Mucsi Zoltán: Én egy nagyon szelíd ember vagyok
Mucsi Zoltán mozgalmas időszakon van túl: nemrég mutatták be a Munkaügyek utódsorozatát, amelyben ő játssza a főszerepet, emellett a Nézőművészeti Kft. tagjaként színházban is rendszeresen láthatja őt a közönség.
A nyáron pedig több fesztiválon, például a tállyai Kerekdombon is fellép. Ennek apropóján beszélgettünk.
– Nagyjából két hónapja fut a Tóth János-sorozat. Milyenek az eddigi visszajelzések?
– Annyira sűrű volt az elmúlt időszak – alig pár napja fejeztük be a forgatást –, hogy őszintén szólva nem sok reakció jutott el hozzám. Ami mégis, az alapjában véve pozitív volt, de hozzátartozik, hogy szinte kivétel nélkül közeli ismerősöktől jött, akik eleve nem mondanának rosszat róla.
– Mennyiben volt más élmény, hogy ezúttal az egész sorozat az ön karakterére épült?
– Az ember kap egy szerepet, és azt próbálja megoldani a lehető legjobb tudása szerint. Ezen a téren nem éreztem különbséget, a forgatási napok száma viszont jelentősen nagyobb volt, mivel
– A forgatókönyvbe volt beleszólása? Például előfordult, hogy egy szövegrészletre azt mondta, hogy inkább nem szeretné elmondani?
– Minimális belenyúlások voltak csak, néhány mondatot kellett utólag átírni, de nem ez volt a jellemző.
– Előfordul, hogy az utcán megállítva valamelyik karakterét látják önben, és úgy kezelik?
– Nem szoktam megkérdezni, mit látnak bennem. Ezekben az esetekben általában autogramot vagy közös képet kérnek tőlem. És Mucsi Zoltánt írok alá, nem Tóth Jánost, Kapát vagy bárki mást.
– Hogyan kezeli ezeket a szituációkat? Van, hogy kicsit már soknak érzi?
– Szerintem még pont az elviselhetőség határán van, szóval nincs okom panaszkodni emiatt.
– A való életben is olyan könnyű kihozni a sodrából, mint az ön által alakított figurák többségét?
– Én egy nagyon szelíd ember vagyok, kifejezetten nehéz engem felbosszantani. Ha a valóságban is úgy lenne, ahogy kérdezed, sokkal kevésbé volna vonzó a színészi pálya. Például
ha a gonosz szerepeket csak gyilkosok játszhatnák, vagy a valóságban is kötelezően meg kéne élni az alakított jellemvonásokat, az tulajdonképpen büntetés lenne.
– Hogyan találta ki ezt a karaktert, honnan merített hozzá?
– Nyilván szerepből adódik, de szerintem ezzel a típussal viszonylag gyakran lehet találkozni Magyarországon a mindennapok során, nem is kell olyan sokat keresgélni hozzá. Feltételezem, hogy te is találkoztál már ilyen emberrel, tehát ez nem egy feltalált figura. De konkrét előkép nem volt, sok különféle mintából lett összegyúrva. Tehát tulajdonképpen egy sűrítmény, amit én alakítok. Viszont hozzá kell tenni, hogy
Talán a Jancsó-filmekben kapott ez a vonal először nagyobb nyilvánosságot.
– Mennyire könnyű átállni egy színpadi szerepre egy forgatással töltött nap után?
– Nyilván élesen elválik a kettő, munkamódszer terén is. A forgatások során nagyon pici etapokat tartunk, egy háromperces jelenet felvétele sokkal több ideig is tarthat, attól függően, hányszor kell megismételni. Sok függ attól, mennyire volt megterhelő az adott nap, illetve este milyen feladat vár még. Elég gyakori volt mindenesetre, hogy a forgatás után még be kellett mennem a színházba.
– Mi az, ami ön szerint a Nézőművészeti Kft-t leginkább megkülönbözteti más társulatoktól?
– A legjelentősebb különbség, hogy rendkívül alacsony támogatást kap a csapat másokhoz képest. Kis létszámú – összesen hatfős – társulat vagyunk, lényegében csak egymástól függünk. Ennek a nehézségek mellett megvan az az előnye is, hogy kevesebb emberrel kell megküzdenünk a napi szintű működés során.
– El tudná képzelni jelenleg vagy a jövőben magát valamelyik kőszínházi társulatban?
– Az ember semmit nem lát biztosan előre. Nekem nem fenntartásom van a kőszínházakkal szemben, egyszerűen úgy alakult az életem, hogy a Nézőművészeti Kft.-t csináljuk, ez jelenleg tökéletesen megfelel számomra. De fogalmam sincs, mi lesz mondjuk két év múlva. Ha kapnék egy olyan felkérést, ami elegendő kihívást jelent, és a feltételekben is meg tudnánk egyezni, nem tartom kizártnak.
– Van olyan felkérés – például reklámszereplés –, amit nem vállal el?
– Ritkán talál meg ilyen, de volt már rá néhány példa. Film és reklám egyaránt. Vagy azért, mert a forgatókönyv semmilyen módon nem érintett meg, nem tartottam kihívásnak, vagy olyan dolgot kellett volna reklámozni, ami nem tetszett, vagy pedig nem jutottunk közös nevezőre a feltételek terén.
– Milyen emlékei vannak a Művészetek Völgyéről és a Kerekdomb Fesztiválról? Volt valami, ami különösen megfogta az ottani szereplések során?
– A Kerekdomb Fesztivál egyszeri alkalom volt tavaly szeptemberben, hiszen akkor rendezték meg először, és rendkívül rövid időt töltöttünk ott. Lejátszottunk egy előadást, amit szerettek, és szívesen megyünk vissza idén is. A Művészetek Völgye sokkal nagyobb múltra tekint vissza, ott már jó néhány alkalommal megfordultam.
Mindenképp pozitív élmény, hogy nagy teret kap a színház a programok között, és mindig népes közönség kíváncsi az előadásokra. Sokszor be sem tud jutni mindenki, annyi érdeklődő van, ez örömteli.
– Egyáltalán nem látszik a megjelenésén, de idén tölti be a 60 évet. Foglalkoztatja az életkora?
– Történik, ennyi az egész. Nagy különbséget viszont biztos nem fog jelenteni számomra, hogy 59 helyett 60 éves leszek. Nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget.
– Hogy fog kinézni az idei nyara? Lazább lesz valamivel, mint az elmúlt időszak, amit forgatással töltött?
– Igen, remélhetőleg nyugisan fog telni. A Szkéné színházban június közepéig tart az évad, utána abban a hónapban még megyünk néhány fesztiválra, július végén pedig Kőszegre kaptunk még meghívást. Ott leszünk az Ördögkatlanon is, a nyár többi része viszont a családé és a pihenésé. Az pedig, hogy mi lesz utána, még teljesen képlékeny. Folytatódnak a jelenleg futó előadásaim, valószínűleg lesz egy-két bemutatóm, és van rá esély, hogy forgatni is fogok.
