Emberi ésszel felfoghatatlan, amit a körülzárt ukrán városok lakóinak át kell élniük
Mariupol ostroma egészen biztosan a történelem legsötétebb lapjaira kerül. A háromszázezres nagyvárost hetek óta folyamatosan lövik az oroszok, és közben megakadályozzák, hogy a civilek kijussanak, vagy bármilyen segélyszállítmány bejusson.
A pincékben bujkáló helyiek csak ritkán merészkednek ki az utcára. Nincs folyóvíz, áram és gáz. Fogytán van az étel, és az is előfordult, hogy az emberek kénytelenek voltak a havat megolvasztani, hogy ihassanak valamit.
Ha valaki a hidegben megbetegszik, lázas lesz, semmit sem tehetnek érte. Nincs orvosi segítség, nincs antibiotikum. Az emberek összebújnak, hogy a testükkel melegítsék egymást.
A BBC megszólaltatta Szergej Orlovot, Mariupol alpolgármesterét, aki azt mondta, a dolgok "óráról órára egyre rosszabbak".
Az alpolgármester szerint rengetegen hívják őket. Például egy anya azt mondta: "Egy gyereket tartok a kezemben, aki éhen fog halni." Más pedig azt: "Itt a címünk. Beszorultunk a pincébe. Mit tegyünk?" Ő kénytelen volt azt válaszolni nekik: "Sajnos, nem tehetünk semmit."
Egy nemrég készült drónfelvételen jól látszik, hogy a város utcái romokban hevernek, a lakóházakból tűz és füst gomolyog.
Hasonló a helyzet Mikolajivban is, ahonnan a New York Times megrázó helyszíni riportot közölt.
Megszólaltattak egy asszonyt, akinek fia a háború első napján esett el. Alla Rjabko a város halottasházának udvarán fájdalomtól és dühtől reszketve mondta el, hogy két hét után egy szemeteszsákban kell elvinnie fiát, ha el szeretné temetni. A hullaház tele van egymás hegyén-hátán heverő véres holttestekkel, civilekével és katonákéval egyaránt.
Az oroszok azért akarják mindenáron elfoglalni Mikolajivet, mert a városban található a Varvarivszkij-híd. Ha azt beveszik, szabad az útjuk a Fekete-tenger nyugati partján Odessza felé, ahol az ország legnagyobb polgári kikötője és az ukrán hadiflotta központja van.
A helyiekben a kormányzó, Vitalij Kim tartja a lelket. Minden reggel videóüzenetben kíván a Facebookon és a Telegramon jó reggelt a város lakóinak, akik viccelve azt mondják, mindaddig senki nem hagyja el az otthonát, amíg Kim azt nem mondja, hogy biztonságban vannak, és nem fekszik le senki addig, amíg nem kíván nekik jó éjszakát.
Jelenlétre megnyugtatóan hat az emberekre. Naponta többször üzenetekben biztatja őket, miközben gúnyolódik az oroszokon, hol idiótáknak, hol pedig orkoknak nevezve őket.
Kim egy hónapja még arról szőtt terveket, hogyan lendíti fel a helyi turizmust. Most a katonákkal együtt koordinálja a város védelmét.
Minden sarkon felhalmoztak egy csomó autógumit, és készen áll mellettük egy-egy gyújtóbomba. Ha jönnek az oroszok, fekete füstfelhőbe borítják az utcákat, és ennek takarásában próbálják majd becserkészni a tankokat.
A lakók nagyon elszántak. Amikor a Coffee Go nevű kávézót a tulajdonosok be akarták zárni, a tizenéves alkalmazottak fellázadtak, így a bombazáporban is nyitva tartanak.
Mások a pincékben próbálnak elrejtőzni.
„Jól éltünk, mindenünk megvolt. Most az oroszok lakónegyedeket, nőket és gyerekeket bombáznak. Így mentenek meg minket. Nincs fegyverünk, nem tehetünk mást, minthogy elbújunk a pincében. Nincs erőnk semmi máshoz” – mondta a kétgyermekes Marina Babenko.
Olyanok is vannak, akik fegyvert fogtak. A New York Times szerint az orosz katonáknak meg kell majd küzdeniük Dmitrij Dmitrievvel, aki újságíró, de a tollat és a billentyűzetet most puskára cserélte, vagy Nyikolaj Biljascsattal, aki buszvezető, és épp egy sérült orosz T-90-es tank megjavításán dolgozik, hogy utána a támadók ellen fordíthassák.
Dmitrij Marcsenko vezérőrnagy, az ukrán haderők mikolajivi parancsnoka szerint az számít leginkább, hogy ők az otthonaikat, asszonyaikat, családjaikat védik.
– mondta a tábornok.