SZEMPONT
A Rovatból

Hiába az emelés, egyre kevesebbet érnek a nyugdíjak, 2023-ban 60 milliárdot spórolt az állam a nyugdíjasokon - mondja Farkas András nyugdíjszakértő

Utólag kiderült, hogy a 2022-es tényleges infláció magasabb volt az év közben becsültnél, de ez a pénz már elveszett a nyugdíjasok számára. Az átlagkeresetekhez képest is évről-évre nő a leszakadás.


Péntek este jelent meg a kormányrendelet a Magyar Közlönyben, amiből kiderül, hogy akiknek idén év végéig állapították meg az ellátását, azok 6 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak január elsejétől. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj 230.528 Ft-ra emelkedik, míg a medián nyugdíj (amennyinél a nyugdíjasok fele kevesebbet, fele többet kap) eléri a 204.157 Ft-ot.

A nyugdíjakat a törvény szerint mindig január elsejétől emelik, az arra az évre becsült inflációs célnak megfelelő mértékben. Ha az infláció nagyobb lesz, akkor novemberben visszamenőleges korrekciót kell végrehajtani. Az elmúlt években rendszeresen szükség is volt erre, mert alulbecsülték a várható inflációt. Hogy jövőre kell-e ettől tartani, és mennyit érnek valójában a nyugdíjak, arról Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgettünk.

– Mit jelent az, hogy az emelés csak a 2023 december 31-ig megállapított nyugdíjakra vonatkozik?

– A jogszabályi megfogalmazás most kivételesen egyértelmű. Tehát a nyugdíjemelés 2024. január 1-jétől annak jár, aki 2023. december 31-én már nyugdíjban részesült. Azok, akiknek 2024-ben állapítják majd a nyugdíjukát, csak 2025-től számíthatnak majd nyugdíjemelésre. Olyan szempontból jogos a kérdés, hogy a nagyon magas inflációs időszakokban, amilyen idén volt, meg tavaly, nagyon sok nyugdíjas nehezményezte, hogy

megállapították a nyugdíjukat az év elején, amit egész évben égetett védelem nélkül az infláció, mert a nyugdíjmegállapítás évében még nem jár nyugdíjemelés.

– Mekkora esély van arra, hogy jövőre valóban 6 százalék alatt marad az infláció, és nem lesz szükség utólagos nyugdíjkorrekcióra?

– Az elemzők egyetértenek abban, hogy 6% alatt lesz majd a tényleges infláció. Már legalábbis az infláció általános mértéke. De az a baj, hogy maradt rengeteg felfelé mutató kockázat is. Elég az orosz-ukrán háborút, az izraeli-hamász háborút említeni, vagy az Unióval fennálló feszültségeket. Ez mind-mind odacsaphat majd az inflációnak jövőre is. De egyelőre úgy néz ki, hogy az elemzői konszenzus az valahol 6 százalék alatti áll meg, 5 és 6 százalék között. Ami a nyugdíjasoknál probléma lehet, hogy ha emelik is a nyugdíjukat most 6%-kal, de menet közben a nyugdíjas infláció (tehát nem az általános infláció) mégis magasabb lenne, akkor jövő novemberben is kell majd egy kiegészítő korrekciós emelés. Akkor megint azt fogják mondani a nyugdíjasok, hogy

igaz, hogy megemelték 6 százalékkal 2024 januárban a nyugdíjunkat, de magasabb lett a nyugdíjas infláció, ezért folyamatosan kamatmentesen hiteleztük az államot 2024 novemberéig.

– Mi a helyzet a nyugdíjak reálértékével?

– A nyugdíjtörvényben nem vállal garanciát az állam arra, hogy reálértékben növelné a nyugdíjakat, csak arra, hogy a mindenkori inflációnak megfelelően emeli. Ez is sok sebből vérzik, hiszen látjuk, hogy a nyugdíjemelés mindig a becsült infláció alapján történik meg. Mint ahogy most, 2024 novemberében is a 2024-re becsült 6 százalékos infláció mértékében emelik. Ha esetleg szükség lenne majd egy utólagos korrekcióra, akkor az megint csak egy újabb becslés lenne. Ha az idén novemberi 3,1%-os korrekciót nézzük, az úgy jött ki, hogy a 2023. január-augusztus közöttre kimutatott infláció alapján a kormányzat megbecsülte, hogy egész évben mennyi lesz az általános, illetőleg a nyugdíjas infláció, és a nyugdíjas infláció 18,5%-ra jött ki, ehhez igazították a nyugdíjemelést. De ez még mindig nem a végleges szám, mert a 2023-ra vonatkozó végleges inflációs adatokat a KSH majd csak 2024 februárban közli.

Csakhogy 2024 februárban már nincs egy pótlólagos visszamenőleges emelés a tényleges infláció tükrében, akkor sem, ha az magasabb lenne a 18,5%-nál.

Pedig abban szintén elemzői konszenzus van, hogy a nyugdíjas infláció éves mértéke 2023-ban valahol 19,1% körül lehet minimum. Ugyanez 2024-ben is lejátszódhat, csak remélhetőleg már nem ilyen magas számokkal.

– Hogyan alakult a nyugdíjak reálértéke az elmúlt két viharos esztendőben?

– A 2022-es emelés körülbelül fél százalékkal maradt el a tényleges nyugdíjas inflációtól. Az idei, 2023-as emelés pedig 1,2 százalékkal maradt el a 2022-es tényadatokhoz képest. Ha az elmúlt három évet nézzük, a 2021-es infláció tényleges mértékénél kicsit kisebb volt a 2022-es emelés, és a 2022-es tényleges inflációnál pedig 1,2%-kal volt kisebb a 2023-as emelés.

Állandóan belecsúszunk abba, hogy a nyugdíjasoknál a becsült inflációval történő emelés elmarad a tényleges infláció mértékével történő emeléstől.

Ezt szokták nehezményezni a nyugdíjas szervezetek. Ezek picinek tűnő összegek, de például 2023-ban 1 százalékpont 55 milliárd forintot ért. Tehát ha ott beragad 1,2 százalék, akkor az már 60 milliárdos tétel, amit nem fizettek ki utólag.

– Tehát szép lassan azért morzsolódik le a nyugdíjak értéke.

– Nem is olyan lassan.

– A reálkeresetekhez képest ezek szerint nyílik az olló?

– Úgy lehet ezt közérthetően megfogalmazni, hogy a nyugdíjakat mindig csak az infláció mértékével emelik. Az infláció mértéke az eddig minden évben, még a horror infláció éveiben is alacsonyabb volt, mint amennyivel a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nőtt. A nyugdíjaknak minden évben kicsit romlott a vásárlóértéke az aktív keresők kereseteihez képest, hiszen azok nagyobb mértékben, 10 százalékpont fölötti mértékben nőttek, míg a nyugdíjak jellemzően 3-5-6 százalékos mértékben nőttek, kivéve a tavalyi, tavalyelőtti vagy az idei évet, de még akkor is gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek Magyarországon, mint az infláció. Ennek az eredője az, hogy

a nyugdíjasok egy relatív csúszdára kerülnek rá, amikor az átlagkeresőkhöz képest a nyugdíjak értéke mindig egy kicsit kevesebbet ér.

Ezt egyrészt megpróbálta a kormányzat úgy orvosolni, hogy bevezette a 13. havi nyugdíjat. Ez ennek a csúszdának a meredekségén jelentősen enyhített, mert ha belegondolunk, akkor egy havi plusz nyugdíjas jövedelem annyi, mintha egy 8,3%-os nyugdíjemelést kapnának a 12 hónapban. Tehát ez javított a helyzeten, de nem tudta megfordítani a folyamatot, mert a korábban megállapított nyugdíjak értéke évtizedek óta folyamatosan csökken az új nyugdíjak értékéhez képest, és mindegyiknek az értéke folyamatosan csökken az átlagkeresetekhez képest.

– Ki lehet kecmeregni ebből a rossz rendszerből?

– Feltétlenül szükség lenne már a nyugdíjemelési eljárás reformjára, amire nem tudom, milyen esély lesz majd a 2025-re vállalt nyugdíjreform kapcsán. Azt sem tudjuk, hogy bekövetkezik-e, mert már hallani olyan megnyilatkozásokat is, hogy lesz egy nemzetközi tanulmány, amit megrendelt a kormányzat a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról, de már előre azt sugallják nekünk, hogy a nyugdíjrendszer az fenntartható, és legalább 10 évig nem kell hozzányúlni, mindenki maradjon csendben.

– Mikor volt egymáshoz a legközelebb a nyugdíjak és a kereseteknek a vásárlóértéke, és most körülbelül hogy áll ez százalékban?

– Ha a 12 havi keresetet viszonyítjuk a 12 havi nyugdíjhoz, akkor az átlagkereset 51%-a most egy átlagnyugdíj. Ha figyelembe vesszük a 13. havi nyugdíjat is, akkor ez fölmehet 60 százalékos mértékre. Így is eléggé alacsony. Ha a fejlett nyugdíjrendszerek átlagát nézem, akkor

általában azt szeretik, ha a nyugdíj eléri legalább a 70 százalékát az átlagkeresetnek.

Nálunk messze vagyunk ettől a helyzettől. Amikor közel volt a 70 százalékhoz a magyar nyugdíj, akkor viszont nagyon szegény volt az ország, tehát amikor kevés az átlagkereset, akkor a kicsi nyugdíj is lehet akár magasabb százalékos arányú is.

– Mikor volt ez?

– 2005 és 2010 között, de akkor nagyon pocsékok voltak a keresetek, talán emlékszik rá, akkor nagyon rossz állapotban volt a gazdaság.

– Európai kitekintésben ez az 51% ez mennyire tolerálható?

– Nagyon félrehordanak ezek az összehasonlítások, mert mindenhol a saját átlagkeresetekhez képest mérik ezeket, és az összehasonlításhoz mindent át kell számolni vásárlóerő-paritásos alapon valamilyen közös devizára. Ha megnézzük ezeket a kimutatásokat, az Unió közli ezeket, az Eurostatnál meg lehet nézni, de rossz kedvünk lesz tőle, mert általában az utolsó öt hely valamelyikén tanyázunk.

– Hol van a legjobb arány?

– Luxemburgban, Dániában, Hollandiában. A fejlett nyugdíjrendszerek három pillérre épülnek. Az állami nyugdíjrendszerre, a foglalkoztatói pillérre, meg a magánpillérre. Magyarországon nincs foglalkoztatói pillér, ezért mindent az állami nyugdíjrendszernek kellene biztosítani a nyugdíjasok számára, mert az öngondoskodási pillérünk is eléggé gyenge még. Ha megnézzük Luxemburgot, Dániát meg Hollandiát, amelyek a legmagasabb nyugdíjakat adják, ott az jön ki, hogy az állami nyugdíj mellett a nyugdíjak oroszlánrészét a foglalkoztatói pillér teszi ki. Ez egy olyan munkanyugdíjrendszer, amit a munkáltató, az állam meg a dolgozó együttesen tölt 20-30-40 évig.

Így elérhetik az átlagos jövedelem akár 90-95 százalékát is.

Nálunk eleve csak két pillér van, és a kettő pillérből az öngondoskodás még messze gyengébb, mint bármelyik nyugati államban.

– A magánnyugdíjpénztárak államosítása sem segítette az öngondoskodás kialakulását.

– A magánnyugdíjpénztár az nem az öngondoskodási pillér része volt, hanem ugyanúgy az állami nyugdíjrendszer része, mint a társadalombiztosítási nyugellátás. Ott a kötelező járulékfizetés lett kétfelé vezetve, a kisebbik rész finanszírozta a nagy kasszán belül a többiek nyugdíját, a nagyobbik járulék ment a magánnyugdíjpénztárba, és amikor visszaállamosították a magánnyugdíjpénztárakat, akkor a járulék újra egységes lett, és csak az állami nyugdíjrendszer finanszírozására szolgál. Abban teljesen igaza van, hogy

ez a rendelkezés, nagyon nehézzé tette az öngondoskodási piacot is,

mert a bizalmat rendkívüli mértékben rombolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET: