SZEMPONT
A Rovatból

Nagy-Britanniában már szinte minden korlátozást eltöröltek – így látják az angliai magyarok a lazítást

Mindenki másképp búcsúzik a járványtól. Van, aki örül a szabadságnak, más korainak tartja. Olyan is van, akinek pedig hiányozni fog a lezárás adta új élet. 


Angliai magyarokat kérdeztünk, hogyan élik meg, hogy múlt csütörtöktől szinte az összes korlátozást eltörölték Nagy-Britanniában. Nem kell oltási igazolást, tesztet mutatni, ha valaki tömegrendezvényre megy, és nem jár már büntetés, ha nem használ valaki maszkot, bár tömegközlekedési cégek, boltok még előírhatják a maszkviselést. Iskolákban viszont már egyáltalán nem kell maszk. Február 11-től a kétszer beoltottak szabadon repülhetnek Angliába, újra mindenféle teszt-kötelezettség nélkül. (Az oltatlanoknak továbbra is kell a teszt és legalább 8 napig karanténban kell lenniük.) A covid-fertőzötteknek is kötelező egyelőre a karantén, de tervezik, hogy hamarosan megszüntetik azt is. Valamint visszavonta a kormány azt az ajánlást, hogy dolgozzon otthonról, aki tud.

Boris Johnson mindezt azzal indokolta, hogy az omikron-fertőzés már tetőzött az országban, ráadásul a 60 éven felüliek több mint 90 százaléka a harmadik oltását is megkapta. Több, mint 37 millióan, vagyis a felnőttek kétharmada túl van a megerősítő vakcinán is.

A korlátozások feloldása előtt politikusokról, köztük a miniszterelnökről derült ki, hogy a legnagyobb lezárások idején karácsonyi partit, születésnapi bulit tartottak. A 14 éve ott élő Csaba úgy gondolja, valójában a lebukásoknak köszönhetik a lazításokat.

„A Covid-hoz, a tudományhoz semmi köze nincs a mostani intézkedésnek. Ez egy nárcisztikus, reménytelenül populista és kényszeres hazudozó miniszterelnök kétségbeesett kapkodása az utolsó sikermorzsák után!”

Csaba szakácsként dolgozott évekig, de a járvány idején átállt teherautózásra. Nem kapott állami segítséget, mert nem jelentették be az utolsó munkahelyén, utóbb derült ki, hogy a teljes csapatból egyetlen ember után fizették a járulékokat, a többiek papírja hamis volt.

"Autószerelő műhelyben segítettem fillérekért, majd idősek otthonában főztem részmunkaidőben" - meséli, hogyan élte túl az elmúlt két évet.

Ő, és thai felesége is beoltatták magukat. Feleségének ez azért is fontos volt, mert egy idősek otthonában dolgozik intézményvezetőként. Egyikük sem fertőződött meg.

Imre, aki egy egyetem tanulmányi osztályán dolgozik, hasonlóan látja a lazítások okát. „Boris játszik itt mindenki életével, mert éppen igencsak vesztésre áll. Nincs kizárva, hogy be fog jönni neki - amilyen kiszámíthatatlan ez a vadiúj kórokozó, - de azért valószínűbb, hogy sajnos megugrik majd a kórházi esetek és a halálozások száma. Nem hinném, hogy ez betenné neki a kaput. A megélhetési válság és az elszabaduló energiaárak miatt lesz inkább vége a Johnson-kormánynak. Ha segítenek a sokmillió újszegénynek, a szélsőjobbos belső csoportok szorítják ki őket, ha nem segítenek, akkor rég nem látott tömegtüntetések söprik el a kormányukat.”

A nyolc éve Londonban élő, diplomás Eszter Angliában képezte magát át szakácsnak. Ő azok közé tartozik, akik szívesen dolgozott home office-ban, és most tart attól, hogy megint be kell járnia, és sokkal több emberrel kell találkoznia. „Ha megtelik az iroda, akkor újra pörgés lesz. Miközben a vírus ugyanúgy ólálkodik körülöttünk. Azt gondolom, hogy a többi ország megint szigorítani fog az Egyesült Királyságból érkezőkkel szemben.”

Eszter azt mondja, neki az elmúlt két év több jót hozott, mint rosszat. Bár azt sajnálta, hogy a szülei nem tudták meglátogatni, és az együtt nyaralás sem jött össze, megkedvelte a Covid alatti életet.

„Úgy éltem meg, mintha a gyerekkoromba csöppentem volna vissza, a 80-as évekbe. Minden lelassult, nem vettünk és nem csináltunk felesleges dolgokat, nem utaztunk külföldre. Otthon üldögéltünk, olvasgattunk, kötögettünk, sütögettünk. Mintha nyugdíjba mentem volna.”

Bár háromszor is beoltották, úgy gondolja, hogy az első és második hullámban is átesett a betegségen. Komoly tünetei nem voltak, az omikront pedig eddig megúszta. „A családomban csak az lett komolyabbam beteg, aki nem oltatta be magát. De már ő is túl van rajta. Társasági életem a járvány előtt sem volt, szeretünk kettesben lenni. Mentálisan, szociálisan nem hozott változást az elmúlt két év” - mondja.

Lóri nyolc éve költözött ki a családjával. Konyhai kisegítőként kezdett egy étteremben, aztán takarított alkalmazottként, egy jó ideje pedig vállalkozóként viszi a takarítást ugyanabban az étteremben. A járvány alatt összes tartalékukat felélték. „Szomorú, ugyanakkor elviselhető ára annak, hogy túléltük az évet” - mondja. Szerinte Anglia összességében jobban kezelte a járványt, mint a magyarok, a románok vagy az olaszok.

Ő alapvetően kerülni akarta az oltást, de mára túl van a harmadikon. „Szkeptikus voltam, aztán végül úgy döntöttem, lehet, hogy nem tesznek belém chipet, bombát és nem csinálnak belőlem rabszolgát. Ha meg nem lehet több gyerekem, mert a titkos terv ez lenne, azt meg kibírom, van már kettő” – viccelődik.

A következményekről komolyabban beszél.

„Ez az időszak szépen megmutatta, milyenek is vagyunk mi, a teremtés koronái. Volt ebben minden: félelem, értetlenség, értelmetlenség és teljes tudatlanság.”

Laci hét éve él Angliában, villanyszerelő, de most traktorosként dolgozik egy farmon. Hatvan évesen oltatlan, nem is volt beteg. „Én Ironman vagyok! Ritkán betegszem meg, sosem voltam kórházban és nem szedek semmilyen gyógyszert."

Azt mondja, őt nem lehet megvezetni, hiába röhögik ki vagy vádolják összesküvéselmélet terjesztéssel. „Én túl sokat tudok a témáról. Folyamatosan kutattam, mert tiszta volt számomra, hogy valami nagyon nincs ezzel rendben. A feloldásnak nyilván örülök, vagyis örülnék, de tudom, hogy ez is a terv része: pszichológiai tréning, kétely, manipulációs módszer” – mondja meggyőződéssel.

Ápolónő felesége is inkább a kirúgást választotta, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne oltsák be.

Ani szintén ápolónő, kertészmérnökből képezte át magát. Egy kisvárosi kórházban dolgozik, ő a betegeken keresztül látta a járványt.

„A kórházban most nem annyira rossz a helyzet. Vannak pozitív betegek, de egy jó részük nem a Covid miatt van bent, csak a tesztnél derül ki, hogy fertőzöttek. Az intenzíven 1-2 ember van, és úgy általában a bent fekvő covidosok közül kevesen vannak nagyon rosszul” – mondja.

Szerinte ennél több embert már tudnak beoltatni, aki akarta, vagy meg lehetett győzni, az már megkapta az oltást. Biztos abban, hogy az omikron nagyon sok emberen végigmegy rövid időn belül, és azt reméli, hogy utána valamilyen immunitás kialakul bennünk.

„Én óvatosan optimista vagyok. Bízom az emberek felelősségvállalásában. Sokan továbbra is hordani fogjuk a maszkot és vigyázni fogunk. Az, hogy nem kell már hordani mindenhol, nem jelenti azt, hogy nem lehet. Jöhet még meglepetés, jöhet egy rosszabb, súlyosabb megbetegedést okozó variáns is, az is benne van azért a pakliban.”

Józsi taxis, szilveszterkor kapta el a covidot három oltás után. Két nehezebb nap után könnyen átment rajta, viszont a munkából kiesett pár napra.

„Azért itt az állami segítség rendszere jól ki van találva. 80 százalékot kaptak a lezárás alatt a dolgozók.”

Szerinte érthető, hogy Londonban még kérik a maszkot a metrón, buszon, bevásárlóközpontokban. „Jó döntés lehet, hiszen itt azért más az élet, mint Anglia egyéb területein. Bízzunk benne, hogy nem változik már rossz irányba a helyzet azután sem, hogy az utazás is szabadabbá válik.”

Józsi biztos abban, hogy nemcsak rossz emlékek maradnak meg az emberekben az elmúlt két évből. „A tavalyelőtti karácsonykor több ezer kamion rekedt Angliában a lezárt határok miatt, akkor több magyarral összefogva segítettünk, akinek csak tudtunk. Szívmelengető emlékek ezek. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a családok, szülők és gyerekek többet foglalkoztak egymással. Kicsit átértékelődött az élet.”

Ági 9 éve él Londonban. Nehéz időszak van mögötte, de nem a Covid miatt. Most vált el, és két kisgyerekét immár egyedül neveli. Ez új helyzetet teremtett.

Alapvetően üzletnek tartja a járványt. „Nem féltem egy percig se a Covidtól, sok intézkedést hülyeségnek tartottam. Be vagyok oltva, hogy ne legyen gond az utazással. De más okom nincs rá. Novemberben elkaptam a vírust, és olyan volt, mint egy rosszabb megfázás” - mesél személyes élményeiről.

Ági pénzügyi elemző egy idősek otthonát fenntartó szervezetnél. Azt mondja, nem volt egyszerű kialakítani az irodáját otthon. „Nem volt helyem, ahol dolgozzak, csak az étkezőasztal. Dokumentumok szanaszét. Sok időbe telt, mire sikerült ráállni.” De az otthoni munkát kimondottan imádta.

„Nekem nagyon jól jött a lezárás, mert nagyon kimerült voltam. A munkahelyem két óra utazásra volt. Az négy óra naponta, amit visszakaptam az életemből.”

Melinda elvesztette a munkahelyét a Covid miatt.

„Az eredeti munkahelyemet, a gyorséttermet már nem nyitották ki a lezárás után. Áthelyeztek, de nem éreztem magam jól, váltottam. Karanténhotelban kezdtem dolgozni, majd jöttek a kihivások. Hotel előkészités afgán menekülteknek, majd szobaszervizelés csoportvezetőként. Megismertem sok új embert. Munka szempontjából helyrejöttem.”

Azt mondja, egyetemista fia sokkal inkább megszenvedte a járványt. „Nehéz nem az ember anyanyelvén tanulni, ráadásul a lezáráskor együtt éltünk, nehéz volt úgy szervezni az életünket, hogy ne zavarjuk az online órákat. A tandíjukat nem csökkentették, miközben nem ugyanazt kapták, mint eredetileg.”

Melinda be van oltva, nem volt beteg egyszer sem. A családját is elkerülte a fertőzés, de egy kedves ismerősük 41 éves apja meghalt.

Neki nagyon hiányoztak a személyes találkozások a barátokkal és nagyon sajnálta, hogy elmaradt a lánya esküvője. De örül, hogy született egy unokája és látogathatja is.

„Nagyon örülök, hogy vége a korlátozásoknak, szeretnék újra szabadon élni. Most ülök a londoni metrón és alig várom, hogy letegyem a maszkot. Remélem végleg.”

Éva élete egyik legkegyetlenebb időszakát élte meg. „Amikor a Covid elindult, a férjem rákos lett. Idősek otthonában dolgoztam, nem maradhattam otthon, stresszes volt, hogy nem viszem-e haza a betegséget” - idézi a kezdeti nehézségeket.

Kétszer műtötték a férjét, volt kemoterápiája is, de egyikük sem volt oltva. Magyarázat sincs igazán. „Nem tudom, miért nem akartuk beoltatni magunkat. A sok össze-vissza hír miatt nem tudtam, van-e értelme az oltásnak.” A férje megúszta, ő viszont kétszer volt covidos, azt mondja, az első nagyon kemény volt.

Demens, vak édesanyja három éve velük él. Közben 53 éves bátyja meghalt tüdőgyulladásban, de nem tudtak hazamenni a temetésére.

Tavaly novemberben náluk is kötelező lett az oltás bizonyos helyeken, így őt kirúgták az otthonból.

Annyi teher volt rajta, hogy ősszel nagyon megbetegedett. Az orvosa azt mondta, a vérvételi eredmények alapján valószínűleg tüdőrákja lehet. „4 hónapig nem tudtam dolgozni, nagyon lefogytam. Hála Istennek, nem volt igaza a dokinak, nem rák, meggyógyultam.”

Év végén elköltöztek egy másik városba, és gyárban kezdett dolgozni. Férje is jobban van, de vár rá egy újabb műtét.

A bölcsész Imrének van egy kiskamasz fia, aki mostanában elkapta a vírust. Ekkor adatta be magának a harmadik oltást, de ez már nem védte meg.

„Pár nap kis kínlódás teljesen elviselhető volt, úgy, hogy tudtam, ennél rosszabb nem lesz, nem fogok kórházba kerülni, és nem fogok belepusztulni. Végtelenül hálás vagyok ezért minden tudósnak (főleg ha magyar), aki elkészítette és a rohadt politikusoknak, akik megvették és rámtukmálták. Meg a nővéreknek, akik beadták” – fogalmaz.

Hét éve költözött Angliába. Úgy látja, csak az oltást intézték jól, a többi intézkedés nevetséges volt. Külön kiemeli a tavalyi Eat Out To Help Out nevű kezdeményezést, amikor kedvezményekkel akarták visszacsalogatni az embereket az éttermekbe.

„Köszönjük a 30 fontot, használtuk is, meg is tudtuk, hogy Birminghamen és East Hamen kívül tilos indiait enni, mert az angoloknak főzik, és ezért minden fűszert lecserélnek cukorra. Ekkora hülyeséget, hogy így összeeresztették a népeket a járvány közepén!”- háborog még most is.

Azt mondja, fárasztó két évig egyfolytában készenléti állapotban, „vigyázva” meg „óvatosan” élni, de őt jobban kikészíti a klímakatasztrófa felé vezető út.

„Abban aztán még kicsi és rövid életű jó hírek sincsenek, csak a totális reménytelenség. Az első földműves civilizáció óta kikerülhetetlenül és feltartózhatatlanul megy az emberiség ebbe az irányba, és esélyünk se volt máshová elérkezni, mint ide, a kipusztulás szélére, a magunk hibájából.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem a Partizánban, hanem a börtönben, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk” - Herczeg Zoltán nem bocsátana meg a Fidesz-kiugróknak
Herczeg Zoltán divattervező kemény stílusban fejtette ki véleményét a NER-ből kiugró, hirtelen kormánykritikussá váló szereplők médiaszerepléséről. Szerinte semmi keresnivalójuk „az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott” és mindennek elhordott független médiában.


Herczeg Zoltán divattervező szerint a NER-ből kiugró, „hirtelen megtért” szereplőknek nem a független médiában kellene szerepelniük. Véleményének a közösségi oldalán adott hangot, ahol kifejtette, hogy a „16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda” tagjainak nem a Partizánban vagy a Telexen a helyük.

„Szerintem se a Partizánban és a Telexen kéne beszélniük, mentegetőzniük a 16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda hirtelen megtért, megvilágosodott tagjainak. Eddig hol voltak??? WTF???”

– teszi fel a kérdést bejegyzésében.

A divattervező szerint ezeknek az embereknek a börtönből, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk „havonta egyszer az 1x1 méteres, hermetikusan elzárt, sötét lyukba a rozsdás radiátor mellé a vasszékre a vastag, nehéz vasajtón túl, szintén lyuggatott üvegfalon át”, és közben „csak remélik, hogy ezt nem hallgatják le a tisztek. De, lehallgatják!”.

Állítása szerint a kapcsolattartásnak a börtön falain belül kellene zajlania, például Skype-on, rossz minőségű eszközökkel. „A beszélőn kéne beszelniük skype-on, havi két alkalommal percre pontosan 60-60 percet, ha működik egyáltalán az ezer éves, lekoszvadt, retkes, intézményi komputer a szakadt hangfalaival, széthullott monitorjaival es szétbarmolt mikrofonjaival!”

A személyes találkozókat is hasonlóan képzeli el, ahol a fizikai kontaktus teljesen kizárt. „A körkörösen lyuggatott falú, vastag, karcos, opálos üvegablakon át kéne beszelniük a nagy nehezen kicsikart kapcsolattartóikkal szintén két hetente 1-1 órát úgy, hogy nulla testi kontakt, se ölelés, se puszi, csak a bakelit telefon, miközben a felügyelők természetesen végig lehallgatják.”

Úgy véli, a zárkatársakkal való kommunikáció is veszélyes lenne. „Szűk körben, 15 m2-en beszéljenek egymás közt a zárkatársakkal, de kurv@ra óvatosan vagy épp rettegve, mert sose tudni, ki fogja rögtön elárulni őket a saját kedvezménye reményében. Ez a legdurvább!”.

Lehetőségként említi a börtönpszichológussal való beszélgetést, ami szerinte segíthet a fogvatartottaknak. „Beszéljenek a börtönpszichológussal havi egyszer egy órát, hátha ő nem adja ki őket, és hátha így könnyíteni tudnak a lelkükön! Nagy meló, de nagyon ajánlom! Addig se a zárkában kell megrohadni!”

A napi sétát is egyfajta kommunikációs lehetőségként írja le, de állítása szerint ez is tele van veszéllyel. Azt mondja, a fogvatartottaknak „végig attól parázva, melyik krumpliért megvásárolt roma szavazó polgártárs fogja hátulról nyakonb@szni a kellemes sétálgatás közben a 9. emelet rácsos túraútvonalán csak úgy, játszásiból!”

A telefonálási lehetőségeket is felvázolja, ami szerinte egy drága és korlátozott opció kellene, hogy legyen. „Beszéljenek a zöld, műanyag, ütésálló, HT-s bunkofonjukkal heti 80 percet percenként 75 forintért, csak kifele, a néhány nagy kegyesen jóváhagyott kapcsolattartóikkal, esetleg az ügyvédjükkel.” Hozzáteszi, hogy bejövő hívásra és internetre ne legyen lehetőség, és a fogvatartotti kártyájukon se legyen pénz.

Szerinte ennyi jár, és nem több. Herczeg Zoltán a posztja végén ismét megerősíti, hogy ezeknek az embereknek semmi keresnivalójuk azokban a médiumokban, amelyeket korábban támadtak.

„De semmi esetre se az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott, összesz@rt független, “baloldali”, “sorosista”, “brüsszelita”, “ukrán kémhálózati” médiákban, mert egyáltalán nem érdekel még az se, amit kérdeznek, kurvár@ egyetlen szavukat, betűjüket se hiszem el!!!” – zárja sorait a divattervező, majd egyértelművé teszi véleményét: „Nem, nem és nem!!!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor bemutatta: ennyit számítottak a külföldi szavazatok a választás végeredményének szempontjából
Az elemző szerint a levélszavazatok érdemben javították a Fidesz eredményét. Amennyiben csak az anyaországi magyarok szavazatait nézzük, akkor az olló még nagyobbra nyílik a két párt között: a Tisza 55,9 százalékon állt volna a Fidesz 36,3 százalékával szemben.


Török Gábor politikai elemző szerint a külföldről és átjelentkezéssel leadott voksok is módosították a végeredményt.

Azt írta: „A külképviseleti és átjelentkezős szavazatok még emeltek az eredményen, a Tisza 3,3 millió fölé ment, a Fidesz közel 30 ezerrel haladta meg a 2014-es eredményét.”

A politológus közölte a levélszavazatokkal együtt kalkulált végső arányokat is. „A levélszavazatokkal számított végeredmény: Tisza: 53,2 Fidesz: 38,6” – írta.

Török Gábor kitért arra is, hogy milyenek lettek volna a számok a levélszavazatok nélkül.

A posztja alapján a csak „hazai szavazatok” esetében az arányok a következőképpen alakultak: „Tisza: 55,9 Fidesz: 36,3”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Az adóhatóság nyakig benne volt” - így kebelezte be a NER a kiszemelt cégeket egy ismert ügyvéd szerint
A mérlegbenyújtások közeledtével tömeges osztalékkifizetések várhatók a kormányközeli cégeknél, állítja Horváth Lóránt. A jogász szerint a pénzt strómanokon keresztül próbálhatják eltüntetni.


Ha a kormányváltás után perek indulnak, akár több tízezer milliárd forint is visszaszerezhető lehet az államtól, de ehhez azonnali és széles körű vagyonzárolásokra lenne szükség – állítja Horváth Lóránt ügyvéd.

Szerinte a mérlegbenyújtások közeledtével a kormányközeli cégekből most tömegesen vehetik ki az osztalékot, hogy a pénzt gyorsan eltüntessék, akár külföldre vigyék. Az Ügyvédkör elnökeként is ismert jogász szerint az elmúlt években vállalkozók és magánszemélyek tízezreit érhette százmilliárdos nagyságrendű kár politikailag motivált hatósági vizsgálatok, cégek ellehetetlenítése és a piac állami pénzekkel való torzítása miatt – írta a 444.

Horváth szerint ezek nem feltétlenül lenyomozhatatlan ügyek: a digitális adatbázisok és a mesterséges intelligencia segítségével a céghálók és a pénzmozgások felrajzolhatók, így el lehet jutni a valódi haszonélvezőkhöz, akiket gyakran strómanok és magántőkealapok fedeznek.

„Vannak esetek, ahol biztosan kimutatható, hogy hivatali visszaélés tett tönkre céget” – mondta Horváth.
„Az adóhatóság nyakig benne volt” – állította az ügyvéd.

A cégek megszerzésére kifinomult módszereket is alkalmaztak. Az ügyvéd egy konkrét példát is említett, ahol egy kormányközeli céget fővállalkozóként beiktattak egy tapasztalt nemzetközi vállalat és az állami megrendelés közé. A NER-cég megkapta a pénzt az államtól, de nem fizette ki az alvállalkozóját, aki így a saját beszállítóinak sem tudott fizetni. Végül a kormányközeli cég felvásárolta ezeket a kisebb követeléseket, hogy rátehesse a kezét az értékes eszközökkel rendelkező, eredeti alvállalkozóra.

A jogi elégtétel azonban nem egyszerű, a sikeres per feltétele a bizonyíték. Ki kell tudni mutatni az okozati összefüggést a hatósági zaklatás vagy piaci zsarolás és a cég bevételkiesése között. Ehhez hangfelvételek, e-mailek vagy dokumentumok kellenének. „Naponta legalább tíz megkeresést kapunk, de sajnos nagyon gyakran nincs semmiféle bizonyíték” – ismerte el Horváth Lóránt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Vox Populi: Nem 53-39, hanem 56-36 a valódi választási eredmény
Vox Populi egy bejegyzésben vette górcső alá a listás szavazatokat, szerinte a valós arányokat a levélszavazatok nélkül kapjuk meg. Felteszik a kérdést, hogy vajon hány 1945 utáni nem-kommunista választáson fordult elő Európában, hogy egyetlen párt a szavazatok 56 százalékát szerezte meg.
M.M. / Nagy Bogi - szmo.hu
2026. április 18.



A Vox Populi a Facebookon fejtette ki véleményét a választási eredményekről.

A poszt írója szerint: „Megjelent a 100%-os feldolgozottságú választási eredmény, eszerint a TISZA a hazai listás szavazatok 55,8, a Fidesz 36,3, a Mi Hazánk pedig 5,9%-át szerezte meg.”

Úgy véli, bár a hatóságok és a sajtó egy másik, 53:39 arányú eredményt kommunikálnak, a lényegi eredmény a levélszavazatok nélküli, belföldi voksokból áll össze.

A levélszavazatok szerepéről azt állítja: „Hogy a levélszavazatok mennyire lényegtelenek, és legfőképpen csak egy külhonban eljátszott pajzsraemelési rituálét és propaganda-célokat szolgálnak, azt legjobban abból lehet látni, hogy a levélszavazatok idén már 5,6 százalékát tették ki az összes listás szavazatnak, de a 199 parlamenti mandátumból csak egyet vagy kettőt befolyásoltak, tehát vagy fél, vagy egy százalék volt a súlyuk.”

Szerinte az sem egyértelmű, ki a levélszavazók képviselője a parlamentben, és kétségesnek tartja, hogy ez a Fidesz listavezetője lehetne, akinek állítása szerint rajtuk kívül kétmillió belföldi szavazót is képviselnie kell. A poszt szerzője kifejti, hogy a levélszavazóknak azért csekély a befolyásuk a parlament összetételére, mert magyarországi lakóhely hiányában egyéni választókerületi szavazattal nem bírnak.

Azt viszont problémásnak tartja, hogy állítása szerint „törvénytelen körülmények között zajlik a levélszavazás, és a végén még az se világos, hogy ugyan ki képviseli ezeket az embereket a magyar parlamentben.”

Megoldási javaslatként felveti, hogy „egy arányos választási rendszerben ezt a problémát is igazságosabban lehet megoldani, mint az egyéni választókerületes rendszerben.”

A bejegyzés végén egy gondolatébresztő kérdést tesz fel olvasóinak: „vajon hány 1945 utáni nem-kommunista választáson fordult elő Európában, hogy egyetlen párt a szavazatok 56%-át szerezte meg?” A poszt írója azt ígéri, másnap megadja a választ, és egyúttal meghívja követőit egy sörre a Városligetbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: