„Attól féltem, sosem fogom újra látni a lányomat” – egy minneapolisi magyar a tüntetések sűrűjéből
Kaiser Sára testközelből élte át a George Floyd halála miatt kirobbant felkeléssorozatot. Szerinte olyan mozgalom indult be Minneapolisban, amilyet még nem látott az élete során.
„Egyre többen ébrednek fel, és eszmélnek arra, micsoda igazságtalanság folyik a mai napig az USA-ban. Ennek a felkelésnek meg kellett történni, történelmi változásokat élünk meg most, napról napra”
– fogalmaz. Arról is elmondta a véleményét, miért pont a mostani eset fajult idáig, és hogy hatással lehetnek-e a történtek Trump újraválasztására.
– Mikor és hogyan került Amerikába?
– A szegedi egyetemre jártam, majd ott is tanítottam amerikanisztika szakon, fő területem az amerikai indián irodalom, történelem, és kultúra kritika volt. 1991-ben jutottam el először az Egyesült Államokba egy ösztöndíjnak köszönhetően. Ezt több másik hasonló tanulmányút követte, végleg pedig 1998-ban telepedtem le Minneapolisban, amikor elkezdtem a University of Minnesota doktori programját. Kulturális antropológus vagyok. Azóta is itt élek a most 17 éves lányommal, Zigivel, méghozzá néhány utcára a gyilkosság helyszínétől és az azóta leégett rendőrkapitányságtól.
– Hogy emlékszik vissza az eddigi tüntetésekre?
– Én nem veszek részt a fosztogatásban, a békés tüntetésen és megemlékezésen viszont minden nap ott vagyok és helytállok, teszem azt, amit igazságosnak vélek. Hétfőn, már a gyilkosság napján volt egy megemlékezés a helyszínen, a második napon szintén. A dolog szerintem ott fajult el, hogy Tim Walz, Minnesota kormányzója, illetve a minneapolisi polgármester, valamint Freeman ügyész nem léptek időben: ennek a vezetőségnek azonnal kellett volna lépni, és letartóztatni a fehér rendőrt, aki meggyilkolta Floydot. De az igazságtétel George Floydnak napokig elmaradt. Ehelyett inkább csak kivártak, amíg végül már lángolt Lake Street és a város más pontjai is.
A rendőrörsnél most már az a felirat olvasható, hogy „Abolish the police”, tehát azt követeljük, hogy a rendőri erőszaknak, amit a feketék ellen alkalmaznak, legyen vége.
A minneapolisi rendőrség sajnos régóta híres a brutalitásáról, rengeteg feketét csuknak börtönbe, sőt, gyilkolnak meg a mostanihoz hasonló módon. Messze nem a mostani volt az első eset, utoljára pár hónapja történt ilyen. És egyiket sem követték reformok.
Évszázadok óta nem változott sokat az ország, ami a rasszizmust, az elnyomást és a szegregációt illeti. Ez lett az eredménye.
– Mi történhetett, ami miatt pont a mostani eset fajult idáig?
– Ehhez nagyban hozzájárulhatott a járvány is: az emberek félnek, mert fogalmuk sincs, mit hoz akár csak a közeljövő, emiatt sokkal frusztráltabbak. George Floyd meggyilkolásának módja brutális volt. A fehér rendőr zsebre tett kézzel térdelt a nyakára 9 percig, ő pedig csak azt mondogatta, miközben az életéért könyörgött, hogy Nem Kapok Levegőt.
És ahelyett, hogy a négy rendőrt gyilkossággal vádolva börtönbe tették volna, a minneapolisi ügyészség a döntést június 3-ig halogatta. Ez keltette fel az indulatokat, hogy az igazságtétel elmaradt.
Most egész nap zúgnak a fejünk fölött a katonai helikopterek, az utcán pedig tankok vonulnak. Pedig a szövetségi rendőrség és a Nemzeti Gárda bevetése csak olaj volt a tűzre: azt lehetett leszűrni belőle, hogy még mindig nem a romlott rendszer megreformálása a cél, sokkal inkább azoknak az elnyomása, akik hallatják a hangjukat ellene. Az egész már messze nem csak George Floydról, vagy a feketék jogairól szól, hanem általánosságban a kisebbségek elnyomása elleni harcról.
– A fosztogatás és a gyújtogatás mennyire jogos válaszreakció egy ilyen helyzetben?