Nem kiabál a gyerekeivel és nem is bünteti őket – ez a jó nevelés titka a brit anya szerint

Ha te is azok közé tartozol, akik a paralimipiák időszakában lelkesen üdvözlik a magyar sportolók eredményeit, de igazából keveset tudnak magukról a sportolókról, a sikerük hátteréről, a parasportban rejlő újrakezdésükről, akkor Ekler Luca történetét mindenképpen figyelmedbe ajánljuk. A 27 éves sportolónak mindig is az élete része volt a sport, de hogy ezt komolyan is vette azt eredményei igazolják: a tokiói paralimpián lett először paralimpiai bajnok távolugrásban, Párizsban megvédte címét és nyert még mellé egy ezüstérmet is 400 méteres síkfutásban.

Hogy mit jelent a mozgás szeretete a mindennapokban, hogyan formál személyiséget és közösséget, valamint milyen tudatos háttérmunka szükséges a csúcsteljesítményhez, arról Ekler Lucával, kétszeres paralimpiai bajnok atlétával és Németh Sándorral, a BioTechUSA termékspecialistájával beszélgettünk.

Sztrók után újrakezdés tízévesen

Ekler Luca számára a sport sosem egy kipipálandó délutáni program volt, hanem a gyermekkora természetes közege. „Nagyon sportos családban nőttem fel. Nem is nagyon emlékszem olyan hétvégére, amikor ne csináltunk volna valamilyen közös mozgásos programot” – meséli. A kirándulások, focizások, közös játékok mind azt az alapélményt erősítették benne, hogy a mozgás öröm, nem pedig kötelezettség.

Ez a természetesség azonban tízévesen egyik napról a másikra megszakadt.

Gyerekként ez nemcsak fizikai, hanem identitásbeli törés is volt. A rehabilitáció időszaka után mégis megszületett benne egy döntés:

Ez nem a múlt visszaszerzéséről szólt, hanem arról, hogy megtalálja az új útját.

Az atlétika, ahol eltűntek a korlátok

Ez az út végül az atlétikához vezetett. Bár már teniszezőként is kipróbált különböző sportágakat - így az atlétikát is -, akkor még senki sem gondolta, hogy egyszer ez lesz számára a fő irány. Már azokban az években látszott azonban, hogy a távolugrás áll hozzá a legközelebb, még úgy is, hogy külön nem készült rá.

A rehabilitáció után, amikor az atlétika lett a fő versenyszáma, ahhoz az edzőhöz került, aki korábban édesapja pályafutását is végigkísérte. „Rozi néni már versenyeken is látott, és azt mondta: hosszú lábaim vannak, viszonylag magas vagyok, egyértelmű, hogy a távolugrás lesz az én számom.” Ez a külső megerősítés találkozott azzal a belső élménnyel, amely miatt végül ott maradt:

Innentől pedig valóban egyre egyértelműbbé vált az irány. A távolugrás nemcsak versenyszám lett számára, hanem az a közeg, ahol a lehetőségei kerültek fókuszba. „Nagyon hamar kiderült, hogy a távolugrás az, amiben igazán kiemelkedem… A többi pedig – mondhatjuk – már történelem.”

De Luca történetének lényege nem csupán az eredménylista.

(Photo by Christopher Jue/Getty Images)

Amikor minden összeállt: Tokió és a világcsúcs pillanata

Ha Tokió és a paralimpia kerül szóba, nem az érem csillogásáról beszél először, hanem arról a belső folyamatról, amely a rajtvonaltól a dobogó csúcsára vezette. „Tokióból számomra a legmeghatározóbb élmény az első pályára lépésem volt. Az a pillanat jelentette számomra az álmom beteljesülését. Úgy érzem, nem is éveket, hanem majdnem egy évtizedet készültem erre. A pályára lépés mindazt szimbolizálta, amin keresztülmentem, a rengeteg munkát, edzést, küzdelmet - egy csodálatos, kerek pillanat volt.” Akkor és ott összeért a múlt és a jövő: az addigi út és az, ami még előtte állt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka lett,

„Nagyon emlékezetes volt a távolugrásban elért világcsúcsom is, amit azóta már többször sikerült megjavítanom, illetve az a verseny, amikor esőben futottam 400 métert” – idézi fel. Ezek a pillanatok nemcsak eredmények voltak, hanem bizonyítékai annak, hogy a határok folyamatosan újraírhatók.

Miközben a rekordok fontos mérföldkövek, számára legalább ennyire meghatározók voltak a közösségi élmények is. „Nagyon emlékezetesek voltak a csapatgyűlések, amikor pár naponta összejöttünk, meghallgattuk egymás eredményeit, és együtt ünnepeltünk. Ezek az apró közösségi pillanatok is nagyon sokat adtak.” A parasport nemcsak egyéni küzdelem, hanem közösségi élmény is, és ez a Magyar Parasport Napja egyik legfontosabb üzenete.

(Photo by Alex Pantling/Getty Images)

A sport, ami mentálisan is megtart

A fizikai teljesítmény mögött mindig ott van a mentális háttér is. A mozgás pozitív hatása nem áll meg az izmoknál: stabilitást, önbizalmat és kapaszkodót ad a mindennapokban. Segít célokat kijelölni, feldolgozni a kudarcokat, és olyan közösséget teremt, amely a nehezebb időszakokban is összetart.

Luca ezt nagyon tudatosan éli meg:

A mozgás számára tehát nem pusztán eszköz a győzelemhez, hanem a mindennapok természetes része. És talán éppen ebből a mély, belső kötődésből fakad az a folyamatos hajtóerő is, amely a sikerek után sem engedi megállni. A kérdés számára nem az, hogy elérte-e már a céljait, hanem az, hogy meddig képes még fejlődni.

Számára a fejlődés nem elvont cél, hanem folyamatos, tudatos munka. Ráadásul több versenyszámmal dolgozik: a távolugrás és a 400 méter edzésmunkája nagyon eltérő, így állandó egyensúlykeresés zajlik közte és az edzői stáb között. „Ez izgalmas kihívás, és minden felkészülés másképp alakul.” Közben pedig megtanulta azt is, hogy nem a rövid távú eredmények számítanak, hanem az évek munkája.

Egyensúly a pályán és azon túl

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a sport nem válhat kizárólagos identitássá. „Nem az eredményeinknek kell meghatározniuk minket. A sporton kívül is emberek vagyunk, vágyakkal, célokkal. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.”

Ez a gondolkodás segíti abban, hogy az élsport mellett civil pályáját is tudatosan építse. „Három éve dolgozom a Testnevelési Egyetemen az Atlétika Tanszéken adjunktusként. Részt veszek az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésben, amelynek már a második évfolyama végzett. Hamarosan Veszprémben is indul egy rövidített mikroképzés, különösen aktuálisan, hiszen a város elnyerte az Európa Sportrégiója 2026 címet. Az inkluzív sportoktatás egyre fontosabb lesz, hiszen sok speciális igényű gyermekkel találkozunk.

Ugyanakkor 2026 után már nagyon közel lesz a Los Angeles-i paralimpia, így akkor ismét mindent annak rendelek majd alá, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.”

Miközben tehát a következő nagy cél, az újabb paralimpiai részvétel is körvonalazódik, Luca párhuzamosan azon is dolgozik, hogy a sport hosszú távon minél több ember számára váljon elérhetővé.

Tudatosság a teljesítmény mögött

Ahhoz azonban, hogy a tehetség és a kitartás valóban eredményben is megmutatkozzon, komplex háttérmunka szükséges.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról Németh Sándor, a BioTechUSA termékspecialistája avat be minket munkájának rejtelmeibe.

„A munkám lényege a BioTechUSA termékeinek mélyreható ismerete és ennek az átadása. A termékek hatóanyagait, azok mennyiségét, egymásra gyakorolt hatásait kell ismerni, egészen hatóanyagszintig. Ehhez szorosan kapcsolódik a sportolók és a különböző sportágak működésének ismerete is. Összetett, sokoldalú munka, nagy felelősséggel, de pont ezért szeretem” – fogalmaz.

Felmerül a kérdés: kell-e különbséget tenni az ép és a fogyatékkal élő sportolók között a felkészülés, különösen a táplálkozás és az étrend-kiegészítés terén? Németh Sándor szerint az alapelv mindenkinél ugyanaz, legyen szó paralimpikonról, élsportolóról vagy akár hobbisportolóról:

A különbségek az egyéni adottságokban rejlenek. Éppen ezért a hangsúly az állapotfelmérésen és a személyre szabott megközelítésen van. „Egy parasportolónál például az energiafelhasználás, a hőháztartás vagy a regeneráció eltérhet az átlagostól, ezért még több információra van szükség ahhoz, hogy valóban személyre szabott tanácsot tudjunk adni.”

Ez a szemléletváltás azonban csak akkor működik, ha a táplálkozás az alap. „Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy egy ‘jó’ étrend-kiegészítő önmagában megold mindent. Valójában a megfelelő, célhoz igazított táplálkozás az alap, és erre épülhetnek rá a kiegészítők. Nem helyettesítenek, hanem finomhangolnak.”

Elköteleződés a hazai parasport mellett

A BioTechUSA 2021 óta támogatja a Magyar Paralimpiai Bizottságot termékeivel és szakmai tanácsadással, és az együttműködés azóta is folyamatos. A vállalat számára ez nem csupán partnerség, hanem hosszú távú társadalmi felelősségvállalás: céljuk, hogy a hazai parasport láthatósága és szakmai támogatottsága erősödjön, miközben para-, él- és hobbisportolók egyaránt megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segíthetik őket saját céljaik elérésében.

A jövőben ezt az együttműködést szeretnék tovább mélyíteni. „Mindenképpen szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Nemcsak a bizottsággal és a parasportolókkal, hanem azokkal is, akik aktív, egészségtudatos életmódot keresnek vagy folytatnak, akár kerekesszékesként is” – fogalmaz Németh Sándor. Mint mondja, a cél nem pusztán a terméktámogatás, hanem az edukáció erősítése is: „Célunk, hogy a jó példákon és edukáción keresztül megmutassuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, és mikor, kinek lehet valóban szüksége étrend-kiegészítésre. Ha ezt sikerül tudatosan átadni, az hosszú távon mindenkinek nyereség.”

A sport valóban mindenkié

Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz az üzenethez, amelyet a Magyar Parasport Napja is képvisel: a sport nem kiváltság, hanem lehetőség. Ha tudatosság, szakmai támogatás és közösségi erő társul hozzá, valóban mindenki számára elérhetővé válhat – életkortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül.

Ekler Luca története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő háttér együtt képes valódi teljesítményt teremteni. Amikor pedig a belső erő találkozik a felkészültséggel és a támogatással, a célok – legyenek azok paralimpiai aranyak vagy személyes mérföldkövek – már nem tűnnek elérhetetlennek.

Példátlan események borzolják a kedélyeket a Séfek Séfe stúdiójában, ahol a feszültség már nemcsak kézzel fogható, de a legfrissebb előzetes szerint tettlegességig is fajulhatott. A március 2-i adás promójában egy fekete csapattag drámai kijelentést tesz: „Valaki megütött valakit.” Az eset súlyát Ördög Nóra műsorvezető szavai is alátámasztják, aki szerint „A Séfek Séfe történetében még soha nem fordult ilyen elő.”

A konfliktusok középpontjában ezúttal Princess Szabina, A Nagy Ő korábbi szereplője áll, akinek viselkedése már a verseny elejétől megosztja a nézőket és a versenyzőtársakat. Egy feladat során a helyzet annyira elfajult, hogy az influenszer két késsel hadonászva futkosott a stúdióban, ami miatt az új séf, Tischler Petra teljesen kiakadt. „Ne forogjál a késsel!” – üvöltötte a versenyzőre, majd később így nyilatkozott az esetről:

A Blikk is beszámolt róla, hogy a „középkori lakoma” tematikájú feladat során Szabina először a királynői koronára pályázott, majd miután udvari bolondnak öltöztették, teljesen kiborult.

„Én nem hiszem el, hogy én lettem ez a hülye udvari bolond” – fakadt ki.

Az idei évad már korábban is a drámai pillanatokról szólt, a forgatásra egyszer mentőt is kellett hívni egy rosszullét miatt. A nézők egy része szerint a műsor a konfliktusok intenzitása miatt mára szinte nézhetetlenné vált. A mostani eset azonban mindenen túltesz, hiszen a fizikai erőszak egyértelműen a legsúlyosabb vétség, ami egy ilyen műsorban előfordulhat, és akár azonnali kizárást is eredményezhet. A végső döntés és a pontos részletek a hétfő esti adásból derülnek ki.

Elképesztő eset történt a Séfek séfe hetedik évadában: Dancsi Szabinát, azaz Princess Szabinát kizárták a versenyből fizikai erőszak miatt.

A műsor hétfői adásában a fekete és a zöld csapat tagjai küzdöttek a versenyben maradásért, a feladat tortakészítés volt. Szabina és a Krausz Gábor csapatába tartozó Orosz Mirella egy asztalnál kezdett dolgozni, ahol egyre hevesebben, káromkodva veszekedtek egy eltűntnek hitt vajkrém miatt.

A 35 éves nő később a Blikknek nyilatkozott a történtekről:

A korábban A Nagy Ő-ben is feltűnt, civilben pedagógiai asszisztens és influenszer Szabina úgy érzi, a konfliktus már az első találkozásukkor elkezdődött. „Nekem különleges lényem van, különleges aurám, és a hangom is különlegesebb. Ő pedig mindent megtett, hogy keresztbe tegyen, s még azt is kitalálta, hogy elloptam a krémjét.”

A lopás vádja volt az utolsó csepp a pohárban.

A 28 éves Orosz Mirellában is mély nyomot hagytak az események. „Szabina viselkedése eleinte még vicces volt, csak nevettem rajta, később aztán egyre feszültebbé vált a helyzet. Valóban elfelejtettem, hova tettem a vajkrémemet, de ez akkor sem indokolta a viselkedését.” A modell-mentor hozzátette: „Mindig kiállok magamért, itt is ezt tettem.”

Mirella a műsor utáni viszonyukat is tisztázta:

Farkas Ákos, a műsor kreatív producere így beszélt az esetről a Blikknek: „Az incidens, ami Szabina kizárását okozta, olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy esélyünk sem volt közbelépni”. A döntés azonban egyértelmű volt.

A szereplők a kamerákon túl rendezték a viszonyukat. „Megbeszéltük a dolgokat. Nem vagyunk a legjobb barátnők, de nem is vagyunk ellenségek” – erősítette meg Szabina a lapnak.

Hétfő este egy magángép szállt fel Rijádból, amelyen angol lapértesülések szerint Cristiano Ronaldo a családjával együtt elhagyhatta a térséget.

Sajtóbeszámolók szerint a futballsztár 61 millió fontot érő, 15 utas befogadására alkalmas, külön lakosztállyal és zuhanyzóval felszerelt gépe március 2-án este indult útnak Madridba. Arról is írtak, hogy a fedélzeten volt Ronaldo párja, Georgina Rodríguez és gyerekeik is.

Biztosan azonban nem lehet tudni, hogy a focista és családja elhagyta Szaúd-Arábiát, ugyanis kedden már arról is írtak a brit lapok, hogy a játékos valójában Szaúd-Arábiában maradt és a klubnál kezdte meg a rehabilitációját, ugyanis jelenleg sérüléssel bajlódik. Az al-Fahya elleni, február 28-i 3-1-es győzelemmel véget érő meccsen le kellett cserélni, és nem valószínű, hogy a csapata szombati mérkőzésén pályára tud lépni.

A mindig jól értesült olasz sportújságíró, Fabrizio Romano is azt állítja, hogy Ronaldo Rijádban maradt, így elképzelhető, hogy a hétfőn este felszállt magángépen csak a családja többi tagja utazott.

A Közel-Keleten fokozódik a feszültség, már a szaúdi főváros is a támadások célpontjává vált. Az amerikai követséget dróntámadás érte, ami után az intézmény ideiglenesen bezárt és a városra biztonsági figyelmeztetést adtak ki.

A feszült helyzet a futballvilágra is hatással van: az Ázsiai Labdarúgó-szövetség a nyugati zónában több mérkőzést is elhalasztott, köztük az al-Naszr és az al-Vaszl közötti Ázsiai Bajnokok Ligája-negyeddöntőt.