SZEMPONT
A Rovatból

Farkas András: A nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg, 300 ezren havi 120 ezer Ft-ot sem kapnak

A nyugdíjasok egyre inkább leszakadnak a keresőktől, és százezrek élnek mélyszegénységben. Kitörési lehetőségük nincs, mert nincs eltérés az emelésben a szegényebb nyugdíjasok javára. Évértékelő sorozatunk első része a nyugdíjasok helyzetével foglalkozik.


Javában zajlik a választási kampány, ahol a Fidesznek kiemelten fontosak a nyugdíjasok, mert a kormánypárt ebben a korosztályban a legnépszerűbb. Orbán Viktor be is ígérte a 14. havi nyugdíjat, igaz, ebből jövőre csak egy hetit kapnak meg az idősek.

Mi történt a nyugdíjasokkal 2025-ben? Erről beszélgettünk évértékelő sorozatunk első részében Farkas András nyugdíjszakértővel.

– Milyen évük volt 2025-ben a nyugdíjasoknak?

– Ami idén volt: a nyugdíjtörvény szerinti rendes nyugdíjemelés, ezt végrehajtották két részletben; megérkezett 2025. februárban a 13. havi nyugdíj, és kaptak a nyugdíjasok egy 30 ezer forintos utalványt. Ennyi történt idén: mindenki megkapta a jogosultságának megfelelő nyugdíját, amit januárban 3,2%-kal emeltek, novemberben pedig még plusz 1,6%-kal. Így elvileg a nyugdíjak szinten maradtak: 4,8% körüli volt a nyugdíjas infláció, legalábbis erre lehet számítani, és 4,8%-kal emelkedtek a nyugdíjak. Látszólag minden rendben van, hiszen a nyugdíjakat idén is sikerült szinten tartani, és erre jött rá a 13. havi nyugdíj, illetve a 30 ezer forint. Tehát nagyjából ez az idei nyugdíjkép. Ehhez képest

az átlagkeresetek 10%-kal nőttek idén, a nyugdíjak pedig 4,8%-kal. Azaz folytatódott az a kellemetlen folyamat, ami most már évtizedek óta zajlik: a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg.

A nyugdíjemelés, illetve a nyugdíjkarbantartás rendszere változatlanul kizárólag az inflációt veszi figyelembe, és a 13. havi nyugdíj sorsa is ilyen szempontból szomorú: amint megkapták az első alkalommal, a következő évtől ez is csak az inflációval nő. A lényeg tehát az, hogy a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén is zajlott. A nyugdíjreformra vonatkozó bármilyen elképzelést félresöpörte a kormányzat. Eredetileg arról volt szó, hogy 2025 érdekes év lesz nyugdíjszempontból, mert

2025. március 31-ig a kormányzatnak saját vállalása szerint olyan érdemi intézkedéscsomagot kellett volna beépítenie a nyugdíjtörvénybe, amely biztosította volna, hogy hosszú távon fenntarthatóbb legyen a rendszer,

és némileg méltányosabb is, mint jelenleg. Erre vonatkozóan lényegében csak az OECD tanulmánya készült el, társadalmi vita nélkül, így nem került sor idén nyugdíjreformra. A nyugdíjasok helyzetében tehát lényegi változás végül nem történt.

– Azt mondta, hogy a nyugdíjak megtartották az értéküket, de a nyugdíjasoknak nagyon speciális bevásárlói kosaruk van, benne például gyógyszerekkel.

– Ilyen szempontból a statisztika megbízható, mert külön méri a nyugdíjas fogyasztói kosarat, és külön méri az átlagos fogyasztói kosarat. Természetesen ez csak annyiban megbízható, amennyiben megbízunk az átlagokban, statisztikai értelemben. A nyugdíjas társadalom sem egy szürke massza 2 millió 400 ezer taggal, köztük 2 millió öregségi nyugdíjassal, hanem rendkívül sokszínű, rétegzett közeg, amelynek az anyagi helyzete is nagyon eltérő lehet. Amikor úgy próbálják jellemezni a nyugdíjasokat, és beszéljünk most csak a kétmillió öregségi nyugdíjasról, hogy az átlagnyugdíj elérte a 250 ezer forintot, és örülhetünk, mert ez nettó 250 ezer forint havonta, sőt a 13. havi nyugdíj miatt 13-szor 250 ezer, akkor nem vesszük figyelembe, hogy ez a társadalmi réteg erősen rétegzett.

A 250 ezer forintos átlagnyugdíjat valójában csak a nyugdíjasok egyharmada éri el, vagy kap annál többet; a kétharmad ennél kevesebbet kap.

Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy nem célszerű az átlagnyugdíjjal számolni, bár politikailag nyilván előnyösen hangzik, inkább a mediánnyugdíj a releváns, ami most 220 ezer forintot ért el a novemberi utólagos emelés után. A medián pedig azt jelenti, hogy 220 ezer forintnál kevesebbet kap egymillió nyugdíjas, és 220 ezer forintnál többet kap egy másik egymillió. Így már látszik, hogy nem annyira kedvező a kép, mert

az egymillió olyan nyugdíjas között, akinek nem éri el a nyugdíja a 220 ezer forintot. Ott van például az a 300 ezer nyugdíjas, akinek a nyugdíja a mélyszegénységi szint alá csúszott, ami nagyjából 120 ezer forint körül ingadozik.

Emellett 700-800 ezren a relatív szegénységi szint alatt vannak a nyugdíjukkal, ami idén 150–160 ezer forint körül volt. Ebből látszik, hogy a kétmillió öregségi nyugdíjas összessége madártávlatból jól néz ki, de közelebbről nézve a nyugdíjasok egyharmada a relatív szegénységgel küzd, és ezen belül ennek a csoportnak nagyjából a fele az abszolút szegénységgel is. Nem szabad csak az átlagokkal számolni, mert nagyon félreviszi a gondolkodást.

– Aki egy adott jövedelmű nyugdíjas rétegbe bekerül, az abban a rétegben is marad, mert a jelenlegi rendszer csak ezt teszi lehetővé?

– Jobb helyzetbe nem tudja magát „navigálni”, mert az egész nyugdíjas társadalom egységesen süllyed az aktívakhoz képest, ezt fejezi ki a relatív elszegényedés. Minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a nettó kereset, mint amilyen tempóban az inflációval emelni lehet a nyugdíjakat, romlik a nyugdíjasok helyzete. A nyugdíjas rétegeken belüli pozíciók is felfoghatók ez egyfajta kasztrendszerként: a határokat senki sem tudja áttörni. A jobb helyzetben lévők is ugyanannak a relatív elszegényedési folyamatnak vannak alávetve, mint a szegényebbek; a szegényebbek pedig nem tudnak feljebb kerülni, mert a nyugdíjemelés módszere ezt nem teszi lehetővé. Nincs eltérés sem az emelésben, sem az egyéb juttatásokban a szegényebb nyugdíjasok javára. Magyarországon a szolidaritási elv teljes mértékben hiányzik a nyugdíjrendszerből, ez drámai.

Az összes többi európai rendszerben van a szegény nyugdíjasok javára valamilyen szolidaritási, újraelosztási mechanizmus.

Nálunk annyira nincs, hogy az új 14. havi nyugdíj sem ebbe az irányba mutat, ami majd jövőre februárban érkezik egyheti nyugdíjként. Persze nem vennék rá mérget, hogy csak egyheti lesz, mert lehet, hogy januárban jön egy módosítás, és mégis odaadnak egy teljes havi plusz nyugdíjat, erre volt példa 2022-ben is. Választások előtt akár plusz havi nyugdíj is érkezhet. Annyit kell erről tudni, hogy az egyheti nyugdíj 150 milliárd, az egyhavi nyugdíj pedig 600 milliárd forint pluszt igényel a költségvetésben. A 13. havi nyugdíj 600 milliárd, a 14. havi nyugdíj egyheti része 150 milliárd, tehát jövőre 750 milliárd forint plusz érkezik csak a 13–14. havi nyugdíj jogcímén a nyugdíjasokhoz. Ezt a költségvetésből kell előteremteni, mert a 13. és a 14. havi nyugdíjnak nincs járulékfedezete, a keresetek után fizetett társadalombiztosítási járulék 12 havi nyugdíjra van kalkulálva,

a 13. és a 14. havi nyugdíjat az adóbevételekből kell minden évben összerakni.

Jövőre már 7000 milliárdos a nyugdíjkassza, és azt növeli még a 14. havi nyugdíj, mert ez még nincs ebben beleszámolva. Meglátjuk, ennek milyen hatásai lesznek a választások után. 2022 után is tapasztaltunk negatív hatásokat, legfőképpen inflációs szempontból.

– Eddig arról beszéltünk, hogy a nyugdíjasok relatíve elszegényednek, vagyis kevesebbet kapnak, mint a bérből és fizetésből élők. Nyilván több kiadással járna egy, a bérekkel jobban lépést tartó rendszer. Másfelől meg azt mondja, amikor több kiadásról van szó, akkor arra nincs pénz. Hol az igazság?

– Az igazság az, hogy van pénz. A költségvetésben az a politika művészete, hogy hogyan priorizálják a kiadásokat. Ha fontos a 2 millió nyugdíjas, illetve a teljes, 2 millió 400 ezres nyugdíjas népesség, ami a magyar lakosság több mint egynegyede, a szavazópolgárok nagy része, akkor egy költségvetésben nyilván lehet pénzt előállítani. Bizonyos határok között, amíg nem áll fenn komolyan a leminősítés veszélye, addig lehet „játszani” a költségvetésben. A makrogazdasági tervezők ezt folyamatosan nézik és mérik.

Ha makroszemüveggel nézzük, a nyugdíjak emelésére és növelésére lenne több pénz is, ha ez lenne a politikai prioritás, mert a magyar GDP-nek csak 7,5%-át költjük az öregségi nyugdíjakra, miközben az uniós átlag majdnem 11%.

Tehát GDP-arányosan 3,5 százalékponttal kevesebbet költünk nyugdíjakra. Ebbe bőven beleférne a 14–15. havi nyugdíj is, de legfőképpen beleférne egy érdemi nyugdíjemelési eljárás: tanulni kellene a környező országoktól. Az összes környező államban az utóbbi néhány évben megváltoztatták a nyugdíjemelés rendszerét, mert ők is rájöttek, hogy a nyugdíj „befagyasztása” nem nyugdíjemelés. Ha csak inflációval emelünk, a vásárlóértéken nem emeltünk egy fillért sem, csak azt biztosítottuk, hogy nagyjából ugyanannyit költhessen, mint az előző évben. A környező államok többsége azt mondta: az inflációs emelés jár, mert a nyugdíj értéke nem csökkenhet, szinten kell tartani. De erre ráemeltek, ha volt érdemi reálkereset-növekedés az előző évben: ennek bizonyos százalékát, 25 és 50% között, pluszban odaadják a nyugdíjasoknak.

Lengyelországban például a reálkereset-növekedés 50%-át adták oda.

Hogy tiszta legyen a kép: ha 5% az infláció, akkor 5%-kal emelik a nyugdíjakat. De ha mondjuk 6% volt a reálkereset-növekedés, annak a felét, 3%-ot hozzáteszik. Így 5% infláció + 3% reálkereset-növekedés fele = 8% nyugdíjemelés. Ebben már van tényleges emelés. Ezt kellene Magyarországnak is megfontolnia, ahelyett, hogy összevissza adogat pluszhavi juttatásokat. Ezek nem kezelik az alapproblémát, a relatív elszegényedést; ugyanazt a metódust ismételgetik, és ez nem fog segíteni a nyugdíjasok többségén.

– Valamikor a 80-as, 90-es években az ember kerek szemekkel nézte azokat a turistabuszokat, ahonnan a jómódú német nyugdíjasok leszálltak. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a jómódú lengyel nyugdíjasokat fogjuk ugyanígy nézni?

– Ha így folytatjuk, akkor igen. A lengyelek már most is gyorsan fejlődnek. Meg kellene nézni, mit csinálnak a többiek, és folyamatosan monitorozni az Európai Unión belül a hozzánk közel eső tagállamokat is. Eddig azzal nyugtattuk magunkat, hogy a dánokhoz, németekhez vagy svédekhez képest persze le vagyunk maradva, de mostanra már a szlovákok, a csehek, a románok, a bolgárok is szépen elmennek mellettünk.

A magyar nyugdíjas jobban teszi, ha nem nézi az uniós összevető statisztikákat, mert az utolsó helyek egyikén, sőt sokszor az utolsó helyen áll az életszínvonala és az életkörülményei alapján.

Ráadásul nemcsak a nyugdíj összegét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a nyugdíjas hogyan jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, a szociális ellátásokhoz; van-e a közelében gyógyszertár, orvosi rendelő, kórház. Ez a sok apró tényező teszi élhetővé az életet, és ezekben sem állunk túl jól.

– Itt van a várólisták kérdése is...

– A gond az, hogy a nyugdíjasnak jellemzően nincs pénze a magánegészségügyi ellátás igénybevételére, ezért kénytelen kivárni a sort az állami ellátásban. Ebből fakad, hogy hosszabbak a várólisták: ő nem tud „kimenekülni” a rendszerből. Nem olyan aktív kereső, hogy elvállal még egy munkát, vagy kap valami pluszjövedelmet, és elmegy magánorvoshoz. A nyugdíjas ott ül az állami ellátórendszerben, és vár. Ez tragikus. De itt is vigyázzunk, hogy ne tekintsük egységes masszának a nyugdíjasokat: van olyan, akinek van tartaléka, van nagy családja, amely támogatja, és sokféle élethelyzet létezik. Az átlag alatti nyugdíjasok helyzete viszont az OECD-térségben is nagyon rossz.

– Ne is a pénzről beszéljünk, hanem az egészségi állapotról. Persze a kettő összefügg, de milyen állapotban vannak a hazai nyugdíjasok?

– Ez is olyan kérdés, ahol az átlagok félrevihetnek. A nagy átlagmutató azt mutatja, hogy

Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam 4,5 évvel rövidebb, mint az uniós átlag. Ez önmagában tragikus.

De ez még nem mond el mindent. Például a nők várható élettartama is rövidebb az uniós átlagnál, a férfiaké pedig 3–4 évvel rövidebb, tehát itt jelentős eltérések vannak. A 65 éves korban várható további élettartam a férfiaknál 14 és fél év körül, a nőknél 18 és fél év körül ingadozik. Óriási fejlődési lehetőség lenne még ebben: ha Nyugat-Európában 21–22 év a várható további élettartam, az elvileg nálunk sem elérhetetlen, csak ennek rengeteg feltétele van. A 65 éves korban várható további élettartam mutatója azt jelzi, hogy ebben is rosszul állunk, és majdnem minden mutatóban csúszunk lefelé.

– Tehát nemcsak a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem az egészségügyi rendszerrel is.

– Minden nagy állami újraelosztó rendszerrel gond van. De ha kifejezetten a nyugdíjasokról beszélünk: mondhatunk pozitív dolgot is, ne csak negatívat. 65 éves kor felett ingyen lehet utazni, ha éppen megy a vonat vagy a busz, ez jó hír. Jó az is, hogy jön a 14. havi nyugdíj. De mennyivel jobb lett volna a nyugdíjasok többségének, ha nem mindenki a saját nyugdíjának megfelelő összegű 14. havi nyugdíj 25%-át kapná meg februárban, hanem egységesen az átlagnyugdíjat.

Akkor 1,3 millió nyugdíjas többet kaphatna 14. havi nyugdíjként, mint amennyi a saját nyugdíja,

ha most egész havi kifizetésről beszélünk. A maradék 700 ezer, akinek 250 ezer forintnál magasabb a nyugdíja, valószínűleg akkor sem tiltakozna, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Ez egy méltányossági megoldás lehetne, és a lengyelek például már kitalálták: ott az ottani minimálnyugdíjnak megfelelő összegű a 14. havi nyugdíj. Nálunk a minimálnyugdíj viszont csak 28.500 forint, és 18 éve változatlan, úgyhogy ezt így nem lehet emlegetni, de az átlagnyugdíjat lehetne, az 250 ezer forint. Nem véletlen, hogy a TISZA nyugdíjjavaslatai között az első helyen szerepel, hogy 120 ezer forintra húzzuk fel a nyugdíjakat. Ez valójában nem a minimálnyugdíj felhúzása lenne, hanem a legkisebb kifizethető nyugdíjé: vagyis a korábban megállapított kisebb nyugdíjakat is fel kellene emelni erre a szintre. Meglátjuk, ebből mi lesz. De nem ez a nyugdíjrendszer legfőbb gondja, hanem a relatív elszegényedés. Amíg ezt nem kezeljük, az összes többi pluszjuttatás is ugyanarra a „csúszdára” kerül.

– Ha már szóba került a relatív elszegényedés, a TISZA programja erről nem szól?

– Egyelőre sajnálatos módon ők sem mondták ki, hogy magát a nyugdíjemelési rendszert meg kell változtatni, vagyis hogy a kereseteket is valamilyen módon be kell venni az emelési algoritmusba. Ők eddig csak azt mondták: fel kell emelni 120 ezerre a minimálnyugdíjat. Ez jó, ezzel lehet segíteni 200–300 ezer nyugdíjasnak egy ideig. De

ha a 120 ezer forintot utána csak inflációval emeljük, ugyanúgy ráülünk a relatív jövedelmi „csúszdára”, mint a többi ellátásnál.

Ha pedig felhúzzuk 120 ezerre, akkor a közvetlenül felette lévő sávval is kezdeni kell valamit; ezért írták le, hogy a 120–140 ezer forint közötti nyugdíjakat külön, speciálisan még meg kell emelni. Csakhogy ezzel csak arrébb toljuk a problémát: akkor a 140 ezer forint fölötti nyugdíjakkal mit csinálunk? Ezek még korai, nyilván előzetes elképzelések, a helyzettől függően nyilván részletesen ki kell dolgozni azokat.

– Előttünk van 2026, ami több szempontból izgalmas év lesz. Óvatosan, de talán kicsit optimistán számíthatunk valamire? Például arra, hogy az a bizonyos fiók, amibe elsüllyesztették a nyugdíjreformot, valahogy mégis kinyílik?

– Jövőre szerintem nem fog kinyílni. A nyugdíjasok arra számíthatnak, hogy januárban 3,6%-kal emelik a nyugdíjakat, februárban megkapják a 13. havi nyugdíjukat, és biztosan megkapják az egyheti 14. havi nyugdíjrészt is. Tehát februárban összesen 5 heti plusznyugdíjat kapnak. Aztán jön a választás, és utána már a „kristálygömb” teljesen szürke, ködös, nem lehet előre megmondani, mi lesz. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy

akármi is lesz a választás eredménye, sem a régi, sem egy új kormányzat nem a nyugdíjrendszerrel kezdi.

Amíg az „elpöfög”, addig ezer sürgősebb és fájdalmasabb ügyet kell megoldani az újraelosztó rendszerek környékéről: egészségügy, közlekedés, oktatás, és így tovább. A nyugdíjrendszer lassú folyamat, amit szerintem a kormányzat inkább a második, esetleg harmadik évben vesz elő, talán inkább a másodikban, mert akkor még van idő az intézkedések meghozatalára. De itt nem kapkodni kellene, hanem elindítani egy társadalmi vitát. Azt viszont el lehetne kezdeni akár jövőre is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk