A rák sem ijeszti meg Bálintot, a kerekesszékes fesztiválkirályt – azt mondja, meggyógyul, mert van célja
“Most épp leukémia. Nem elég a Friedreich-ataxia...? Miért pont én? Mivel érdemeltem ki, hogy állandóan ver a sors? Végül is mindegy. Sosem hátrálok meg.
Soha nem adom fel! Nem véletlenül van a tetoválásom, hogy NEVER GIVE UP. “
Haj és szakáll nélkül fiatalodott a kórházbanAugusztus végén írta ki a Facebookra Endrédi Bálint, hogy újabb nagy kihívás előtt áll. Felhívtam, azt mondta:
„Napról napra jobban vagyok. De lesznek rosszabb napok is.”
Pár napja megkapta az első kemoterápiáját is.
„Nem vagyok hű de jól, de még nem rossz” – fogalmazott ezúttal.
Azt mondta, a szíve kezdett bekrepálni, és az egyik tüdeje összeomlott, oxigént kapott.
Igazából minden nap, amikor beszélünk, úgy érzem, jobban van. Az első alkalommal sokat köhögött és lassan, szaggatottan beszélt, de az utóbbi napokban folyékonyan mesél.
Visszavett a lendületből
Bálint éveken át járta a nagyobb fesztiválokat, pedig az elején csupán egyetlen volt a mozgássérültekre is felkészítve, a Sziget. Már a többit is folyamatosan fejlesztik, és egyre több kerekesszékes látogató van.
Nem félt az első sorban bulizni, sőt azt is megkedvelte, hogy a tömeg fölé emelték mopedjével együtt. Sok ilyen képe van.
„Ijesztő és felemelő volt az első. Csak a járgány 8o kiló.”
A legújabb élménye, hogy a tavalyi Szigeten a bulizók előre adták őt a színpadra.
A 29 éves fiúról azt írta egy barátja:
„Zabálnivaló fazon. Sokan ismerhetitek fesztiválokról, koncertekről, címlapokról.
Ő az, aki kerekesszékkel is úgy éli az életet, ahogyan sok egészséges ember csak szeretné! Nem fél, ÉL!”
Pár éve még heti 2-3-szor ment szórakozni. Izgalmakban nem volt hiány.
Volt mindenféle ugrása, bungee jumping, ejtőernyővel tandemben és vízbe is. Rallyzott és motorral is ment 200-zal. Átugrottak felette egykerekű biciklivel. Alkoholból sem fogyasztott keveset, mert bírta, de néhány éve mindenből visszavett.
„Komolyabban állok a dolgokhoz. Élj ésszel, határokkal! Tudom, hogy mit akarok. Alkohol nélkül is lehet jól érezni magunkat. Arra is nagyon figyelek már, hogy mit eszek.”
Strand fesztivál Fotó: Somay MárkFriedrich-ataxia betegsége ma 2-300 embernek van Magyarországon. Bálint két 20 év alatti fiatalt ismer. Kiskamaszként kezdődnek a problémák.
„9 éves koromig nem is tudta senki, hogy beteg vagyok. Táncoltam, fociztam, éjjel-nappal mozogtam. Estem, keltem, akkor kezdtek el kivizsgálni. A romlás általában gyors, de nálam lassú, mert igyekszem figyelni magamra.”
Egyensúly problémák mellett gyengülnek az izmok, nehezebb lesz a beszéd, szívgondok is kialakulhatnak és más belső szervek is leépülnek. A betegség nem gyógyítható, de lassítható.
„Nagy fájdalmakkal jár a betegség. Olyan, mintha az egész testem tűvel szurkálnák. Agykontrollal igyekszem már elviselni. Fájdalomcsillapítókról leszoktam, mert már függő voltam. Nélkülük megőrültem, ha meg megkaptam, kiütöttek, kiürítettek. Nem voltak céljaim, csak úgy voltam.”
Pécsről Pestre és vissza
Öt éve beszéltem utoljára vele, amikor Pestre költözött tanulni és nem talált akadálymentes albérletet. Gazdasági informatikát tanult először a pécsi egyetemen, majd felvették Budapestre a gazdasági főiskolára. Azt ígérték, könnyebbé teszik neki az életet mozgássérültként, de nem így lett, kilépett. Mégis maradt a fővárosban, igyekezett átalakíttatni a lakást, ahol élt.
„A szerelők sokszor kihasználtak. Nem is kis összegekkel. Persze találkoztam sok rendes emberrel is, az új ismeretségek 90 százalékában azonban csalódtam. Pesten könnyebb a közlekedés, több az akadálymentesítés, de nagyon drága város. Igazából boldogabb vagyok Pécsen. Itt tényleg barátok vannak.”
Fotó: Rédl-Kuti Judit, J-MomentsFebruárban költözött vissza vidékre, amikor jött a koronavírus. A lakhatási problémák sok stresszel jártak. A kaposvári nagyszüleihez ment márciusban, de nem mehetett ki egyáltalán.
„Ott szinte folyamatosan ágyban voltam, teljesen kicsinálta a szívem. Május végén újraélesztettek és elküldtek rehabra Szigetvárra. A felépítésem olyan jó volt, hogy el sem hittem. Gyorsan javultam. A nagy meleg nem volt jó és az sem, hogy tízen voltunk egy szobában.”
Tüdőgyulladása lett, ezért bekerült a pécsi kórházba és megállapították, hogy leukémiája van.
A szobában egyedül van, nagyon vigyáznak, hogy korona se jusson be a daganatosokhoz.
Látogatója is három hónapja volt utoljára.
Az orvosok először úgy tervezték, hogy januárig kapja a kemoterápiáját és addig bent is tartják. Most viszont azon gondolkodnak, hogy hazaengedik és kétnaponta várják kezelésre.
