a fél métert is alig éri el.
Emiatt szerinte a főváros valótlanságot állít, amikor ezt nevezi fő védvonalnak. 2022-ben pedig a vízügyi államtitkár is elismerte egy szakmai állásfoglalásban, hogy itt nincs fő védvonal.
Visszásnak tartja azt is, hogy a Margitszigetet mindig megvédik homokzsákos megoldással, pedig annak közpark a hivatalos besorolása és nincs állandó lakója. „Profánul azt szoktam mondani, csak nehogy a szökőkút medencéjébe víz menjen, illetve nehogy a vadkacsák popója vizes legyen az arborétumban… Őket védik, bennünket meg vihet a víz.”
Búzás szerint a főváros vezetése folyamatosan ellenük hergeli a lakosságot, ellenséget gyártva az itt élőkből. „Engem ide rakott le a gólya, én nem ártottam senkinek. Miért nem jár nekem is budapesti polgárként ugyanaz az elsőrendű védelem, mint az összes kerületben mindenki másnak?”
Pál Krisztina sem érti, miért nem építik meg a gátat a parton. Azt ugyan ő is elismeri, hogy változtatna a Római arculatán, de szerinte közel sem akkora mértékben, hogy ne érje meg.
A 2013-as rekordvízállásnál még súlyosabb volt a helyzet, majdnem 1 méteres magasságig állt a víz a szobákban. A téglaházaknak pedig az a tulajdonságuk, hogy ha csak 5 centi víz is áll bennük, már akkor 1,6-1,8 méteres magasságig felszívja a tégla a vizet és lassan, de biztosan szétreped, óriási statikai veszélyt jelentve.
