„Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – riport az Ökumenikus Segélyszervezet ételosztásáról

Így kezdi a történetét Andrea, akit az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi ételosztásán – vagy ahogy ők hívják, szeretetvendégségén – szólítunk meg. Csepelen vagyunk, a HÉV végállomásától nem messze, ahol december 17-e és 22-e között napi ezer adag enni- és innivalót osztottak ki. Az étel mellett feldíszített, fűtött sátor és karácsonyi zene is várta a rászorulókat.

A meghirdetett kezdési időpontban már hosszú sor kígyózik a sátor előtt, de folyamatosan érkeznek az osztás kezdete után is. Sőt, sokan többször is végigállják a sort, hogy hozzátartozóiknak is vihessenek ételt, mivel egyszerre mindenki csak egy adagot kaphat.

Minden sokkal nehezebb lett

Andrea férje mélyvénás trombózissal fekszik otthon, feleségének az utána járó 50 ezer forint körüli ápolási díj az egyetlen bevétele, dolgozni nem tud mellette. Ebből, illetve a férfi nagyjából 100 ezer forintos nyugdíjából kellene kijönniük havonta – úgy, hogy 8 éves unokájuk is velük él. Az ő családi pótlékját épp intézik, ha megkapják, további 12200 forinttal beljebb lesznek.

„Le a kalappal azelőtt, amit itt véghez visznek évről évre: mindenki remek munkát végez és az étel is finom” – mondja Andrea az ételosztásról. Annyira hálás a szervezetnek, hogy hiába szorulnak rá, mások által szervezett hasonló eseményekre nem is jár el: mint mondja, nem szeretne „hűtlen lenni”.

Vele szemben egy ismerőse, a végzős középiskolás Dorottya ül, aki most először jár itt. A nagymamája neveli, amióta elvesztette az édesanyját, elmondása szerint nagyon nehézzé vált a helyzetük. Azt nem szeretné elárulni, mennyiből kell kijönniük egy hónapban, de nagyon szűkösen élnek.

Andrea lánya, Viktória is az asztalnál ül a párjával. Az ő helyzetük is nehéz: mivel nem tudta befejezni az iskolát, egyelőre munkát sem talált magának, ezért egyetlen fizetésből kell megélniük. Ezt plazmaadással egészítik ki, amikor tehetik, de ezzel sincsenek sokkal beljebb.

„Próbálok munkát keresni, de nehéz. Az egyik helyre hajnal négyre kellett volna járnom, nincs megfelelő csatlakozás és egy sötét, erdős részen keresztül vezet az út, így a párom és anyukám se engedtek el egyedül.”

Abban mindannyian egyetértenek, hogy az elmúlt években csak egyre nehezebbé vált a megélhetés: hiába nőttek a bérek, az árak ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek. „Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – foglalja össze Viktória.

„Ez a Viktornak a szép munkája”

Sándor ötödik alkalommal jár az ételosztáson, a XVIII. kerületből érkezett. Laknia ugyan van hol, de a telkük egyik felét nemrég kisajátították egy építési vállalkozó javára. Próbáltak fellebbezni a döntés ellen, de hiába.

Két nevelt gyerekével hárman élnek egy fedél alatt, nagyjából 100 ezer forintból kell kijönniük egy hónapban. Amikor teheti ételosztásokra jár: innen a X. kerületbe megy tovább, ahol egy másik szervezet oszt ételt. Ilyen túrákkal telik számára a december, de az év többi részében is elmegy, ahová csak tud.

László 35 éve hajléktalan, elmondása szerint a családja kitagadta és kisemmizte. Élt az utcán is, jelenleg egy közeli hajléktalanszállón lakik, erről annyit mond, elviselhetőek az ottani körülmények. 25 éve minden évben ott van az ökumenikusok ételosztásán, ezzel minden bizonnyal ő az egyik legrégebbi törzsvendég.

A rokkantnyugdíja 70 ezer forint, emellett részmunkaidőben takarítani jár, amiből 100 ezer forint bevétele van egy hónapban. Az összesen 170 ezer forint el is megy ennivalóra – főleg kenyérre, szalonnára, szalámira – és cigarettára, önálló lakhatásra esélye sincs.

Van, aki már reggel 6-kor beáll a sorba

„Az első egy-két napon általában kevesebben vannak, majd ahogy terjed az ételosztás híre, úgy nő a résztvevők száma, mindig az utolsó napra érkeznek a legtöbben. A sorban állók összetétele vegyes: nemcsak hajléktalanok, hanem egyedül élő idősek és családok is sokan jönnek” – erősíti meg tapasztalatainkat Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója.

Idén harmincadik alkalommal tartanak országos adománygyűjtést advent idején, ennek az egyik legfontosabb eleme az ételosztás. Korábban az angyalföldi Béke tér, majd a Lurdy Ház mögötti parkoló volt a helyszín, de immár tizedik éve Csepelre térnek vissza. A HÉV végállomása mellett található parkoló ideális, mert könnyen megközelíthető, senkit nem zavarnak, és az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést.

Az osztás gördülékenyen halad: a tapasztalt kollégáknak köszönhetően a 11 órás kezdéstől számítva fél, de legkésőbb egy órán belül mindenki sorra kerül. Szélsőséges esetben viszont előfordul, hogy valaki már reggel hatkor beáll a sorba, hogy elsőként juthasson ételhez.

Az önkéntesek felkészítése során az első számú szempont a hozzáállás.

Az ezer adag étel az első napokon általában elegendő ahhoz, hogy mindenki kapjon, sőt aki szeretne, akár többször is sorra kerülhessen. Arra az esetre, ha a meleg étel elfogyna, élelmiszercsomagokkal is készülnek, hogy senki nem távozzon üres kézzel. Amikor a készlet a vége felé jár, a kollégák előre jelzik a sorban állóknak, meddig fog kitartani a készlet.

Gáncs Kristóf

Ismert emberek is közreműködnek az ételosztáson, ottjártunkkor épp Zoltán Erika önkénteskedett

A megélhetési válsággal kapcsolatban Gáncs Kristóf úgy véli, egy ilyen ételosztás nem reprezentatív országos szinten, mivel helyhez kötött, és az egyéni sorsokban megjelennek az egyéni nehézségek is, legyen szó betegségről, válásról vagy a munkahely elvesztéséről.

„Nem a segélyszervezetek a legjobb statisztikai mérők” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az élet nem várt fordulatokat hozhat, és van olyan, aki korábban adományozó volt, később viszont ő maga is rászorulóvá vált.

A szervezet munkája nem merül ki az ételosztásban, mivel úgy gondolják, az étel csak egyfajta enyhítés, nem valódi megoldás. Hosszú távú céljuk az esélyteremtés, amely magában foglalja a munkakeresést és az átmeneti szállások biztosítását.

Ami a finanszírozást illeti, minden napnak van egy „örökbefogadó cége”, amely fedezi a költségek jelentős részét: idén többek között az MBH Bank, az E.ON és Vantage Towers vállalta ezt. Emellett a 1350-es adományvonalon keresztül érkező 500 forintos hívások is hozzájárulnak a működéshez.

A helyszínen naponta 30-40 önkéntes dolgozik, akik között a támogató cégek dolgozói is ott vannak. Számukra ez csapatépítő és érzékenyítő programnak sem utólsó. Mindenkinek megvan a feladata: van aki szívesebben beszélget a vendégekkel az asztalok mellett, míg mások a háttérmunkát szeretik jobban.