Vezérkari főnök: Orbán Gáspár egy ideig részt vett a csádi misszió kormányzati tervezőcsoportjában

Olyan politikai térbe került a honvédség, ahol semmi keresnivalója – mondta a HVG-nek adott interjúban Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, aki szerint a honvédség vezetése megpróbálta kívül tartani a politikát. A csaknem három éve hivatalban lévő vezérezredes most először adott nagyinterjút független sajtóorgánumnak.

Böröndi Gábor eddigi hallgatását szakmai és emberi okokkal magyarázta. Álláspontja szerint egy vezérkari főnöknek nem önmagát, hanem a mögötte álló szervezetet kell megjelenítenie. Az interjú időzítését azzal indokolta, hogy a választási kampány lezárultával úgy tud megszólalni, hogy az kevésbé kerül politikai megítélés alá. Szerinte a Magyar Honvédség egy nemzeti intézmény, amely minden magyart szolgál.

Arra a felvetésre, hogy a kormány a kampány alatt belevitte a honvédelmet a politikai térbe, úgy reagált, hogy több szereplő kapcsán került a haderő a politikai térbe, ami hátrányosan befolyásolta a haderő megítélését és a szervezeten belüli kohéziót is. Orbán Viktor azon politikai feladatszabásával kapcsolatban, hogy a pártpolitikát ki kell vinni a hadseregből, azt mondta, erről a minisztert kell kérdezni.

Böröndi Gábor hozzátette, hogy emiatt tévesen politikai szerepet tulajdonítottak a honvédségnek. Állítása szerint a szakmai érdekeket akkor is képviselte, ha az nem volt népszerű.

A jövőjét firtató kérdésre, különösen arra, hogy elődje, Ruszin-Szendi Romulusz kerülhet a tárca élére, azt mondta, a munkáját a tevékenysége alapján kell megítélni. Az ő beosztásáról pedig a mindenkori politikai vezetés dönt. „Ebből a szempontból az ember nem ura a saját sorsának” – tette hozzá.

Egy korábbi, kiszivárgott beszédében elhangzott mondatára – „A legkorszerűbb eszközeink vannak, de fejben nem vagyunk még ott” – reflektálva elmondta, hogy a parancsnokoknak döntési jogköröket kellett adni, hogy mindenki merjen döntést hozni és felelősséget vállalni. Szerinte a rendszer sikeresen vizsgázott, de elismerte:

A katonák leszerelésével kapcsolatban kifejtette, hogy a hivatás a külső körülmények miatt sosem lesz teljesen kiszámítható, de a képzéseket és a pihenőidőt tervezhetővé kell tenni. Cáfolta, hogy az új rendszer juttatásokat venne el; szerinte a korábbi pótlékok beépültek a fizetésbe, és új juttatások, például a rugalmas illetmény is megjelentek. A túlóra kivezetése állítása szerint nem jelentette a katonák korlátlan dolgoztatását.

A leszerelési kérelmekről elmondta, a veszélyhelyzet miatt csak közös megegyezéssel lehet távozni.

– közölte.

Hozzátette, hogy a leszerelni vágyók 99 százalékát elengedte, mert „semmi értelme olyan embert bent tartani, aki nem akar velünk együtt szolgálni”. Ugyanakkor a drága pénzen kiképzett, piacképes tudással rendelkező katonákat nem engedik el könnyen a rendszerből.

A csádi misszióról elmondta, hogy már a beosztásba kerülése előtt vizsgálták egy afrikai szerepvállalás lehetőségét, amelynek volt egy „katonai lába”. A körülmények és a biztonsági környezet azonban megváltoztak a francia és amerikai csapatok kivonulásával.

Azt is tagadta, hogy a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár tervezte és vezette volna a missziót.

Böröndi Gábor hozzátette, hogy a katonai tervezőcsoportot a helyettese, Kajári Ferenc altábornagy vezette.

(Ez azért is érdekes, mert Gulyás Gergely még a legutolsó kormányinfón is csak annyit válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen szerepe volt Orbán Gáspárnak a csádi misszió előkészítésében, hogy „Semmilyen”. Igaz, korábban Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a 2024-es parlamenti meghallgatásán is arról beszélt, hogy Orbán Gáspár a miniszteri kabinetbe vezényelve részt vesz a misszió tervezésében.)

Böröndi szerint a csádi küldetés elmaradása mellett is adódnak lehetőségek tapasztalatot gyűjteni a jelenlegi missziókban és gyakorlatokon. Úgy fogalmazott: „Inkább van szó gyakorlásról: áttelepülésről, vezetési rendszerekről, kiképzésről, felkészítésről, együttműködésről.”

A védelmi kiadások irányairól azt állítja, katonaként nem a költségvetés felől közelít, hanem képességekben gondolkodik. Úgy fogalmazott, sok új eszköz érkezett, „de a nagy hatótávolságú légvédelem még hiányzik a rendszerből.” Állítása szerint az orosz–ukrán háború azt is mutatja, hogy folytatni kell „a logisztika megújítását és a kiber- és információs műveleti képesség kiépítését”. A katonai infrastruktúrára – mondta – a GDP 1,5 százalékának kellene jutnia, és most „azokra a létesítményekre helyeződött a hangsúly – Győr, Tata, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Szolnok –, ahol megjelent az új technika és ahol nagyobb létszám vonul be.”

A beszerzésekről szólva kijelentette: „A HIMARS rakétatüzérségi rendszer ügyében már történt elkötelezettség”, a nagy hatótávolságú légvédelemnél pedig „meglehetősen szűk a piac, az amerikai és az európai típus közül lehet választani.” A kisebb drónokkal szerinte „már jól ellátott a honvédség, sőt, épül a képesség több alakulatnál is.”

A drónháború fő tanulságaként azt emelte ki, hogy

A hamarosan felálló új kormány védelmi irányairól azt hangsúlyozta, hogy a honvédség átalakulóban van, „a változások alapját a Zrínyi programmal raktuk le.” Mint mondta,

Azt tartja elsődlegesnek, hogy „ez a folyamat ne törjön meg”, teljesüljenek a NATO-vállalások, folytatódjanak a katonák életminőségét javító programok és az infrastrukturális fejlesztések. Szerinte „felelősségvállalás, a parancsnokok számára biztosított önállóság fenntartása szintén elsődleges”, nem az a lényeg, „hogy hibázik-e egy vezető, hanem hogy mit tanul belőle”, és „nem az a fontos, hogy mekkora egy gyakorlat, inkább azt kell nézni, hogy mit adnak a fejlődéshez – a tapasztalatokat pedig rakjuk vissza a rendszerbe.” Úgy fogalmazott: „De a legfontosabb, hogy a gondolkodásmód átformálása ne álljon meg.”

A teljes interjút a HVG oldalán lehet elolvasni.