SPORT
A Rovatból

Ha továbbjutunk, az a baj, ha nem jutunk tovább, az a baj – kezelhető-e a nyomás, ami a magyar válogatottra nehezedik?

Politika, a focira költött milliárdok, túltolt esélylatolgatások – a nemzeti tizenegynek a pályán kívül is számos dologgal kell megküzdenie. Véleménycikk.


A magyar csapat szereplése az idei EB-n fanyar szájízt eredményezett: a továbbjutás kulcsa pedig nem nálunk és most már nem is az angoloknál, hanem Csehország és Georgia kezében van. Pontosabban, az ő vereségükben bízva számolhatunk továbbjutással. De mi történt eddig ezen az Európa-bajnokságon?

Focilázban égő ország, ide nekünk az oroszlánt is, talán az első olyan kontinenstorna, ahol a „fiaink” nem esélyek nélkül szállnak szembe más csapatokkal, és egy olyan csoport, ahol már-már az első hely gondolatával is erősen kacérkodni lehetett a sajtóban. 3 éve a németeket megizzasztottuk, egyszer nyertünk is ellenük, Svájcot valahogy majd megoldjuk, a skótok elleni győzelem szinte kötelező. A három évvel ezelőtti magyar válogatott Szoboszlai nélkül hozta össze az előző évtizedek talán legkedvesebb hőstetteit, noha a továbbjutás elmaradt. Így szinte borítékolható volt a magyar csapattal szembeni elvárás is: idén biztosan tovább kell jutni.

Beszédesebbek az eredmények

Mire elérkezünk a mai naphoz, 23-a reggel óta 83 cikk jelent meg csak az M4 oldalán a válogatottal kapcsolatban, ez a fajta láz pedig nagyjából az előző egy hónapra is jellemző volt, közel hasonló tempóban cikkeztek végig. Viszonyítási alapként, a tegnap csoportelsőként továbbjutó Ausztria esetében mind az ORF, mind a SkySport tekintetében ugyanez az intervallum közel negyedannyi cikket jelentett az osztrák csapat kapcsán.

Hogy három év alatt mi változott a magyarok háza táján? Annyi, hogy Szoboszlai Dominik lett az ország elsőszámú exportcikke, csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat az EB-re, illetve a csapat valóban sokszor bizonyította, hogy bárki ellen lehet esélyünk.

Ezt követően az idei EB-szereplés már sokkal árnyaltabb képet nyújtott: kritikán aluli játék a svájci válogatott ellen, ahol a magunk megverése önmagában csak azért nem tényszerű, mert Svájc tele van tűzdelve óriásokkal – elég csak Xhakát említeni, aki Angliából visszatérve a Leverkusenhez „levezetésként” megnyerte a német bajnokságot.

A németek elleni (papírforma) vereséget követően a skótok legyőzése már-már ünnepelt hőstetté vált. Csoboth Kevin gólja valóban mesébe illő történet, ugyanakkor a 16-ba jutás egy rendkívül soktényezős számolgatás pozitív kimenetelével lehetséges csak.

Véleményválogatott

A válogatott igazi problémája a teljesen (sokszor politikailag is) megosztott hozzáállás, és a sok esetben elviselhetetlen elvárások tömkelege: tényszerű állítás, hogy soha nem volt ilyen jó esélye a csapatnak egy EB-t megelőzően, és az is tény, hogy rengeteg év után a csapatkapitányunk is a topcsapatok topligájában játszik. Ettől függetlenül nem lehet elmenni amellett, hogy a németek összeszedték magukat Nagelsmann alatt, de amellett sem, hogy a rutin, és a topligák „megszokottsága” pedig Svájc mellett szólt. A szinte papírforma eredményeket követően a vereségek mégis valahogy azonnal az elköltött milliárdok felé terelték a kommentelőket, Csoboth Kevin gólját követően pedig már aznap este arról cikkezett a sajtó egy része, hogy szinte biztos, hogy Ronaldoék várnak ránk a 16 között.

