SZEMPONT
A Rovatból

Infláció és forintgyengülés – mi lesz velünk, és megmenthetett volna-e minket a magyar euró?

Sok illúziónk, és még több tennivalónk van, hogy ne kerüljünk rosszabb helyzetbe. Interjú Pogátsa Zoltán közgazdásszal.


Szép lassan több generáció nőtt fel olyan gazdasági környezetben, hogy számottevő inflációt nem érzékelt. Az utóbbi időkben viszont változtak a dolgok. Az, hogy baj van az infláció terén, már tudtuk a háború előtt is. A háború pedig elhozta a drámai forintgyengülést. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy elkezdjünk komolyan aggódni, mi történhet velünk.

Búcsút inthetünk a nyugodt gazdasági klímának, ránk szakad-e az égbolt? Megúszhatjuk-e a legrosszabbat? Egyáltalán, mi a legrosszabb? És persze előkerül az is, hogy jobb lenne-e, ha már Euróval fizethetnénk?

A szakember válaszaiból az is kiderül, hogy valóban baj van, de lenne itt megoldás is.

 – Itt a forintgyengülés, az infláció meg szépen pörög fel. Mi történik velünk?

– Eleve úgy mentünk bele a háborús időkbe, hogy már volt egy nagyon magas infláció. Felső egyszámjegyű. A mostani körülményekben ebből nyilvánvalóan kétszámjegyű infláció lesz.

Az élelmiszerek árában már eddig is kétszámjegyű volt a növekedés, a hétköznapi ember fogyasztói kosarát jobban érinthette, erre a háború most még jobban ráerősít.

Nézzük például a növényi olajok árát, ott már 25 százalékokat is mértek. Persze más és más termékeknek különböző volt az áremelkedése, de az élelmiszerek esetében egyértelmű a magasabb növekedés. Mivel az energiaárak, a benzin ára be van fagyasztva, két dolog mehet érzékelhetően nagyon el, az élelmiszerek ára és a lakhatás. Ezek azok, amiket mindenki megérez, akiknek csak a létfenntartásra futja, azok erőteljesebben szenvedik meg. A teljes infláció 7-8 százalék környékén volt a háború előtt. Az már biztos, hogy egy csomó importtermék ára meg fog drágulni, ráadásul nemcsak a forint/euró árfolyam ment el, hanem maguknak a termékeknek az ára is brutálisan megemelkedett a nemzetközi piacokon.

Például a gáz ára háromszorosára emelkedett. A gabona, a növényi olaj ára is kilőtt a háború nyomán, soha nem látott mértékben. Ha marad a háború, ennek a kettőnek együtt, tehát a forint romlásának és az inflációnak egyszerre, brutális hatása lesz.

A rezsicsökkentés már teljesen veszteséges. Sok százmilliárd forintnyi veszteséget termel a költségvetésnek. Ha az olajár magas marad, de a benzinkutakon marad az árszabályozás, az is veszteséges. Rövid távon az infláció, amivel szembe kell néznünk. De itt van hosszabb távon a földgáz beszerzése. A nyári hónapokban Magyarországnak, mint minden országnak fel kell töltenie a tározókat, hogy a téli hónapokban ne legyen fennakadás. Iszonyatosan drága lesz feltölteni a tartalékokat ilyen áron.

– Orbán nemrég még azt mondta, hogy előnyös Putyinnal, jóval alacsonyabb áron jön a gáz...

– Erről tegnap Marnitz István jelentetett meg egy írást a Népszavában, melyből kiderül, hogy ez így valószínűleg nem igaz.

A KSH külkereskedelmi adatait elemezve azt mutatja ki, hogy az oroszoknak fizetett gáz körülbelül két hónappal követi a holland tőzsdei árat, tehát a (titkosított) szerződéses gázár nem egy csodaszer. A rezsicsökkentést nem Putyin jóindulata, hanem a magyar költségvetés finanszírozza.

– Az történik, hogy sok ember nem látja, hogy a költségvetésben milyen kiadások vannak, csak azt érzékeli, hogy ő maga valamennyivel kevesebbet fizet. Amikor a beszerzési ár nagyjából a rezsicsökkentett ár környékén volt, akkor ez nagyjából rendben volt, de most nagyon messze vagyunk ettől. Az, hogy ez többszázmilliárdos költségvetési hiányt teremt, az átlagember nem gondolja át.

A hiány márpedig azt jelenti, hogy vagy több adót kell beszedni, vagy ennyivel kevesebb pénzünk van a közös céljainkra. Például oktatásra, vagy egészségügyre.

Vagy ez a hiány az alacsony közalkalmazotti bérekben, tanári fizetésekben, leamortizált kórházakban és rossz utakban nyilvánul meg. Ez persze indirektebb hatás, mint a saját pénztárcán érzékelhető rezsicsökkentés, de azért visszaüt.

–  Van ebből kiút anélkül, hogy a kisember fellázadjon?

– Itt az a baj, hogy ha mindenkinek adunk, akkor a gazdagok, akik többet fogyasztanak, sokkal többet kapnak a közösből. Nagyobb házaik vannak, akár több épületet is fűtenek. Ennek az alternatívája az lenne, hogy nem rezsicsökkentést adunk, hanem rendes szociálpolitikát csinálunk. Például, ma vannak Magyarországon olyan kisnyugdíjasok, akik harmincezer forintból kénytelenek megélni.

Ha olyan szabály lenne, ami alapvető civilizációs norma szerintem, hogy létminimum alatt nem lehet nyugdíj, akkor akik rászorulnának, nagyobb nyugdíjat kapnának. Akkor a magasabb energiaszámlát is ki tudnák fizetni anélkül, hogy a leggazdagabbakat jóval többel támogatnánk közben.

Ugyanez a helyzet az üzemanyaggal is. Miközben Magyarország aláírta a Párizsi Egyezményt, vállalva, hogy csökkenti a CO2 kibocsátást, eközben ellehetetlenítjük a piaci hatások érvényesülését. Ugyanez van, akinek nagy autója van, többet fogyasztó autója van, megteheti, hogy többet használja, az a hatósági árral több támogatást kap. Ehelyett inkább a szegényeknek kellene transzfereket adni. Tehát szociálpolitikára lenne szükség. Gazdasági értelemben ezek a szabályozott árak nyilván fenntarthatatlanok. Politikailag azonban nagyon sokáig fenn lehet tartani ezeket, azt gondolom. Ha a kormány ezt úgy ítéli meg, hogy ez neki népszerűséget hoz, akkor a költségvetésből folyamatosan lehet finanszírozni. Azért is, mert ahogy korábban mondtam, az emberek kevésbé tudatosak a büdzsével kapcsolatban, mint a saját pénztárcájuk dolgában.

Pogátsa Zoltán

– Egy jó szociálpolitika is drága dolog. Nem gondolhatjuk azt, hogy akkor már tökmindegy, hova szórjuk a pénzt?

– Nem. Egyrészt a szociálpolitikai megközelítés igazságosabb. Másrészt ráadásul kevesebbe is kerül. Gondoljunk bele, kevesebb embernek kellene adni. Ha mindenkinek adunk, az csak drágább tud lenni.

– Infláció most nagyjából mindenhol van. Nálunk azonban magasabb. Mitől?

– Azt mondanám, hogy nagyjából a kétharmada az, ami külső, globális hatás, amiről nem tehet a kormány. Ha megnézzük az elmúlt hónapok átlagos inflációs számait, akkor azt látjuk, hogy az EU-, vagy az OECD-átlag infláció nagyjából a kétharmada a hazainak. Ráadásul Lengyelországban és a balti államokban a magyarnál is magasabb volt az infláció.

Ami a magyar inflációt megnyomta, az szerintem a választási kiadások, a választási költségvetés, de az is látszik, hogy a magyar élelmiszeripari árak leváltak a régióról, az elmúlt fél- háromnegyed évben gyorsabban emelkedtek a magyar élelmiszeripari árak, mint a régiósak.

Eddig még nem láttam jó agrárpiaci elemzést ennek az okairól.

– A jelenlegi folyamat, a drágulás és forintgyengülés így együtt kontrollálható a kormány által? Kézben tartják jelenleg? Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami bekövetkezhet?

– A magyar államadósság átlagosnak mondható. A költségvetési hiány miatt tehát kevésbé aggódnék. Ez a nyolcvan százalék, ahol nagyon régen vagyunk, ez tíz éve még magas volt nemzetközileg, de a világ többi országa, ahogy jobban eladósodott, így nem lógunk ki az átlagos szintből. Én persze nem csinálnék nyilvánvalóan választási költségvetést, de egy évben belefér.

Sokkal erősebben hat az infláció.

Az, hogy 400 forint az euró, az azt jelenti, hogy kicsúszott a kontroll.

És itt már nem lehet monetáris eszközökkel operálni, mert az, hogy ennyire elszállt az árfolyam, az nem a monetáris politika, hanem az energiapolitikának a következménye. Ha azt kérdezzük, miért négyszáz az euró, szerintem elsősorban azért, mert a befektetők úgy ítélik meg, teljesen reálisan, hogy jelenleg Magyarország a legkitettebb ország az egész Európai Unióban az orosz energiaimport irányába. Arról szoktunk beszélni, hogy

Magyarország rendkívül egyoldalúan a nyugat-európai, de főleg német multikra támaszkodik a feldolgozóipar tekintetében, de ennél még durvábban egyoldalúan Oroszországra támaszkodik az energiapolitikájában.

Legyen az gáz, olaj de akár a nukleáris fűtőelemek tekintetében is. Majdnem száz százalékos a függésünk Oroszországtól. Ráadásul még ebben a megváltozott helyzetben is ragaszkodik a kormány, hogy az oroszokkal, Paks-2-vel oldja meg a magyar energiafenntarthatósági stratégiát. Ebben a helyzetben a befektetők teljesen reálisan úgy ítélik meg, hogy ez óriási kitettség.

Ha akár az oroszok állítanák le a gázszállítást, akár az EU döntene egy teljes bojkottról Oroszország tekintetében, de akár ha csak harci cselekmények miatt leállna a gázimport, Magyarország a legsebezhetőbb. És ez van beárazva ebbe az árfolyamba.

Szerintem most már a kormányzatnak kellene határozott és elkötelezett energiapolitikai fordulatot végrehajtania, az tudná megnyugtatni a piacokat. Az vinné vissza a forintot egy elfogadhatóbb szintre.

Szerintem ma már sem a kamatemelésnek, sem a jegybanki intervencióknak nincs igazán hatása. Tehát a jegybank ebben a helyzetben vagy kamatot emel, de már egy ideje emeli és láthatóan nincs hatása a folyamatokra, vagy feláldozza a valutatartalékát. Szerintem ez ugyanannyira haszontalan stratégia. Nem fog működni. A piacon arra várnak, hogy egy energiapolitikai elkötelezettséget mutasson a kormány.

– A mostani kormány nem lép. Ha kormányváltás lesz, egy Márki-Zay-kormány egy ilyen energiapolitikai fordulat meghirdetésével le tudná nyugtatni a piacokat?

– Az a baj, hogy nem hirdet ilyet. Egyértelműbben kellene mondani az ellenzéknek, hogy egészen más energiapolitikát akar.

Azt látom, hogy Márki-Zay szintén atomban gondolkodik, ami szerintem elképesztően veszélyes, láttuk a zaporizzsjiai erőműben mi történt. Lehet, hogy nem az oroszokkal építtetné, de nem világos számomra, mi az ő energiastratégiája.

Nem tűnik nekem nagyon elkötelezettnek a fenntartható energia iránt, sokkal markánsabban kellene kiállnia emellett. Ha mutatna ilyen elkötelezettséget és meghirdetne egy diverzifikációt, akár a mostani kormányzat, akár a következő, az segíthetne. De azt gondolom, hogy Magyarország egyoldalú energiafüggését csökkenteni kell.

– Igaz-e az a vélekedés, miszerint, ha Magyarországon már euró lenne a fizetőeszköz, akkor ez a kitettség így nem állna fenn?

– Közkeletű tévedés, hogy az euró stabilitást ad. Nagyon fontos, hogy megértse a magyar közvélemény, hogy ez fordítva van.

Ha van stabilitás, akkor lehet euró. Azt az országot engedik be az eurózónába, amelyik a stabilitását tudja bizonyítani.

Különböző fiskális és monetáris kritériumoknak kell megfelelni és ráadásul még az árfolyamot is stabilan kell tartani. A magyarországi mutatókkal be sem engedtek volna minket az eurózónába. Szerintem az eurózónával sok probléma van, de ha tudnánk stabilitást teremteni, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy megfelelne-e nekünk az eurózóna-tagság. Ez egy szakmai vita. De azt gondolni, hogy egy instabil országnak stabilitást ad az eurózóna, pontosan olyan tévedés, mint amikor először a NATO-tagságtól vártunk stabilitást, utána meg az EU tagságtól.

– Tehát sosem, az elmúlt hosszú évek konjunktúrája alatt sem volt olyan időszak, amikor az ország alkalmas lett volna az euró bevezetésére?

– Utána kellene nézni. De az a helyzet, hogy a forint 2008 óta folyamatos leértékelődésben van. Tehát ez nem Fidesz-specifikus dolog. Ez nem tenné lehetővé, hogy stabil árfolyamot mutassunk fel. Két éven keresztül kellene az ERM II-ben tartani az árfolyamot. Nem volt szerintem valaha olyan szintű stabilitás, amivel be lehetett volna lépni.

Az ezeken kívüli mutatók közül volt olyan, amikor azok, az államadósság kivételével megfeleltek. De azt pont talán el is néznék. Viszont árfolyamstabilitás, az elmúlt tizennégy évben sosem volt meg.

– Más gazdaságpolitikával közelebb lehettünk volna ezekhez a kritériumokhoz?

– Nézzük a mutatókat. Az első a költségvetési stabilitás. Azt azt szoktam mondani, hogy

öt perc alatt, bármikor lehet teremteni költségvetési stabilitást, csak meg kell vágni a kiadásokat. Kiegyensúlyozott költségvetést könnyű létrehozni: nem kell költeni oktatásra, egészségügyre, stb. Magyarországon ez történt. Meg lehet nézni.

Magyarország végig sokkal kevesebbet költött szociálpolitikára, oktatásra, egészségügyre. Úgy könnyű költségvetési stabilitást létrehozni, hogy közben nem finanszírozom meg a jövőt megalapozó alrendszereket.

A másik az infláció. Ennek a szempontjából egy szerencsés nemzetközi környezet volt. Az egész világban lementek az inflációs ráták. Néhány negyedévben még defláció is volt. Itt azért volt egy nagyon szerencsés nemzetközi környezet. Ez már megváltozott.

A kamatszintet is könnyű volt levinni, amikor egy ilyen alacsony inflációs nemzetközi környezet volt. A mostani korszakból látszik, mennyire elképesztően kitett az ország a nemzetközi hatásoknak.

Volt pár év, amikor ezek a mutatók megfelelőek voltak, de azok fenntarthatatlan költségvetési egyenlegek voltak. És közben nem változott meg az a képlet, hogy az ország alapvetően a multinacionális cégek exportjától és az orosz energiától függ.

És még egy dolog: amikor ez a relatív stabil időszak volt, ez sajnos egybeesett az eurózóna válságával. Ekkor pontosan az is látszott, hogy az eurózónának óriási szerkezeti problémái vannak. Azt gondolom, hogy érthető, hogy volt egy szkepszis a magyar társadalomban az eurózónával kapcsolatban.

– Nem arról van szó, hogy azért ez egy politikai húzódozás is? Gondolok arra, hogy a környező országok szép lassan eurózóna tagokká válnak...

– Magyarországon sok minden politikai, de pont ebben a kérdésben szerintem egy szakmai megközelítés van a jegybank részéről. Olyan sok ország a térségből még nem lépett be, csak a Baltikum, Szlovákia és Szlovénia. És pontosan a Baltikum a példa arra, hogy az eurózóna nem véd meg például a magas inflációtól. Az elmúlt időszakban a Baltikum inflációja magasabb volt, mint a magyar. Észtországban 12 százalékos negyedéves inflációk is voltak. Tehát az euró nem védte meg őket. Az infláció továbbra is nemzeti jelenség, nem lesz uniós infláció. Van rengeteg illúzió az eurózónával kapcsolatban, ez az egyik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk