Lehetetlen küldetéssel néz szembe a 6888. zászlóalj! – Vajon Tyler Perry meglep karácsonyra?
Tudom, sokan vannak, akik nem tudják, ki is az a Tyler Perry. Tyler Perry egy zseni. Nem igazán tehetséges mint színész, de íróknak és rendezőnek sem volt túl nagy talentum, a filmjeit viszont zabálják a nézők. A főleg az afroamerikai közönséget célzó Madea-filmjei hoztak hihetetlen mennyiségű pénzt a konyhára. Perry saját filmstúdiót is tudott belőle alapítani.
De mik is a hatalmas sikerű, Madea főszereplésével készült tartalmak? Tiszta, szűretlen, mindenki számára elérhető trash. Úgy tudnám jellemezni, mintha a Martin Lawrenc-féle Gagyi mamit valaki komolyan venné és teljesen elszabadulna az írók képzelete. Van horror, sci-fi, de még krimi Madea-film is. De a nagyi mindenhol nagyszájú, kötekedő és nagyon vicces (egyesek szerint)… Ha csak szemetet csinál, akkor miért akkora zseni Tyler Perry?
Nagyon egyszerű: egy birodalmat alapított a borzasztó karaktere segítségével. Mindemellett a saját fejlődése érdekében Madea mentes karrierje közben olyan alkotókkal dolgozhatott együtt, mint Adam McKay, J.J. Abrams vagy David Fincher. Biztos vagyok benne, hogy ellesett ezektől a tehetséges rendezőktől ezt-azt, mert A 6888. zászlóalj korrekt kis történelmi dráma lett.
Egyik ilyen különítmény volt, a 6888. zászlóalj, akiket egy szinte lehetetlen küldetés elé állítottak. Ám ez nem véltetetlen volt. A 6888-asok voltak az egyetlen, csak fekete nőkből álló zászlóalj a háború alatt. A szegregáció a háborút se tudta elkerülni, és már sorozás után elkülönítették a színesbőrűeket. De ők kiharcoltak magunknak egy komoly feladatot, amivel el is küldték őket az európai hadszíntérre.
Ebben az időben a katonák egyetlen kommunikációs csatornája levelezés volt, így értesülhettek egymásról családtagok. Mivel az élelmet és az ellátmányt tartották a legfontosabbnak a szállítmányozásban, a levelek felgyülemlettek, több mint 17 millió várt a raktárakban arra, hogy eljussanak a megfelelő címzettekhez. Érthető, hogy háttérbe szorult a levelezés, azonban morális szempontból igenis nagyon fontos volt ez az aprónak tűnő dolog a katonák és az otthoniak számára is. A hónapokig tartó bizonytalanság, hogy él-e egyáltalán a szeretted, kegyetlen érzés lehetett.
Ebben a 6888. zászlóalj kemény, talpraesett, fekete asszonyai fogják segíteni. Ez alapján tipikus pátoszos „kemény csajok mindent megoldanak” típusú sírós dráma lehetett volna, de Perrynek sikerült elérnie, hogy még egy hozzám hasonló keményszívű flótás is drukkoljon a hölgyeknek.
Ebben persze sokat segített a makulátlan historikus hangulat és az autentikus II. világháborús környezet. A film felvezetése igazán hatásos, pár ügyes vágás alapján rögtön megtudunk mindent főszereplőinkről. Remek ritmusérzékkel vezetik fel a dolgokat: ugyanis nem Charity Adams az igazi főszereplőnk, hanem Lena Derriecott közlegény (Ebony Obsidian), akinek a szerelme elment a háborúba, és sosem tért vissza. Erre válaszul Lena beáll a hadseregbe, hogy segíthesse a háborús törekvéseket és kevesebb élet vesszen oda.
Mindig a szerelmi tragédia van a középpontban, és az viszi tovább a történetet. Az üzenet pedig kőegyszerű és egyértelmű: a háború rossz, a rasszizmus meg talán még rosszabb! Amikor ez a kettő egyszerre történik, főleg hölgyekkel, az pedig felháborító.
A látvány korrekt, viszont a hangkeveréssel néha akadtak problémáim. Nagyon hallatszik, az utólagos szinkron. Amikor nem tudnak felvenni egy-egy jelenetnél hangot, a stúdiók utószinkronizálják a színészekkel ezeket a részeket. De sokszor látni, hogy nem úgy mozog a száj, ahogy a szöveg hallatszik – ez persze, csak eredeti nyelven zavaró, hiszen a magyar szinkronban ez természetes.
A kicsit több mint kétórás játékidőre legalább 5-6 nagyszabású, hatásos zene alatt elhangzó lelkesítő monológ hangzik el. A végefelé már kezd kicsit kellemetlen lenni, hogy újból és újból elmondják a fontos üzeneteket, de ez a zsánerből eredhet. Én azért kicsit visszafogtam volna őket.
Egy biztos, ezt a történetet még nem láttuk! Sok világháborús tartalmat láttam már, de ez még nekem is új volt. Sőt még azt is ki merem jelenteni, hogy a cselekmény végig izgalmas maradt úgy is, hogy annyira nem mozgatott meg maga a téma. Ami egy Tyler Perry-produkció esetében nagy szó! Igaz, kicsit izzadságszagúan próbál drámai lenni, de sikeresen teszi azt! A színészek jók, Kerry Washington ugyan a kiképzőtiszt szerepében nem annyira hiteles, de a drámai részeket ügyesen megoldja.
A többi mellékszereplő is megtesz mindent a siker érdekében. A Breaking Badből ismert Dean Norris láthatóan élvezte a rasszista gennygombóc Halt tábornok szerepét. Egyedül a nagyszájú Johnnie Mae irritált nagyon. Valószínűleg Perry rajta keresztül próbálta oldani a feszültséget humorral, de túlságosan sok lett és Hanice Shantay színésznő munkája inkább csak negatívan csapódott le. Na, ő akár egy Madea filmben is megállta volna a helyét. Ami nem dicséret.
Alapvetően pozitívan csalódtam egy Perry-filmben, ami felér egy karácsonyi csodával. Szórakoztató, még akkor is, ha kicsit pátoszos és geil néha. A vége kicsit kiszámítható, de egész hatásos. Jó volt látni a végén a valódi „főszereplőket”, az igazi élő Lena Derriecottot és kortársait.
az 6888-al szemben, de ez nem von le semennyit a Netflix-film érdemeiből. Nem lesz karácsonyi klasszikus, az biztos, de egy esti randifilmnek bátran ajánlható.
