Ezek a fajok élik túl nagy eséllyel a klímaváltozást - az ember nincs a listán
Robert Nasi, a CIFOR főigazgatója szerint ez két kulcsfontosságú tulajdonságot mutat:
A képességet, hogy elrejtőzzenek és védekezzenek megváltozott, előnytelen körülmények között, pl. a föld alatt, illetve hosszú evolúciós történetet. Márpedig általában "az ősi fajok ellenállóbbnak tűnnek, mint a fiatalabbak".
A szakértő szerint ezek a vonások nagyban szerepet játszhatnak abban, hogy egy faj túlélje az éghajlatváltozás drasztikus hatásait.
És még egy érdekesség, ami fontos lehet: a csótányok nem válogatósak, ha élelemről van szó.
Az élelmiszerforrásaik sokszínűsége miatt az olyan fajok számára kevésbé veszélyes a klímaváltozás, amelyek szinte bármit megesznek. Például a csótányok, a patkányok, a városban élő madarak és mosómedvék.
Ezzel szemben az éhínség lecsaphat majd az olyan állatokra, mint például a koalák, amelyek elsősorban eukaliptuszleveleket esznek.
A speciális étrend mellett a koala számára hátrány, hogy alacsony genetikai sokféleséggel rendelkezik - ez az egyik oka annak, hogy a chlamydia elpusztította a vad koala populációk jelentős részét.
Ezek aggasztó tulajdonságok a kihalási kockázat szempontjából.
"Sok esetben a speciális fajok azok, amelyek várhatóan legelőször eltűnnek"
- vallja a szakértő.
Ez igaz a mikroélőhelyek fajaira, például a köderdőkre, vagy a szűk tartományban megtalálható fajokra, mint például trópusi madarakra vagy kis szigeteken élő növényekre. Sérülékenyek azok a fajok is, amelyek érintetlen, ősi környezettől függnek.
A szélsőséges környezetben, például a vulkáni forrásokban élő termofileket (hőigényű szervezeteket) valószínűleg kevésbé érinti a felszíni hőmérsékleti változása.