prcikk: Rizsavi Tamás: Megéri két perccel hamarabb hazaérni, mint soha többet? | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Rizsavi Tamás: Megéri két perccel hamarabb hazaérni, mint soha többet?

Rizsavi Tamás a szokásostól eltérő hangvételű posztban írta le, mennyit számít egy körbepillantás, és mi az, amit rosszul tudunk a vasúti közlekedésről.


Rizsavi Tamás fotóit rengetegen követik, kedvelik. Az egyébként mozdonyvezetőként dolgozó fotós azonban most egy szokatlan bejegyzést írt ki Facebookján, amit változtatás nélkül közlünk.

Elnézést, hogy a tőlem megszokott vidám vagy fotós tartalmaktól eltérően kicsit komolyabb hangvételben írok Nektek!

Közúton közlekedők!

Nem írok inkább semmit olyat, mert nem rondítom be az oldalam csúnya szavakkal, de kérek mindenkit olvassa el ezt amit gondolok. Felhozhatom ezt a mostani esetet, ami párnapja történt, de igazából bármelyiket felhozhatnám.

Egy gyors elköszönés? Egy otthon felejtett dolog? Egy visszarohanás egy ki nem húzott kávéfőző miatt? Egy hirtelen, az emberre rájött wc-zés miatt? (direkt írtam). Sorolhatnám

Tényleg ennyire fontos rohanni? 2 percet rászánni az életből? (2 perc) !!!

Szóval megéri ennyire sietni? Megéri a SAJÁT és mások testi épségét kockáztatni? Megéri bemenni úgy egy vasúti átjáróba, hogy a fény és félsorompó tilos jelzést ad? Megéri kockáztatni?

Én mint mozdonyvezető, aki 5 éve szolgálok a MÁV kötelékében, több mint 5 kollégát vesztettem el hasonló értelmetlen baleset miatt! Nektek csak egy szám: 5 (öt). Ha ki sem emelem, csak tovább olvassátok a sorokat. 5 embert, akit hazavárt a családja, pedig csak a munkáját végezte. Aki reggel elment dolgozni, de már nem tért haza.

Lehet, a következő a Te barátod lesz? Lehet, a következő a Te családtagod lesz? Lehet, a következő TE leszel, mert nem méred fel a helyzetet és nem figyelsz? Lehet, a következő én leszek, akit a figyelmetlenségeddel veszélyeztetsz, aki csak végzi a munkáját?

Mindenki haza szeretne érni, és ez jusson eszedbe mindig, amikor egy átjáróhoz érkezel!

Mielőtt bárki is félreérti, ezt most nem a mozdonyvezetők védelmében írom le, hanem egyszerűen mindenki védelmében, aki jelen van, aki közlekedik, aki csak annyit gondol magában:

"Áhh, még úgyis átérek"

Mindenkit hazavárnak. Megéri 2 perccel hamarabb haza, vagy bárhova érni, mint soha többet? SOHA TÖBBET?

Leírom azt is, amit a média kreál, annak érdekében, hogy a kommentekkel és a szócsatákkal fenntartsák a posztjukat! Jöhet a jogos(?) kérdés, hogy mi van akkor, ha a fénysorompó fehéren villog, de mégis jön a vonat? Nos, mostanság felkapott és kedves téma az újságíróknak, akik az üres tartalmakat próbálják kitölteni ilyen cikkekkel, úgy, mintha tömegbalesetet előidéző körülmény történne.

De kezdjünk egy másik fontos témát ezzel kapcsolatban. Ami a hírportálokon mindig megjelenik: "VONAT JÖTT, PEDIG FEHÉR VOLT A FÉNYSORMPÓ? MAJDNEM TÖMEGKATASZTRÓFA LETT!!!! (és akkor alatta jönnek a fröcsögő kommentek, és alapvetően jó kattintáshajhász cikk, nem?)

Persze, mert nem tudod, hogy a vasúti utasítás mit ír elő, akkor ha a fénysorompó használhatatlan (alapvetően nem is kell tudnod, DE).

Mi az átjárót LEGFELJEBB 15 km/h val közelíthetjük és kötelesek vagyunk folyamatos hangjelzést adni ilyen esetben. Mi erről kapunk értesítést, még akkor is, ha Te azt látod, hogy fehéren villog.

Képeken jól néz ki, hogy a csapórudak az égnek állnak, fehéren villog, és a vonat mégis az átjáróban van, DE 15 MAXIMÁLIS sebesség vagy kevesebb esetén, mi úgy szabályozzuk, hogy ne legyen baj, és meg tudjunk állni.

(Újságban azt adunk el, amit akarunk.) Miért van az, hogy a balesetek mindig JÓL MŰKÖDŐ sorompó esetén történnek?

PEDIG: A KRESZ-ben leírtak szerint egyébként a vasúti fénysorompó fehér villogó fénye nem szabad jelzést, azaz szabad áthaladást jelent. Csupán annyit, hogy a berendezés működik és ezesetben is meg kell győződni arról, hogy egyik irányból sem közelít vasúti jármű.

Arról nem is beszélve, hogy mennyi szándékos (öngyilkosság) és nem szándékos baleset történik. Számtalan dologra figyel egy mozdonyvezető, úgy, ahogy egy kamionos vagy bármelyik szállítmányozással foglakozó kollégánk, DE! Nem várhatjátok el, hogy egy 2000 tonnás járművel kötött pályán megálljunk, pikk-pakk, a jelentkező akadály előtt. (Egy vonat fékútja akár 1 km is lehet /EZER MÉTER!/ Bármennyire is figyel egy Mozdonyvezető és már idejében elkezd "vészfékezni", a fizika törvényei alapján akkor sem fog tudni megállni a jelentkező akadály előtt. Sajnos....)

Egy szó mint száz, tartsuk tiszteletben azt az átjárót, a vonat nem kerékpár és nem autó, nem tud megállni pár 10 méter alatt, nem véletlenül van előjelezve sávos távolság jelzőkkel és mindenféle útburkolati jelekkel, illetve fény-és félsorompóval.

EGY MEGÁLLÁS ÉS KÖRBEPILLANTÁS (!) a saját és mások életét is megmentheti. (Közhely, de sajnos igaz, és nem tisztelik nagyon-nagyon sokan.)

Jusson el sok-sok emberhez, mert ez most nem egy fotó és nem egy megosztás (ahogy nálam szokott lenni), hanem annyi, hogy figyeljünk magunkra és egymásra, legyetek szívesek! :( Én is gázoltam már és senkinek nem kívánom azt az érzést, de akik ezt a hivatást választják tudják, hogy mit vállalnak, szóval ez nem sajnáltatás, csak akik nem akarnak meghalni, azok figyeljenek 2-vel jobban ÉS ne veszélyeztessék azokat akik nem szeretnének meghalni!

Szép estét mindenkinek!

Egy mozdonyvezető

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” – a mezőőrt küldték A szavazat ára forgatócsoportjára Nyírbogáton
Nyírbogáton a félelem az úr - erre jutottak a szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm készítői. Miközben dolgoztak, őket is követni kezdte egy autó, majd kiszállt belőle egy férfi, aki a helyiek szerint a polgármester embere.


Nyírbogát polgármestere a térség fideszes országgyűlési képviselőjének a felesége, egyben ő a helyi háziorvos és üzemorvos is, valamint korábban az idősek otthonát és a helyi futballklubot is ő vezette. Amikor az újságírók korábban erről faggatták, azt mondta, a település rengeteg pénzt spórol meg azzal, hogy ennyi funkciót tölt be.

A szavazat ára című, szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm külön fejezetet szentel a településnek, amiben több helyi is megszólal.

„Én nyírbogáti vagyok, és nagyon sokan elmondják, hogy  nem mernek megszólalni, reszketnek” – mondja egyikük,

hozzátéve, hogy az emberek attól tartanak, ha nem a megfelelő helyre szavaznak, nem kapnak orvosi ellátást vagy nem írják fel nekik a gyógyszert. Attól is félnek, ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően szavazna, akkor demens beteg hozzátartozójukat kitennék az idősotthonból.

A polgármester nem akart a film készítőinek nyilatkozni, de miután találkoztak vele, a film készítői egyszer csak azt látták, hogy követni kezdi őket egy kocsi.

Egy erdős területen félrehúzódtak, és bevárták a nyomukban érkező autót. A sofőr letekert ablakkal vonta kérdőre őket. „Miért videóz engem? Tetszek magának?”

Mikor azt válaszolták, a természetet videózzák, meglepő válasz érkezett: „Akkor nyalja ki a seggem! A természettel együtt.”

Ezután az autós elhajtott, de csak azért, hogy nem sokkal arrébb megforduljon, és visszatérjen, és ismét letekerje az ablakot. „Megkértem magát valamire. Nem volt elég világos? Ilyen szennyes embereket!”

Amikor rákérdeztek, miért követi őket, a férfi azt válaszolta, a barátja itt lakik, egy juhász. Majd ismét elment.

Ezután a stáb tagjai a helyi informátoruktól kiderítették, hogy az őket követő férfi a polgármester rokona. Egyben a sofőrje, intézője, jobbkeze is.

„Tehát a polgármester ránk küldte az intézőjét?" - kérdezte az egyik alkotó. Az informátor szerint a férfi mezőőr, "meg van egy ilyen csomó humbug munkahelye.”

A település közepén aztán ismét felbukkan a kocsi, és ezúttal ki is száll a sofőr. Az igazolványát maga elé tartva közeledik. „Rendészeti feladatot ellátó személy vagyok” - mondja. Mikor a stáb tagjai megkérdezik, miért zaklatja őket, azt válaszolja, „Én mezőőr vagyok."

„De itt hol a mező?” - kérdezik a falu közepén. Ez azonban nem akasztotta meg. „És akkor ott mit csináltak? Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” - jelentette ki.

Egy helyi riportalanyt pedig épp akkor állítottak meg a rendőrök, amikor a stábbal találkozott volna. Közel három órán keresztül igazoltatták a település legforgalmasabb pontján. Állítása szerint a telefonját sem használhatta. „Úgy engedtek el, hogy  feljött a kisfiam, és azt mondta: anya, elmentek a sajtósok, elmentek az újságírók, és akkor billentett a fejével, na akkor most már mehet” – idézte fel a történteket az asszony, aki ennek ellenére arccal és névvel vállalta a szereplést.

A teljes film

A nyírbogáti rész 35:35-nél kezdődik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk