KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Nagy kihívást jelent az iskolakezdés a kislányát egyedül nevelő vak apukának

Demeter Viktor szinte mindent meg tud oldani a hétéves Kittivel, de írni-olvasni biztos nem tudná tanítani, ezért nagyon reméli, hogy megússzák az online oktatást.


A 35 éves Demeter Viktor születése után inkubátorba került, ahol oxigéntúladagolás miatt elvesztette a látását. Jókedélye mégis letörhetetlen: masszázsszalont működtet, és nemrég verseit is közétette, amelyekből neves színészek közreműködésével készít hangoskönyvet. A legfontosabb számára mégis a hétéves Kitti, akit már hosszú ideje nevel egyedülálló apukaként.

A kislány beiskolázása már csak azért sem lesz könnyű feladat, mert Viktor nem tudja majd vele otthon gyakorolni az írást, olvasást. Hogyan befolyásolhatja mindezt a pandémia? Változott-e itthon a vakok helyzete, és hogyan egészíti ki egymást apa és lánya a hétköznapokban? Három év után beszélgettünk újra.

Hogyan jött a masszőrködés az életedbe?

Annak idején a tanulás helyett inkább elcsajoztam az időt, így nem mentem egyetemre. Egy darabig telefonos értékesítőként dolgoztam, de aztán beláttam, jobban állna nekem olyan munkakör, ahol a magam ura vagyok, a masszázzsal ráadásul segítséget is nyújtok másoknak. Amikor jött egy lehetőség, meg is ragadtam: 2005-ben jelentkeztem egy vakoknak szervezett gyógymasszőr képzésre, azután 2011-ben nyitottam meg a saját szalonomat.

Ezt később haza is költöztettem, így már nem kell bébiszittert fizetnem: apukaként és munkaerőként is jelen vagyok, és nincs olyan, hogy ne lennék otthon. Miközben dolgozom, Kitti tévét néz vagy eljátszik magában, ez így volt a pandémia alatt is.

Ebben az időszakban mennyire volt biztos a megélhetésed?

A vírus természetesen nekünk is betett: az első hullám alatt borzasztóan visszaesett a forgalom. Aztán lassacskán, a védettségi bevezetésével javulni kezdett a helyzet. Igaz, még mindig nem olyan, mint két évvel ezelőtt, de a rengeteg pozitív visszajelzés miatt is bizakodó vagyok. Mostanra szép számban vannak rólam online értékelések a vendégeimtől. Sokan kúraszerűen járnak hozzám, de random is bejelentkeznek: ha valami fáj, segítek nekik helyrerakni.

Kittit hat éve, másfél éves kora óta neveled egyedül. Korábban azt mondtad, nem szeretnéd, ha egyfolytában ő segítene neked. Hogy telnek most nálatok a hétköznapok?

Azóta beláttam, Kitti ösztönösen szeret nekem segíteni, aminek sokszor nagy hasznát veszem. Elfogadtam, hogy ez már így is marad. Ha nyaralás közben ismeretlen terepen járunk, ő méri fel, merre kell menni, és ha útbaigazítanak minket, ő vezet engem. Olyan természetességgel visz magával, hogy át kellett adnom neki az irányítást.

Azért a vásárlást például igyekszem egyedül megoldani, hogy ne mindig „ő legyen a szemem”. Ráadásul úgy intézem, hogy mindig kapjon egy kis meglepetést. Például segít nekem levenni az öblítőt a polcról, cserébe megkapja az újságot, amit szeretne, így kölcsönösen jót teszünk egymással. Otthon is részt próbál venni a házimunkában: van, hogy megdinszteli a hagymát, és néha porszívózik. Ha adok neki lavórt és rongyot, törölget, és még mindig ő válogatja nekem szét a világos és a sötét ruhákat a szennyesből.

A múltkor megkérdezte egy kislány a strandon, hogy ugye Kitti sokat segít nekem? Azt feleltem, hogy igen, de jó esetben te is segítesz a szüleidnek!

Kitti a megkésett beszédfejlődése miatt logopédushoz jár. Mennyit segítettek neki ezek a foglalkozások?

Régebben logopédiai oviba járt, majd két éve integrálódott egy közeli oviba, ahol heti 4, aztán már csak 2 alkalommal vett részt magánfoglalkozáson. A beszédben rengeteget fejlődött, de azt egyelőre nem tudjuk, hogy később diszlexia vagy más tanulási nehézség felmerül-e majd nála.

Kitti SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű. Éppen ezért olyan sulit kellett találnom neki, ahol befogadónak tűnnek, így esett a választás a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolára. Itt is lesz majd logopédiai fejlesztés, de két éve már egyébként is a magánórákra fektetünk nagyobb hangsúlyt. Reménykedem, hogy egyre kevésbé lesz szüksége fejlesztésekre.

Ez alapján látod már, mi lesz számotokra a legnagyobb kihívás az iskolában?

Én vakon nyilván nem tudom Kittit megtanítani írni és olvasni, éppen ezért nagyon sok múlik majd a tanárokon. Az különösen kellemetlen lenne, ha a negyedik hullám miatt ismét átállnának az online oktatásra. Díjaznám, ha ezúttal nem zárnának be!

A többi tantárgyat meg tudom oldani: a tankönyveket is próbálom olyan formátumban beszerezni, hogy én is el tudjam olvasni, és segíthessek neki. Ha viszont átállunk az online oktatásra, az írás-olvasást nem fogom tudni otthon gyakorolni vele. Ha ezt magánúton kell megoldanom, akkor nagyon sokba fog kerülni az, ami másoknak önerőből is megy.

Az iskola maga viszont 50 méterre van tőlünk: óriási előny, hogy így maximalizálhatom a munkaidőt, már ha lesz egyáltalán annyi vendég.

Mit gondolsz, milyen irányba változott a vakok és gyengénlátók helyzete, akár az elmúlt néhány évben?

Azt kormányzati szinten kifejezetten értékelem, hogy az Országlicensz program keretében elérhetővé vált a Jaws for Windows képernyőolvasó szoftver. Ezt a látássérültek ingyenesen használhatják, ha megadják a személyi számukat. Ilyesmi kevés országban elérhető.

Társadalmi szinten ugyanakkor szerintem bőven van hová fejlődnünk: ha az ember bemegy a boltba segítséget kérni valakitől, még mindig előfordul, hogy melegebb éghajlatra küldik, ha nem is mondják ki ezt hangosan.

Jó lenne, ha az ilyen esetekre a munkavállalók igazi felkészítést kapnának, és akár a fizetésükbe is belekalkulálnák, hogy ez is a feladataik része. Nem csak a vakok esetében tartanám ezt fontosnak: ha jön egy bácsi, néni, akkor legyenek kedvesek odamenni hozzá és segíteni neki! Vannak persze olyan esetek is, amikor csupán emberségből kéne ezt megtenni, nem is a magasabb fizetés miatt.

Én is szívesen vennék részt érzékenyítő tréningeken, nemcsak cégek részére, hanem akár iskolában, óvodában is. Bárhol, ahol tudok mesélni a saját helyzetemről, egy kis humorral tálalva, hogy közelebb tudjam hozni az átlagemberhez. Fontos tudni, hogy kis figyelmességekkel is meg tudnánk könnyíteni egymás életét.

Még közelebb hozhat téged, hogy nemrég a verseidet is közzétetted…

Igen, ez a gyűjtemény 13 éves koromtól egészen napjainkig tartalmaz verseket. Az egész életemet közrefogja, hiszen az első vers még 1999-ből származik, az utolsó pedig már 2021-es.

A formátum is olyan, mint egy kézzelfogható versesköteté: a barátaim segítettek nekem megformázni, illusztrálni, a címlapon pedig az én festményem látható. Ingyenesen tettem közzé, a vakonhiszek.hu oldalon bárki letöltheti.

Ezek a versek megörökítik a kamaszkoromat, szerelmeimet, a bennem dúló harcokat. Meg akartam mutatni, mennyire hasonlít egy vak ember élete és lelkivilága ahhoz, amit a látó emberek megélnek. Gyakorlatilag nincs is lényeges különbség.

Most egy hangoskönyv is készül a kötet alapján. Az ötlet akkor jött, amikor Zámbori Soma egy videójában elszavalta egy költeményemet a magyar kultúra napján, ami nagyon meghatott. A felvétel már zajlik egy ideje: összesen 13 színész olvasta fel eddig vagy 50 versemet, ezek közül fogunk válogatni.

Szerencsére sokan igent mondtak a megkeresésemre, Soma mellett Győrfi Laura, Bozsó Péter, Czető Roland, Csőre Gábor, Moser Károly, Seszták Szabolcs, Schmied Zoltán, Makranczi Zalán, Galbenisz Tomasz, Rékasi Károly, Rosta Sándor és Kőszegi Ákos is.

Ezzel a hangoskönyvvel viszont már mindenképp szeretnénk megkeresni kiadókat, és örülnék, ha a bevételt Kitti jövőjére tudnám fordítani. Mivel önkormányzati lakásban élünk, állandó félelmem, hogy nem tudok neki vagyont és javakat biztosítani. Lakást sem örököl utánam, éppen ezért a tanulását, fejlesztését, előmenetelét szeretném támogatni, amennyire tőlem telik, illetve azon túl is.

Úgy vélem, egy nagyon értékes művet próbálunk megalkotni azzal a sok színésszel, aki a hangját adja verseimhez. Megmutatjuk a vak gyermek, fiatalember és férfi, apa beilleszthetőségét a társadalomba. Mindezt ráadásul művészi formában, az én lányomnak ajánlva, aki ezekből a versekből is többet megtudhat majd az apukájáról. Nem pusztán történeteket, hanem a lelkem darabkáit tudhatja majd magáénak.

A családnak itt segíthetsz

Demeter Masszázs

Telefon: (+36 70) 636-2990

E-mail: demeter.viktor@gmail.com

Demeter Masszázs Facebook oldal

HU71 10400023-50526752-77691000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk