KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Hajléktalanság Budapesten – a koronavírus-járvány tovább nehezíti a helyzetet

Miért nincsen fedél mindenki feje felett - ha csak egy éjszakára is? Hogyan lehetne megoldani a hajléktalanság problémáját? A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistájával beszélgettünk.


Még mindig kijárási tilalom van érvényben Magyarországon, este 8 és hajnali 5 között nem tartózkodhat a kutyasétáltatókon és a munkájukat végzőkön kívül senki az utcán. Hajléktalanokkal készült korábbi riportunkban elhangzott, hogy nem tudják, mi lesz, ha jönnek a rendőrök, és felszólítják őket, hogy hagyják el a közterületet. És azt magunk is megtapasztaltuk, hogy hiába működnek Budapesten éjjeli menedékhelyek, így is vannak, akik a hideg, a fagy ellenére kint alszanak kapualjakban, épületek oldalában, vagy ahol helyet találnak.

Kiss Józseffel, A Város Mindenkié csoport aktivistájával beszélgettünk arról, hogyan élték meg az elmúlt hónapokat, miért nincsen mindenki feje felett fedél – ha csak egy napra vagy éjszakára is –, és miként lehetne segíteni a hajléktalanság problémáján.

– A 2020. november 11-től elrendelt kijárási korlátozás mennyiben nehezítette a hajléktalanok helyzetét?

– Sokkal nehezebbé tette egy újabb szabály, amit be kell tartani. Ráadásul nagyon ellentmondásos. Miközben arra köteleznének bennünket, hogy este 8 óra után már ne legyünk az utcán, menjünk be valahová – ráadásul eleve közterületen nem lehet tartózkodnunk a 2018. október 15-én életbe lépett törvény értelmében –, azt kommunikálják, azt halljuk, hogy kerülni kell a tömeget a járvány miatt, és erre intézkedéseket is hoztak.

Csakhogy a hajléktalanszállók esetében tömegszállásokról beszélünk.

A szobák többágyasak, nagyon kevés helyen találni egy- vagy kétágyas szobákat. Ha kiköltöztették a kollégiumokból a diákokat, azért, hogy elkerülhető legyen a tömeges érintkezés, akkor nálunk, hajléktalanok esetében miért nem érdekes, hogy sokan vagyunk egy helyen?

– Rendszeresen felteszik az olvasóink a kérdést, hogy a hajléktalanok miért nem mennek szállóra.

– A Baptista Szeretetszolgálat egyik hajléktalan szállóján lakom a Bánya utcában, előtte egy évet folyamatosan az utcán voltam. Holmijaim voltak bizonyos helyen, és ha nem volt olyan hideg, ott maradtam, előtte pedig rendszeresen mentem be fapados téli menedékhelyre. Ám ez zűrös volt.

Azért nem mennek be az emberek, mert ott minden előfordul, amit el tud képzelni. A lopás az egy dolog. De az alkoholistáktól a kábítószer-használókig mindenféle ember megtalálható ott, és sok helyen bogarak is vannak, amik összevissza csipkedik az embert.

A kormány egy korábbi nyilatkozata szerint a hajléktalanszállók 70 százalékos kihasználtsággal működnek. De ez a 70 százalék is túlzás lenne ahhoz képest, amilyen körülményekkel szembesülünk egyik-másik helyen.

– Az előfordul, hogy valakinek nem jut hely, és kint marad hideg téli éjszakákon?

– Inkább az fordulhat elő, hogy bizonyos helyekről ki van tiltva – gyakran alkoholistákról van szó. Hogy pontosabban lássa a helyzetet: alapvetően kétféle hajléktalanszálló működik. Az egyik az úgynevezett átmeneti szálló, ahol egész nap bent lehet tartózkodni. Ez olyan, mint egy munkásszálló, sőt, talán valamivel jobb is, mert ide nem nagyon engedik be azokat, akik ittas állapotban vannak. A másik típus az éjjeli menedékhely, ahova akár már korán be lehet menni.

A fő kérdés az, hogy hova mehet az ember? Napközben minden zárva van, alig akad olyan hely, ahol bent lehet lenni. Nagy probléma az, hogy napközben hol lehetnek azok, akik az éjszakát a menedékhelyen töltik. Van egy réteg, amelyik be nem menne az éjjeli menedékhelyre, inkább kint marad. Aztán sajnos meg is halhat. Tavaly kikértük a hivatalos adatokat: 42-en fagytak meg. Aztán ott vannak a nappali melegedők, ahol meg éjszakára nem maradhatnak.

– A szállók valóban ingyenesek, mint azt a laikusok gondolják? És bármikor, bárhova be lehet menni?

– A munkásszállókhoz hasonló átmeneti szállókon 3 hónapig lehet tartózkodni. Ezek arra szolgálnak, azért átmenetiek, hogy a munka világába visszakapcsolják az embereket. Itt is kell fizetni.

Rengeteg a hajléktalanszálló, ezzel nincs is gond. Mindenféle alapítványok, állami cégek, egyházi szervezetek tartanak fenn szállókat. Csakhogy ezek átmeneti lehetőségek, nem nyújtanak hosszú távú megoldást, nem lehet évekig vagy életre szólóan ott maradni, egy idő után távozni kell. Várólisták vannak, várni kell arra, hogy az ember oda bekerüljön. Többnyire itt is fizetni kell, rendszerint havonta 10-15 ezer forintot, előfordul, hogy fél hónap vagy az első hónap ingyenes.

Hiába kerül be oda egy hajléktalan, hiába vészelte át a telet, ha néhány hónap múlva el kell hagynia. Ráadásul ha valaki nem tudja fizetni a havidíjat, és tartozást halmoz fel, akkor évekre kitiltják ezekből a szállókból.

Az átmeneti szállókon jók a körülmények, mert tisztaság van, nagyon odafigyelnek a szociális munkások. Az a gond, hogy van egy nagyobb leszakadó réteg, több ezren is lehetnek, akik úgy öltöznek, olyan szintre jutottak mentálisan, és lelkileg annyira szétestek, hogy be se nagyon engedik már őket az átmeneti szállóra. Ők jobb esetben az éjjeli menedékhelyet választják, rosszabb esetben kint maradnak az utcán. Ha be is megy egy hajléktalan éjszaka valahova, nappal akkor is kint van, látható, így a laikusok megkérdezik, hogy miért nem megy a hajléktalanszállóra, miért nem megy be egy menedékhelyre?

Voltam nemrég az egyik bevásárlóközpontban. Láttam, hogy sehol nincsenek leülős helyek, padok. Arra gondoltam, mi történik, ha valaki elfárad vagy ne adj’ Isten rosszul lesz. Megkérdeztem, azt mondták, hogy a kormányrendelet értelmében távolították el a padokat, meg hogy ide ne jöjjenek be hajléktalanok.

– A rendőrök mennyire foglalkoznak a hajléktalanokkal?

– Ez változó. De inkább mintha nem foglalkoznának velünk. Egyszer történt velem kellemetlen eset, de az ilyesmi ritka, nem ez a jellemző. Szerintem teljesen normálisan voltam felöltözve, csak egy IKEÁ-s szatyor volt nálam, amikor az újpesti aluljáróban odajött hozzám három rendőr. Olyan helyen álltam, ahol régebben hajléktalanok feküdtek. Flakonból ittam üdítőt, éppen kávét akartam venni. A rendőrök megkérdezték, honnan jöttem oda? Visszakérdeztem, hogy értik? Megint megkérdezték, honnan kerültem oda. Mondtam, hogy villamossal jöttem. Na, de honnan jöttem - arra akartak kilyukadni, hogy egy másik aluljáróból jöttem át. De én nem szoktam állandóan ilyen helyeken tartózkodni. Felszólítottak, hogy menjek el az aluljáróból. Mondtam, hogy de én nem akarok lefeküdni az aluljáróban. Azt válaszolták, hogy az őket nem érdekli, akkor is menjek el. Én meg azt mondtam nekik, lehet, hogy úgy nézek ki, mint egy hajléktalan, de emberi jogi szervezetekkel állok kapcsolatban. Erre elmentek.

– Jogi segítséget kitől kaphatnak, ha szükségük lenne rá?

– A Város Mindenkié Csoport az Utcajogász egyesülettel áll kapcsolatban. Az Utcajogász önkéntesei minden pénteken délután a Blaha Lujza téren tartanak ingyenes tanácsadást, illetve tartottak 2020. november 13-ig, amikor is az általános gyülekezési tilalom miatt felfüggesztették a szolgáltatást. (Jelenleg telefonon és e-mailben várják a megkereséseket – a szerk.)

Nem csak őket ismerik a hajléktalanok; a TASZ-hoz és a Helsinki Bizottsághoz is szoktak rendőrségi intézkedésekkel kapcsolatban fordulni. Visszaélésekkel kapcsolatban elsősorban az utóbbi az illetékes.

Nincsen olyan nagyon negatív tapasztalatunk a rendőrséggel kapcsolatban. Van néhány rossz jogszabály, ami miatt ők kénytelenek odamenni az aluljáróban fekvő hajléktalanokhoz, és megkérni őket, hogy legyenek olyan kedvesek elhagyni a helyet. Inkább megértést tanúsító a hozzáállásuk. Többször jártam úgy a kijárási tilalom alatt, hogy valamelyik aluljáróban maradtam, és nem vegzáltak.

– Ha önkormányzatoknál tömegesen szabadítanának fel olcsó, hozzáférhető bérlakásokat fedél nélkül élőknek, az segítene az Önök helyzetén?

– Természetesen igen, de én nemrég más megoldást javasoltam. Több olyan alkalom is volt az elmúlt évben, amikor nyilatkoztam erről. Az önkormányzatoknak szólt a tanácsom, mivel ők működtetik a hajléktalanszállókat, hozzájuk fut be a költségvetésből a pénz, ők osztják ki a hajléktalanszállóknak.

Azt javasoltam, az önkormányzati lakásokat ne nekünk, hajléktalanoknak adják, hanem a családosoknak. Számunkra más lehetőséget biztosítsanak: adjanak földterületeket, ahol olcsó faanyagokból építhetnénk házakat.

Így lehetne saját hajlékunk, lehetne saját magánszféránk. Van, akinek nem tetszenek az illegálisan felhúzott bódék, amiket a hajléktalanok építenek maguknak. Miért ne lehetne legálisan, hivatalosan építeni faházakat? Jártam egyébként olyan bódéban, ahol akkora tisztaság és rend volt, hogy élére voltak állítva az ágyneműk is. Tavaly például az Aurórában szerveztek beszélgetést a kunyhólakók helyzetéről.

Egy ilyen telep a kempingekhez hasonlóan működne. Lennének közművek, sátrat, konténert és lakókocsit is be lehetne vinni, kijárnának szociális munkások. Sajnos nem sikerült belevágni tavaly nyáron, pedig segíthetett volna ebben a koronavírusos helyzetben, sok embert ki lehetett volna vinni a hajléktalan szállókról. 2021-ben újra megpróbálkozom vele, gyakorló hajléktalanként mondom, hogy ilyen helyre szívesen költöznének az emberek, mert a jelenlegi életlehetőségek gyakran inkább visszahúzzák őket.

A hajléktalanság egyik problémája az a depresszív helyzet, amibe kerülünk, és ezen nem segít az, ha olyan tömegszálláson kell lennünk, ahol nem lehet magánszféránk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: