KULT
A Rovatból

Ritkán jelenik meg a klímaváltozás a népszerű filmekben, pedig a szakértőknek lenne ötletük, hogyan lehetne beépíteni a témát

Senki nem tudja, hogyan kellene a témához nyúlni, ezért alig van szó a filmekben és sorozatokban a bolygót lassan teljesen megváltoztató éghajlatváltozásról. Pedig komoly hatást lehetne elérni vele.


Egyre gyakrabban foglalkoznak a fikciós filmek és sorozatok is az éghajlatváltozás kérdésével, írja a BBC. Az egyik legutóbbi ezek közül a Grace klinika tavaly októberben műsorra tűzött epizódja, melyben a Seattle fölött kialakuló hőkupola lehetetleníti el a kórház működését.

Ennek ellenére továbbra is ritka, hogy a széles közönséghez eljutó mainstream filmek és tévésorozatok a klímaváltozást helyezzék a középpontba. Társadalomtudósok és non-profit szervezetek ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a klímaválság ma már nemcsak egyedi, kifejezetten a témával foglalkozó katasztrófafilmekben bukkanhatna fel, hanem ennél jóval nagyobb merítést érdemelne. Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy mekkora segítséget jelentene a felkészülésben vagy az életmód radikális megváltoztatásában, ha az emberiségre váró kihívások gyakrabban megjelennének a szórakoztatóipar termékeiben.

A Good Energy non-profit tanácsadó idén áprilisban adta ki a klímaváltozás fikciós történetekbe ágyazásához készített irányelveit.

Javasolják többek között klímaszorongó és igazságtalanság ellen küzdő szereplők, éghajlati megoldásokat feltáró utópisztikus narratívák, valamint a klímautalásokat óvatosan adagoló történetszálak beépítését a forgatókönyvekbe.

Példának hozzák fel a napelemekkel felszerelt házak szerepeltetését vagy a fosszilis tüzelőanyag iparágban érdekeltek megjelenítését.

A Good Energy alapítója szerint a szerzők közül hiába akarnak egyre többen a klímaváltozással foglalkozni, valójában nincs meg hozzá a kellő támogatás, hogy ezt megtehessék. Közben egyáltalán nem is biztos, hogy az alapvetően kikapcsolódásra szánt filmeknek és sorozatoknak a feladata a klímatudatosság elterjesztése.

A téma nem csak az utóbbi néhány évben foglalkoztatta a szórakoztatóipart.

A 2004-es Holnapután című film középpontjában a globális felmelegedés és egy Déli-sarkról leváló óriási jégtömb áll. Az időjárás a bolygó több pontján gyorsan és radikálisan megváltozik, miközben soha nem látott méretű természeti katasztrófák sorozata sújtja az emberiséget.

Egy kutatás szerint a tizennyolc évvel ezelőtti film elgondolkoztatta a nézőket, sokan közülük lépéseket is tettek a károsanyag kibocsátás mérséklésére a saját életükben, mások pedig a klímakutatással foglalkozó alapítványoknak adakoznak azóta is. Egy másik, 2019-es felmérés nyomán kiderült, hogy a média legalább ennyire fontos szerepet játszhat az attitűd megváltoztatásában. Emiatt a tudósok felszólították a kormányokat, hogy ennek megfelelően kezeljék a sajtóorgánumokat.

A tudomány szerint ugyanakkor a történetmesélésnek összehasonlíthatatlanul nagyobb ereje van manapság, mint a híreknek és tényeknek. Az emberi agy könnyebben megérti és megjegyzi az elmesélt információkat, melyek ráadásul befolyásolhatják a viselkedést is. Vagyis ha előrelépést akarunk, akkor mindenképpen szükség lenne az éghajlatváltozással foglalkozó könnyen fogyasztható, nem erőltetett fikciókra.

Egy felmérés szerint ugyanakkor a 2016 és 2020 között készült forgatókönyvek mindössze 0,6 százaléka említette meg egyáltalán a klímaváltozást. Ezzel szemben a kutya vagy erre utaló kifejezés tizenháromszor, a sör és szinonimái pedig tizenkilencszer annyi említést kaptak a vizsgált írásokban, mint az éghajlatváltozásra utaló összesen 36 kifejezés.

Továbbra is kérdés azonban, hogyan lehetne megfelelően a témához nyúlni.

Egyáltalán nem biztos, hogy az olyan posztapokalipitikus történetek, mint a Snowpiercer vagy a Mad Max: A harag útja a kellő hatást érik el. Ráadásul ezek inkább riasztóak lehetnek, mivel leginkább a félelemre építenek.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy jellemzően néhány hét után elfogy még a leglelkesebb nézők lendülete is, ha egy ilyen témájú filmet vagy sorozatepizódot megnéztek. Idővel a többség visszatér a korábban megszokott hétköznapi rutinjaihoz.

A megoldás a remény lehet. A kutatók szerint több olyan történetre lenne szükség, mely a közösség sikereit domborítja ki, nem pedig azt, hogy a történésekre úgysincs ráhatása az átlagemberekre. Különös módon a vígjátékoknak is fontos szerepe lehet a klímaüzenetek eljuttatásában: amikor ugyanis megnevettetik az embereket, jobban figyelnek a mondandóra és könnyebben átmegy az üzenet. Ebben például nagy szerepe lehet a stand up komikusoknak.

De mindez csak spekuláció, egyelőre még senki nem ismeri a pontos receptjét annak, hogyan lehet nem erőltetett módon elmesélni a klímaváltozást, annak következményeit és a ránk váró feladatokat a széles tömegeknek. Úgy tűnik, hogy nem a félelemre és ijesztgetésre kell építeni, mert az inkább apátiába süllyeszti a nézőt. A megoldás az optimizmus és a nyugtalanság, valamint az öröm és a veszély szokatlan elegye lehet. Mindez pedig akár egy teljesen új hozzállást is eredményezhet az emberiség éghajlatváltozáshoz viszonyulásában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: