KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Összefogtak érte: járni fog a mozgáskorlátozott afrikai kislány a magyarországi műtét után

A 10 éves Theodóra az operációra felkészítő gyógytorna után már járókerettel sétált be ghánai iskolájába. Diáktársai azt kiabálták, csoda történt. Egy budapesti műtéten már túl van, most jön a második.


Bisztricsány Linda Ghánában ismerte meg a járóképtelen Theodorát, amikor drámapedagógusként az iskolájukban dolgozott. Önkéntesként utazott Afrikába, elvileg egy óvodába, de akik fogadták volna, eltűntek, és a reptéren keresett hirtelen más megoldást. Az Afrika másként alapítványnál volt egy ismerőse, az ő segítségével került a fővárostól két órányira, Koforiduaba található iskolájukba.

A 10 éves kislányt mindig csak ülve látta, ide-oda tették. A tanárok azt mesélték neki, hogy őt és két testvérét elhagyta az édesanyjuk, az apjukkal élnek és annak új társával. Mostanra kiderült, van kapcsolat az anyukával, hétvégenként látogatja Theodóráékat.

„Amikor az osztályukba játszottunk, nem akartam, hogy ő kimaradjon, úgyhogy a hátamra vettem, és úgy csináltam végig az órámat a kíméletlen hőségben. Elég jól összebarátkoztunk” – meséli a drámatanár.

Linda megtanította a Bújj, bújj zöldágat afrikai gyerekeknek

Linda hat hónapra ment, de két és fél hónap után váratlanul haza kellett utaznia. „Jöttek a telefonok, hogy üljek fel egy gépre, a Covid miatt nagy baj lesz. Egy nap alatt el kellett búcsúznom a gyerekektől. Március 15-én zárta le határait Magyarország, előtte egy nappal értem haza.”

Nem tudta, mi várja itthon. Attól tartott, egy hónapra karanténba kerül. Akkor még egyáltalán nem kellett elzárva lennie, de haza nem mehetett, mert a lakása ki volt adva, csak az anyukájához tudott költözni. Alaposan össze volt zavarodva.

„Egy színes, szagos, vidám, napsütötte harmadik világbeli országból Magyarországra jössz, ahol tél van és szürkeség, szomorú, gondterhelt emberek, a koronavírus miatt üresek az utcák, és mindenki fél” - meséli.

„Ültem a taxiban és azon gondolkodtam, hogy itt most vége van az életnek, mindennek vége.”

Az élet nem állt meg, csak rosszabb lett. Két hónap múlva beszélgetett az alapítvány egyik munkatársával, és megtudta, hogy Theodóra támogatója visszalépett, így veszélybe került a tanulása. Linda azonnal vállalta, hogy fizeti a havi 8500 forintot, amiben benne van a tankönyvek, az iskolai busz, és az egyszeri étkezés ára.

Közben arról álmodozott, hogy hamarosan visszamehet Ghánába. Elhatározta, visz egy kerekesszéket is Theodorának.

Csakhogy az újabb és újabb hullámok, nyitások és zárások miatt nem tudott visszamenni. Az alapítvány egyik önkéntese, Lantos Zita gyógypedagógus, a Zitanoda egyesület vezetője épp kiutazni készült, és amikor hallotta, mit szeretne Linda, szívesen segített. Végül ő maga szerezte meg a kerekesszéket, és ki is vitte Theodórának.

Linda tovább törte a fejét, hogyan lehetne még javítani a mozgássérült kislány életén. Elkérte az iskola igazgatójától Theodóra orvosi papírjait, hogy a magyar specialistákkal nézesse meg, lehet-e valamit tenni.

„Kiderült, hogy mindenképp műthető Theodóra, lehet javítani az állapotán, de azt nem tudták megmondani, hogy járni fog-e valaha. Csípőficama és gerincsérve van.”

Elhatározták, hogy mindenképp segítenek a kislányon, Zita vette át a szervezést. A segítségükkel a kislány tavaly nyáron Magyarországra érkezett.

Egy tanítőnő kísérte, aki megtanulta a gyógytornáztatást, és folyamatosan dolgozott Theodorával. Pár hónap alatt sikerült úgy megerősíteni, hogy fel tudott állni, és járókerettel sétált is. A kislány megerősítésére volt szükség, mert a műtét után nagyon legyengülnek az izmok a hat hét fekvőgipsztől.

Zita szervezett egy adománygyűjtő vacsorát is, ahol mesélt Ghánáról, és bemutatta Theodórát. Ott volt Linda is.

„Táncoltam egy picit Theodórával, iszonyat jó élmény volt. Vittem neki ajándékot is. Varrattam neki egy fekete babát. Örült neki nagyon.”

Az afrikai kislánynak és kísérőjének a három hónapos rehabilitáció után vissza kellett utaznia. Zitától úgy tudja, hogy

otthon járókerettel sétált be az iskolába. Csoda történt! – sikítozták a gyerekek, amikor meglátták.

Az idei év elején jöttek vissza, ezúttal hat hónapra. Megvolt az első műtét. Jól sikerült, de a 6 hetes fekvőgipsz miatt a kislány most még nem tudja használni a lábát. Visszasorvadtak az izmai, de mégsem annyira, mintha egyáltalán nem erősítették volna.

Most a második műtét jön, előtte Lindánál is töltött két hetet a kislány. A drámatanár minden luxust igyekezett megadni afrikai vendégének. A lakás bemutatása után elmentek bevásárolni. Nem volt könnyű olyan ételt találni, amit Theodora ismer, és szívesen fogyaszt.

„Nagyon mást esznek. Közös pont talán a hagyma, a paradicsom, a tészta, a kenyér, a rizs és a csirke. Tudom, hogy szeretik a csípőset. Chili szószt mindenre tesz. Emlékszem, Ghánában még a házi fagyi is csípős volt.”

Az első nap csináltak egy babaházat kartonból. A másnapot egy Budakeszin élő ghánai-magyar ismerősnél töltötték, akinek két gyereke van. Azt nagyon élvezte Theodóra, mert végre nemcsak angolul, hanem az anyanyelvén is beszélhetett. Volt épp egy ghánai gálaest is Budapesten, az különösen ellazította az otthonától sokáig távol lévő kislányt. Ott az étel és a zene is ismerős volt neki.

Jártak Vácrátóton, Linda anyukájánál, ahol a húgáék családja is ott volt, így a két kislány együtt tudott játszani. Volt ott két kutya is, Theodora nehezen fogadta el, hogy barátságosak ezek az állatok. Azt mondja, Afrikában harapnak a kutyák.

Linda közben folyamatosan járt dolgozni is, ahová szintén vitte magával Theodórát. Igyekezett mindig bevonni őt is. A szerepjátékokba például úgy, hogy mindenkinek négykézláb kellett mozognia.

Az egyik foglalkozáson egy három év körüli kislány úgy megszerette Theodórát, hogy megkérdezte, hogyan segíthet. Ő lesz az afrikai lány legfiatalabb támogatója, mégpedig egy saját babájával, ami műanyag, vízbe tehető. Theodóra nagyon szeretne olyat, mert most csak egy textil babája van.

Sokat sétáltak az erdőben a babakocsival, amiben most közlekedik. „Azzal nagyokat lehet rodeózni, jókat röhögünk mindig a száguldozás közben.”

Játszótérre minden nap mentek, mert Theodóra ott úgy tud mozogni, hogy nem érzi a fájdalmat. „Sokkal lelkesebben csinálja a dolgokat, ha van cél. Lépcsőn mászik, négykézlábazik, lecsúszik és felmászik a csúszdán, hintázik, használja a hasizmát, a lábát. Kíméletesebb így, mint a tornával, amitől a múltkor elsírta magát.”

Linda szerint ugyanakkor, ha sok gyerek van kint, akkor Theodora nem szívesen mászik a homokban, mert ő mégiscsak egy nagylány.

„Mutattam neki, hogy itt nagyon sok régi épület van, és egy csomó olyan, mint egy palota. Azt mondta,

soha életében nem látott még ilyen szép és nagy házakat.

Amerre ő él, ott leginkább bádogkunyhók vannak. Bár ő nem él nagyon rossz körülmények között, egy kisebb kőépületben laknak.”

Budapesten kedveli a hidakat, a Dunát és a kivilágított várost. „Imád fürdeni, lubickolni a kádban, ott tud mozogni. Rakok bele neki olajokat, illatot, meg játékot.”

Nagyon nem szereti, hogy nézik őt a villamoson. Felvette a kapucniját, hogy eltakarja magát.

Linda szerint az is felkelti az emberek érdeklődését, miért van ekkora lány babakocsiban, de igyekszik nyugtatni Theodórát.

„Azért néznek, mert szép vagy, különleges vagy.”

Theodórát május 2-án műtik újra, ezúttal a másik lábát. Ezután újabb hat hosszú hét jön ágyban, gipszben, aztán következnek a tornák.

Ez a legnehezebb időszak neki, de a cél, hogy se babakocsira, se kerekesszékre ne legyen szüksége a jövőben.

A hosszú ágyban fekvésre álmodozást javasolt neki Linda. Nyáron is találkoznak majd még, terveik is vannak. Azt kérte Theodórától, hogy gondoljon arra, mi mindent fognak majd csinálni.

„A képzelet fantasztikus adomány, semmi nem kell hozzá, csak becsukni a szemünket!” – búcsúzott Linda a kislánytól.

Te is támogathatod Theodora gyógyulását

A második műtétre már csak egy kis pénz kell, de a rehabilitációra, betegszállításra és a hazautazására még gyűjt a Zitanoda.

10402379-50526989-52651007

Közlemény: Theodora


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk