prcikk: Borzasztó körülmények között mentette meg háborús sérültek életét két héten át egy ukrán idegsebész és gyerekorvos felesége | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Borzasztó körülmények között mentette meg háborús sérültek életét két héten át egy ukrán idegsebész és gyerekorvos felesége

A Kijev mellett Bucha kórházában rekedtek, ahová folyamatosan érkeztek a megsérült emberek. Végül sikerült kimenekülniük a betegekkel együtt, mielőtt az oroszok elfoglalták volna a kórházat.


Számos ember életét mentette meg egy kijevi idegsebész és gyermekorvos felesége az ukrán fővárostól 24 kilométerre lévő Bucha kórházában - számolt be róla a Daily Mail.

Andrij Szviszt, a kijevi Romodanov Idegsebészeti Intézet specialistája és gyermekorvos felesége konzultációk miatt utaztak a fővárosból Buchába, ahonnan aztán nem is tudtak hazatérni két hétig a harcok és a rengeteg háborús sérült miatt. Legközelebbi barátaikat arra kérték, ha esetleg nem élnék túl, fogadják örökbe 5 és 2 éves gyerekeiket.

Ha már ottragadtak, igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a Központi Irpen Kórházba érkező sebesültekért. A 35 éves Olga segített a sérülések diagnosztizálásában, a sebek ellátásában, a 47 éves Andij pedig komolyabb műtéteket végzett.

Ő mentette meg például egy hétéves kislány életét, aki súlyos fejsérülést szenvedett egy orosz támadásban. A Kijev külvárosában élő családja kocsival menekült a harcok elől, de belefutottak a lövöldözésbe. Csak az apa úszta meg sértetlenül, a kislány fejébe szilánkok fúródtak, bátyja és édesanyja pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy már nem tudták megmenteni az életüket. A kislány azonban Svisztnek köszönhetően életben maradhatott egy nehéz, háromórás műtét után.

"Nagyon súlyos, életveszélyes sérülés volt. Örülök, hogy túlélte. Szörnyű megfelelő orvosi felszerelés nélkül, folyamatos bombázás közben embereket műteni"

- mondta az idegsebész.

A kórházban egyáltalán nem voltak ideális körülmények az ilyen súlyos betegek ellátásához. Volt, hogy nem volt víz, kannából kellett vizet önteniük, hogy kezet tudjanak mosni, és sokszor az áram is elment. A bent lévők folyamatosan hallották a repülőgépek hangját és a rakétakilövéseket az épület felett. A személyzet nyílt tűzön főzött ételt, és fáklyákkal világítottak, hogy energiát spóroljanak a kórházi generátoroknak. Volt, hogy a CT-vizsgálatokhoz sem volt elég áram, ezért Szvisztnek a röntgenfelvételekre és saját képességeire kellett hagyatkoznia.

"Néha abban a helyiségben aludtunk a padlón, ahol műtöttünk. De volt, hogy nem is tudtunk aludni a közeli robbanások miatt. Olyan volt, mintha a frontvonalban lettünk volna: amikor lefekszel, nem tudod, hogy felébredsz-e"

- mondta.

Feleségével együtt megfogadták, hogy a legsúlyosabban sérült gyerekek nélkül nem fogják elhagyni a buchai kórházat. Végül 19 gyerekkel együtt menekültek ki onnan mindössze két nappal azelőtt, hogy az oroszok elfoglalták a kórházat.

"Nem dicsekszem, de mindenkit megmentettünk, akit meg tudtunk menteni, ez hatalmas eredmény. Senki sem hitte, hogy ezek a komoly fejsérülést szenvedett emberek túlélhetik ezt, de mindannyiuknak sikerült"

- mondta az idegsebész.

Csak egyetlen sérült halt meg, egy férfi, akit géppuskával lőttek meg, egy golyó pedig a gerincvelejébe fúródott. Három nappal később jutott el buchai kórházba, ahol már nem tudtak segíteni rajta. Szviszt szerint egy tűzoltó életének megmentése volt a legnehezebb feladat, aki a közeli Hosztomelben sérült meg, amikor az oroszok állítólag a megsebesült katasztrófavédelmi dolgozókat akarták megölni. A férfit is meglőtték, egy golyó a karjában, egy pedig a fejében volt. Végül egy ötórás műtéttel sikerült megmenteni, de továbbra is kórházi kezelésre szorul, és hosszú rehabilitáció vár rá.

Az a fiatal lány is életben maradt, aki súlyos fejsérülést szenvedett, de csak két nap múlva sikerült eljutnia a kórházba. Húgával együtt indultak el, de ő olyan rossz állapotban volt, hogy útközben meghalt. Nővére is már majdnem haldoklott, amikor beért a kórházba, vérátömlesztésre volt szüksége, de szerencsére túlélte.

Az idegsebész és kollégái mentették meg azt a 9 éves kislányt is, akinek a fotója már bejárta a világsajtót. Mi is megírtuk, hogy a kis Sashát meglőtték a karján, amikor családjával együtt kocsival akartak elmenekülni Hosztomelből, de útközben tüzet nyitottak rájuk az orosz katonák. Az apa meghalt, az anya és két lánya pedig két napig egy pincében rejtőzködtek, mielőtt egy férfi segített volna nekik eljutni a kórházba. A kislány karja akkor már nagyon rossz állapotban volt.

"Azonnal a műtőbe vittük Sashát. Mondtam az édesanyjának, hogy nem biztos, hogy meg tudjuk menteni a lánya karját. Ő pedig nyugodt, csendes hangon csak annyit mondott: 'mentse meg a lányom életét'. Se könnyek, se pánik"

- mesélte Olga.

Sasha karját végül amputálni kellett, de az életét megmentették. A történtek után is azt mondta: "Nem tudom, miért lőttek meg az oroszok. Remélem baleset volt, és nem akartak bántani."

Öt nappal a műtétje után sikerült kimenekíteni a sérülteket és az orvosi személyzetet a kórházból. Két busszal vitték őket, a legsúlyosabb sérülteket a padlóra fektették a hétórás út alatt.

"A gyerekek sírtak, mert féltek a fegyverropogástól. Mi meg azért féltünk, mert nem tudtuk, hogy élve el tudjuk-e vinni őket egy biztonságos helyre"

- mondta Szviszt.

Végül szerencsésen eljutottak egy ukrán ellenőrzőponthoz, ahol a katonák alig akarták elhinni, hogy épségben el tudtak jönni odáig Buchából, a heves harcok ellenére. A betegeket kijevi kórházakba szállították. A kis Sasha pedig Olaszországba ment a családjával, ahol ismét megműtötték, már lábadozik.

Az idegsebész azt mondta, félelmetes volt számára ez a két hét. Nagyon haragszik az oroszokra, akik ennyi szenvedést okoznak Ukrajnának.

"Embertelen módszereket alkalmaznak. Ez nem háború, ezek nem katonák - az igazi katonák nem viselkednek így. Ők az orvosokat, a mentősöket is célba veszik, civileket ölnek. A holttestek az utcákon hevernek, mert nem engedik, hogy eltemessék őket. Nem engedik az embereknek, hogy autót használjanak, gyaloglásra kényszerítik őket. Annyira gyűlölöm őket, mindannyiukat rács mögé kellene zárni"

- jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Tragédia után a csoda: milliókkal mentik meg a Dawson és a haverok sztárjának árván maradt gyermekeit
A családnak ugyanis a színész hosszan tartó betegsége miatt elfogyott a pénze. Az Egyesült Államokban gigantikus összegeket emészt fel az egészségügyi ellátás.


Példátlan összefogás mozdította meg a rajongókat és a sztárvilágot James Van Der Beek halála után.

Napok alatt milliók gyűltek össze az özvegy és a hat árva gyermek megsegítésére.

A Dawson és a haverok főszereplője február 11-én, 48 évesen hunyt el. A család támogatására indított közösségi gyűjtés pedig már az első 24 órában 1,3 millió dollárt hozott, mostanra pedig 2,75 millió felett jár.

A színész özvegye, Kimberly Van Der Beek szűkszavúan, de méltósággal közölte a tragédia hírét. „Békében hunyt el” – írta, hozzátéve, hogy férje „bátorsággal, hittel és méltósággal nézett szembe utolsó napjaival.”

A gyűjtés leírása kendőzetlen őszinteséggel tárja fel a drámai helyzetet: „James orvosi ellátásának és a rákkal vívott elhúzódó harcának költségei miatt a család kifogyott a pénzből"

- írják.

„Keményen dolgoznak, hogy otthonukban maradhassanak, és hogy a gyerekek folytathassák tanulmányaikat.”

 

Az özvegy egy külön bejegyzésben köszönte meg a segítséget: „A barátaim hozták létre ezt a linket, hogy támogassanak engem és a gyerekeimet ebben az időben… Hálával és összetört szívvel.”

A színésznél 2023 augusztusában diagnosztizáltak vastagbélrákot, de erről csak 2024 novemberében beszélt a nyilvánosságnak.

James Van Der Beek 2025 decemberében úgy próbált pénzhez jutni a kezelésekhez, hogy a pályafutása emléktárgyait bocsátotta árverésre.

A gyűjtés kapcsán vita alakult ki a közösségi médiában, miután kiderült, hogy a család alig 33 nappal a színész halála előtt, január 9-én megvásárolta a korábban bérelt, 36 hektáros texasi birtokát.

Az adományozók között olyan hírességek is feltűntek, mint Steven Spielberg és felesége, Kate Capshaw, ők 25 ezer dollárt adományoztak. A szervezők köszönetnyilvánításukban azt írták, a támogatás „fény gyújtott a mély gyász idején”.

Via People


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk