KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Miért vállalta be D. Tóth Kriszta a smink nélküli képeket?

Szerinte a valóság igenis smink- és retusmentes. Maga sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz alig egy hete kitalált ötletének.


Múlt vasárnap számoltunk be róla, hogy D. Tóth Kriszta rendhagyó kísérletbe kezdett: egy éven keresztül mindennap közzétesz magáról a Facebook-oldalán egy teljesen smink- és retusálásmentes fotót.

Mint fogalmazott:

"
Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változik egy negyvenéves nő arca 365 nap alatt. Milyen télen, milyen nyáron, milyen ha boldog, milyen ha beteg, milyen ha kialvatlan, milyen ha kipihent, milyen ha gondterhelt, milyen ha felszabadult, milyen ha bal lábbal kelt föl, és milyen ha jobbal. Mindenféle módosítás nélkül, a maga nyers valóságában.

A kapcsolódó posztot (és képet) több mint 13 ezren lájkolták, és az azóta napi rendszerességgel érkező újabb fotók is rendkívül népszerűek. Megkérdeztük Krisztát, mi inspirálta az egészre, milyen visszajelzéseket kapott eddig és változtathat-e egy ilyen kísérlet szerinte a nők önképén.

dtk_smink

Sminkkel, ahogy eddig megszokhattuk (fotó: Emmer László)

– Mi volt az egész kísérlet kiindulópontja? Mikor jutott eszedbe, és miért éppen most kezdtél bele?

– Február elsején, a negyvenedik születésnapom reggelén, három óra alvás után teljesen spontán jutott eszembe. Álltam a tükör előtt, és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen semmi okom szomorkodni. Ott volt az előző éjszakai buli nyoma az arcomon, egyszerre volt karikás és puffadt a szemem, színtelen az arcom. De nekem nem az öregedés jutott eszembe a látványról, hanem az előző éjszakai buli, ahol ott voltak a barátaim, a családom, és nagyon boldog voltam.

Ezt a pillanatot szerettem volna megörökíteni. Aztán gondoltam egyet és föltettem a fotót azzal, hogy mostantól egy évig minden nap megörökítek egy ilyen természetes pillanatot, és a képet mindenféle módosítás nélkül kiteszem a Facebookra.

– Milyen visszajelzéseket kaptál, akár ismerősöktől vagy munkatársaktól, akár másoktól (például kommentelőktől)?

– Egyszerre volt megdöbbentő és megható a képek hatása. Rengetegen üzentek, szakmabeliek és civil barátok, és a hozzászólások 95 százaléka is pozitív volt. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt biztattak, hogy folytassam. A legtöbben talán azt értékelték, hogy ismert emberként kiállok és vállalom az arcom, ráncokkal, karikákkal, szeplőkkel együtt.

De persze nem lennénk emberek, ha nem kapnék negatív véleményt is. Van, aki a szépen sminkelt vagy jól bevilágított képeket követeli vissza, van, aki arra figyelmeztet, hogy smink és retus nélkül egészen átlagosan nézek ki, és van, aki váltig próbálja bebizonyítani, hogy márpedig ezen vagy azon a fotón igenis viselek sminket...

dtk_1

Első és második nap

Néhány vélemény a sminkmentes képek alatti hozzászólásokból

Ez az elindítás egy Nagy lájkot érdemel, gratulálok Kriszta !!! Félretéve a női hiúságot, bátran vállalva önmagad egyszerű valójában, természetességében..., erre nagyon kevesek képesek! Sminkkel és most már anélkül is szerethető, elfogadható vagy <3

Kriszta! A kísérlet érdekes, nem akarom lelőni a poént, de szerencsére az idő ebben a korban nem végez aknamunkát. További sok sikert! kedvelem.

Tök jó, hogy végre felvállalja valaki azt is, hogy nem csupa csillogás az élete és nem mindig úgy néz ki, ahogy a képernyőn látni. Ettől olyan EMBERI !!!!

Boldog születésnapot!Van akit csak a smink tesz széppé,van aki eredetileg is szép,a smink csak tovább fokozza a szépséget. Tehát Ön smink nélkül is nagyon szép.

Kedves Kriszta! Bízom benne, hogy a legmélyebb üzenet sokaknak megvilágosodik : a benső szépség minden pillanatban jelen van ha elfogadjuk önmagunk teremtésünk tökéletességében. Bár egyidősek vagyunk, mégis magázódva tisztelném szépségét. Ragyogó. Egészséges. Inspiráló. Kezét csókolom! :)

– Az egészet tulajdonképpen egy kihívásként hirdetted meg. Akadt már valaki, aki szintén belefogott?

– Egyáltalán nem gondoltam, hogy mozgalmat indítsak a kezdeményezéssel, a kihívás inkább saját magamra vonatkozott. De nagyon úgy tűnik, hogy ez a dolog elkezdte a saját útját járni, mert vannak, akik már jelezték, hogy idén ők is betöltik a negyvenet és belefognak.

dtk_2

Harmadik és negyedik nap

– Mérlegeltél előre minden lehetőséget, például hogy akkor is tudod-e majd tartani magad a fogadalomhoz, amikor különösen rossz passzban vagy?

– 365 nap alatt minden bizonnyal lesznek rosszabb időszakok is, amikor legszívesebben elbújnék a világ elől. De nem adom föl, ettől van tétje, ez a lényege az egésznek.

– Miért mindig ugyanott, ugyanabban a pózban és ugyanazzal a mosollyal készülnek a képek?

– Ez a koncepció lényege. De majd ha nem itthon ébredek föl, és máshol készül a kép, akkor más lesz a helyszín. A mosoly meg... Hát, az biztos, hogy nem minden nap fogok mosolyogni.

– Mennyire befolyásolja a nők önképét az, amit a média ezzel a kérdéssel kapcsolatban általában sugall?

– Az élményeink mind-mind nyomot hagynak az arcunkon, a testünkön. Mi viszont – pláne közszereplőként, az ilyen-olyan elvárásoknak megfelelve – mindent megteszünk, hogy eltüntessük ezeket a nyomokat. Sminkkel, retussal, különböző appokon keresztül egy gombnyomásra elérhető szépítő szűrőkkel.

"
Kis túlzással élve szinte már fel sem ismerjük saját magunkat reggel a tükörben, nem hogy még mutogassuk.

Persze, minden ember szeret jól kinézni, szereti feljavítani azt, amije van, a gond nem is ez. Hanem az, ha elhisszük, hogy az a valóság.

dtk_3

Ötödik és hatodik nap

– Változtathat-e szerinted ez a kezdeményezés az emberek hozzáállásán?

– Azért nem tulajdonítok magamnak vagy a kísérletemnek ekkora jelentőséget. De az mindenképpen beszédes, hogy a sorozat első képeit megnézte háromszázezer ember és több mint huszonötezren lájkolták, több százan megosztották és kommentelték őket. Vagyis valamit mégis megmozgatott, valamire ráérzett ez az akció. És ez jó.

– Gondolkoztál már azon, kezdesz-e valamit a képekkel az év leteltével?

– Valamilyen formában biztosan egymás mellé teszem majd a képeket, és a kihívást kísérő reakciók is nagyon tanulságosak lesznek. Azért fogtam bele, mert kíváncsi vagyok arra, hogy milyen nyomot hagynak 365 nap élményei az arcomon. Egy év alatt nyilván nem öregszem meg nagyon látványosan, de nem is ez a lényeg. Hanem az az utazás, amit egy ember ez alatt az idő alatt megtesz, kívül és belül. Photoshop nélkül.

Ha tetszik a kezdeményezés, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Görög Zita 24 óra alatt alapjaiban változtatta meg a karateedző által kalandparkban felrúgott kisfiú családjának életét
A modell Instagram-videóban kérte a közösség támogatását az első 2–3 hónapra. A család addig kapna segítséget, amíg az anya első fizetése megérkezik.
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. szeptember 26.



Görög Zita friss Instagram-videójában beszélt arról, hogy most sokan a Szőlő utcai javítóintézet ügyére figyelnek, de szeretné, ha közben Juditról és fiáról, Roliról sem feledkeznénk meg, írja a 24.hu.

Elmondta, hogy az édesanya környezetváltozást szeretne, mert így lát esélyt a gyógyulásra és a nyugodtabb mindennapokra a kisfiával.

„Például Juditról és Roliról. Roli az a kisfiú, akit felrúgott tavaly a kalandparkban a karateedző. Az édesanya most úgy döntött, hogy környezetváltozásra van szükségük. Akkor tudja a gyermekét leginkább védeni, és akkor tudnak leginkább gyógyulni ebből a traumából, hogyha máshol kezdenek új életet. Valami csoda folytán 24 óra alatt sikerült nekik új iskolát, Juditnak új munkahelyet és a nap végére még albérletet is találnom. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy ilyen barátságos fogadtatásban lesz részük ott, ahová költöznek”

Görög Zita vállalja a költöztetést és az új lakhely berendezését, de az első 2–3 hónapra további segítséget kér a családnak.

„Amíg Judit az új munkahelyén nem kapja meg az első fizetését, amíg két helyre, hiszen otthon is kell majd fizetnie neki a rezsit, addig szüksége lenne egy kis támogatásra. Én azt gondolom, hogyha megtehetjük, hogy egy kávé vagy csokoládé árával támogatjuk, akkor tegyük meg. Ha valaki többel, akkor én azért nagyon hálás vagyok, és Judit is.”

Azt is jelezte, mire fordítanák a felajánlásokat: „Nyilván itt élelem lesz a legfontosabb, albérleti díj, a buszbérlet, a Rolinak, a Juditnak a tömegközlekedése, és abszolút azok az alapvető dolgok, ami minden család számára végszükséglet”

Hozzátette, hogy Judit nehezen kér segítséget, és a videó közzétételébe is csak hosszas gondolkodás után egyezett bele, de végül hozzájárult a poszt alatti bankszámlaszám megjelenítéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Petíció egy kisfiú szabadságáért” - a gyermeknek lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja
A kisfiú születése óta egy pécsi kórházban él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön. A rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.
F. O. Fotó: RTL - szmo.hu
2025. szeptember 30.



Az RTL Házon kívül című műsorában bemutatott, három éve kórházban élő kisfiúért indított aláírásgyűjtést Tapasztó Orsi influenszer, aki maga is örökbefogadó szülő. A kisfiút az a nővér venné magához a családjával együtt, aki a kórházban ismerte és szerette meg a gyereket.

A kisfiú születése óta egy pécsi kórház rácsos ágyában él, most viszont lehetősége lenne arra, hogy állami gondozásból szerető családba kerüljön, a rendszer mégsem támogatja őt és az örökbefogadó családot ebben.

A riportból kiderült: a kisfiú első éveiben indokolt volt a kórházi tartózkodás, de ennek szükségessége már rég megszűnt. Mégis, három éve változatlanul a kórház falai között él, pusztán azért, mert a gyermekvédelem nem talált számára megfelelőbb otthont. Mindeközben egy elhivatott, szeretetteljes nővér és családja már

kilenc hónapja szélmalomharcot vívnak az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal azért, hogy örökbe fogadhassák őt, aki “senkinek nem kell”.

Míg ez a magyar család fennakadt a gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási módszertani irányelveket negligáló bürokratikus akadályain, a gyermek külföldi örökbe adási folyamatát az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megindította.

Akik aláírják a petíciót, kiállnak a kisfiú mellett, akinek az állam, mint szülő, jelenleg egy rácsos ágynyi magányt, embertelen sorsot és sivár gyermekkort tud csak biztosítani, illetve kiállnak egy felelősségteljes család mellett, akik tehetetlenül állnak a szakszolgálat érthetetlen javaslatával szemben, miszerint egészséges gyermek örökbefogadására alkalmasak lehetnek, de beteg gyermek örökbefogadására nem, miközben munkájukból fakadóan naponta életekért felelnek.

A petíció azt is szeretné elérni, hogy a jogszabályi keretek, határidők, módszertani elvek betartása a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatokra nézve is kötelező erővel bírjon,

és megerősíti, hogy minden gyereknek joga van szerető és biztonságos családban felnőni, kórházi ágyak rácsai helyett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk