Erdélyi értelmiségiek szerint a NER nem egységet hozott, hanem függőséget: 11 pontban írnák át a viszonyt Budapesttel
Jelképes dátumra, a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulójára időzítette bemutatkozását az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom. A kolozsvári eseményen
– tudósított a Telex.
Az önszerveződő, erdélyi értelmiségiekből álló kör tavaly óta dolgozik, a nyilvánosság elé azonban csak idén tavasszal léptek. A mostani javaslatcsomagot Kiss Tamás szociológus, Toró Tibor politológus, Vig Emese és Sipos Zoltán újságírók, valamint Székely István Gergő politológus ismertette.
Úgy látják, a jelenlegi hierarchikus viszony helyett partnerségre, átlátható pénzosztásra és intézményesített önrendelkezésre van szükség. A pontok nemcsak a források elosztását és a szavazati jogot érintik, hanem kitérnek az oktatásra, a sajtó helyzetére, a kisebbségi jogvédelemre, a magyar anyanyelvű romák bevonására és a magyar–román párbeszédre is.
A támogatáspolitika reformját Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély főszerkesztője vázolta fel. Szerinte a mostani rendszer átláthatatlan, politikai érdekek mozgatják, és senki nem ellenőrzi érdemben, mi történik a pénzzel. A mozgalom egy központosított, versenyalapú pályázati rendszert szeretne, ahol világos pontrendszer alapján, független szakértők döntenek a forrásokról, a magyar állam pedig nem irányítóként, hanem csupán háttérszereplőként van jelen.
Toró Tibor szerint ehhez elengedhetetlen a demokratikus önrendelkezés intézményesítése: egy szerződéses viszony kialakítása a román és a magyar állammal, amelyet egy különböző szektorokat összefogó ernyőszervezet segítene.
A választójog kérdése az egyik legkényesebb pont. Az erdélyi magyaroknak ez a nemzethez tartozás elismerését jelenti, a magyarországi választók egy része viszont igazságtalannak tartja a mostani gyakorlatot. Székely István Gergő szerint olyan megoldás kell, amely békét teremt: a nyugati diaszpóra és a határon túli magyarok szavazási eljárását egységesíteni kellene. Komoly aggálynak tartják, hogy a regisztrációban és a szavazatok begyűjtésében jelenleg harmadik szereplők, például az RMDSZ-hez köthető szervezetek is részt vesznek, ami jogi kérdéseket vet fel a választás tisztaságát illetően.
A nyilvánosság helyzetéről Vig Emese beszélt, aki szerint kiszámítható, nyilvános támogatási rendszerre van szükség. Ebben nem politikusok, hanem független testületek döntenének, a nyertes pályázatokat pedig mentorprogramok segítenék.
„Az erdélyi magyar sajtó az elmúlt évtizedben gyakorlatilag összeomlott: a piaci bevételek elapadtak, a vidéki közösségek tájékozódási lehetőségei minimálisra szűkültek, a nagy állami támogatások pedig nem a tartalomfejlesztést, hanem a politikai alapon szerveződő médiabirodalmak építését finanszírozták” – jelentette ki az újságíró.
A magyar kormány nemzetpolitikája ezzel szemben évek óta a Kárpát-medencei magyar közösségek megerősítését és az intézményrendszer fenntartását hangoztatja olyan programokon keresztül, mint a Határtalanul vagy a különböző oktatási támogatások. Az RMDSZ és partnerei, például az Eurotrans Alapítvány közszolgáltatásnak tekintik a honosítás segítését és a választási regisztrációt; 2022-ben több mint 201 ezer levélszavazatot juttattak el a konzulátusokra. Az oktatásban a Rákóczi Szövetség iskolaválasztási programjai a magyar nyelvű oktatás megmaradását célozzák, míg a Mathias Corvinus Collegium erdélyi terjeszkedését a kormányzat tehetséggondozásként és kapacitásbővítésként határozza meg, amely immár kilenc központban érhető el.
Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom szerint viszont ezek a struktúrák sokszor kiszorítják a helyi kezdeményezéseket, és torzítják a valóságot. Kiss Tamás rámutatott: a magyar kormány túlhangsúlyozott szerepvállalása miatt gyengül a román államba vetett bizalom, és mélyül a szakadék a többségi társadalommal. A szociológus szerint horizontális hídépítésre van szükség a civil és szakmai szférában, mert a jelenlegi csatornák egyoldalúak.
„Nem arról van szó, hogy nincsen hídunk. Van. Egy monopolhelyzetű híd: úgy hívják, hogy RMDSZ” – mondta Kiss Tamás, majd hozzátette: „Egy hegemón narratívával szemben próbálunk megszólalni, kisebbségen belül is kisebbségi pozícióból – nem azért, mert kevesen vagyunk, hanem mert a tér, amelyben beszélni lehet, ennyire leszűkült. De ha nem mondjuk ki, akkor senki nem fogja kimondani helyettünk.”
A bemutatott javaslatcsomag nem végleges, a szervezők január 31-ig várják az észrevételeket. A tervek szerint erdélyi körútra indulnak, és a dokumentumot eljuttatják civil szervezeteknek, szakmai műhelyeknek, valamint a magyarországi kormánypárti és ellenzéki politikai erőknek is. A cél egy „erdélyi demokratikus minimum” létrehozása, amely új alapokra helyezné a közös jövőtervezést.
„Nem érünk rá tétlenkedni a jövőnkkel kapcsolatos konkrét javaslatok megfogalmazását illetően” – szögezte le a mozgalom.
A 11 pont:
• Egyenlőséget és partneri viszonyt a magyarországi és az erdélyi magyar közösségek között!
• Alapszerződést, amely szabályozza a Magyarországgal való partnerséget!
• Az erdélyi magyarok megmaradását biztosító támogatások fenntartását!
• A fejlesztésekről és a támogatások felhasználásáról egy szakmai testület határozzon! Döntsenek az erdélyi magyarok a saját közösségükről!
• Ellenségkép gyártás helyett hatékony kisebbségi jogvédelmet!
• Egyenlő hozzáférést a szavazati jog gyakorlásához minden magyarnak!
• Sokszínű és független erdélyi magyar sajtót!
• A felemelkedést szolgáló kisebbségi oktatást!
• A magyar ajkú romák teljes integrációját az erdélyi magyar közösségbe!
• Ne a magánvagyonok gyarapodjanak: tudással és piacokkal segítsük a kis- és középvállalkozásokat!
• A magyar közösségen belül szolidaritást, a román többséggel egyenlő párbeszédet!
Nyitóképen: Kiss Tamás és Toró Tibor egy korábbi eseményen
