Ilyen lehetett Petőfi Sándor szemével a belváros – különleges városnéző sétán jártunk
Milyen lehetett Petőfi Sándor szemével a Deák téri evangélikus templom, a Landerer és Hackenast nyomda vagy az Invalidus-palota? A "Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!" elnevezésű városnéző sétán a költő "óriáskigyó bámészkodásával" szemléltük a belváros tereit.
Olyan épületeket csodáltunk meg, amik mellett a híres költő is nap mint nap elsétált, miközben Petőfi versein és levelein keresztül elevenedett meg a 19. századi Pest. Mutatjuk az izgalmas részleteket!
A városnéző sétán Borókay Zsófia, az Evangélikus Országos Múzeum muzeológusa és Sóki Diána, a Petőfi Irodalmi Múzeummal (PIM) múzeumpedagógusa nem csak a Petőfihez köthető épületeket mutatta meg nekünk, hanem érdekes anekdotákat is meséltek a híres költőről és köréről, illetve versek és levélrészletek felolvasásával is színesítették a sétát.
A fagyos novemberi szél miatt az Evangélikus Múzeumban gyülekeztünk. Az magától értetődő, hogyan kapcsolódik e sétához a PIM. Borókay Zsófia azonban rávilágított arra is, hogyan kötődik Petőfi az Evangélikus Múzeumhoz.
Petőfi Sándor 1823-ban született Kiskőrösön Alexander Petrovics néven, és így is keresztelték meg evangélikus vallásúnak. Felnőtt korában nem látogatta sűrűn a templomokat, de gyerekkorában vallásos légkör vette körül. Tíz éves volt, amikor felkerült Pestre.
Nem volt könnyű Petőfi számára ez az időszak, ami rossz tanulmányi eredményein is meglátszott.
A múzeum őrzi azt a selmeci Érdemkönyvet, amibe Petőfi is beleírhatta első jól sikerült A hűtelenhez című versét. Ez Petőfi első ismert kézírása is egyben.
A múzeumban megcsodálhattuk a kiskőrősi keresztelő medencét is, amiben Petőfit is keresztelhették. Biztosan azonban nem lehet tudni, hogy a templomban, a keresztelő medencében vagy a háznál történt-e a szertartás.
Az elterjedt történet szerint Petőfi 1844-ben gyalog feljött Pestre, bekopogott Vahot Imréhez, és máris beugrott a Pesti Divatlap szerkesztői közé. Ez azonban közel sem így történt. Sétavezetőinktől megtudtuk, hogy Petőfi sikere részben annak köszönhető, hogy nagyon tehetségesen építette kapcsolatrendszerét. Egy levélrészletből kiderült, hogy egy évvel korábban ismerkedett meg Vahot Sándorral, aki már akkor gyűjtést szervezett Petőfi támogatására, és ő mutatta be laptulajdonos rokonának, Vahot Imrének is.
Vezetőink a sétán korabeli metszeteket is mutattak, hogy összehasonlíthassuk a reformkor városképét a mostanival.
A Deák téri evangélikus templom előtt állva megállapítottuk, hogy Petőfi még nem láthatott timpanont és oszlopokat a Pollack Mihály által tervezett épületen. Ezekre csak jóval később, a szabadságharc után tudott elég pénzt összegyűjteni a gyülekezet.
Egy korabeli térképrészletet böngészve az is világossá vált számunkra, hogy a Pest akkor még jóval kisebb területet jelentett: a város a Dunától a Deák térig tartott.
A szél elfújt minket a következő állomásunkig, az Invalidus-palotáig. Az épület eredeti tervének csak a fele valósult meg, ám így is megalomán hatást kelt. E hosszú falak mellett bizonyára Petőfi is többször elsétált. Landerer a szabadságharc alatt itt rendezte be nyomdáját, ahol a Kossuth-bankókat nyomtatták.
Főleg olyan helyeken álltunk meg, amit Petőfi szeme is láthatott. Tettünk azonban egy kitérőt egy olyan épülethez, ami csak nevében létezett a költő idején. Sétánk során felélesztettük a Pilvax kávéházat is. Amikor a 20. században a Pilvax eredeti épülete romossá vált, a műemlékvédelem nem szólt bele, így lebontották.
Szemügyre vettük egy igazán különleges papírlapot is, amin Petőfi új nevét, és az aláírásait próbálgatta.
Ma már vicces belegondolni, hogy akár ezen a néven is híressé válhatott volna a költő.
Azt a képet is megnézhettük, ami először jelent meg Petőfiről a Pesti Divatlap mellékletében 1845-ben. Itt még az akkori kor divatja szerint nyaksálat visel.
Vahot azonban tudatosan alkotta meg a korigénynek megfelelő Petőfi-képet is. A népiesség kultuszát kihasználva a költőt később nemzeti viseletben járatta, sőt egy olyan magyaros kabátot adott rá, amit eredetileg színházi jelmezként használtak.
A következő helyszín, amit megnéztünk az egykor a vármegyeháza volt. Az épület eredeti rendeltetésére az utca nevéből következtethettünk. Petőfi bár nem valószínű, hogy járt bent, az onnan kijövő híreket szerette első kézből hallani.
A Landerer és Hackenast nyomda klasszikus palotáját is megcsodáltuk a Kossuth Lajos utca sarkán. 1848. március 15-én itt zajlott le az a híres jelenet, amelynek során Petőfi és a márciusi ifjak a nép nevében lefoglalták a nyomdagépet, és kinyomtatták a szabad, cenzúra nélküli sajtó első példányait. Az épületet nemrég történelmi-emlékhelynek nyilvánították, így remélhetőleg hamarosan felújításra kerül.
Megnéztük azt a házat is a Reáltanoda utcában, ahol Petőfi szülei éltek, miután felköltöztek Pestre. Itt is hunytak el a kolerajárvány idején. Halotti anyakönyvi bejegyzésüket is elolvashattuk, ahol már ők is Petőfi illetve Petőfiné néven szerepelnek, holott soha nem változtattak nevet. Ebből is látszik, hogy mekkora hírnévre tett szert Petőfi, hiszen már szüleit is rajta keresztül tartották számon.
Sétánkat a PIM-ben fejeztük be. Itt megcsodálhattuk egy nyomdagépet is, ami a Landerer és Hackenast nyomdában állt, és kezünkbe foghattuk a nyomdagéphez tartozó ólom betűket is.
A Károlyi-palotában akkoriban Károlyi György lakott, és Petőfi hiába írt verseket feleségéről, Károlyiné Zichy Karolináról, és felesége testvéréről Zichy Antóniáról, úgy tudni, a költő nem nyert bebocsátást a palotába.
A “Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!” városnéző sétán az anekdoták, versek és levélrészletek rávilágítottak, hogy Petőfi igen vegyes érzelmekkel viseltetett a város iránt. És ha jobban belegondolunk, ezzel talán mindannyian így vagyunk.
Petőfi Sándor: Pest
Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!
S én Pestnek mindig jóbarátja voltam,
És ahol csak kell, hát pártját fogom.
Volt itt nekem sok kellemes napom.
Kivált h' az utcán kóborolhatok:
Az angyaloknál boldogabb vagyok.
Egy óriáskigyó bámészkodásom,
Végighuzódik a népsokaságon.
S aztán itt minden olyan érdekes,
A sziv örömében csak ugy repes.
A vargainasok pofozkodása,
A bérkocsiknak embergázolása,
A zsebmetszők, a pörölő kofák
Az embert mind igen mulattatják.
S azt kell még látni, hogyha szép időben
Sétára kél a tarkabarka nőnem;
Mi szépek ők, mi szépek, teringette,
Elől kifestve és hátul kitömve.
Hát ahol a dicső arszlánok járnak!
Azt nevezem aztán baromvásárnak.