Ezzel a teherrel, pedig egész egyszerűen a labdarúgásban nem lehet élni.

Az 1986-ban „megsemmisülő” válogatott akkori edzője, Mezey György is hasonlóan nyilatkozott, az előzmények közel azonosak voltak: a korábbi sikerektől, a sajtó „túlhajtásától” a csapat kicsit elszállt, amit aztán a Szovjetunió elleni 6-0 követett. Természetesen összehasonlítani a két válogatottat nem lehet, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az apró pillanatok, vagy győzelmek az összképen sokszor nem változtatnak.

Magyarországon a válogatott kérdése a politikai csatározások egyik legfontosabb hivatkozási alapja: az egyik oldalról hősöknek, a másik oldalról sok esetben a kórházak és az oktatás fejlesztésének fő hiányának fő kikiáltott játékosoktól egész egyszerűen nem lehet elvárni ilyen és ekkora felelősséget – és nemcsak azért nem, mert a csapat több, mint fele nem a hazai utánpótlásrendszer terméke. Ha továbbjutunk: mindenki hősei a „fiaink”, ha nem jutunk tovább: „sok értelme volt ennyit költeni rá”.

A legnagyobb ellenfél a nyomás

Ezeket követően ki lehet jelenteni, hogy a magyar csapat egyik legnagyobb ellenfele (milliárdok ide vagy oda) az az elviselhetetlen nyomás, ahol a mindennapi emberek egy része egy feltételrendszeren keresztül várja a saját boldogságát: a mindenkori kommentelő sajátjának érzi a hőstetteket, a lehetetlen gólokat, a feltámadásokat.

Az a győzelem, amit a válogatott kiharcol, az övé, az a sikersztori, ami tényleg lehetetlen, szintén kicsit az ő érdeme is. Ellenben az a vereség, ami akár egy papírformát is jelent (ha csak objektíven a fogadóirodákra hagyatkozunk, a Svájc ellen is), az már elutasítható, ott az átlag néző fel van jogosítva, hogy megvesse, határozott véleménnyel éljen róla.

A kétirányú radikalizálódást pedig sportpszichológus legyen a talpán, aki akár a 23 éves csúcsjátékos számára kezelhetővé varázsolja.

Több külföldi lapot, annak kommentszekcióját átbogarászva is arra a következtetésre kell jutni, hogy egyfajta hungarikum feljebbvalónak tekinteni a válogatottat, mint ami. A horvátok kiesését követően nem a politikai háttéret, hanem Zlatko Dalić személyét kérdőjelezte meg a legtöbb kommentelő, ami valahol egészségesnek mondható. Még ennél is kedvesebben álltak az albán kommentelők a saját csapatukhoz a közösségi média felületein, pedig ott biztos kieső csapatokról beszélünk.

A mai nap folyamán eldől, hogy a válogatott folytathatja-e a kontinensviadalt, ami jelen esetben már nem rajtunk múlik: egy ország szurkol úgy a törököknek, mintha mindig is szerettük volna őket, és ugyanígy szorít Portugáliának, akiket a kedvező körülmények után a pontosan következő mérkőzésen borítékolhatóan fognak szidni ugyanígy.

Egy viszont biztos lesz a közvélemény nagy részének: ha továbbjutunk, az baj, viszont ha nem jutunk tovább – szintén baj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
27 évesen meghalt Soltész Gréta, magyar válogatott atléta
Az első egyetemi éve alatt diagnosztizálták Soltész Grétát, aki hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A kezelések alatt szerezte meg jeles diplomáját és dékáni dicséretét, folyamatosan dolgozott.


Huszonhét éves korában elhunyt Soltész Gréta korábbi korosztályos válogatott atléta. A gyászhírt a Magyar Atlétikai Szövetség közölte csütörtökön, volt edzője, Spák József pedig személyes hangú írásban búcsúzott tőle.

„Bocsássatok meg nekem, hogy most egy szokatlanul személyes hangvételű írással állok elő. Megvan rá az okom. De kezdjük az elején…” – írta az edző, aki 2007 környékén egy iskolaudvaron figyelt fel a rendkívül ügyes és bátor kislányra. Másnap már edzésen volt, és hamar kiderült, hogy a távolugrás és a gátfutás lesz a két fő versenyszáma.

Mindössze 12 évesen szerezte meg első országos bajnoki címét távolugrásban, és 60 méteren is dobogóra állhatott.

Abban az évben 5,53 métert ugrott, 8.08 másodpercet futott 60 méteren, és a kötelező mezei futóversenyt is megnyerte. Tehetségét a szakma is elismerte, az edző visszaemlékezése szerint a néhai Ecsedi László egy alkalommal példaként mutatta a fiatal Gréta technikáját. „Gyere kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!” – mondta akkor.

Az 1998-ban született sportoló a következő években sorra nyerte a bajnoki címeket, korosztályos válogatott lett, és eljutott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. Felnőttként azonban már a tanulásra helyezte a hangsúlyt.

Első egyetemi éve alatt derült ki a betegsége. Hat és fél éven át küzdött, ezalatt körülbelül 120 kemoterápiás kezelést kapott, és több műtéten is átesett.

A betegsége alatt szerezte meg jeles minősítésű diplomáját dékáni dicsérettel, letett két nyelvvizsgát, és elvégzett egy kulturális rendezvényszervezői, egy szépírás-, valamint egy műszempilla-építő tanfolyamot is.

Már súlyos beteg volt, amikor részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal Sportszervezők Programjában, mindeközben pedig folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként.

Spák József felidézte tanítványa egyik utolsó, édesanyjának egy közös utazásukon mondott mondatát is:

„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”

Az edző szerint Gréta maximalizmusát és életszeretetét mutatja az a kérdés is, amelyet szerinte most odafentről tenne fel: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Cristiano Ronaldo bepöccent Szaúd-Arábiában, meglepő helyen köthet ki a 72 milliárdot kereső világsztár
A portugál klasszis nehezményezi, hogy a rivális Al-Hilal sokkal több pénzt költhetett igazolásokra. A konfliktus miatt újra felerősödtek a pletykák a 2027-ig szóló szerződésének felbontásáról.


Nem sérülés, hanem tudatos döntés állt Cristiano Ronaldo hétfői hiányzása mögött, amikor klubja, az Al-Nassr 1–0-ra legyőzte az Al-Riyadh csapatát. A portugál A Bola című lap írta meg elsőként, hogy az ötszörös aranylabdás nem volt hajlandó pályára lépni, mert elégedetlen azzal, ahogyan a szaúdi liga legfőbb finanszírozója, a Szaúd-arábiai Közberuházási Alap kezeli a klubját a riválisokhoz képest. A helyzetet kiélezi, hogy az alapot a trónörökös, Mohammed bin Szalmán vezeti.

A feszültség a téli átigazolási időszakban vált nyilvánvalóvá. Míg az Al-Nassr mindössze egy 21 éves középpályást szerződtetett, addig a nagy rivális Al-Hilal többek között leigazolta az Arsenal korábbi védőjét, Pablo Marít és a Milan egykori játékosát, Kader Meïtét is. A portugál klasszis nehezményezi, hogy a négy nagy klubot 75%-ban birtokló állami alap aránytalanul támogatja a versenytársakat. Fabrizio Romano átigazolási szakértő is megerősítette a tiltakozás tényét: „Hiánya nem függ össze semmiféle fizikai problémával, terhelésmenedzsmenttel vagy fittségmegőrzéssel.”

Danny Murphy, korábbi angol válogatott labdarúgó élesen bírálta a portugált. „Lehet, hogy Ronaldo adhatna egy kicsit a keresetéből a klubnak, hogy több játékost igazoljanak. Életemben nem hallottam ekkora ostobaságot – öncélú, önkielégítő nonszensz” – mondta a talkSPORT-nak. Ezzel szemben a szaúdi legenda, Számi Al-Dzsáber a külföldi játékosok túlzott befolyására hívta fel a figyelmet. „Néhány világhírű külföldi játékos nemcsak a rivaldafényt vette át, hanem már a klubok döntéseit is irányítani akarja” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Ronaldo becsült éves fizetése 200 millió dollár, ami átszámítva körülbelül 72 milliárd forintot jelent, szerződése pedig 2027-ig köti a klubhoz. A brit sajtóban felmerült egy 43 millió fontos (közel 19,8 milliárd forintos) kivásárlási záradék híre is, ami utat nyithatna a nyári távozásához. A portugál a sajtóhírek szerint annál a Manchester Unitednél is kiköthet, ahonnan hatalmas balhé után távozott 2022-ben. A játékos nemrég maga is utalt a visszatérés lehetőségére:

„Nem számít, hol játszom, a Közel-Keleten vagy Európában.”

Egyelőre sem a klub, sem Ronaldo képviselete nem kommentálta hivatalosan az eseményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Egy válogatott meccs is elég az évi 1,2 millió forintos nyugdíj-kiegészítéshez
Olyan nyugdíj-kiegészítést fizet egykori focistáknak a Magyar Labdarúgó-szövetség, amely egy átlagnyugdíjjal számolva szinte egy 18. havi juttatásnak felel meg.


A HVG értesülései szerint az MLSZ az elmúlt években több százmillió forintot fordított erre a célra. Az évi 1,2 millió forintos plusz pénz ugyanis egy 250 ezer forintos átlagnyugdíj mellett olyan, mintha a volt labdarúgók a mindenkinek járó 13. és részleges 14. havi nyugdíj mellé további 4,8 havi juttatást kapnának.

A volt labdarúgóknak életük végéig járhat az extra pénz, ha az úgynevezett szövetségi járadékot igénylik, és megfelelnek a feltételeknek. A juttatásról ugyanis határozatlan idejű szerződést kötnek, a támogatást viszont kérelmezni kell, az nem jár automatikusan, és visszamenőleg sem ítélhető meg.

A szövetségi járadéknak nevezett támogatásra két úton lehet jogosultságot szerezni.

Mérlegelés nélkül, alanyi jogon jár azoknak, akik játékosként legalább egyszer pályára léptek a felnőtt férfi vagy női válogatottban egy hivatalos tétmérkőzésen, vagy szövetségi kapitányként irányították a nemzeti csapatot. Nekik legalább havi 100 ezer forintot utalnak, feltéve, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt vagy már nyugellátásban részesülnek.

A másik csoportba azok az 1961 előtt született egykori játékosok tartoznak, akik rászorultsági alapon kaphatják meg a kiegészítést. Ennek feltétele, hogy a férfiak legalább 175 NB I-es meccsen vagy egy olimpiai válogatott mérkőzésen játszottak, a nők pedig legalább 75 élvonalbeli találkozón szerepeltek. Esetükben a járadékot akkor ítélik meg, ha a saját nyugdíjuk nem éri el a nettó minimálbért, ami idén januártól 214 ezer forint. Az MLSZ ilyenkor akkora összeggel egészíti ki a nyugdíjukat, hogy az elérje ezt a szintet.

A szövetség közérdekű adatigénylésre kiadott szerződéslistája szerint 2022 óta több mint 250 ilyen szerződést kötöttek, az MLSZ pénzügyi dokumentumai alapján pedig a 2023 és 2025 közötti időszakra több mint 520 millió forintot terveztek be életjáradék és szövetségi járadék céljára.

A támogatási rendszer hátterében az 1980-as és 1990-es évek rendezetlen viszonyai állnak, amikor a labdarúgók a mostani fizetésekhez képest nagyságrendekkel rosszabbul kerestek. „A labdarúgók ugyan a 80-as, 90-es években is az átlagbér felett kerestek, de a fizetésük nem volt annyira kiemelkedő, mint a mostani első osztályban” – mondta Szabados Gábor sportközgazdász.

A rendszerváltás után a klubok finanszírozása bizonytalanná vált, gyakoriak voltak a kettős szerződések és a zsebbe fizetett, adózatlan juttatások, amelyek rontották a későbbi nyugdíjalapot. „A focisták papíron a 90-es években is az átlag felett kerestek, de az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyi pénzt kaptak meg” – tette hozzá.

„Szerintem akkoriban nem volt olyan NB I.-es focista, aki mindig minden neki járó pénzt megkapott volna” – fogalmazott a sportközgazdász. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabályzat szerint vannak olyan egykori élvonalbeli játékosok, akiknek a nyugdíja ma sem éri el a nettó minimálbért. Szabados Gábor arra is kitért, hogy akkoriban egy súlyosabb sérülés a karrier végét jelenthette, és a táplálkozástudomány sem volt a mai szinten.

A mai játékosoknak – amennyiben nem herdálják el a vagyonukat – már nem lesz szükségük ilyen kiegészítésre. Az első osztályban a becsült átlagfizetés havi 5 millió forint körül mozog, de a jellemzőbb inkább a 2-3 milliós bér.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
„Felháborító és botrányos” – Szijjártó Péter fogadta a magyar teniszezőt, akivel nem akart kezet fogni az ukrán ellenfele
Bondár Anna a háború kitörése után elutazott Oroszországba egy versenyre, ezért nem volt hajlandó kezet fogni vele Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tornán. A külügyminiszter szerint a magyar sportoló lejáratására tett kísérlet és „a náci párhuzamok” emlegetése az ukrán teniszezőt minősíti.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta Bondár Anna teniszeszőt, miután ukrán ellenfele megtagadta vele a kézfogást – írta a Nemzeti Sport.

A magyar teniszező február 3-án, a kolozsvári WTA-torna második fordulójában kapott ki Olekszandra Olijnikovától, aki a találkozó előtti fotózást és az azt követő kézfogást is megtagadta. Az ukrán sportoló ezt azzal indokolta, hogy Bondár még 2022-ben – már az orosz–ukrán háború kirobbanása után – részt vett egy szentpétervári tornán.

Szijjártó Péter felháborítónak és botrányosnak nevezte, ahogyan Olijnikova bánt Bondár Annával. „Ha a sportot rosszindulatú emberek összekeverik a geopolitikával, abból mindig baj lesz és méltatlan helyzetek állnak elő. Egyetlen normális ember sem hiheti a világon, hogy a sportolók felelősek lennének a politikusok döntéseiért.

A Bondár Anna lejáratására tett kísérlet és náci párhuzamok emlegetése leginkább az ukrán »sportolót« minősíti”

– fogalmazott Facebook-bejegyzésében a külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, reméli, hogy Bondár a következő időszakban kiváló eredményekkel szerez majd örömet a magyaroknak, köztük új egyesülete, a Honvéd szurkolóinak is.

Olijnikova a tettét azzal indokolta, hogy Bondár oroszországi részvétele a Gazprom által szponzorált tornán „morálisan ugyanaz”, mintha „1941-ben a náci Németországban játszana és az auschwitzi és treblinkai haláltáborok áldozataitól elrabolt ékszerekkel fizetséget kapna”.

Az ukrán játékos szerint csak akkor lenne hajlandó kezet fogni a jövőben, ha Bondár nyilvánosan bocsánatot kérne az ukrán néptől és egyértelműen elítélné Oroszország agresszióját.

Bondár Anna higgadtan kezelte a helyzetet.

„Készültem rá, hogy ez lesz… ez az ő döntése, amit el kell fogadjak”

– nyilatkozta a magyar játékos.

A nemzetközi sajtó is felkapta az esetet, kiemelve, hogy az ukrán sportolók eddig jellemzően csak orosz és fehérorosz ellenfeleikkel szemben tagadták meg a sportszerű gesztusokat. Több magyar sportoló is kiállt Bondár mellett, a fair play szellemiségét hangsúlyozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk