Öt érdekesség a Római Birodalomról, amit nem tanítottak az iskolában
Horatius híres mondata szerint "Die solo non exstructa Roma", azaz "Róma sem épült fel hirtelen, egy nap alatt". A DoQ tematikus műsorainak segítségével azonban a nézők egy nap alatt megismerkedhetnek a világ egyik legnagyobb civilizációjának több mint 400 éves történelmével.
A november 12-én reggel 07 órától induló sorozatok izgalmas történeteket mesélnek el titkos föld alatti városokról, véres csatákról, győztes és vesztes hadjáratokról. A 22 órától sugárzott Bűnös Róma: élet a római korban című nagyfilm pedig a korabeli babonákat és kultuszokat mutatja be úgy, ahogy eddig még sohasem láthattuk. Ízelítőül következzen öt érdekesség az ókori Római Birodalom mindennapi életéből.
Élet-halál harc a végsőkig... vagy mégsem?
A közhiedelemmel ellentétben az ókori Rómában nem a gladiátorküzdelmek, hanem a fogathajtó versenyek vonzották a legtöbb nézőt. Archeológusok és régészek kutatásai szerint a gladiátorjátékoknak helyet adó Colosseum "csupán" 50 000 fő befogadására volt képes, amely szinte eltörpült a Circus Maximus 250 000 fős kocsiversenyei mellett. Külön érdekesség, hogy a gladiátoroknak nagyon ritkán kellett élet-halál harcot vívniuk egymás ellen, amelynek legfőképpen gazdasági okai voltak. A közönség a legjobb teljesítményt nyújtó harcosokra és fogathajtókra hősként tekintett, így a mesterek számára nem lett volna kifizetődő, ha gladiátoraikat a biztos halálba kell küldik.
Saturnalia – a felcserélt szerepek ünnepe
A Saturnalia ünnepet az ókori Róma lakói december 17-én, Szaturnusz isten tiszteletére rendezték meg, amely az uralkodása alatti boldog aranykornak az emlékezetét erősítette. Az egy héten át tartó ünnepségek alatt a császárok gondoskodtak népük szórakoztatásáról: cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és jelmezes felvonulások követték egymást, amelyek a bolondok napja, az utcai karneválok és más ünnepek őseinek tekintendők. A hagyomány szerint ekkor a gazdagok vadiúj, színpompás ruházatba öltöztették a szegényeket, míg az uraságok szakadt, már elhasznált ruhájukba bújtak, és így vendégelték meg rabszolgáikat, cselédeiket. A gazdagok továbbá rózsával koszorúzták fejüket, a családtagok pedig apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.
Incitatus, a legfurcsább szenátor
Caius Caesar, közismertebb nevén Caligula a Római Birodalom egyik legellentmondásosabb császára volt. Mértéktelen költekezéseinek köszönhetően a kincstár szinte teljesen kiürült, zsoldosait és testőreit sem fizette ki, aki pedig ellenszegült, azt vadállatok elé vetette. Különcségét jól kifejezte, hogy Caligula az esti órákra soha nem szervezett megbeszéléseket tábornokaival, mert ekkor csakis a Holddal volt hajlandó diskurálni. A császár kiszámíthatatlan és szeszélyes viselkedése miatt Rómában eluralkodott a félelem és a bizonytalanság. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor - a szenátus megalázása céljából - szenátorrá választotta kedvenc lovát, Incitatust. A császári testőrség és a szenátus tagjai nem nézhették tovább tétlenül a Caligula ámokfutását, így uralkodásának 3. évében összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták a gyűlölt császárt.
Poena cullei, a zsákba varrás ítélete
Az ókori római törvénykezés külön büntetést szabott ki azok számára, akik apagyilkosságot követtek el. A minden esetben halállal végződő ítélet során a bűnöst egy majommal, egy viperával, egy kutyával, és egy kakassal együtt egy zsákba varrták és a közeli folyóba vetették. A poena cullei (zsákba varrás) az éppen hatalmon lévő uralkodótól függően változhatott, némelyek több kígyót, mások inkább több kutyát varrattak az elítélt mellé. A törvény értelmében a bűnösnek nem volt lehetősége hősi halált halni: először nyilvánosan megszégyenítették, fejét farkasbőrből szőtt zsákba tekerték, majd vérbe áztatott botokkal (virgis sanguinis) bántalmazták, mielőtt a folyóba taszították volna.
Nem kértek a rabszolgákból a hadviselésben
A korhű filmekben szinte kivétel nélkül rabszolgák hajtották a hadihajókat, ostoros felügyelet mellett, azonban ez nem teljesen fedi a valóságot. Valójában az evezés és minden háborús eszköz használata, viselete katonai cselekedetnek számított, amelyben rabszolgák nem, vagy csak kivételes esetekben vehettek részt. Ezek közé sorolható, ha besorozásuk előtt felszabadították őket, vagy ígéretet kaptak, hogy hősiességükért a háború után szabad emberként élhetnek tovább. A felszabadítás mellett a gladiátorjátékokon való győzelem volt a rabszolgák egyetlen esélye a hadsereg szolgálatába állni.
Tudj meg még többet a legendás Római Birodalomról november 12-én vasárnap reggel 07 órától éjfélig, a DoQ műsorán!
