119 milliárd forintot költött a kormány nemzeti konzultációkra 2011 óta
Másfél évtized alatt tizenöt nemzeti konzultációra költött el a kormány 119 milliárd forint közpénzt – derítette ki a 24.hu.
A korábban ismert 88 milliárd forintos keret azért ugrott meg 31 milliárddal, mert több, eddig rejtett reklámköltés is napvilágot látott. Az úgynevezett Tisza-adóról szóló, 2025-ös konzultáció reklámjaira bruttó 8,3 milliárd forint ment el, ami a négymilliárdos nyomdai és postaköltséggel együtt 12,3 milliárdos végösszeget jelent. A 2023-as szuverenitásvédelmi kampány reklámjai 12,8 milliárdba, a 2018-as családvédelmi konzultációé pedig 4,67 milliárdba kerültek.
A költségek elszállása időben is jól látszik. Míg a 2010-es évek elején egy konzultáció kijött 0,7–1,3 milliárd forintból, 2017-ben, az „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampánnyal a kiadások ugrásszerűen megnőttek, 2023 és 2025 között pedig már stabilan 10 milliárd forint felett maradtak.
A költések szerkezete is átalakult: 2015-höz képest 2025-re a technikai költségek a négyszeresükre, a reklámkiadások viszont a huszonkétszeresükre nőttek. A 2023-as szuverenitásvédelmi kampány reklámköltése pedig már a 2015-ösnek a harmincnégyszerese volt.
A legutóbbi, Tisza-adós konzultációról Orbán Viktor miniszterelnök tavaly nyíltan úgy fogalmazott, hogy „a nemzeti konzultáció a mozgósítás része” a választások előtt. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter később ezt azzal egészítette ki, hogy a miniszterelnök szavait nem úgy kell érteni, hogy a Fidesz a saját mozgósítását közpénzből finanszírozza, szerinte a közteherviselésről szóló vita önmagában mozgósító erejű. A kampány alapjául szolgáló, a Tisza Párthoz kötött "adócsomagról" a Fővárosi Törvényszék időközben első fokon kimondta, hogy a 600 oldalas "dokumentum" valójában nem köthető a párthoz. A kormányzati kommunikációs megbízások, így a konzultációs reklámköltések is szinte kivétel nélkül Balásy Gyula cégeinél, a New Land Mediánál és a Lounge Designnál landoltak.
A számok azt mutatják, a nemzeti konzultáció mára sokkal inkább kampányeszköz, mint a választók véleményének felmérése: a költségek oroszlánrészét már nem a kérdőívek, hanem a reklámok viszik el.