Ezért tűnik úgy, hogy mindig a legbutább politikusokat választják meg
„Na, ez is ugyanolyan, mint az előző.” – mondogatják sokan világszerte választások után. Mások pedig értő figyelemmel bólogatnak, hogy hát igen, ez van, nincs mit tenni. „Megint egy futóbolond.”
Globális, közös érzés, hogy „Már megint egy idiótát választottak meg.”
Az erről szóló videója már több mint négymillió megtekintésnél jár, és amelyről az Upworthy is beszámolt.
A videóban a szakértő egyenesen felteszi a kérdést:
Julian De Medeiros szerint a jelenség gyökere a hatalom természetében rejlik. „Az a teóriám, hogy a hatalom természeténél fogva antiintellektuális” – fejti ki, majd hozzáteszi:
– magyarázza.
A téma azonban nemcsak a hatalomgyakorlókról szól, hanem azokról is, akik megválasztják őket.
A magasan képzett embereket a valóságtól elrugaszkodott elit tagjainak látja.
A problémára már a 20. század egyik nagy gondolkodója, a teológus és filozófus Dietrich Bonhoeffer is rámutatott. Szerinte a buta emberek gyakran azért emelkednek fel, mert a valóban gonosz szándékúaknak nehéz lenne bizalmat szerezniük.
Bonhoeffer úgy látta, hogy a hatalom birtoklása önmagában is butító hatású lehet. Szerinte aki hatalomra jut, azt könnyen birtokba vehetik a leegyszerűsítő üzenetek: „Mintha bűbáj alatt állna: elvakították, félrevezetik és egész lényében kihasználják.”
Az felismerés, hogy a hatalom természete miatt a vezetők valószínűleg csalódást okoznak, elsőre kiábrándító lehet. Ugyanakkor felszabadíthat a folyamatos elégedetlenség alól. Ha elfogadjuk, hogy az új főnök valószínűleg ugyanolyan lesz, mint a régi, akkor kellemesen csalódhatunk, ha esetleg mégis egy kicsit okosabbnak bizonyul.
