SZEMPONT
A Rovatból

Holoda Attila: Az ukránok most borsot törnek a magyarok orra alá, de az olajszállítás nem áll le, ez nem is érdekük

Az ukránok megtiltották, hogy a Lukoil olaja a Barátság kőolajvezetékbe kerüljön, de a magyar üzemanyag-ellátás az energetikai szakértő szerint nincs veszélyben. És nem is lesz, mivel az orosz olaj átengedése hatalmas bevételt jelent a háborúzó Ukrajnának.


Ukrajna egy június 26-án hatályba lépett elnöki rendelettel szigorította a Lukoil elleni szankciókat. Megtiltották az orosz cégnek, hogy az országot tranzitországként használja termékei szállítására. Az indoklás szerint a Lukoil bevételei Oroszország Ukrajna elleni háborúját finanszírozzák. Szijjártó Péter külügyminiszter New Yorkban orosz kollégájának ezzel kapcsolatban azt mondta, azon dolgoznak, hogy megoldják ezt a jogi helyzetet, mert

„az orosz olaj nagyon fontos az energiabiztonságunk szempontjából”.

A hírt kommentálva több újság is égbe szökő benzinárakat, ellátási nehézségeket emlegetett, ami ijesztően hangzik. Mi történt valójában, van-e realitása az aggodalmaknak? Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

– Tényleg veszélyben van Magyarország olajellátása?

– Maga az áramlás nem állt le. Egyszerűen közölték, hogy a Lukoiltól származó olaj nem kerülhet be a csőbe, mert a Lukoil támogatja a háborút. Tehát

mindenféle híreszteléssel ellentétben nem állt le az olajáramlás, ugyanúgy érkezik a nyers kőolaj, csak éppen a Lukoiltól nem.

Több nagy olajvezeték jön Oroszországból, ezeket a Transznyeft működteti. Ebbe rengeteg termelő termel be, aki erre kötött kereskedelmi szerződést valamely partnerrel, mint például a Lukoil a Mollal, évi 3 millió tonnára. A MOL nyilván kötött mással is, a Rosznyefty-től a Szurgutnyeftyegázon és a Jukoszon át egészen a Gazpromnyetig, és még más hasonló orosz vállalatokkal. Ezek közül csak a Lukoiltól származó olaj nem érkezhet, de ettől még nem csökkent a mennyiség. Jön majd mástól. Az az alapfeladata a Molnak, és ezt a jogi helyzetet úgy kell lezárni, hogy a Lukoil és a MOL szerződése közé be kell iktatni valamilyen kereskedőcéget, akár létrehoznak egy újat, vagy éppen egy meglévőt, és az onnantól kezdve már az a cég szerződik orosz oldalról a Mollal. Így annak a szerződésnek a bemutatásával már érkezhet az olaj.

Egy kicsit túl van dimenzionálva ez a dolog, mindez csupán arról szól, hogy az ukránok borsot törnek a magyarok és persze az oroszok orra alá,

az ideológia pedig az, hogy a Lukoil jelentős pénzekkel támogatja Putyin háborúját.

– Simán csak adminisztratív kellemetlenkedésről van szó?

– Adminisztratív és jogi, meg nyilván diplomáciai kérdés is. Az ukránok hitelt érdemlő bizonylatot kérnek a MOL vagy éppen a kereskedőcég részéről, hogy az az olaj nem a Lukoiltól származik. Ez persze kellemetlenség, de megoldható kellemetlenség.

Ez önmagában nem veszélyezteti az üzemanyagellátást, bármit is mond róla a Szijjártó.

Viszont amikor közbeiktatnak valamilyen céget, az drágíthatja ennek az ügyletnek a bekerülési költségét, mert annak a cégnek is fizetni kell.

– Miért csak a Lukoil? A többi orosz cég nem fizeti a háború költségeit?

– Hogy aztán ez a lista mikor bővül, és mikor szűkül, nyilván az ukránokon múlik. Szijjártóék azt harsogják, hogy azért szükséges mindez az oroszokkal üzletelni, mert nagyon nagy az üzemanyag, illetve nyersolaj függőségünk, amit egyébként ők tettek még egyoldalúbbá. Ennek mentén kiharcolták azt is, hogy az Európai Uniós szankciók ne vonatkozzanak a vezetékes olajra.

Ukrajna most érzékelteti, hogy a kezében van másik fegyver is, hiszen nem tagja az Európai Uniónak, sőt a magyarok mindent elkövetnek, hogy ne is legyen, ergo hoz egy ilyen rendeletet.

Tudják, hogy megoldják majd a magyarok, nyilván, de ez azért mégiscsak egy erős jelzés.

– A csöveink meglennének ahhoz, hogy máshonnan érkezzen az olaj?

– Ha maga a Barátság-vezeték záródna el, ami nem fog, akkor ott az Adria kőolajvezeték. Ez a két olajvezeték van, ami Magyarországra érkezik. Az Adria vezeték elméleti kapacitása 10 millió tonna körül van évente. Ráadásul ezt a vezetéket éppen a 2014-es krími annexiót követően a MOL saját szakaszán felújította, illetve megtette azt, hogy a Barátság két ágát, tehát a Szlovákiába menőt és a magyar ágat összekötötte,

lehetővé tette, hogy az Adrián érkező vezetékben lévő olaj eljusson mind a százhalombattai, mind a pozsonyi finomítójába.

– Ezek szerint fizikailag megvan a lehetőség arra, hogy ne orosz olajat vásároljunk.

– Fizikailag megvan. Viszont egy vezetékes olaj, aminek ott van a végpontja Fényeslitkénél, tehát az ukrán-magyar határnál, nyilván egyszerűbb szállítást jelent, mint megint alkudozni a horvátokkal, akikkel szintén nem igazán jó a kapcsolatunk, és ebből adódóan jól megemelték a tranzitdíjat. De van arra lehetőség, hogy tengeri olajszállításból érkező tankerek lefejtése után az Adria vezetéken Magyarország irányába is szállítsanak. Hogy ez az olaj orosz lesz-e, vagy az oroszhoz hasonló, vagy egy teljesen másfajta olaj, az már más kérdés. Azt érdemes tudni, hogy miközben mi mindig csak az Urál és a Brent olajról beszélünk, a világban 50 féle különböző olajtípust forgalmaznak. Ezek között 8-10 olyan van, ami teljesen olyan, mint az Urali. Csak éppen az egyik Nigériában van, a másik Dél-Amerikában, a harmadik meg Egyiptomban. Nyilván többe kerül az ideszállítani tankereken keresztül.

– Ez annyit jelentene, hogy meg is drágulna az üzemanyag, ha ezeket importálná a MOL?

– Nem feltétlenül, mert az üzemanyag ára nem a direkt költségeken keresztül érvényesül. Van egy úgynevezett mediterrán jegyzési ár. Ezt követi a MOL is, és ez alapján árazzák a benzint, üzemanyagot, mindenféle más terméket. Ha valaki azt mondja, hogy mivel nekem nagyon sokba került az olaj, és ezért drágán adom a benzint, akkor a kutya nem fogja tőle megvenni. Tehát nem teheti meg, hogy eltér egy piaci árazási trendtől,

viszont ez azt jelenti, hogy kisebb lesz a MOL nyeresége.

Tehát amikor arról beszél a miniszterelnök, hogy ez megdrágítja a benzin árát, az nem igaz, hanem a mediterrán költség és a saját haszon közötti részt fogja szűkíteni. A mediterrán árazásban nagyon sok olyan ország és sok olyan cég van, akik tengeri szállításból szerzik be az olajat. Tehát most a MOL-nak azért olyan jelentős haszna, mert a vezetékes szállítással a piacon most a szankciók hatására eléggé leértékelt olajat tud vásárolni. Az más kérdés, ennek egy még jelentősebb részét, 98 százalékát a magyar állam simán zsebre teszi extraprofit adóként. Nem véletlen akadt ki Hernádi Zsolt a napokban.

– Tehát a magyar állam szempontjából teljesen mindegy lenne, hogy honnan jön az olaj?

– Azt nem mondanám, hogy mindegy lenne, mert ha máshonnan veszi, akkor nem tud extraprofitra szert tenni.

És ez az extraprofit nagyon kell a magyar költségvetésben, mert az európai uniós pénzek nem jönnek.

Sőt, talán már nem is tesz meg mindent a magyar kormány, hogy minden egyes európai uniós pénzt megszerezzen, mert úgy látszik, Orbán úgy döntött, hogy máshonnan szerzi meg a hiányzó pénzt.

– Nem arról van szó, hogy a kormány hosszú távú szerződést kötött, amit nem lehet olyan egyszerűen felmondani?

– Az olajszerződések nem így kötődnek. Ez a földgázra igaz.

Egyébként minden szerződés felmondható, akármilyen indokkal.

Arra is hivatkozhatott volna a magyar kormány, hogy azért bontja fel a szerződést, mert az európai uniós országok úgy döntöttek közösen, hogy egy háborús agresszort nem fognak támogatni azzal, hogy megveszik tőle a földgázt.

– Amikor kivételeket kaptak a tengerparttal nem rendelkező országok, akkor nemcsak Magyarország, hanem Ausztria, Szlovákia, meg Csehország is beleesett ebbe a kategóriába. Ezek az országok hogyan oldották meg a leválást az orosz energiahordozókról?

– Csehország már nem vásárol orosz eredetű földgázt. Nyilván Németországon keresztül vesz norvég gázt, meg sok egyéb más eredetűt is. Európába nagyjából olyan 300 milliárd köbméternyi import gáz érkezik. Ebből 160 milliárd vezetéken érkezik, jelentős része Norvégiából, de jön Észak-Afrikából, Azerbajdzsánból és máshonnan is, és 140 milliárd köbméter meg LNG formájában érkezik az európai kikötőkbe.

– A kőolajnál is meg tudta oldani Csehország a leválást?

– Igen, kőolajról is leváltak. A csehországi finomító nem nagy kapacitású. Azt kell tudni, hogy a korábbi közös csehszlovák állam miatt a Slovnaftnak van a pozsonyi finomítója, ami a MOL tulajdonában van. Az jelentős részben ellátta a csehországi, főleg a dél-csehországi területeket üzemanyagokkal, ez így alakult ki még a csehszlovák rendszerben. Volt egy külön kitétel az uniós szabályozásban, hogy ezek az országok nyersolajat hozhatnak be, de nem értékesíthetik az orosz nyersolajból származó üzemanyagot. Ez a szabály a legnagyobb problémát a Molnak okozta, a pozsonyi finomító vonatkozásában. Hiszen korábban a csehországi ellátás jelentős része orosz olajból történt. Ezért aztán a MOL elkezdte növelni a máshonnan beszállított olaj mennyiségét. Azt szokták mondani, hogy a MOL finomítóiba érkező olajnak nagyjából 70 százaléka orosz eredetű, 30 százalék pedig máshonnan jön.

Amikor Csehországba értékesítenek, akkor mindig tanúsítani kell, hogy ez abból a harminc százalék nem orosz eredetű nyersolajból készült.

– Marad Szlovákia, amit ugyanúgy a MOL lát el.

– Nem Szlovákia vagy Magyarország vásárol olajat, meg földgázt. Bár Szijjártó mindenütt fontoskodik, a magyar állam nem vásárol semmit. A földgázt az MVM partner vásárolja, a nyers kőolajat pedig a MOL.

– Azért ezekre a cégekre van némi ráhatása az államnak.

– Nyilván van ráhatás, ha más nem, akkor az, hogy különadókkal sújtja a céget. Hát szép ráhatás. Ha nekem lenne egy aranytojást tojó tyúkom, én azt megpróbálnám táplálni, nem kizsigerelni.

Nem véletlenül van kiakadva a MOL-vezér, hogy ez már olyan, mint a szocializmusban volt.

– Olyan irányban is lehetne ráhatása, hogy ha a magyar állam azt mondaná, hogy nem vásárolunk orosz olajat, akkor ezt a MOL-nak meg kellene csinálnia.

– Meg is oldotta volna. De nálunk pont az ellenkezője működött. A magyar állam arra biztatta a MOL-t, hogy dőljél csak nyugodtan hátra, majd én elmegyek Lavrovhoz, kapok még egy kitüntetést tőle, és majd én mindent elintézek. Merthogy elintéztem az Uniónál, hogy nincs rá szankció.

Erre jöttek most az ukránok, hogy na, fogd meg a söröm. Majd én akkor megnehezítem ezt neked.

A dolognak az az érdekessége, hogy Szijjártó Péter most sem az ukrán partnerhez rohant el, amikor ilyen probléma van, hanem elvágtatott Lavrovhoz, majd utána a szlovák kollégájával együtt feljelenti az ukránokat az Európai Uniónál.

– Ezt én, mint fogyasztó, meg fogom érezni az üzemanyagárakban?

– Nagy valószínűséggel, de ellátási problémát biztosan nem fog jelenteni. Az üzemanyag ára pedig alapvetően a mediterrán jegyzési ártól, az árrésektől és az adótartalmától függ.

– Megtörténhet később, hogy szép lassan az összes orosz vállalatot kitiltják az ukránok?

– Megtörténhetne, de az ukránok se hülyék.

Ukrajnának évi nagyjából 1,7 milliárd bevétele van csak a tranzitálásból. A háborúban nem csak az agresszornak van szüksége pénzre, hanem a védekező félnek is.

– Ezek felől a gazdasági érdekek felől viszont érthető, hogy Oroszország miért nem támadja ezeket az infrastruktúrákat Ukrajnában.

– Így van, hát persze,

Oroszország se hülye.

Így is jelentősen lecsökkent a korábbi fosszilis energia exportja 2022 elejéhez képest. Tehát az oroszok is kézzel-lábbal ragaszkodnak ahhoz, hogy megmaradjon nekik ez a bevételi forrás. Nem lesznek hülyék lebombázni ezt a csővezetéket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: