KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Az ilyen Budapestnek nincs jövője!” - összefogtak a Határ útiak, hogy megóvják a zöldterületet és a lakókat az autóforgalomtól

Akár napi 50 ezer autó, zaj, por és 1800 fa kivágása: tényleg ilyennek képzeljük a jövő Budapestjét?


Akár napi 50 ezer autó, zaj, por és 1800 fa kivágása: tényleg ilyennek képzeljük a jövő Budapestjét? Mit érhet el egy zöld, civil összefogás a nagypolitikával szemben, és miért érdemes kinéznünk a hétvégi Kiserdő Fesztre? A Kiserdő Egyesület tagjaival beszélgettünk, akik négy éve óvják a lakhelyük melletti zöld területet attól, hogy áldozatul essen a Galvani-hídról levezető úthálózat építési munkálatainak.

“Még 2017-ben olvastuk egy újságcikkben, hogy a Határ úti Kiserdőbe szeretnének utat építeni. Ekkor jött egy felhördülés lakossági szinten: próbáltunk utánajárni, hogy tulajdonképpen mi történik? Mivel hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, eldöntöttük, hogy mi magunk próbálunk képbe kerülni, egyúttal indítunk egy lakossági tájékoztatási akciót. Innen indult a Kiserdővédő csoport” - kezdi Németh Krisztina, aki a skót származású, de már 25 éve Magyarországon élő Tracey Wheatley-vel együtt a közösség oszlopos tagja.

“Amikor idejöttem a rendszerváltás idején, nagyon más volt a hangulat: mindenki motivált volt és reményteli. Az emberek azt hitték, itt rengeteg lehetőség lesz, nem az a fajta megosztottság a gazdagok és a szegények közt, mint a mi országainkban. Ehhez képest jelenleg nem haladnak jó irányba a dolgok. Ezért is fontos a lakóközösség, az együttműködési kultúra fejlesztése” - hangsúlyozza a magyarul anyanyelvi szinten beszélő Tracey, aki érkezése óta zöld civil szervezeteknek dolgozik.

Wekerletelepi lakosként mindkettejüket sokként érte: a kormány azért építtetne 2x2 sávos utat a Kiserdőn keresztül, mert ide tervezik az Újbuda és Észak-Csepel közt építendő Galvani-híd pesti oldali levezető nyomvonalát, ami komoly környezeti károkat okozna a lakosság és az élővilág számára is.

“Ez az erdő egy kis helyi kincs: itt sétáltatnak kutyát, erre járnak át egymáshoz a két lakótelep lakói, de sokan látogatták a karantén alatt is. Az építkezés már csak a zaj és a stressz miatt is desktruktív hatással lesz a környezetre és magukra az emberekre is” - mondja Tracey, hozzátéve: igazolt tény, hogy a koronavírus is könnyebben terjed a szmoggal keveredve.

“Mégis milyen városfejlesztés az, ahol magukat a városban élő embereket sem hozzák képbe, nem tájékoztatják a tervekről? Sajnos, ma még nincsen hagyománya a párbeszédnek arról, hogy a lakosság milyen jellegű várost szeretne. Pont, amikor mindenhol arról hallani, hogy vissza kéne vennünk az autóforgalomból a klímaváltozás, a levegő minősége miatt, nem engedhetjük meg ezt magunknak.”

És akkor még nem is beszéltünk a városi klímát megváltoztató hősziget-hatásról: a betonozott felületek ugyanis megtartják a hőt, ahogyan azt a hőkamerás felvételek is bizonyítják. Egész másképp fest a fákkal szegélyezett utca, mint a lebetonozott, ahol kocsik állnak mindkét oldalon.

Tracey Wheatley/Fotó: Zsolnai Péter
A nyomvonalaknak különböző variánsai léteznek. Van olyan, ami a Kiserdőben haladna, és mintegy 1800 fát vághatnak ki miatta, érintve egy régi tölgyes területét is. Nem tudni, mindez milyen hatással lenne az alig 300 méter széles erdősávban az állatok, madarak természetes élőhelyére, a vízgyűjtő csatornaként szolgáló Illatos Árok lefolyására. Az erdő két oldalán fekvő lakótelepeket összekötő út pedig, amin át a helyiek járnak egymáshoz szomszédolni, meg is szűnne.

Egy másik verzió szerint a nyomvonal az erdőn kívül, de a Határ úti házak ablakaitól mintegy 10 méterre húzódna. Mivel az ott található, jelenlegi 2x1 sáv helyére nem férne el 2x2 sáv, tévhit, hogy itt nem kellene ugyanúgy fákat kivágni az erdő széléről és házak előtti járda mellől.

Kompromisszumos megoldásként felmerült, hogy az út helyére félig fedett alagút kerülne. Ezt azonban fölülről kéne kivájni, a favágás tehát nem lenne elkerülhető, ahogyan a forgalomnövekedés sem. Maga az építkezési folyamat 2-4 évet is igénybe vehet, a munkálatok ráadásul az egyik esetben a wekerletelepi házak kerítésétől néhány méterre zajlanának, mondja Krisztina.

“Nem örülnék, ha 4 éven keresztül nem nyithatnék ablakot, mert por van, és a földszinti ablakomtól szó szerint 2-3 méterre állandó munkazaj lenne.

Az építkezés ráadásul csak a probléma egyik része: a 2017-es tervek szerint itt akár napi 50 ezer egységjármű fog nagy sebességgel elhaladni, ráadásul a környékbeli fejlesztések miatt nagyon sok teherautó és kamion is közlekedik majd erre. Viszonyításképp: ma 12 ezer autó halad át naponta a Határ úton, ami így is forgalmasnak minősül, tehát ez durva váltás.

A Határ út alatti kéregalagutas változat egyébként is csak a szakasz közepén jelent megoldást, a Határ út végein élők ugyanis a jelenleg 2x1 sáv helyett 2x3 sávot élveznek majd, mert a kéreg alól itt már feljön a 2x2 sáv. És van egy villamosunk is. Néha ránk sütik, hogy mi csak a fákkal foglalkozunk, pedig szeretnénk az erdő körül lakókat, a városi klímát is megvédeni."

Már hagyománya van az ígérgetésnek

2017-ben, a helyi lakosság ellenzését látva jegelték az útépítés tervét: “meglepődtek, milyen hatékonyan felléptünk”, mondja Krisztina. Akkoriban közelegtek a választások is. Talán ennek tudható be, hogy hosszabb csend következett: először arról esett szó, hogy alternatív nyomvonalakat terveznek, ám erről végül nem derült ki semmi konkrétum.

“Kocsis Máté, országgyűlési képviselő akkor azt mondta: nyugodjunk meg, a Kiserdő marad. Azóta már hagyománya lett a politikusoknál a “kiserdővédésnek”: mindig a választások előtt jön valaki, aki elmondja, hogy megvédi a kiserdőt. De hiába, mert a Galvani-hidat továbbra is tervezik” - hangsúlyozza Krisztina.

Az erdővédők indítottak már petíciót, jártak fogadóórákon, leveleztek Vitézy Dáviddal és országgyűlési képviselőkkel, de volt már parlamenti felszólalás is az ügyükben. 2018-ban választói fórumot is tartottak az országgyűlési képviselőjelöltek meghívásával. Az eddigi egyik legnagyobb eredménynek az idén, a Telexen megjelent Hídvita cikksorozatot tartják, amelyben komoly szakmai véleménycsere indult el arról, vajon szükségünk van-e a Galvani-hídra? A lakossági egyeztetés azonban Tracey elmondása szerint eddig elmaradt:

“Karácsony Gergelyt is felkerestük, aki támogatta volna a közösségi gyűlés összehívását. Ez olyan vitás kérdések eldöntésére szolgál, amelyekben megosztott a társadalom. Ilyenkor levélben tájékoztatják a lakosokat a gyűlésről, majd random választanak ki 50 embert, akik a társadalom minden szegmensét leképezik. Ők aztán a szakértői inputok segítségével vitatják meg a kérdést. Nekünk tetszett volna ez az ötlet, de Karácsony végül közölte, a kormány nem nyitott rá, így ez sajnos elmaradt. Küldtünk egy petíciót Gulyás Gergelynek is, amelyet a Budapest Fejlesztési Központnak is továbbítottunk, de a mai napig sem kaptunk rá reakciót.”

Németh Krisztina / Fotó: Zsolnai Péter

Krisztina és Tracey szerint éppen azért fontosak a lakossági rendezvények, hogy ne hagyják teljesen leülni az ügyet. Habár a csoportból idén megalakult egyesület 11 főt számlál, a lakossági összefogás ennél sokkal-sokkal szélesebb: rengeteg környékbelit érdekel a téma.

A kutyaszépségversenytől a fenntarthatósági stand-upig

A lakossági bevonórendezvények és akciók közt volt már kutyaszépségverseny, Halloween-buli, de flashmob is, aminek reklámozásába a gyerekek is spontán beálltak. Amikor pedig forgalomszámlálást szerveztek, mintegy 30-40 önkéntes volt hajlandó egy januári estén például a Határ út és a Nagykőrösi út sarkán ácsorogva számolni az elmenő autókat.

“A rendezvények batyus módszerrel működnek: a résztvevők hoznak sütit, innivalót. A szórólapozásnál is segítenek, van, aki nyomtatni, van, aki kiszórni, plakátolni szeret. A kapcsolati hálóra épül az egész” - mondja Krisztina.

Ez alól nem kivétel a kétnapos Kiserdő Feszt sem, ezen a hétvégén, szeptember 4-5-én, ahol - Tracey szavaival - az ember eszének, szívének vagy épp kezének szóló programokkal is találkozhatunk. A kerekasztal-beszélgetéseken részt vesz többek közt Bardóczi Sándor, a város főtájépítésze, Erő Zoltán, Budapest főépítésze, és a 10 millió fa mozgalom alapítója, Bojár Iván is.

A gyerekek a Kiserdei őrjárat hétlépéses próbáján védhetik meg az erdőt a markolóktól, de rengeteg egyéb program is várja az érdeklődőket: lesz például adománytaxi, bábszínház, fröccsterasz, kutya -és gazdi portréfotózás, zöld stand-up a Dumaszínházas Szabó Balázs Mátéval, közös salátakészítés a házilag termesztett zöldségekből és meglepetés flashmob is.

Fontos az empátiafejlesztés is - erre szolgál az Erdő szíve nevű program, ami a japán erdőfürdő módszeréből merít. Ennek során megélhetjük a közvetlen kapcsolatot a földdel, a fákkal, a levegővel. Azt, hogy kedves élőlények vigyáznak ránk, amik felszívják a vizet, felfogják a port, és hálával is viszonyulhatunk hozzájuk.

“Ez egy hulladékmentes esemény, ahol csak újrahasznosított tányérokat használunk, és mosogatni is fogunk. Számunkra fontos a következetesség, hogy egy zöld rendezvényt zöld célért, zöld módon szervezünk meg. Szeretnénk gyakorlati dolgokat is tanítani, mert ha valaki elkezd ezekre odafigyelni, az kihat a közlekedési módjaira is” - mondja Tracey.

Ami a terveket illeti, jelenleg is csend van, de Krisztina szerint továbbra is határozottan látszik a szándék a Galvani-híd megépítésére:

“Már négy éve is azt hittük, itt a “világvége” a környéken, de szerencsére még mostanra sem következett be. Egyelőre még bármi lehet. A Kiserdő Feszt viszont egy alkalom arra, hogy átkeretezzük a problémát: nem a szűken vett kiserdővédelem a lényeg, hanem az, hogy olyan városban élhessünk, ami még elég jó ahhoz, hogy élhessünk benne. Az ezt feszegető beszélgetésekre pedig pártállástól függetlenül politikai döntéshozókat és szakembereket is elhívtunk, és nagyon örülünk, hogy a meghívásunkat sokan elfogadták közülük."


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: