Karikó Katalinék felfedezése áttételesen a HIV vakcina elkészítését is elősegítheti

A legtöbben azt gondolnánk, egy két hónapos csecsemő csak eszik, alszik és sír, de a valóság ennél sokkal összetettebb. Agyuk már ekkor elkezdi kategóriákba rendezni a világot, megkülönböztetve az állatokat, játékokat és a hétköznapi tárgyakat. A Trinity College Dublin kutatói funkcionális MRI-vizsgálatok és mesterséges intelligencia segítségével mutatták ki, hogy a vizuális észlelés alapvető építőkövei a vártnál sokkal korábban jelennek meg – írja az egyetem február 5-i közleménye.

A FOUNDCOG nevű kutatócsoport 130, két hónapos csecsemőt vont be a dublini Coombe és Rotunda kórházak közreműködésével. A babák egy puha babzsákon feküdtek zajcsillapító fejhallgatóban, miközben 15-20 percen keresztül élénk, színes képeket néztek 12 kategóriából, köztük macskákról, madarakról, gumikacsákról és bevásárlókocsikról. Az fMRI-vel rögzített agyi aktivitásmintákat ezután mesterségesintelligencia-modellekkel elemezték, hogy dekódolják, az agy hogyan képviseli az egyes vizuális kategóriákat. Korábbi, viselkedéses vizsgálatok 3-4 hónapos kort tartottak a kategorizáció kezdetének, az új eredmények ezt az időpontot hozták előrébb.

„Bár két hónaposan a csecsemők kommunikációját korlátozza a nyelv és a finommotoros kontroll hiánya, elméjük már nemcsak azt reprezentálta, hogyan néznek ki a dolgok, hanem azt is kitalálta, melyik kategóriába tartoznak. Ez azt mutatja, hogy a vizuális megismerés alapjai már nagyon korán és a vártnál sokkal hamarabb kialakulnak.”

A kutatás nemcsak elméleti szempontból jelentős. „Ez a tanulmány a legnagyobb longitudinális vizsgálat éber csecsemők funkcionális mágneses rezonancia képalkotásával (fMRI). Az agyi aktivitást rögzítő gazdag adathalmaz teljesen új módot nyit a csecsemők gondolkodásának mérésére nagyon korai életkorban. Rávilágít a neuroimaging és a számítógépes modellek diagnosztikai eszközként való felhasználásának lehetőségére is nagyon fiatal csecsemőknél” – mondta Rhodri Cusack professzor, a kutatás vezetője. A szakember hozzátette, a babák sokkal gyorsabban tanulnak a mai MI-modelleknél, és ennek tanulmányozása hatékonyabb mesterséges intelligenciák kifejlesztését inspirálhatja.

„Az első év a gyors és bonyolult agyfejlődés időszaka. Ez a tanulmány új alapvető ismereteket nyújt, amelyek segítenek a koragyermekkori nevelés irányításában, tájékoztatást adnak a neurofejlődési rendellenességek klinikai támogatásához, és biológiailag megalapozottabb megközelítéseket inspirálnak a mesterséges intelligenciában” – hangsúlyozta Dr. Anna Truzzi, a tanulmány társszerzője. Ezt erősítette meg Eleanor Molloy professzor, neonatológus is: „Sürgető szükség van a neurofejlődési rendellenességek korai agyfejlődésre gyakorolt hatásának jobb megértésére, és az éber fMRI-nek jelentős potenciálja van ennek kezelésére.”

Eredetileg idegen bolygók után kutat, most mégis egy csillagközi vándort kapott lencsevégre a NASA űrtávcsöve. A TESS nevű műhold január 15. és 22. között a Naprendszerünkből kifelé tartó 3I/ATLAS üstököst figyelte meg, ám a munkát egy váratlan technikai hiba árnyékolta be.

A TESS felvételein a 3I/ATLAS fényes, gyorsan mozgó pontként látszott, amint halvány csóvát húzva átszáguld a sűrű csillagmezőn.

Az adatokból Daniel Muthukrishna, a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatója egy 28 órás videót állított össze. „A felvétel látványosan mutatja be az üstökös útját a csillagok között, még az adatkimaradást is beleértve, ami a technikai hiba miatt következett be” – nyilatkozta a tudós.

A kutatók most azt remélik, hogy a felvételek elemzésével megfejthetik az üstökös forgásának titkát. „Ezekből a fényességváltozásokból tudjuk megbecsülni, milyen hevesen bocsátja ki a port és a gázt, és ami a legfontosabb: milyen gyorsan forog a magja” – magyarázta Muthukrishna. Az üstökös körülbelül 11,5-es magnitúdójú fényességgel ragyog, ami azt jelenti, hogy bár szabad szemmel láthatatlan, egy komolyabb amatőr távcsővel már megfigyelhető.

Bár a TESS fő feladata távoli csillagok körül keringő bolygók felfedezése, széles látómezeje és folyamatos megfigyelései tökéletessé teszik üstökösök és kisbolygók követésére is – írta a Space.com.

A 3I/ATLAS üstököst 2025 júliusában azonosította az ATLAS program. Pályája hiperbolikus, ami azt jelenti, hogy csak átutazóban van nálunk, és többé nem tér vissza. Októberben járt a legközelebb a Naphoz, de a Földre nem jelentett veszélyt.

A különleges égi vándor akkora érdeklődést váltott ki, hogy a NASA és az Európai Űrügynökség több szondája, köztük a Hubble, a JUICE és a Mars Express is ráfordult, sőt, még a kínai Tianwen–1 Mars-szonda is készített róla felvételeket. A korábbi földi megfigyelések alapján a tudósok egy körülbelül 15 és fél órás forgási periódusra gyanakodnak, amit a TESS adatai most megerősíthetnek vagy pontosíthatnak.

A januári megfigyelések adatai már nyilvánosak, így bárki hozzáférhet a Mikulski Archive for Space Telescopes adatbázisában. A kutatók most ezekben az adatokban keresik azokat az ismétlődő fényességmintákat, amelyek végleg felfedhetik a csillagközi vándor titkait.

Avi Loeb szerint a 3I/ATLAS valószínűleg csak egy csillagközi üstökös, de azt határozottan rossz ötletnek tartja, hogy ezt előre, vita nélkül eldöntsük. A Harvard csillagásza évek óta ugyanazt mondja:

Loeb szerint a 3I/ATLAS esetében több ilyen furcsaság is van – statisztikai ritkaság, nehezen értelmezhető aktivitás, bizonytalan nem-gravitációs hatások –, amelyek önmagukban nem bizonyítanak semmit, együtt viszont indokolják, hogy az idegen technológia lehetőségét se söpörjük le az asztalról. Közben

Legutóbb pedig már nem is ufózott: azt vetette fel, hogy ha az üstökös pora mikrobákat hordoz, akkor a 3I/ATLAS akár az intersztelláris panspermia első valódi tesztje is lehet. Tudományos jackpot, nem sci-fi – feltéve, hogy megnézzük.

Via Space

Mexikó partjainál rejtőzik a világ legmélyebb kék lyuka, egy több mint 420 méteres tenger alatti víznyelő, amelynek fenekét még nem érték el a kutatók – írta a LADbible. A geológiai csoda körüli rejtély egyre csak nő, a tudósok pedig tanácstalanok, hogy mi lehet az alján.

Az óceáni áramlatok nem befolyásolják őket, vízforgásuk gyenge, mélyükön pedig alacsony az oxigénszint, ami a mikrobákon kívül szinte minden életformát kizár. Bár a legtöbb ilyen víznyelő csak néhány tíz méter mély, gyakran hatalmas, víz alatti barlangrendszerekhez kapcsolódhatnak.

A Taam Ja’ – maja nyelven „mély víz” – a Jukatán-félsziget partjainál fekszik. A felszínről alig látható víznyelőt alig több mint húsz éve fedezte fel egy helyi búvár. A tudósok 2021-ben visszhangszondával próbálták megmérni, ami 275 méteres mélységet becsült.

Bár a Taam Ja’ a rekorder, egy másik híres példa a belizei Nagy Kék Lyuk, ahová 2018-ban Richard Branson és Fabien Cousteau, a legendás Jacques Cousteau unokája is lemerült. A külön járművekkel ereszkedő kutatók körülbelül 91 méteren egy hidrogén-szulfid réteget találtak, amely alatt a víz sötét és élettelen volt.

„A kék lyuk bonyolult barlangrendszerből áll, amely egykor szárazföldön alakult ki. Bizonyíték arra, hogy az óceánok milyen gyorsan és katasztrofálisan emelkedhetnek” – mondta Branson az expedíció után. „Egykor több száz lábbal alacsonyabb volt a tengerszint. 10.000 évvel ezelőtt a tengerszint körülbelül 91 méterrel emelkedett, amikor világszerte sok jég megolvadt. 91 méter mélyen látható a kőzetben a változás, ahol egykor szárazföld volt, majd tenger lett.”

Egy friss amerikai kutatás alapjaiban rengeti meg a gyerekek gondolkodásáról alkotott, évtizedek óta kőbe vésett elméletet. A pszichológia ugyanis sokáig úgy tartotta, hogy a gyerekek nagyjából hétéves korukig nem képesek szisztematikus stratégiákat alkalmazni a problémamegoldásban, helyette inkább véletlenszerűen próbálkoznak. Ezt a nézetet a 20. század egyik legmeghatározóbb fejlődéspszichológusának, Jean Piaget-nek az 1960-as évekbeli megfigyeléseire alapozták.

Ezt az alapvetést cáfolták meg a Kaliforniai Egyetem, Berkeley kutatói a Nature Human Behaviour című tudományos folyóiratban közölt kísérletükkel.

A véletlenszerű próbálgatás ebben a helyzetben nem vezetett eredményre, a gyerekeknek logikai következtetéseket kellett levonniuk a sikeres és sikertelen cserékből. A kutatók legnagyobb meglepetésére a gyerekek több mint fele már négyévesen képes volt a strukturált, algoritmikus gondolkodásra. Önállóan, mindenféle külső segítség nélkül fedezték fel a számítástudományban is használt hatékony válogatási algoritmusokhoz hasonló megoldási stratégiákat - írta a hvg.hu.

A friss kutatás, amelyre a HVG is felhívta a figyelmet, éppen ezért nem azt sugallja, hogy minden kisgyerek zsenipalánta, hanem sokkal inkább azt, hogy a korábbi tesztek feladatai nem adtak lehetőséget ezen képességeik megmutatására. A kísérlet egyértelműen bizonyította, hogy az algoritmikus gondolkodás már óvodáskorban is megjelenhet, ha a feladat világos és egyértelmű szabályrendszeren alapul.

Az amerikai kutatók éppen ezért azt javasolják, hogy a gyerekek minél korábban kapjanak olyan játékokat és feladatokat, amelyek ösztönzik a logikát, a tervezést és a következtetést. Ha a gyerekek már korán esélyt kapnak az elvont gondolkodás gyakorlására, az nemcsak a későbbi természettudományos, matematikai vagy informatikai képességeiket fejlesztheti, de a mindennapi élethelyzetekben felmerülő összetett problémák megoldásában is segítheti őket.