A Rovatból

A feloldódó fürdőruha – 9 átverés a 20. századból, amit bevettek az emberek

Hoaxok már régebben is léteztek, csak akkor sokkal nehezebb volt a végére járni, igaz-e, amiről mindenki azt állítja, hogy az.

Link másolása

Szerencse, megfelelő időzítés és kellő aktualitás kell ahhoz, hogy vírusként terjedjen egy hír. A 20. század első felében volt bőven ilyen sztori – köztük pedig sok olyan, amelyeknek semmi igazságalapjuk nem volt.

9 ilyen álhírt mutatunk most neked, a Listverse gyűjtéséből.

9. Náci gabonakörök

A II. Világháború során az amerikaik féltek egy esetleges német támadástól, így amikor a keleti parton furcsa szimbólumok jelentek meg a gabonában, sokan aggódni kezdtek. Fontos amerikai nagyvárosokra mutató nyilakat és különböző alakzatokat találtak farmokon, amit az újságok persze felfújtak, még nagyobb riadalmat keltve.

A félelem mellett a bizalmatlanság is nőtt: a tanyaszomszédok gyanúsan néztek egymásra. Attól féltek, hogy német besúgók mellett élnek.

Nem sokkal később kiderült, hogy a gabonakörök véletlen alakultak ki: zsákba csomagolt műtrágyákat dobáltak ki farmerek a traktoraikról, amik a napon kiszáradtak. Csak a véletlen műve, hogy az emberek alakzatokat láttak bele.

8. Daisy Alexander végrendelete

1949-ben Jack Wurm, egy szakácsként dolgozó, visszafogottan élő férfi talált egy üvegpalackot, benne egy papírfecnivel a tengerparton. Kinyitotta, és egy végrendeletet talált benne, amiben ez állt:

"
Hogy elkerüljem a félreértéseket, a vagyonomat arra az emberre hagyom, aki megtalálja ezt a palackot. Az ügyvédemmel, Barry Cohennel fele-fele arányban osztozkodhat rajta. Daisy Alexander, 1937. június 20.
uveg

Pixabay

Wurm nem vette komolyan az írást mindaddig, amíg néhány hónap múlva nem találkozott pár barátjával, akik londoni katonai szolgálatból tértek haza. Az egyik azt állította, hogy ismeri Alexandert, aki valóban belehalt egy bombázás során szerzett sérüléseibe – és 12 millió dolláros vagyona volt.

A megtaláló megkereste az ügyvédet, aki valódinak találta az írást. Meg is állapodtak, hogy az elhunyt akaratának megfelelően 6-6 milliót örökölnek. A sztorit felkapták az újságok, hetekig mindennapi téma volt a történet.

Egy akadálya volt csak, hogy pénzhez jussanak: nyoma sem volt annak az ingatlannak, ami állítólag Alexanderé volt. Később találtak egy másik végrendeletet is, amiben Alexander az unokaöccsére és unokahúgára hagyta mindenét.

Wurm 1987-ben halt meg, rá hagyott pénz nélkül.

7. Eltűnt Vivaldi-darabok

Fritz Kreisler amerikai hegedűművész európai turnéra indult az 1910-es években. Koncertjei során klasszikus darabokat saját szerzeményeivel is elegyített. Lehurrogták miatta: úgy néztek rá a kritikusok, mint aki becsmérli a nagy öregek munkáját.

fritz

Fotó: Wikipédia

Később más újdonságok is bekerültek a repertoárjába: azt állította, hogy egy kolostorban talált rá olyan Vivaldi-kottákra, amelyek sosem láttak napvilágot korábban. Amikor ezt színpadra vitte, már imádták a kritikusok.

A kottáknak persze közük sem volt Vivaldihoz. Kreisler írta őket. A 60. születésnapján fedte fel az igazságot – azért tette mindezt, mert szerette volt a saját műveit is játszani a színpadon, de máshogy nem volt rá módja.

Nemcsak zeneszerzésből, de marketingből is ötös!

6. A feloldódó fürdőruha

A 20-as években járta be a francia sajtót egy, a riviérán nyaraló brit milliomos története, aki sós vízben oldódó fürdőruhát adott nőkre. A nyaralójába meghívott csinos lányok is ezt viselték, és ledöbbentek, hogy mi történt, amikor a férfi felajánlására becsobbantak a tengerbe.

Legalábbis ez a hír járta, de soha senki nem látta az anyagot, amiből ilyet lehetne készíteni. Ennek ellenére több hullámban is megjárta a sajtót: a 30-as és a 60-as években is újra felkapták a sztorit.

5. A Horn-papírok

1932-ben kezdődött a történelmi jelentőségűnek vélt, de hamis dokumentumok története. Több újságnak is azt állította W. F. Horn, hogy hatalmas családi örökséget talált meg a háza területén – családfa, hivatalos dokumentumok, térképek és naplók voltak közte. Azt gyanították, hogy a nyugati part első telepeseitől származnak.

Horn azt mondta, hogy olyan állapotban vannak a dokumentumok, hogy nem tudja megmutatni senkinek, csak az általa készített másolatokat. Amerika-szerte felkapták a sztorit, több államot bejárt vele, beszédeket, előadásokat tartott róluk.

Nemcsak családi emlékek, hanem történelmi jellegű írások is voltak közte, többek között egy olyan, 12 ezer áldozatot követelő csatáról is, amely kapcsán semmilyen más ismert dokumentációról nem tudtak a kutatók.

Amikor Horn végre beadta a derekát és megmutatta szakértőknek az eredetinek vélt dokumentumokat, megállapították róla, hogy hamisak.

4. A Chesterfield-lepra

Egy kis hiba, vagy rosszindulatú pletyka is elég ahhoz, hogy egy nagy cég hírneve percek alatt összeomoljon. Így járt a Chesterfield cigarettamárka is 1934-ben.

Arról röppent fel a hír, hogy a gyártó leprásokat alkalmaz a virginiai gyárában a cigaretták előállításához. Még az sem segített, hogy a helyi polgármester elrendelt vizsgálata után megállapították, hogy leprának nyoma sincs a gyárban. A Chesterfield következő 10 évben csak azt szajkózta, hogy a világ legtisztább, legkorszerűbb technológiájával dolgoznak.

Sosem jöttek rá, hogy ki indította el a pletykát, pedig 25 ezer dolláros jutalmat is ígért érte a cég. A konkurencia csak csendben figyelte a háttérből az eseményeket.

Ráadásul nem a Chesterfield volt az egyetlen dohánygyártó, amit leprával hoztak kapcsolatba: a Spud nevű márka állítólag ugyanilyen hír miatt csődölt be. Őket végül felvásárolta a Philip Morris.

skull-2456396_1920

Pixabay

3. Hamis fotók az I. Világháborúból

Sok légifotó került elő az I. Világháború után, melyek nagy részét egy Wesley David Archer exkatona nevéhez kötik. Még könyvet is adott ki a gyűjteményéről, de persze név nélkül, mivel rengeteg szabályt megszegett a hadseregben azzal, hogy ilyen képeket publikált.

Több felvételen az volt látható például, hogy katonák a halálukba zuhannak a meglőtt gépekről.

91LDZxE90RL

Forrás: Amazon

A háború után az eredeti képek egy Gladys Maud Cockburn-Lange nevű nőhöz kerültek, aki továbbadta őket 20 ezer dollárért.

Miután szakértők kezébe jutottak a képek, gyorsan megállapították róluk, hogy hamisak.

Míg Archer valóban szolgált az amerikai seregben 1920-ig, brit kiküldetéséről való hazatérése után filmesnek és modellezőnek állt.

Minden képet saját kezűleg hamisított meg. Slusszpoénként kiderült, hogy Cockburn-Lange a felesége volt, akivel ügyesen meggazdagodtak Archer trükkjeiből.

2. Kopaszkór

Huszonéves férfiak milliói rettegtek Amerikában 1926 körül, amikor országszerte bejárta az újságokat a hír, hogy olyan kór terjed Pennsylvaniában, ami kopaszodást okoz a férfiaknak. Több helyen írták, hogy az államban található Kittanning városban több mint 300 19-30 év közötti férfinak hullott ki teljesen a haja.

Az orvosok sem tudták, hogy pontosan mitől – csak annyit javasoltak a pácienseknek, hogy ne hordjanak túl sokszor kalapot.

Tényleg volt néhány tucat férfi, akinek kihullott a haja akkoriban Kittanningben, de nem voltak olyan sokan, mint amennyire a média felfújta az esetet. A város vezetősége még hivatalos közleményt is adott ki arról, hogy nem olyan súlyos a helyzet, mint állítják – féltek attól, hogy sokan elhagyják Kittanninget vagy nem akarnak majd idejönni.

Végül az amerikai tengerészeti kórház vizsgálata mutatott rá arra, hogy felesleges aggódni, csak az újságok fújták fel a kelleténél jobban a történetet.

1. Ern Malley

Ern Malley egy szerencsétlen sorsú, életében fel nem fedezett költő volt. 1918-ban született, apja halála után Ausztráliába kényszerült nővérével. Később az anyja is meghalt, kibukott az iskolából, dolgoznia kellett. Városról városra járt, sokféle munkát végzett, végül 1943-ban halt meg. Verseket is írt: leginkább a saját halandóságával nézett szembe bennük, olyan hétköznapi megfogalmazásban, hogy az sokakat megérintett.

Egy baj volt vele: nem létezett.

ern

Wikipédia

Ez persze csak később derült ki. Malley munkáira felfigyelt egy magazin szerkesztője, és egy egész számot szánt nekik. Mivel sokban voltak trágár kifejezések, rendőrségi ügy lett belőle, és csak a bírósági tárgyalásokon derült ki, hogy két, Sydney-i Egyetem végzett férfi közös munkái voltak a versek.

Harold Stewart és James McAuley úgy látták, hogy hanyatlik a kortárs költészet, és ez ellen szerettek volna tenni: ha a saját neveik alatt adják ki őket, senki nem figyelt fel volna rájuk,

ezért ütős háttérsztorit kerestek, így hívták életre Ern Malley-t.

ern2

Wikipédia

A kritikusok ódákat zengtek róluk, még ma is gyakran idézett költőként tartják őket számon. Sosem vették fel a jogdíjakat, amelyek Malley művei után járt volna nekik.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: