KULT
A Rovatból

Bűnös város: Nem kapott támogatást, saját pénzből forgatott NER-kritikus politikai szatírát Herendi Gábor

A film huszonnyolc percében benne van minden, amit az író-rendező a mai magyar közéletről fontosnak tart elmondani. Kritika.

Link másolása

„A szereplőket fedje egyelőre homály, a történet egyelőre maradjon a mi titkunk” – áll a Bűnös város ajánlójában. Tiszteletben tartva a készítők kérését, mi sem lőjük le a poént, vagyis sem a filmben szerepet vállalt színészek nevét, sem a cselekményt nem áruljuk el. Az elmondható viszont, hogy Herendi dühe hívta életre a Bűnös várost, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) eddigi legélesebb és legegyértelműbb kritikája.

A film huszonnyolc percében benne van minden, amit az író-rendező a mai magyar közéletről fontosnak tart elmondani. Van itt EU-s támogatásból megrendezett nemzeti kolbásztöltő verseny, kormánypárti politikus háza mellé épített Colosseum-utánzat stadion, vízvezeték-szerelő barát, akiből egyszer majd fontos ember lesz, monoklis feleség vak komondorral, ellenzéki újságíró elől menekülő pártember, jachton kokainozás, migránsok ellen épített kerítés, pénzvisszaosztás és lehallgatás is.

„Ez egy bűnös hely. Ez egy bűnös város” – mondja Kovács Lajos egy búzatábla közepén ülve, majd fájdalmas arccal a fejéhez emel egy régi revolvert. Ezzel a Tarr Béla filmeket parodizáló, fekete-fehér jelenettel indul a Valami Amerika második része. A filmrészlet a Bűnös Városnak, annak a fiktív művészfilmnek a fináléja, aminek elkészülte körül forog a Valami Amerika 1. gyakorlatilag teljes cselekménye. És aminek a bemutatójával és csúfos bukásával indul a második rész, vagyis ami mozgásba lendíti a következő Valami Amerika mozi sztoriját.

A VA-fanok biztosan emlékeznek rá, de a többiek kedvéért azért elevenítsük fel, miről is van szó. A Valami Amerika első részében a reklámfilmesként dolgozó Tamás (Pindroch Csaba) régi vágya, hogy leforgassa élete első játékfilmjét, ez lenne a Bűnös Város, amire poénból mindenki csak büdös városként hivatkozik. Tamás a bátyja, a Szabó Győző alakította Ákos segítségével próbál pénzt gründolni a projektre (ugye megvan, hogy a lelkes tesó a cél érdekében megdöngeti a Liptai Claudia által játszott vállalkozófeleséget?), majd belép a képbe Alex (Szervét Tibor), aki Amerikából hazatérő, híres producernek hazudja magát, és nemcsak a közben összegyűlő pénzt nyúlja le, hanem Tamás feleségét (Ónodi Eszter) is majdnem. A Bűnös Városra egy vicces dramaturgiai fordulattal végül mégis összejön a pénz, mert a testvérek a film fináléjában nyernek a lottón. A Valami Amerika 2. már a fiktív művészfilm bemutatójával indul, illetve azzal, hogy hatalmasat hasal a mozi. A kritikusok utálják, a nézők nem nézik, Tamásnak, a bukott elsőfilmes rendezőnek pedig ki kell találnia, hogyan tovább.

Nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi ihletettséget a Valami Amerika első részében. Bár maga a mozi nem szerzői mű, hanem deklaráltan műfaji film, ezen belül is a széles közönség szórakoztatását célzó és azt be is váltó vígjáték, a reklámfilm felől érkező elsőfilmes rendező karakterébe Herendi saját magát írta bele.

A különbség csupán annyi, hogy ő nem egy, a magyar ugarról készített, érfelvágós művészfilmmel tervezte bevenni a magyar filmszakmát, hanem egy jól összerakott közönségfilmmel.

Hogy ez mennyire jött be neki, azt ma már tudjuk, a nevéhez a Valami Amerika filmek mellett olyan sikereket köthetünk, mint a Magyar vándor, a Kincsem vagy a nemrég bemutatott Toxikoma.Ilyen szakmai múlttal Herendi joggal gondolhatta, hogy filmterveivel nem zárt kapukat dönget a filmintézetnél. Hogy mégis gondok vannak, arra idén májusban derült fény, amikor a rendező egy tévéműsorban arról számolt be Veiszer Alindának, hogy az elmúlt két évben hat filmtervét kaszálták el, mellőzöttségét pedig politikai okokkal magyarázta.

Hogy ebből a felállásból alig fél év múlva megszületik a Bűnös Város című film, a NER mozgóképes kritikája, azt még nem lehetett sejteni. Júliusban, az ATV Egyenes beszéd című műsorában viszont már arról beszélt a rendező, hogy kész a forgatókönyv, ami nagyon szórakoztató lett, és nemsokára kezdik is forgatni a filmet.

Húsz évvel a Valami Amerika után Herendi most mégis a magyar ugarról forgatott. Nem lottónyereményből, hanem saját pénzből, és nem köldöknézős artfilmet, hanem éles politikai szatírát, amiben minden fekete és fehér. Csak a zsírosbödönből a tésztára kanalazott kaviár színes.

A Bűnös várost egy a filmnek létrehozott online felületen lehet megtekinteni egy olcsóbb mozijegy áráért (1250 Ft) itt: https://bunosvaros.hu.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk