Rénszarvas a Bükkös pataknál
A kép alatti hozzászólások arról tanúskodnak, hogy nem mindenkinek sikerül rögtön észrevennie a tájban elrejtőző szarvas alakját:
"Aj, de nyomi vagyok. :) Veszettül vizsgáltam, a fák ágai közt... erre itt van a szemem elött... :D" "Hát,ha a párom nem mondja én sem veszem észre... :)" "Bakkker ..... annyi eszem nem volt, hogy olvassak, csak néztem, néztem, gondoltam az én szemem a rossz, hogy hol a szarvas... :) GRATULÁLOK"
További példák pareidoliákra:
Végül azonban mindenki felfedezte, és a jelenség elsöprő sikert aratott. A véletlen mellett természetesen ez a fotós érdeme is, akinek természetjárás közben "villant be" a szarvas alakja. Ez a jelenség a pareidolia, amikor természeti jelenségekben, felhőkben, sziklákban, fákban, a Hold felszínén, és még ezer más helyen állatokat, esetleg emberi testrészek formáit fedezzük fel .
Van olyan tudós, aki szerint ennek oka, hogy az ember fejlődésében nagyon fontos szerepe van az arcfelismerésnek. Hiszen születésünktől ez alapján tudjuk megkülönböztetni a létfenntartásunk szempontjából kulcsfontosságú embereket, vagyis a szüleinket, és az idegeneket, akik esetleg veszélyt jelenthetnek.
Ez a képesség teszi lehetővé, hogy már nagyon kevés információból is képet alkossunk - így nem csoda, hogy ott is konkrét alakokat látunk, ahol valójában nincsenek. A természet azonban néha alaposan megtréfálhatja az embert: van, amikor a tapasztalt formák a megszólalásig hasonlítanak például egy kutyára, vagy egy emberi arcra - ahogyan az a képekből is látszik.
Ha ti is láttatok már hasonló jelenséget, és van róla képetek, tegyétek fel hozzászólásban a cikk után! A legérdekesebb képekből válogatást közlünk, és megjelentetjük a portálon.
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!
