prcikk: Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is

Milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek ennek az időszaknak hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet? Erről beszélgettünk dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2021. február 20.



A koronavírus-járvány az életünk számos területén nagy változást hozott, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A korlátozások miatt rengeteget változott a társadalmi életünk is: kevesebbet járunk társaságba, otthonról dolgozunk és tanulunk. Néhány hete például olyan fiatalokkal beszélgettem, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre. Meséltek arról, hogyan élik meg az online oktatást, illetve azt, hogy életük talán legmeghatározóbb éveiben nem járhatnak közösségbe: nincsenek nagy bulik, összejövetelek, szalagavatók, ballagások és többnyire a barátokkal is csak a közösségi médiában tudják tartani a kapcsolatot.

A téma folytatásaként most dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal beszélgettem arról, hogy milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet.

- Nagyon megoszlanak a vélemények az online oktatás és a home office körül, mert sokan teherként élik meg, viszont valaki sokkal jobban működik így. Neked mik a tapasztalataid, milyen hatással van ez az időszak az emberekre, főként a fiatalokra?

- Ennek az időszaknak vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is.

Általánosságban, ha az otthontanulást vagy az otthoni munkát nézzük, akkor a nagy többségre igaz az, hogy szenved tőle, vagy nehézségeket okoz neki. De ez a fajta életmód nem mindenkinek olyan óriási teher, mint ahogy általánosságban beszélünk róla.

Vannak gyerekek, emberek, akik egyszerűen jobban működnek úgy, hogyha az otthoni környezetben vannak, biztonságban érzik magukat.

Például azokra gondolok, akik nehezebben teremtenek társas kapcsolatokat, esetleg bármilyen kirekesztés, bántalmazás érte őket. Tehát van, aki jobban érzi így magát, sőt attól jobban szorong, hogy mi lesz, ha majd újra vissza kell menni a társasági életbe. Ez már a fiataloknál is megjelent, de még gyakrabban találkozom azzal, hogy a cégeknél, kollégák esetében említik a bezártságnak ezt a hozadékát. Emiatt pedig sok helyen el is gondolkodtak rajta, hogy majd a nagy visszatéréskor valamilyen formában megtartják a home office rendszerét részben vagy egészben azon kollégák esetében, akik otthonról jobban, hatékonyabban tudnak dolgozni.

- Mi a helyzet azokkal, akikre inkább negatív hatással van ez a helyzet? Miért nehezebb az online oktatás számukra?

- Sokan például könnyebben, másképp mernek kérdezni, ha jelen vannak.

A képernyő előtt ülve nem úgy kommunikálnak, mint élőben, és ez nagyon visszafogja a hatékonyságot.

Az online órákon más a szereplésélmény, mint amikor ott ülnek a padban, és mondjuk csak úgy be tudja mondani valaki egy fél szóval, amit gondol. De ez az online térben teljesen más, eleve sokakban az, hogy egy kamera veszi őket, szerepléstudatot kelt, és így nehezebb.

Az viszont, hogy sokkal több az önálló feladat - mert vannak órák, amiket nem mindig tartanak meg, hanem otthoni feladatokra cserélik őket - a nehézségei mellett önállóságra is sarkall, ami aztán később nagyon hasznos lesz.

A gond inkább azzal van, hogy ha a gyerekre még sok más probléma is szakad, például a háztartás, az ebéd elkészítése stb. és ez egyszerre sok.

Ezek is persze olyan szokások, amiket ha most felvesznek, hosszútávon hasznosak, mert később, amikor mondjuk bekerülnek egy kollégiumba vagy albérletbe, tudják kamatoztatni. Csak ez a sok változás most nagyon hirtelen jött, főleg tavasszal. Ezzel a teljes életmódváltással nehezen küzdenek meg, nyilván amellett, hogy nincs meg az a töltekezés sem, hogy mindezt aztán a haverokkal, sztorizgatásokban feloldják.

- Mi a helyzet a társasági élettel? Az szinte tényleg nullára csökkent, a fiatalabb korosztálynak viszont ez egy elég fontos dolog lenne.

- A nagyobb társas összejöveteleket, nyilvános helyeken történő találkozókat hiányolják inkább. A fiatalok többsége egy-két nagyon közeli baráttal megpróbálja most is személyesen tartani a kapcsolatot, de nincsenek baráti társaságok, bulik, spontán találkozások.

Tulajdonképpen abba, amivel a náluk idősebb korosztály már régóta küzd, hogy nem tudnak például szórakozóhelyeken ismerkedni, most belecsöppentek a nagyon fiatalok is. Ők viszont nehezebb helyzetben vannak, mint az idősebbek, mert még kevesebb önismerettel, tapasztalattal rendelkeznek.

Sokan ugyanúgy az online térben alkotott kép alapján próbálnak ismeretségeket kötni, és emiatt az amúgy is nagyon illékony dolgok még inkább előtérbe kerültek. Egyik nap írogatnak egy emberrel, pár nap után meg inkább mással. A másik eset a rákattanás, hogy a távolból nagyon imádják egymást, beleképzelnek valamit a másikba, csak azért, hogy hirtelen tartozhassanak valakihez. Ez pedig nagyon nem kedvez a valódi kapcsolatok kialakításának. Ebben a korosztályban ez azért is nagyon veszélyes, mert ilyenkor érzékenyen formálódik az énkép, hogy én mitől vagyok valamilyen, mitől vagyok értékes, mi szerethető bennem - a visszajelzések alapján. Az online térben viszont egy csomó olyan helyzet nem is tud kialakulni, ami élőben igen. Emiatt pedig nemcsak a valódi értékek nem jönnek felszínre, hanem azok tudnak így tarolni, akiknek eleve jók az ehhez passzoló készségeik és tulajdonságaik, például előnyös külsejűek, vagy jól írnak, fogalmaznak. De azok, akinek olyan szerethető tulajdonságai vannak, amik inkább akkor érvényesülnek, ha személyesen jelen van az illető, most teljesen háttérbe szorulhatnak.

- Az előző cikkemben volt egy fiú, aki például azt mesélte, hogy több osztálytársa is depresszióközeli állapotba került ebben a helyzetben.

- Rengeteg szorongásos zavarral és depresszióval küzdő fiatal van most, akiknek tényleg kicsúszott a talaj a lába alól. Ebben a helyzetben akik támaszt, bázist adhatnak, legfőképp a családtagok, akikkel lehet találkozni. Azoknál a családoknál azonban, ahol eleve társas magányban élnek az emberek, nem szoktak beszélgetni egymással, ott most még nehezebb.

Emellett ne feledkezzünk meg azokról a családokról sem, ahol családon belüli bántalmazás is jelen van, ahol a szülők közötti helyzet most még feszültebb lett, anyagi nehézségekkel, esetleg alkohol problémákkal küzdenek, vagy konkrét fizikai bántalmazás is történik.

Ezek most sokkal nagyobb súllyal nehezednek a fiatalokra, akik eddig napközben nem voltak otthon, esetleg suli után elmentek edzésre, találkoztak a barátokkal.

Számos gyerek ezektől a családi nehézségektől úgy menekült, hogy alig volt otthon. Most pedig ezeknek a nyomasztó körülményeknek a kényszerű elviselése mellett még a tanulásban is önállóságot várnak tőlük.

- Hogyan vehetjük észre, ha tényleg nagy a baj, ha valakit jobban megvisel ez a helyzet? Milyen jelekre érdemes figyelni akár barátként, családtagként?

- Általánosságban arra kell figyelni, hogyha jelentősen megváltozik valakinek a viselkedése. Azért fogalmazok így, hogy általánosságban, mert például, ha valaki eleve csendesebb, mint az átlag, az nem tünetértékű, ha most is kevésbé kommunikatív. Ha azonban nem szokott csendes lenni és most az lett egy ideje, akkor érdemes fokozottan figyelni rá. Mindig önmagához képest kell viszonyítani ezeket a tulajdonságokat, szokásokat. Ha valakitől karakteridegen viselkedést, megjegyzéseket hallunk, fontos a szokásosnál jobban támogatni. A depressziónak számos tünete ismert: kedvetlenség, motiválatlanság, fáradtság, az étkezés és az alvás megváltozása, reményvesztettség. Figyelni lehet a döntéskészségét, azt, hogy örömét leli-e valamiben az a fiatal, illetve jellemzően negatívan látja-e önmagát és a lehetőségeit. Nyilván ezek a tulajdonságok mindannyiunknál előfordulhatnak egy-egy nap erejéig, de ha ez az állapot heteken keresztül fennáll és több jellegzetes tünet is egyszerre, akkor mindenképp gondolnunk kell depresszióra és érdemes szakembertől is segítséget kérni.

- Kívülállóként hogyan tudunk segíteni a jelenlegi helyzetben?

- Ez nagyon függ az egyéni körülményektől is, de a legfontosabb, hogy őt kérdezzük meg, számára mi jelentené a segítséget. Valakinek már az is sokat ad, ha igenis heti egyszer megoldjuk, hogy találkozzunk, sétálunk egyet a az erdőben, valakinek az, hogy csak meghallgatjuk, megint másnak lehet, hogy egy online terapeuta felkutatása lesz a segítség.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: