ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Orbán Ráhel: „Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk”

Megnyílt Orbán Ráhel bababoltja, az ODU Store. Az üzlet tulajdonosa és megálmodója elmondta, honnan indult a bolt ötlete, miért fontos számára a fenntarthatóság, és miért szeretne menedék is lenni az ODU az anyák számára. A HYPEANDHYPER interjúja.
Forrás: HYPE&HYPER - szmo.hu
2022. május 17.



A HYPE&HYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

A mai napon megnyitja kapuit a Hegyvidék Bevásárlóközpontban az a hazai berkekben eddig példa nélküli bababolt, ami a vásárlás lehetősége mellett közösségi térként is szolgál majd, ahol egy egymást segítő és támogató szülői közösség jöhet létre. A leginkább „concept store”-ként jellemezhető üzlet tulajdonosát és megálmodóját, Orbán Ráhelt kérdeztük. Interjúnk.

– Organikus, Dekoratív, Egyedi. A szavak angol megfelelőjéből áll össze az ODU Store neve, ami egyúttal már önmagában is igazi kuckóhangulatot teremt. De mi is pontosan a bolt célja, missziója? Honnan indult az ötlet, és mi inspirált a megalkotás során?

– Nagyjából hat és fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy egyszer szeretnék nyitni egy bababoltot. Akkoriban voltam ugyanis várandós az első gyermekemmel, Alízzal. Huszonhét évesen, azt hiszem, eléggé tudatos kismama voltam, a korosztályom átlagos képviselője. Az én generációmra talán egy kicsit jellemzőbb, hogy a digitalizációnak köszönhetően mindennek utána néz, mindenre rákeres az interneten egy-egy döntés előtt. Az első gyermek születésekor óriásinak tűntek azok a kérdések, hogy milyen babakocsit, vagy milyen bababútort vegyünk. Nagy a nyomás abban a tekintetben, hogy szeretnénk a lehető legjobb döntést meghozni, hiszen a nulláról kell berendezkedni az új jövevény érkezésére, ami első körben sok kiadással jár. Én is keresgélni kezdtem, de azt vettem észre, hogy hosszas kutatómunkát igényel, hogy végül a legmegfelelőbb terméket találjuk meg. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor az anyukák nem igazán kapnak segítséget, hiszen korábban még nem volt szükség például gyerekülésre és nem is állt ekkora választék a mi szüleink rendelkezésére.

Ekkor találtunk rá például egy olyan babakocsira, amit kicsire össze lehet csukni, így könnyen elfér bárhol, ez pedig meg tudja könnyíteni a szülők életét egy-egy kirándulás vagy utazás során.

Egyre gyarapodott a listám ezekről a szükséges és egyben praktikus dolgokról, egyfajta babakelengye-lista lett belőle, mely járt barátnőről barátnőre és folyamatosan bővült. Így a második és harmadik gyermekem születésénél egyre kevesebb dolgot kellett vennem. Persze ez azzal jár, hogy Berci fiam szegény néha rózsaszín sportcipőben jár (nevet). Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy akár 3-4 gyerek is hordta ugyanazokat a ruhákat.

– Ez a hozzáállás is jól tükrözi, hogy számotokra fontos a környezettudatosság, a fenntarthatóság, ahogy arról a honlapotokon is olvashatunk. Miben nyilvánul ez meg pontosan, és miért gondoljátok úgy, hogy egy bababolt esetében fontos erre odafigyelni?

– A fenntarthatóság egy olyan szempont, amit manapság nem lehet figyelmen kívül hagyni. Védeni kell a környezetet, hiszen ez az egy bolygónk van, a gyermekeink is itt élnek. Ugyanakkor nem szeretnék képmutató sem lenni, nem minden termékünk készül száz százalékig fenntartható alapanyagokból. A fenntartható szemléletre igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni, azáltal, hogy hosszú távon is tartós termékeket kínálunk, amiket akár több gyermek is használhat, viselhet, vagy amelyek beilleszthetők egy családi házba, és nem lomként jelennek meg, hanem hozzájárulnak az otthon harmóniájához.

Mindig is tudtam, hogy több gyereket szeretnék. Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk. Ezeknek a dolgoknak számomra értéke van. Nem csak fenntarthatósági, hanem érzelmi okok miatt is lényeges volt, hogy minden gyermekemet ugyanabba a kiságyba fektessem le és ne kelljen egy ruhát három mosás után kidobni, hiszen emlékek fűződnek azokhoz a ruhadarabokhoz.

Nem szerettem volna fölösleges dolgokat venni, nem tartom célravezetőnek a „fast fashion”-felfogást. Érdekes, hogy az ember egy boltot nyit, és mégis valahogy arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy ne vegyenek annyi mindent. Ez egy furcsa paradoxon, de valahol erről van szó. Elég a kevesebb, ha az jó.

– Hogyan tudnád jellemezni a kínálatban található játékokat? Milyen jellegű termékek találhatóak meg az ODU Store-ban?

– Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a webshopon és a boltban található kínálat nem fedi egymást. A boltunkban jóval szélesebb kínálattal találkozhatnak a vevők, hiszen nekünk nem csak az értékesítés számít, szeretnénk egy közösségi teret kialakítani, amihez fontos a személyes találkozás, kapcsolat.

A fejlesztő eszközökre is nagy hangsúlyt fektettünk a termékek kiválasztásánál, például Montessori módszer alapján készült játékokat, könyveket is vásárolhatnak nálunk.

A termékek között megtalálhatók bababútorok, babakocsik, egyéb szállítási eszközök, de gyerekruhák, mesekönyvek, játékok, készségfejlesztő eszközök, gyerekbiciklik is, a teljesség igénye nélkül. Kiemelt szempont ugyanakkor az is, hogy a kismamák különleges figyelmet kapjanak az ODU világában, ezért külön nekik szóló termékek, ápoló olajok vagy például relaxációs habfürdő, tea is található a polcokon.

– Van esetleg személyes kedvenced a játékok között?

– Nehéz lenne egy dolgot kiemelni, hiszen minden terméket személyesen én válogattam, így nagyon sok közel áll hozzám. Például van egy különleges kozmetikai termékcsalád, akiknél létezik egy olyan filctoll, ami teljesen természetes, fenntartható módon készült, vízzel lemosható, így a gyerkőc szabadon firkálhatja össze magát, rajzolhat a kezére. Nem kell aggódnunk a véletlenül rossz kezekbe került alkoholos filc miatt. Aztán ott van még a pocakcsengettyűnek is nevezett nyaklánc, amit régóta viselnek kismamák, de mi egy újragondolt, dizájnosabb verziójára bukkantunk. Az ékszer lényege, hogy a harang lágy hangját hallva megnyugtatja a magzatot, és ezt a hangot a szülés után is felismeri a baba. Nagyon hasznos az az esőruha is, amit viselve az esőben is ki lehet mozdulni a friss levegőre. Igyekeztünk szórakoztató, de egyben dekoratív és fejlesztő termékeket találni.

– Háromgyermekes családanyaként te magad is bizonyára átéled, milyen nehéz létrehozni az egyensúlyt a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és adott esetben még egy munkahely között is. Az időhiány, az addig ismeretlen, új élethelyzet, tanácstalanság mind nehezítő tényezők. Hogyan tud ebben segíteni a fiatal szülőknek az ODU Store?

– Kihívásokkal teli volt Spanyolországból intézni a bolt elindításához szükséges folyamatokat, de az online világnak köszönhetően ma már ez is kivitelezhető volt. A BDPST Konceptben hotelek és éttermek narratívájának, koncepciójának, márkastratégiának megalkotásával foglalkozunk. Az ODU egy kicsit a két tevékenységem találkozása, hiszen az anyaságban és a közgazdaságban szerzett tapasztalataimat ötvözöm a vendéglátással.

Ahogy azt a neve is jelzi, az ODU menedék is szeretne lenni. Azt látom, hogy mindenki beskatulyázza az édesanyákat – dolgozó anyák, otthon ülő anyák, stb. –, én azonban nem szeretem ezeket a jelzőket. Ők ugyanis sokkal inkább főállású anyukák, és mindent csinálnak, csak nem otthon ülnek. Szóval ez óriási nyomás, mi pedig egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol ilyesmitől nem kell tartani.

Ide előítéletek nélkül várunk mindenkit, hogy egy olyan közösség alakulhasson ki, ahol egymásnak adnak tanácsot, átsegítik egymást ezen a csodaszép, de egyben kihívásokkal teli időszakon. Ennek a szükségességére pedig a Covid csak még jobban rávilágított. Sok anyukát láttam, akik a járványidőszakban egyedül maradtak a kérdéseikkel, hiszen nem volt olyan hely, ahol találkozhattak volna olyanokkal, akik hasonló cipőben jártak.

Idekapcsolódik az is, amit már említettem: segíteni szeretnénk, hogy a szülők jobban be tudják illeszteni gyermeküket a saját világukba. Annyiszor láttam, az apukákat próbálják bepakolni a harminc fokban a nehéz babakocsit a csomagtartóba, ami sehogy sem akar beférni. Vagy a szanaszét hagyott játékokat, amire minden pillanatban rálép valaki és sehogy sem illeszkednek a lakásba. Azt szeretném, ha az ODU egy olyan hely lehetne, ami segít abban, hogy a gyermekvállalás az örömről szóljon és kevésbé a nehézségekről.

– Egy interaktív játszósarok, szoptatósarok és egy kávézó is van a boltban. Ezáltal valóban a „concept store” elnevezés illik leginkább rá, hiszen sokkal több ez egy egyszerű boltnál. Mit gondolsz, ez a szemlélet mennyire hat újdonságként a magyar vásárlókra, mennyire lesznek fogékonyak arra, hogy a babajátékok vásárlását már ne egy egyszerű bevásárlásként fogják fel, hanem egy olyan délutánként, amikor találkoznak a környékbeli szülőkkel, és kicsit kikapcsolódhatnak?

– Szerintem abszolút fogékonyak lesznek erre Azt szeretném, ha az ODU-ba nem csak azért térne be valaki, hogy vásároljon. Ide akkor is be lehet jönni, ha valaki szívesen nézeget például babaholmikat. Kismamaként én is nagyon szerettem a bababoltok kirakatait nézegetni, számomra ez kikapcsolódás volt. Akkor is szívesen látunk mindenkit, ha csak meginna egy finom kávét és megállna egy pillanatra.

– Kiket szólít meg szerinted elsősorban az ODU Store, kik alkotják a bolt célközönségét?

– Ahogy említettem: ez a bolt tényleg mindenkinek szól. Minden anyukának és apukának kedvezni szerettem volna, hiszen nagyon sokféle család létezik, így figyelembe vettük a különbözőségeket a stratégia kialakításakor.

A helyválasztás elsősorban annak köszönhető, hogy én is a 12. kerületben nőttem fel, ide kötődik a gyerekkorom, de jelenleg is itt lakom. A gyerekek ide járnak majd szeptembertől iskolába, óvodába.

Kutatásokat végeztünk, számos kiállítást megnéztem, rengeteg beszállítóval egyeztettem, sok szempontot megvizsgáltunk a bolt kialakításakor, fő szempont volt a különbözőség kiszolgálása. Várjuk az anyukákat, apukákat, nagyszülőket, leendő szülőket, az ajándékvásárlókat. Mindenkinek nagyon fogok örülni! Konkrét célközönségünk nincs, mindenkit szeretettel várok, a vidékről érkezőket, a Budán élőket, a Pesten élőket, teljes állású anyukákat, dolgozó anyukákat, mindenkinek ugyanannyira fogok örülni.

– Hova tovább? A webshop februárban már elindult, amit a fizikai bolt megnyitása követ most májusban. Mik a jövőbeli tervek?

– A közösségi tér részeként szeretnénk a későbbiekben tematikus eseményeket szervezni, több előadóművésszel is beszéltünk már egy-egy tervezett felolvasóest kapcsán, de számos további ötletünk is van. Hosszú távon szeretnénk létrehozni egy saját márkát, és a BDPST Koncepttel dolgozunk a BOTANIQ brand sport klub stratégiájának megalkotásán, ahol egy ODU Kids Club is helyet kap majd. A fő célunk viszont a jövőben is az marad, hogy segíthessük, támogathassuk a szülőket, hogy a gyermekvállalás első időszaka még szebb legyen.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPE&HYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Pszichiáter árulta el a 20 másodperces trükköt, amivel legyőzheted a szorongást és csökkentheted a stresszt
Kutatók megvizsgálták és kidolgozták azt a technikát, amit szinte bárhol és bármikor bevethetsz a mindennapokban.


Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.

Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.

Létezik egy döbbenetesen egyszerű, mindössze 20 másodperces trükk, amivel azonnal megtörheted a negatív gondolatok ördögi körét.

A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.

Ehhez elég, ha a kezünket a szívünkre vagy a hasunkra helyezzük.

A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:

azoknál, akik nap mint nap kitartóan gyakoroltak, érezhetően enyhült a szorongás és jobb lett a kedvük.

Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.

Az a módszer titka, hogy a mozdulat azonnal hat az idegrendszerre. Egyetlen, 20 másodperces önnyugtató érintés is képes csökkenteni a kortizol, vagyis a krónikus stresszhormon szintjét a szervezetben.

„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.

És hogy mit kell tenni?

Finoman helyezd az egyik kezed a szíve fölé, a másikat a hasadra.

„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.

Vegyél lassan mély lélegzetet, és figyelj a kezed melegére. Majd nagy sóhajtással fújd ki a levegőt.

Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.

A lényeg, hogy rendszeresen csináld.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Azt hiszed, jót teszel a kisbabáddal? Ez a divatos szokás végzetes hibának bizonyulhat
Tudósok most kimondták, miért lehet veszélyes ez az itthon is terjedő szokás, és milyen esetekben nem ajánlják.


Minden kisgyermekes szülő nyugodt éjszakára vágyik, még akkor is, ha a csecsemő még nem tart ott.

Sokan a szoros pólyázásban látják a megoldást, hogy „nyugodtan aludjon a baba”.

Ilyenkor úgy csomagolják be a picit, mintha palacsinta töltelék lenne, és még a karjai sem mozoghatnak szabadon.

Ez a divatos trend azonban valójában

sokszor arról szól, hogy „nyugodtan alhasson a szülő”. Közben pedig komoly veszélyeket rejthet, amire egyre több kutatás hívja fel a figyelmet.

A legriasztóbb

a hirtelen csecsemőhalál, vagyis a SIDS kockázata.

Hátukon alvó babák esetében a pólyázás csökkentheti a rizikót.

De egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a pólyázás mélyebb alvást idéz elő, ami akadályozhatja a baba természetes ébredési reakcióit.

A veszély drámaian megnő, ha a bepólyált csecsemő a hasára vagy az oldalára fordul, a kockázat pedig az életkor előrehaladtával is nőhet. Ez különösen azoknál a babáknál problémás, akiknél a pólyázást csak később vezetik be.

A mozgás korlátozása más területeken is gondot okozhat.

Ha a pólyázás túl szoros, a baba lábai nem tudnak szabadon mozogni, ami a csípőfejlődési diszplázia, vagyis a csípőficam kockázatát növelheti.

A Nemzetközi Csípődiszplázia Intézet ezért a „csípőbarát” pólyázást javasolja, ahol a csípők enyhe hajlításban és távolításban, szabad mozgástérrel lehetnek.

A túl szoros vagy vastag anyagból készült pólya emellett a baba testhőmérsékletének veszélyes emelkedéséhez vezethet.

A korlátozott mozgásszabadság növelheti a légzőszervi fertőzések és egyéb komplikációk kockázatát is, bár erre vonatkozóan a bizonyítékok egyelőre korlátozottak.

Az utóbbi időben különösen a súlyozott pólyák és alvózsákok kerültek a hatóságok célkeresztjébe. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia és az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság sem ajánlja ezeket a termékeket, sőt, a hatóság áprilisban nyilvánosan felszólította a kiskereskedőket a forgalmazás leállítására, mivel azok nem biztonságosak.

Ha valaki mégis a pólyázás mellett dönt, a biztonság érdekében elengedhetetlen néhány alapszabály betartása. A babát mindig a hátára kell fektetni, és a pólyát azonnal el kell hagyni, amint a csecsemő a forgolódás első jeleit mutatja, ami jellemzően 3-4 hónapos kor körül következik be.

Via Hipdysplasia, AAP.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A kulcsos gyerekek generációja: a szüleik véletlenül a legerősebb felnőttekké nevelték őket?
Pszichológusok szerint a gyerekek önálló tevékenységének csökkenése rontja mentális jóllétüket. A túlzott kontroll megakadályozza, hogy a fiatalok megtanulják a hatékony érzelemszabályozást.


A 60-as és 70-es évek gyerekei nem jobb neveléstől, hanem „jóindulatú elhanyagolás” miatt lettek érzelmileg a legerősebbek – állítja egy cikk. A „kulcsos gyerekek” jóval több időt töltöttek felnőtt felügyelete nélkül. Ez a felvetés egy mélyebb vitára mutat rá, amelynek tudományos gyökerei jóval a mostani népszerű írások előttre nyúlnak, és a mai túlóvó nevelés hatásait vizsgálja.

A vita tudományos magját egy 2023-as, a The Journal of Pediatrics szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány adja. Peter Gray pszichológus és kutatótársai, David F. Lancy és David F. Bjorklund amellett érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázadban drámaian visszaszorult a gyerekek önálló tevékenysége és szabad játéka.

Ez a trend a kutatások szerint, párhuzamosan fut a fiatalok körében tapasztalható mentális jóllét romlásával.

„A játék boldoggá és ellenállóvá teszi a gyerekeket; mi pedig elvettük tőlük a játékot” – fogalmazta meg tömören Gray.

Ez a szabadság volt a 70-es és 80-as évek „kulcsos gyerekeinek” mindennapi valósága, akik iskola után egyedül mentek haza, és maguk szervezték meg a délutánjukat.

„Nem emlékszem, hogy valaha is elhanyagoltnak éreztem volna magam… Úgy éreztem, bíznak bennem, kompetens vagyok, ez volt a normális” – emlékezett vissza Julie Lythcott-Haims író, a Stanford Egyetem volt dékánja.

A mai félelemkultúra akkoriban még ismeretlen volt.

„Amikor anyám egyedül engedett iskolába, nem tudott fejből tíz olyan gyereket mondani, akit idegen rabolt el – mint ahogy ma mindannyian tudunk –, ezért nem érezte úgy, hogy amit tesz, irracionális vagy veszélyes” – mondta a The HowStuffWorks-nek Lenore Skenazy, a Free-Range Kids mozgalom alapítója.

Ugyanakkor Deborah Belle pszichológus arra figyelmeztet, hogy a kép árnyalt.

A vizsgálatok óriási különbségeket mutattak a gyerekek élményei között, amit erősen befolyásolt a család anyagi és szociális helyzete.

Fontos tisztázni, hogy a köznyelvben használt „jóindulatú elhanyagolás” nem azonos a pszichológia által leírt elhanyagoló nevelési stílussal, amely bizonyítottan káros.

A kutatások nem a szülői gondoskodás hiányát, hanem az életkornak megfelelő autonómia biztosítását és a túlzott kontroll csökkentését azonosítják pozitív tényezőként.

A skála másik véglete, a „helikopter-szülőség” ugyanis szintén problémákat okoz. „Kutatásunk azt mutatta, hogy a ‘helikopter-szülők’ gyerekei kevésbé képesek megbirkózni a felnövekedéssel járó kihívásokkal…” – állapította meg egy hosszú távú vizsgálat eredményeit összegző, az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott közleményben Nicole B. Perry kutató.

A vitát ma a digitális kor teszi még összetettebbé.

Jonathan Haidt szociálpszichológus nagy hatású elmélete szerint a „játék-alapú gyerekkort” felváltotta a „telefon-alapú gyerekkor”, ami hozzájárult a fiatalok szorongásának növekedéséhez.

Ezzel a narratívával azonban nem mindenki ért egyet. Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a Nature-ben megjelent kritikájában hangsúlyozza: „Nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata ‘átkábelezné’ a gyerekek agyát, vagy hogy tinédzserkori mentálisbetegség-járványt okozna.”

A tudomány tehát nem igazolja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a 60-as évek generációja érzelmileg a legerősebb lenne.

Azt viszont egyre több adat támasztja alá, hogy a gyerekkorban megélt autonómia, a szabad, kortársakkal folytatott önirányított játék és a fokozatosan adagolt felelősségvállalás valóban olyan érzelmi „izomzatot” épít, amely segít megbirkózni az élet kihívásaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Sokkoló eredmény: a gyerekeid száma az életed hosszát is befolyásolhatja egy friss kutatás szerint
Finn kutatók szerint a gyerekszám és az öregedés között lehet kapcsolat, és a szélsőségek nem néznek ki túl jól.


Egy friss, finn kutatás eljutott addig a pontig, ameddig a népesedési konferenciákon általában senki sem: azt állítja, hogy az sem feltétlenül jár jól, aki egyáltalán nem vállal gyereket, de az sem, aki sok gyereket szül. A Helsinkii Egyetem kutatói szerint ugyanis

a gyermekszám és a szülés időzítése összefügghet azzal, milyen gyorsan öregszik biológiailag valaki, és mekkora az esélye a rövidebb élettartamra.

Mielőtt bárki pánikszerűen újratervezné az életét, a kutatók rögtön jelezték is: ez nem olyan tanulmány, amiből egyéni egészségügyi tanácsokat kellene levonni. Nem arról van szó, hogy három gyerek után biztosan valami kozmikus büntetés jár, vagy hogy a gyermektelenség önmagában halálos ítélet lenne. Ez egy nagy népességszinten megfigyelhető összefüggés, ami inkább az evolúciós biológia bizonyos elméleteihez passzol.

Az egyik ilyen az úgynevezett „eldobható test” elmélet, ami leegyszerűsítve azt mondja:

az élőlényeknek véges erőforrásaik vannak, például idejük és energiájuk, és ebből kell gazdálkodniuk.

Ha ebből sok megy el a szaporodásra, kevesebb marad a test fenntartására, javítására, regenerálására.

Mikaela Hukkanen biológus, a kutatás egyik szerzője ezt úgy fogalmazta meg, hogy evolúciós nézőpontból az organizmusok korlátozott készletekből dolgoznak. Ha ezekből túl sokat fordítanak reprodukcióra, az elvonhatja az energiát a szervezet karbantartásától és a javító mechanizmusoktól, ami végső soron rövidebb élettartamhoz vezethet.

Azt eddig is tudtuk, hogy a több gyerek például későbbi anyagi helyzetre is hatással lehet, és több korábbi vizsgálat is kapcsolatot talált a gyerekvállalás bizonyos jellemzői és az egészség között. Csakhogy ezek a kutatások többnyire egy-egy tényezőt néztek külön: például azt, hány éves volt egy nő az első szülésekor, vagy hogy összesen hány gyereke született.

A mostani kutatás ennél jóval komplexebb képet próbált összerakni a gyerekvállalási előzményekről és a halandóságról.

A kutatók 14 836 nő adatait elemezték, akik mind ikrek voltak,

mert így próbálták csökkenteni a genetikai különbségek torzító hatását. A résztvevők közül 1054 nőnél a biológiai öregedés jeleit is külön vizsgálták. A nőket hét csoportba osztották aszerint, hogy hány élve született gyerekük volt, és mikor szültek. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy

a legrosszabb mutatókat két csoport produkálta: azok, akiknek egyáltalán nem született gyerekük, illetve azok, akik a legmagasabb gyermekszámú csoportba tartoztak, ahol az átlag 6,8 gyerek volt.

Vagyis a kutatás alapján nem az látszik, hogy minél több gyerek, annál jobb, de az sem, hogy a nulla gyerek valami biológiai wellnessprogram lenne. Inkább az rajzolódott ki, hogy valahol középen van az a sáv, ahol a szervezet szempontjából a legkedvezőbbek voltak az eredmények.

A kutatás szerint

a legalacsonyabb biológiai öregedési mutatókat és halálozási kockázatot azoknál találták, akiknek átlagos számú, vagyis nagyjából két-három gyerekük született, és a terhességeik jellemzően 24 és 38 éves koruk közé estek.

Azoknál a nőknél, akik fiatalon szültek, szintén gyorsabb biológiai öregedésre és rövidebb élettartamra utaló jeleket találtak. Itt viszont jött egy fontos csavar: amikor a kutatók más tényezőket is figyelembe vettek, például az alkoholfogyasztást vagy a testtömegindexet, ez az összefüggés nagyrészt eltűnt. Vagyis ebben az esetben elképzelhető, hogy nem maga a korai gyerekvállalás, hanem a vele együtt járó egyéb körülmények játszanak nagyobb szerepet.

A gyermektelen nőknél és a nagyon sok gyereket vállalóknál viszont az összefüggés akkor is megmaradt, amikor ezeket a tényezőket kiszűrték. Ez azért érdekes, mert

az evolúciós elmélet, amire a kutatók részben támaszkodnak, önmagában nem ad magyarázatot arra, miért társulna a gyermektelenség rosszabb kimenetelekkel.

Erre a szerzők is csak óvatos magyarázatot adnak: szerintük lehet, hogy olyan, ebben a kutatásban nem mért tényezők állnak a háttérben, mint például korábban fennálló egészségügyi problémák. Ezek egyszerre befolyásolhatják azt, hogy valaki vállal-e gyereket, és azt is, milyen lesz az egészségi állapota későbbi életében.

Miina Ollikainen epigenetikus, a tanulmány másik szerzője azt mondta, hogy aki biológiailag idősebb a naptári koránál, annál nagyobb a halálozás kockázata. A kutatás eredményei pedig azt mutatják, hogy az életút során hozott döntések tartós biológiai lenyomatot hagyhatnak, és ezek jóval az öregkor előtt mérhetők.

Ollikainen szerint bizonyos elemzésekben

a fiatal kori gyerekvállalás is kapcsolatba került a biológiai öregedéssel.

Szerinte ez is illeszkedhet az evolúciós logikába: a természetes szelekció kedvezhet a korábbi szaporodásnak és a rövidebb generációs időknek, még akkor is, ha ennek később egészségügyi ára van.

Persze ettől még nagyon nem ott tartunk, hogy valaki egy ilyen tanulmány alapján Excel-táblában kezdje optimalizálni a családtervezését. A kutatás ugyanis nem ok-okozati kapcsolatot bizonyít, csak azt mutatja meg, hogy nagy csoportokban bizonyos mintázatok együtt járnak egymással. Az ilyen eredmények inkább arra jók, hogy újabb biológiai kutatások induljanak, vagy hogy a közegészségügyi gondolkodás árnyaltabb legyen.

A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy az élettartamot és a biológiai öregedést rengeteg más tényező is befolyásolja. Ráadásul ezt a kutatást sem lehet kiragadni minden más eredmény közül, mert vannak olyan vizsgálatok is, amelyek a szülővé válás előnyeit mutatják ki.

Ollikainen ezért külön kiemelte, hogy egyetlen nőnek sem kellene ezek alapján megváltoztatnia a saját terveit vagy vágyait a gyerekvállalással kapcsolatban.

A kutatás a Nature Communications folyóiratban jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk