SZEMPONT
A Rovatból

„Életemnek azt az időszakát kell bezártságban töltenem, amikor leginkább kitárul elém a világ”

Olyan fiatalokkal beszélgettünk, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre.


Már egy éve annak, hogy teljesen megváltozott az életünk a koronavírus-járvány miatt. Ez a helyzet pedig mindenkit hirtelen állított nem várt akadályok elé. Az iskolásokat is. Főként azokat, akik egy éve ilyenkor még teljes nyugodtsággal készültek az előttük álló szalagavatóra, ballagásra, érettségire. Aztán hirtelen minden megváltozott: egyik napról a másikra kellett átállniuk az online oktatásra, és minden bizonytalan lett. Aztán ebben a bizonytalanságban kerültek a munkaerőpiacra, vagy éppen az egyetemre.

De azok sincsenek egyszerű helyzetben, akik már a 11. osztály óta többségében online készülnek az előttük álló megmérettetésekre. De a járványhelyzet, a korlátozások nemcsak a tanulmányaikra, hanem a társasági életükre is kihatnak. Éppen azokban az években, amikre aztán később mindannyian mosolyogva, jó emlékként tekintünk vissza. Olyan élményekben nem lehet részük, amik fontos mérföldkőnek számítanak az életükben: ilyen a szalagavató, a ballagás, az utolsó közös év az osztállyal, együtt izgulás a vizsgák előtt az osztályterem előtt toporogva, a bankett, a gólyatábor, az első egyetemi bulik.

Anna 18 éves, idén tavasszal érettségizik majd egy vidéki gimnáziumban. Őket már a 11. osztály utolsó félévében is érintette a járványhelyzet. Mint mondja, 2020 márciusában még mindannyiuk számára kérdéses volt a jövő, akkor még nem gondolták, hogy az egész világ bezár. Anna most már igyekszik megértéssel tekinteni a helyzetre, de ez egyáltalán nem egyszerű.

“Életemnek azt az időszakát kell bezártságban töltenem, amikor leginkább kitárul elém a világ. Most már igyekszem megértéssel fordulni ehhez az időszakhoz, viszont nehéz elszakadni az osztálytársaimtól és a tanáraimtól, akiknek a fizikai jelenléte motivál a tanulásban. És nehéz keveset látni nagyszüleimet, rokonaimat, barátaimat is”

- fogalmazott Anna, aki éppen a szalagavatója előtt áll, amit február végére toltak abban reménykedve, hogy akkor már megtarthatják.

“Február végére toltuk ki a szalagavatónkat, de a műsorunkból a bizonytalanság és az online oktatás hatalmas demotiválása miatt semmi nem készült el egyelőre.

Egyébként a suliban is nehéz haladni itthonról: nem elég, hogy a segítség is csekély, de nincs, ami motiváljon, egyik leckét befejezzük, aztán jön a másik. Illetve a feladatok határidejét is nehéz követni a rendszerben. Emellett további technikai problémák nehezítik a megtartott online órákat.

Mióta ennyien használunk internetet, a hatalmas leterheltség miatt sokszor akadozik a hang, esetleg lefagy a telefon, nem működik a mikrofon, vagy csak kidob a rendszer, amin keresztül az órát tartják. Mostanában én körülbelül az órák felét egyáltalán nem is hallom” - mondja a fiatal lány, aki még aggasztóbbnak tartja a helyzetet, miután bejelentették, hogy a szokásos rendben tartják meg az érettségit is.

“Ehhez is nehéz bármilyen hozzászólást fűznöm, hiszen eleve semmilyen szinten nem tartom magunkat felkészültnek a vizsgákra. Úgy érzem, az online oktatásban elég kevés hatékonyság rejlik, az egész teljes mértékben hátráltat minket. Jobb lenne, ha esetleg a már érettebb általános iskolások maradnának otthon és a végzősök lehetnének iskolában, mert szerintem nekünk fontosabb jelen lennünk az órákon személyesen.

Ami ugyanakkor rossz is, mert csak még több embert veszélyeztetünk ezzel. Az írásbeli vizsgákon tavaly rengeteg diákot összepasszíroztak egy helyre, azonban a szóbelin mégsem vehettek részt a diákok, holott ott könnyebben megoldható a távolságtartás. Ez is nehéz kérdés, hogy a szóbeli mennyire jó, vagy mennyire nem, mert sokkal többet kell készülni szóbelivel együtt és nehéz ennyi mindent megtanulni egy instabil talpakon álló online oktatásban, amiben sokkal lassabban tanulunk.

Véleményem szerint egy könnyebb érettségi vizsga lenne a megoldás.

Amit nemcsak “jószívből” könnyítenek meg az adott pillanatban, hanem előre szükséges tudatni a diákokkal, hogy mégis mire készüljenek egy olyan helyzetben, amiben eleve szörnyen nehéz bármire is készülni.”

Anna azt mondja, a legnagyobb veszteséget az jelentette, hogy elbukták a idegennyelvi tanulmányi programot, amire nagyon készült.

“Számomra a legnagyobb veszteséget az idegennyelvi tanulmányi program jelenti, amelyet 2019. őszén jelentettek be. Ez egy ingyenes, kéthetes kurzust jelentett volna az akkor kilencedikes és tizenegyedikes diákok számára. 2020. februárjában tudtuk meg, hogy sikerült bekerülnünk egy London közeli kurzusra. Egy egyetem kollégiumában lettünk volna elszállásolva harmincan, két kísérőtanárral, teljesen ingyen, a kormány támogatásával.

A 18. születésnapomon Londonban ébredhettem volna. Számomra ez azért is nagy dolog, mert régi vágyam eljutni oda. Rengeteg helyre ellátogathattunk volna, és a kurzus végén egy teszt során még visszaigazolást is kaptunk volna arról, hogy mennyit tanultunk.

Lássuk be, ez hatalmas segítség egy nyelvvizsga és érettségi előtt álló osztály tanulóinak, továbbá az élményszerzés igazán jó formáját jelentette volna. Úgy tudom, 2021 nyarára kárpótlást terveznek nekünk, azonban a végzős diákoknak, köztük nekem már mindegy lesz, hiszen nem fogunk többé az adott középiskolához tartozni. Továbbá, még mindig nem tudjuk, mit hoz a jövő, vagy mikor is lesz ennek az egésznek végre vége” - fogalmazott Anna.

A fiatal lány szerint azért van pozitív oldala is a jelenlegi helyzetnek: például a kedvenc zenekara, a BTS több online koncertet is tartott, amiknek az ára jóval olcsóbb volt, mintha élőben vett volna részt ezeken. Úgy talán esélye sem lett volna rá, hogy eljusson egy koncertjükre. De szerveztek ingyenes fesztivált, közös tornát és még sok online programot is, amiben így Anna is részt vehetett.

Noel szintén 18 éves, ő is az érettségire készül. Azt mondja, tavaly ilyenkor még örültek is neki, hogy kapnak egy kis szünetet, lehet majd lazítani, viszont arra nem számítottak, hogy a helyzet ennyire rossz lesz.

“A legrosszabb rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez a helyzet ilyen súlyossá alakul és eddig kihúzódik.

Akkor párhetes online oktatásra számítottunk, de sajnos ebből az lett, hogy bár kisebb szünetek voltak, most is ugyanott tartunk. Tanulmányi szempontból a tavalyi évben mi még nem voltunk megijedve, inkább az akkori érettségizőket sajnáltuk és szurkoltunk nekik. Minket is rossz érzéssel töltött el, hogy elmaradt a ballagásuk, hiszen nagyon jó viszonyban voltunk, vagyunk velük. Veszteségek azonban már akkor is értek minket.

A két legjobban fájó dolog az osztálykirándulás és az angliai tanulmányi utazás elmaradása volt. Nagyon örültünk egy ilyen lehetőségnek, ám arra sem volt időnk, hogy beleéljük magunkat, hiszen utána nem sokkal törölve is lett minden”

- fogalmazott Noel.

A végzős évnek azonban mindezek ellenére nagy motivációval álltak neki, bíztak benne, hogy ki tudják élvezni az utolsó együtt töltött évet az osztállyal.

“A 12. osztálynak nagy motivációval álltunk neki, minden egyes pillanatát ki szerettük volna élvezni, hiszen ez az utolsó évünk együtt. Engem már, a még sikeresen megtartott utolsó osztálykirándulás után, elfogott egy rossz érzés, hogy nekem mennyire fognak hiányozni az osztálytársaim, a barátaim, akikkel 8 éve együtt vagyok. Engem ez igenis mélyen érintett és pont ezért, számomra ez a legfájóbb, hogy nem láthatom őket, nem lehetünk bent együtt.

Közösen talán csak az érettségin leszünk együtt, akkor is maszkban, távolságot tartva. Én úgy gondolom, hogy ez pszichésen megviselő tud lenni. Minden egyes dolog, ami széppé teszi a végzős évet, számunkra kimarad, és ez nem pótolható.

Több mint valószínű, hogy elmarad a ballagás, és jelenleg a szalagavatóról sem tudjuk, hogyan lehetne megvalósítani, vagy megvalósítható-e egyáltalán. Ez a bizonytalanság a legrosszabb.

Bizonytalanok vagyunk az érettségivel kapcsolatban is, ugyanis mi már jó ideje online készülünk rá, amiről tudjuk, hogy nem a leghatékonyabb módszer. És hiába vannak tanáraink, akik mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a helyzetből, mégsem ugyanaz.

Úgy vélem, hogy nekünk idén nemcsak a tanulás szempontjából van nehezebb évünk, hanem lelki szempontból is, mivel az utolsó év szépsége nálunk teljesen elveszett. Természetesen, amint vége ennek a rendkívül nehéz helyzetnek, be szeretnénk pótolni a bulikat, de egyelőre én nem látom a végét, és ki tudja, talán már az ország különböző pontjain leszünk különböző egyetemek tanuló, mire vége. De nagyon bízom benne, hogy minél előbb javulni fog a helyzet” - mondja Noel.

A sok rossz ellenére azonban ő is próbálja meglátni a helyzet jó oldalát is. Noel azt mondja, azért ez az időszak arra legalább jó, hogy az emberek jobban megismerjék, fejlesszék önmagukat.

“Most végre tényleg használhatjuk az internetet jó dolgokra. Rengeteg tananyag van fent, tanulást segítő videók, csupa olyan dolog, amiket eddig sajnos elhanyagoltunk, elhanyagoltam. Én többek között visszatértem az olvasáshoz, aminek nagyon örülök, és próbáltam minden téren fejleszteni magamat. Összességében ténylegesen nagyon megterhel, megvisel engem, minket ez a szituáció, és valóban életre szóló élményekről maradunk le. Azonban egyszerre megtanít alkalmazkodni, megerősödni, fejlődni. Nem szabad csak a negatív oldalát észrevenni, hanem meg kell látni benne az esetleges lehetőséget is” - zárja Noel.

Márton szintén próbál pozitív lenni, pedig neki sem volt egyszerű az elmúlt időszak. Tavaly, a járványhelyzet kellős közepén készült a technikusi vizsgájára, majd próbált elhelyezkedni a szakmájában, sajnos nem túl sok sikerrel.

“A technikusi vizsgára való készülés szinte felesleges volt, hiszen a szóbeli teljes mértékben elmaradt. Aztán a technikum elvégzése után, a nyár sem volt az igazi: nem találtam munkát, az előre megvásárolt koncert- és fesztiváljegyek is kárba vesztek. Közben a kijárási korlátozás miatt, a barátnőmmel is bontanom kellett a féléves távkapcsolatot. Most viszont itt van 2021: új év, új remények.

Jelenleg szinte minden helyre beadtam az önéletrajzomat, bízom benne, hogy az évben újra tudom kezdeni az életem”.

Csongor a járványhelyzet végén volt végzős a gimnáziumban. Nekik még a megszokott rendben lehetett szalagavató tavaly januárban. Ugyanakkor nem számítottak rá, hogy ez lesz az utolsó közös programjuk az évfolyammal.

“Ekkor már nagy erővel készültünk az érettségire, ami mindenki életében egy fontos esemény. Mi is így tekintettünk rá, ezért is aggódtunk a járvány terjedését illetőleg. A felkészülés közepén ért minket a hír, hogy átállunk online oktatásra és bezárják az iskolákat. Ezt egy nagyon hosszú bizonytalan időszak követte: nem tudtuk, hogy fog-e működni és megfelelően fel tudunk-e készülni az érettségire.

Sok óránk elmaradt, technikai problémák is adódtak rendesen. A bizonytalan kilátások miatt sok osztálytársam depresszió közeli állapotba került. Erre rátett egy lapáttal az érettségi lebonyolítását övező káosz. Kétségbeesetten figyeltük a környező országok lépéseit, a kormány döntésére várva.

Rengeteg erőfeszítést igényelt a megmaradt tananyag elsajátítása a közösségi kapcsolatok nélkül. A tanárok, de úgy gondolom a szüleink érdeme is, hogy sikeresen le tudtunk érettségizni. A ballagás elmaradása sokunkban hiányérzetet keltett, ezért az iskola úgy döntött, hogy a lehetőségeknek megfelelően a bizonyítványosztással egy időben osztályonként pótolja be. Június végén, a szigorítások enyhítése után a bankettet is meg tudtuk tartani és méltó módon elbúcsúzni egymástól és tanárainktól. Így igazából, ha nem is a tervezett módon, de mégis minden középiskolát lezáró eseményt meg tudtunk tartani. Szerintem ebben az iskola hozzáállása is nagy szerepet játszott” - meséli Csongor.

Az érettségi után egy nyugodtabb időszak következett az életében az iskola szempontjából, a jó eredmények tudatában várta a felvételi eredményeket. Azonban a nyár, majd az első egyetemi programok sem úgy sikerültek, ahogy tervezték.

“Ez a nyár lett volna az egyik legfelszabadultabb, de sokaknak elmaradtak a közös bulik, programok. Voltak egyetemek, amelyek meg sem tartották a gólyatábort, a mi egyetemünk inkább a helyszínek felosztása mellett döntött. Én személy szerint sokat gondolkoztam a részvételen. Egyébként is zárkózottabb típusú ember vagyok, de a családtagjaim egészsége számomra fontosabb szempont volt. Így hát nem mentem el, ami később jó döntésnek bizonyult, ugyanis többen megfertőződtek a táborban.

Számomra az egyetem hibridoktatással kezdődött, ami sokat segített, hogy megismerjük a szaktársainkat, oktatóinkat és az egyetemi életet. Ezért is szomorodtam el, amikor novemberben teljesen megszűnt a jelenléti oktatás. Bár az egyetemisták szerintem ezzel könnyebben megbirkóznak. Az első félév sikeres lezárása után, a második biztosan online kezdődik. A járványhelyzet alakulásával azonban ez később még változhat. Az elmúlt időszakban az életem sok fontos eseménye zajlott le, de a kitartás és az erőfeszítések a járvány ellenére is beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet. Mint nagyon sokan, én is várom, hogy visszatérjen életünk a normális kerékvágásba. Az oltás sebességét látva, ez azonban a közeljövőben nem fog bekövetkezni” - zárja gondolatait Csongor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: