Luciano Pavarotti halálának 10. évfordulójára emlékeznek a Zeneakadémián
- Rossini, Bellini, Donizetti és a fiatal Verdi operáinak részletei szerepelnek az ön szeptember 20-i zeneakadémiai koncertjének műsorán, amely a tíz éve elhunyt kiváló tenorista, Luciano Pavarotti emléke előtt tiszteleg. Személyes érdeklődése diktálta, hogy az 1815 és 1848 közötti olasz repertoárból adjon koncertet, vagy elsősorban az említett külső tényező játszott szerepet a műsor összeállításában?
- Mindkét kérdésére igen a válaszom és meg is indokolom, miért. Számomra a bel canto-éneklés mindig is mérvadó volt. Hosszú pályám során mindig arra törekedtem, hogy a hangom hangszerként szólaljon meg, egybesimuljon a szerző hangszerekre komponált elképzelésével, szándékával. Ezért kísérleteztem és készítettem számos koncertet, felvételt klasszikus gitárral, hárfával, fuvolával, trombitával vagy a szaxofon kvartettel. Szerintem az emberi énekhang nem öncélú eszköz, hanem a zenemű szerves része. Ezért inspirálom a növendékeimet is arra, hogy minél több dalt, oratóriumot, egyházi zenét, barokk művet énekeljenek. Pályakezdőként alkalmam volt dalfelvételekre a rádióban, dalesteken énekelni. Úgy látom, hogy a fiatal énekes generációnak erre kevesebb ma a lehetősége.
Ami a kérdés második felét illeti, tíz éve az ikonikus nagy művész halálakor szervezett emlékkoncerten énekelhettem először, Ács János értő dirigálása mellett, a nagyszerű pályatárs emlékére, több vezető művész kollégám társaságában. Számomra ez a találkozás Jánossal meghatározó volt pályám további részében. Ács János karizmatikus és magával ragadóan intenzív, nagyon sokat tanulok tőle a bel cantóról. Nekem mint szoprán énekesnek természetesen a „mérőskálám” Ágai Karola, Kalmár Magda, Geszty Szilvia vagy éppen Gruberova. De egy olyan nagy művész, mint Pavarotti ezt a skálát erősen befolyásolta.
- Miként vélekedik: fontos-e, érezteti-e a hatását az eredeti színpadi helyzet, ha az előadónak a szóban forgó áriákat koncertszerű előadásban kell életre keltenie?
- Egy koncerten sohasem lehet teljes mértékben visszaadni egy háromfelvonásos opera teljes egészét, pusztán meg lehet próbálni fényképszerűen „levetíteni a filmet". A koncertre látogató értő néző tökéletesen tudja, hogy nem operaelőadást lát, hanem koncertet hallgat. Tapasztalatom szerint ez utóbbinak, talán a felgyorsult életünk miatt is, korunkban nagyobb a hatása.
- Jelent-e lényeges különbséget az ön számára, ha olyan tragikus hősnőt kell alakítania, mint Lucia, vagy ha olyan vígoperai szereplők szólamát kell megszólaltatnia, mint a Don Pasquale Norinája, illetve A szerelmi bájital Adinája?
- Számomra ez olyan természetes, mint Psota Irénnek volt, hogy egyik este az Aase anyót játszotta, másnap meg a Lujza és Jenő című kabaré egyik jelenetét. Ha igazán művészek vagyunk, akkor mindig azt a szerepet kell hitelesen eljátszanunk, ami éppen műsoron van.
A koncertről további információk ITT olvashatók, illetve jegyek is vásárolhatók.