SZEMPONT
A Rovatból

„Az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik” – bemutatjuk a négy magyar űrhajósjelöltet

240 jelentkezőből négyen maradtak. Túl vannak asztrofizika és űrdinamika órákon, erőnléti edzéseket tartanak, megtanulnak kisgépet vezetni és begyakorolják a kísérleteket, amiket a Nemzetközi Űrállomáson végeznek majd.


Az ember gyerekkorában vagy kukás, vagy űrhajós, esetleg óvónéni szeretne lenni, ám a legtöbbünk végül egészen más pályát választ. Az viszont tény, hogy a dolgok jelen állása szerint mind a kukás, mind az óvodapedagógusi pálya elérhetőbb közelségben van, mint az űrhajózás.

Mindeddig két magyart képeztek ki asztronautának, de csak egyetlen egy repült, és az sem ma volt, hanem 44 évvel ezelőtt: 1980. május 26. és június 3. között.

Nem csoda, ha nagy várakozással készültünk a négy újabb magyar űrhajósjelölttel való találkozásra. A négy fiatalembert 240 jelentkező közül választották ki, több kemény rostán mentek át, míg végül bekerültek abba a szűk keretbe, akiket már hivatalosan is űrhajósjelöltnek nevezhetünk.

Ők négyen, Dr. Schlégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor, Szakály András bár mind különböző területről érkeztek, de abban egyformák, hogy mind fizikailag, mind szellemileg és mentálisan is a legmagasabb szinten teljesítették az eddigi kemény kiképzést. Elsőként az érdekelt, gyerekkorukban felmerült-e bennük, hogy űrhajósok szeretnének lenni.

Cserényi Gyula szerint gyermekkorban mindannyian gondolunk ilyesmire valamilyen szinten.

„Nekem is volt olyan névjegykártyám, amire rá volt írva, hogy autóversenyző, sebész, űrhajós, vadászpilóta. Nyilván Berci bácsi járt az űrben, de a mi generációnknak nem volt még igazán lehetősége ezen komolyabban elgondolkodni.”

Dr. Schlégl Ádám ehhez teszi hozzá, hogy az egyik legfantasztikusabb dolog ebben a programban, hogy a következő generációnak, a mostani fiataloknak megmutatja, nekik is lehetőségük van bekerülni egy űrprogramba.

„Persze gyerekként én is akartam űrhajós lenni, meg kukás, autóversenyző, vadászpilóta, de mivel ez nem volt realitás, így hát visszaszálltunk a Földre, és az ember elérhetőbb célokat tűztünk ki magunknak.”

Szakály András szerint bár az ember megnézett minden sci-fit, elolvasta Jules Verne könyveit, de azért realitása itthon az űrhajós karriernek nem sok volt. Így hát olyan szakmát próbált szakmát választani, ami valamennyire közel van ehhez a területhez, a repülőgép-tervezésnél kötött ki.

Kapu Tibor eredetileg vadászpilóta szeretett volna lenni, de amikor rájött, hogy a matematika meg a fizika is érdekli, akkor módosított az elképzelésein, és vadászgép-szerelőként akart dolgozni. Végül gépészmérnök lett, de gyerekkorában persze neki is volt kicsi űrsikló játéka. „Átlátszó raktere volt, amit ki lehetett nyitni. Nagyon-nagyon szerettem, de összetörtem annak rendje és módja szerint.”

A HUNOR jelöltjei

Cserényi Gyula – erősáramú villamosmérnök, 34 éves. A Robert Bosch vállalat ipartelepén a magasfeszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért felelt. Az akadályfutást műveli sportként.

Kapu Tibor – fejlesztőmérnök, 32 éves. A Műegyetemen gépészmérnökként végzett, dolgozott a gyógyszeriparban, hibridautó akkumulátort, és űrhajósok sugárzásvédelmét szolgáló berendezéseket fejlesztett. Ejtőernyőzik, 38 ugrás van már mögötte.

Dr. Schlégl Ádám – klinikai ortopédsebész, 34 éves. A Pécsi Tudományegyetemen végzett, majd a PhD-fokozathoz szükséges kutatómunkáját is ott folytatta. Gyakorló szakorvosként a tumorsebészet a területe, emellett egyetemi oktató is. Feketeöves karatemester, a Himaláján hatezer méter feletti csúcsra is eljutott már.

Szakály András – repülőgép-tervező mérnök, 41 éves. Budapesten végezte tanulmányait, ami után nemcsak a repülőgép-iparág óriásainál, de kis, feltörekvő cégeknél is dolgozott Ausztriától Nagy-Britanniáig. Az utolsó munkahelyén, Münchenben egy 120 fős mérnökcsapatot vezetett, egy elektromos meghajtású repülő prototípusát tervezték.

De hogyan is jelentkeztek a programra?

Tibor, aki komoly ejtőernyős múlttal rendelkezik, egy ugrótársa bejegyzését olvasta egy Facebook-csoportban: „Ha az ugráshoz elég bátrak vagytok, akkor nézzétek meg ezt is!” Végül a határidő legutolsó napján adta be a jelentkezését.

András amikor rákeresett a honlapra, először csak elmentette a könyvjelzők közé, hogy majd egy nyugodt pillanatban végigböngéssze. Mikor sorra vette a kritériumokat, megállapította, hogy mindnek megfelel. Úgy volt vele, „amennyiben alapból nincs semmi kizáró ok első ránézésre, akkor egy életre haragudnék magamra, ha nem próbálnám meg”. Megpróbálta.

Ádám először azt gondolta, hogy űrhajósok úgyis csak berepülő pilóták lehetnek, mikor azonban kiderült, hogy kutatóűrhajóst keresnek, és egy barátja felhívta a figyelmét arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelel, ő is azt érezte, mint András, hogy nem bocsátaná meg magának, ha nem adná be a pályázatát.

Gyula már korábban gondolkodott ezen, amikor az ESA (Európai Űrügynökség) keresett űrhajóst. Azt a lehetőséget akkor elszalasztotta, ezt viszont már nem akarta. Természetesen, házas emberként és szülőként megbeszélte feleségével, aki támogatásáról biztosította, így ez alkalommal élt a lehetőséggel.

A válogatások során a kör egyre szűkült, és amikor a mezőny már csak nyolcfős volt, akkor mindannyiuk számára egyértelmű lett, hogy a helyzet kezd komollyá válni és egyre jobbak az esélyeik.

A nyolcaknak Csillebércen egy nagyon kemény „technikai interjún” kellett helyt állni, amit inkább túlélőtáborként éltek meg a résztvevők.

Ott az volt a feladat, hogy minden nap egy kísérletcsomagot kellett elvégezni, majd a nap végén leadták nekik a másnapi elméleti anyagot is: két-háromórás elméleti oktatás formájában atomfizikát, vagy éppen sugárzástant. Mindezek után este héttől még meg kellett írniuk a jegyzőkönyvet az aznapi kutatás eredményeiről, amit még éjszaka el kellett juttatniuk az oktatóikhoz, mentoraikhoz. Hajnal három előtt nem nagyon kerültek ágyba, ha egyáltalán tudtak aludni. Mindez két héten keresztül tartott.

Ezután jutottak el oda, hogy kiválasztották négyüket. „Egyesével elénk tolták a papírt” – emlékszik vissza Tibor – „és amikor onnan hazament az ember, akkor realizálta, hogy mekkora munkát tett bele abba az elmúlt több mint egy évbe, hogy bekerüljön a négy kiválasztott közé.”

András így emlékszik erre a pillanatra: „nekem ott esett le igazából, hogy na, most itt változik valami, emlékszem, amikor megkaptuk a papírt, hogy igen, bekerültünk.

Utólag megkérdezték tőlem az ott ülő mentoraink, hogy „mi az, nem örülsz neki”? Mondtam, hogy dehogynem örülök, csak az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik.

Hogy miként lehet három hét alatt az addigi életet lezárni, elköszönni a munkahelytől, az semmiképpen sem egyszerű történet.”

Tibornak még viszonylag egyszerűbb volt, mert próbaidős volt még az aktuális munkahelyén, de így is érezte a menedzsment jóindulatát és támogatását. Ahogy András is, akinek elengedték a hat hónapos felmondási időt, és neki a megmaradt három hétben kellett betanítania az utódját és menedzselni a hazaköltözését Münchenből Budapestre. Gyula tíz évnyi munkáját hagyta ott, vezetői pozíciót, de maximálisan támogatták őt is. Neki legalább költöznie nem kellett, így most is minden nap vidékről jár Budapestre a kiképzésre.

Ádám főnökét sem lepte meg a kiválasztása, a jelentkezése óta tudta, hogy ez megtörténhet. Azt mondja: ha nem lett volna mögötte a klinika teljes támogatása, nem tudta volna végigcsinálni. A váltás még így sem volt egyszerű. „Az embernek volt három hete, hogy egy hivatást lezárjon: amennyi betegnek csak tudja, még lezárja a kezelését, a műtéteket megcsinálja. Akinek a kezelését nem tudtam lezárni, azt át kellett adnom egy megfelelő kollégának. Emellett kutatási projektekben is részt vettem, amikben mentorált hallgatóim, PhD-hallgatóim is voltak, ráadásul költöznöm is kellett. Volt három hetem, amikor a lehető legtöbbet kellett operálnom, minden kutatási projektemet, minden hallgatómat sínre kellett állítanom, és még egy költözködést is meg kellett oldanom, úgyhogy nem sokat aludtam abban a hónapban.”

Jelenleg a képzésük harmadik fázisa tart. Az első egy alapozó rész volt, ahol az űripar működésén túl alaptárgyakat is tanultak. A második fázisban már ennél magasabb szinten folyt a felkészítés.

Asztrofizikát, űrdinamikát is tanultak, kifejezetten az űrkutatással kapcsolatos tárgyakat. Most tartanak a harmadik fázisnál, amikor már az ISS-szel, tehát a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatos képzésük folyik.

Ezzel párhuzamosan folyamatos a fizikai felkészítésük is, erőnléti- és úszóedzéseik vannak, valamint a regenerációra is nagy hangsúlyt fektetnek.

Ami talán a legérdekesebb, hogy a második fázisban tanult alapozó tárgyakra (élettani, biológiai, számítógépes és mérnöki ismeretek) ráépül most már a HUNOR-program konkrét kísérleteinek a megismerése is. Ezeknek még csak egy részét ismerik, de hamarosan felvehetik a kapcsolatot azokkal a magyar egyetemekkel, cégekkel és kutatóműhelyekkel, amelyek megbízásából az adott kísérleteket el kell majd végezniük az ISS fedélzetén.

Az a cél, hogy minél előbb megismerjék ezeket a kísérleteket, és olyan szintre begyakorolják azokat Földi körülmények között, hogy a Nemzetközi Űrállomáson már csukott szemmel is meg tudják azokat csinálni, és ott már csak az olyan plusz kihívásokra kelljen figyelni, mint például a súlytalanság.

De ha mindez nem lenne elég, a négy jelöltnek kisgépes repülésre is meg kellett szereznie a szakszolgálati engedélyt. Ez azért fontos, mert így élesben gyakorolhatták azt a kihívást, amit a repülős közeg jelent.

Repülés közben azonnali döntéseket kell hozni, és rengeteg műszert kell egyidejűleg figyelni. Ráadásul három dimenzióban mozog a repülőgép, ami másfajta gondolkodásmódot igényel.

Az emberben óhatatlanul motoszkál az a kérdés, hogy 44 évvel Farkas Bertalan repülése után a mostani lehetőség vajon újból csak egy egyszeri alkalom, amit sokáig nem követ semmi?

A jelöltek optimisták ezen téren, minden bizonnyal többet is tudnak minderről, mint a kívülállók. András tisztázza, hogy annak idején az Interkozmosz-program célja az volt, hogy minden „béketáborbeli” ország legalább egy űrhajóst fel tudjon küldeni, és nagyjából ezzel le is zárult a projekt. Bár azt még konkrétan nem tudja, hogy a HUNOR-programnak lesz-e folytatása, hogy további magyar űrhajósok is dolgozhassanak az ISS-en, de azt gondolja, nem is maga az űrhajós a HUNOR-program végső célja, hanem az, hogy

a következő hazai kutatógenerációk már számolni tudjanak azzal a lehetőséggel, hogy fel tudják juttatni saját programjukat a világűrbe.

Szakály szerint logikus lenne a következő időszakban egy következő űrhajóst felkészíteni, hiszen ez segítheti a további magyar programok előrehaladását.

A HUNOR-programot nem egy célként kell elképzelnünk, ez inkább egy ugródeszka, aminek pont az a célja, hogy a jövőben kinyissa a kaput Magyarországnak az űr irányába – ezt már Ádám mondja el.

Magyarország kifejleszti azokat a kompetenciákat, hogy ki tud válogatni és ki tud képezni űrhajósokat, de még ennél is nagyobb csapat dolgozik azon, hogy a magyar fejlesztőket, kutatóműhelyeket, egyetemeket és cégeket be tudják kapcsolni az űriparba.

Gyula szerint a HUNOR-programmal egy kapu nyílik a mai magyar nemzedékeknek. Fontos egyrészt az is, hogy motiválja az új generációt, a mostani kutatókat, hogy be tudjanak csatlakozni más, akár nemzetközi programokba is. És bár az űripar egy szűk ágazat, Tibor szerint az innovációs értéke mégis rendkívül magas.

„Már van tapasztalatunk ebben az iparágban. Elég említeni a Pille dózismérőt, amit még Farkas Bertalan vitt fel 40 évvel ezelőtt az űrbe, és azóta is egyébként azon nagyon ritka eszközök táborát erősíti, amelyek azóta is fent vannak.”

Bár erősen korlátozva van, mit vihetnek fel magukkal személyes holmiként az űrhajósok, de természetesen mindenki vihet egy-két apróságot. Érdekelt minket, mik is ezek. Mindannyian majdnem ugyanazt válaszolták, hogy ezen akkor gondolkoznak csak el, ha odajutnak, hogy reális közelségbe kerül a repülés, tehát ténylegesen kiválasztásra kerülnek, vagy legalábbis a végső párosba bekerülnek (ami a küldetésre kijelölt űrhajós mellett annak tartalék párját is jelenti).

És itt le is járt az egyórás időkeret, amit kaptunk az interjúra. Bár kérdésünk lenne még, de meg kell értenünk, hogy a négy fiatalembernek ez is egy kemény munkanap, egy azok közül, amelyek közelebb viszik őket a világűrhöz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kozák Tamás az árrésstopról: Nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani
Nagy Márton már arról beszél, hogy valamilyen formában „örökre” maradhat az árrésstop. De a Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint ez a szocialista tervgazdaságot idézi, ráadásul az egész csak egy tüneti kezelés, a valódi okokkal nem foglalkozik.


A kereskedőket sokkolta, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter a héten már arról beszélt, hogy az árréstop akár nyár végéig maradhat, sőt, akár "örökre" korlátozhatja valamilyen formában a kormány a kereskedők hasznát. Vagyis a jelek szerint az intézkedést nem vezetik ki május végén, annak ellenére, hogy az eredeti rendeletben ez szerepel. Sőt, Nagy Márton újabb bolthálózatokra, például a DM-re, a Rossmanra és a Müllerre is kiterjesztené a szabályokat, valamint a tusfürdőktől a pelenkákig jónéhány háztartási cikknél is 10 százalékos szinten a korlátozná árrést. Mindezt az infláció elleni harcra hivatkozva.

A kereskedelmi szövetségek szerint ez hosszú évekre tönkreteheti a kereskedelmet, boltbezárásokhoz és elbocsájtásokhoz vezethet, és végső soron az fogyasztók isszák majd meg a levét. A lehetséges hatásokról beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárával.

– Nagy Márton szerint akár örökre velünk maradhat az árrésstop, ami szerinte nagy siker. Valóban az?

– Az tény, hogy az infláció lassult, de ettől még ez egy olyan adminisztratív beavatkozás az árszabályozásba, ami lefojtja az inflációt, de nem oldja meg.

Lehet azt mondani, hogy ez sikeres, mert megállt az infláció növekedése, ami egyébként tény, de ez csak egy tüneti kezelés, mert arról, hogy mi az infláció oka, még nem beszéltünk.

Másrészt ez egy adminisztratív beavatkozás a cégek árképzésébe, de ettől a piaci nyomás nem szűnik meg. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy ez egy korrekció, viszont amikor egy ilyen beavatkozás megtörténik, akkor ennek könnyen az lehet a következménye, hogy ezt a korrekciót is majd korrigálni kell. Lehet, hogy jövőre az infláció újból magas lesz, amikor visszaáll a piaci alapú árképzés, mert a viszonyítási alap, a bázis egy mesterségesen alacsony szinten volt fixálva.

– Az árrésstopnak van egy olyan részletszabálya, hogy a legkisebb boltokra ez nem kötelező. De akkor legalább ezeken ez a szabály segít?

– Olyan szempontból segít rajtuk, hogy nem kötelesek az árakat csökkenteni. Viszont van egy olyan hatása, hogy ebbe az árversenybe ők nehezebben tudnak beszállni. Abba gondoljon bele, hogy egy nagy üzletlánc valahogy ideig-óráig kiköhögi ezt, le tudja szorítani az árréseket, tud veszteségesen működni, de már nagy üzletláncok is elmentek a falig. Egy kis bolt, akinek mondjuk a kínálatában 80-90%-ban élelmiszer van, teljesen más költségszerkezettel működik, mint egy nagy üzletlánc. Nem tud annyira hatékony lenni. A kis boltnál a fajlagos költségek sokkal magasabbak, ezért nehezebben tudja felvenni az árversenyt.

Tehát nehéz helyzetbe hozhatja a kisboltokat.

Mert mit csinál a Marika néni meg a Józsi bácsi? Előveszi a katalógust, amit bedobtak a postaládájába, és megnézi. Ha azt látja, hogy 10-20%-kal olcsóbb a szomszéd kisvárosban lévő áru, a szupermarketben, hipermarketben, akkor fölszállnak a guruló kocsival a buszra, elmennek, és bevásárolnak ott.

– Lehet, hogy Józsi bácsi és Marika néni éppen hogy csak el tud menni a sarki boltig.

– Ha csak úgy nem.

– Ilyenfajta árréssapkák máshol is léteztek.

– Amennyire én tudom, talán Romániában voltak, de nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani.

Ilyen jellegű adminisztratív beavatkozások az árképzésbe a tervgazdaságban voltak.

Tehát ahol nemcsak az árat rögzítik, hanem a volument is meghatározzák, mert megmondják, hogy van egy viszonyítási alap, hogy mennyi készletet kell a polcon tartani a kereskedőknek, akikre ez vonatkozik. Ez egy picikét már hajaz a tervgazdaság jellegű irányításra. Kérdés, hogy mi a cél? Próbáljunk meg annak a fejével gondolkodni, aki hozza ezeket a döntéseket. Az infláció kordában tartása vagy szinten tartása történik, ez azt gondolom, hogy elfogadható cél, annak érdekében, hogy a vásárlóerő szinten maradjon. Mert hiába növekszik a bér, ha elviszi az infláció a bérnövekedés hatását, akkor nincsen reálbérnövekedés, nincsen fogyasztás. Eddig még azt mondom, hogy partner tud lenni a piaci szektor is a gazdaságpolitika döntéshozóival. Viszont akkor, amikor egy ilyenfajta árszabályozás meghatározza azt is, hogy mennyi nyeresége lehessen egy cégnek, akkor ez már gyakorlatilag egy újraelosztás jellegű gazdaságpolitikai beavatkozás.

– Meddig lehet működtetni egy piacgazdaságot tervgazdasági utasításokkal?

– Hosszú távon nem lehet. Ha hosszú távon elszakadunk a piaci logikától, nem következik be nyereségfelhalmozás, akkor nincsen beruházás sem. Ha nincsen beruházás, akkor előbb-utóbb versenyképtelenek lesznek a kereskedők is. És előbb-utóbb a fogyasztók fogják megérezni ennek a negatív hatását.

– Ha ez a módszer nem eléggé piackonform, akkor hogyan kellene ugyanezt a célt elérni olyan eszközökkel, amik azok? Hogyan kellene ezt jól csinálni?

– Meg kell nézni, hogy mi az oka az inflációnak. Azoknál a termékeknél, ahol például magas az importrány, ott a forintnak a leértékelése önmagában egy inflációs tényező. Meg kell nézni, nemcsak a kereskedőknél, hanem mindenkinél, hogy milyen költségek rakódnak rá az árakra. Az energiaköltség, vagy akár a műtrágyaköltség nagyon jelentős költségnövekedést okozott a mezőgazdaságban.

Azt is érdemes megnézni, hogy a régióban ugyanez okozott-e ekkora élelmiszerár-növekedést?

Az élelmiszerár-növekedés mindenhol magas körülöttünk, de itt a legmagasabb. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért.

Például van-e olyan adótartalom akár Ausztriában, akár Szlovákiában, ami ilyen szempontból növeli a fogyasztói árakat? Ne felejtsük el, hogy a 27%-os áfa egyedülállóan magas, bár igaz, hogy több terméknél vannak kivételek, a húsnál és a tejtermékeknél 5, illetve 18 százalék, de az általános alap áfakulcs 27 százalék. Plusz a kiskereskedelmi adó 4,5 százalékát nem kell máshol elszámolni a környező országokban, de nálunk az is beépül az árba. Ez igen messze vezet.

– Elhangzott a miniszter hétvégi nyilatkozatában, hogy esetleg a pipereháztartási eszközökre, testápolószerekre is kiterjed majd ez az árstop.

– Nem tudjuk még, hogy ennek pontosan mi a terjedelme, hogy konkrétan milyen termékekre fog ez kiterjedni. Viszont ha megnézzük, hogy a fogyasztói kosárban milyen súlya van ezeknek a termékeknek, láthatjuk, hogy minimális, bőven 1% alatti ezeknek az inflációs hatása. Tehát itt nem értjük, hogy mi a cél.

– Nagy Márton március 17-én azt írta, és azóta is mondja, hogy a kormány az adócsökkentés pártján áll.

– Ahhoz, hogy GDP-növekedés legyen, hogy a magyar cégek versenyképessége erősödjön, a piaci szférában kellene az adócsökkentéseknek megtörténnie, mert akkor lesznek versenyképesebbek a vállalatok, és az tud hatni a GDP-re. Mert a GDP attól fog növekedni, hogy a vállalatok hozzáadott értéke növekszik. Ezt még nem látjuk. Csak akkor tud GDP növekedni, ha a cégek nyeresége növekszik. Én most nem látok ilyen kitörési pontokat, mint közgazdász.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban, ahol 5 másodpercre eltűnt az áram fele
A hatóságok egyelőre értetlenül állnak a rejtélyes összeomlás előtt, de az energetikai szakember nem zárja ki azt sem, hogy kibertámadás történt, annak ellenére, hogy a spanyolok ezt tagadják. Magyarország is sebezhető.


Hétfő délben leállt az internet, sötétségbe borult a metró, kikapcsolódtak a közlekedési lámpák, működésképtelenné váltak a bankautomaták és a fizetési terminálok, megszűnt a vonat- és a légiközlekedés az Ibériai-félszigeten, Spanyolország és Portugália szinte teljes területén. Hasonló nagyságrendű összeomlásra Európában nemigen volt példa. Az áramszünet sok helyen másnapig tartott, ami azt jelenti, hogy milliók várták teljes sötétségben, hogy újrainduljon a rendszer. Ami történt, megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, szó szerint néhány másodperc alatt teljesen megváltozhat a világ körülöttünk. Elég annyi hozzá, hogy elmegy az áram.

Holoda Attila energetikai szakértőt, a korábbi energetikai helyettes államtitkárt kérdeztük arról, mi történhetett, mennyire reális a kibertámadás lehetősége, és Magyarországot is fenyegeti-e egy hasonló blackout.

– Mi okozhatta ezt a hatalmas összeomlást?

– Próbálunk mi is megfejtéseket találni. Kedd délelőtt már a Spanyol Meteorológiai Hivatal kizárta, hogy bármiféle időjárási oka lett volna az áramkimaradásnak. Ráadásul utána a portugál áramszolgáltató is cáfolta. Azt mondták, hogy ők nem is tettek ilyet közzé, és nem is észleltek semmiféle szokatlan meteorológiai, légköri jelenséget. Amire pedig elsősorban gondol az ember, hogy esetleg valamilyen kiberbiztonsági támadás vagy incidens okozhatta ezt a dolgot, ezt is cáfolták. A spanyol hálózatüzemeltető azonnal közzétette, hogy semmiféle ilyen incidens vagy bármiféle behatolás nem történt, semmilyen erre utaló jelet nem találtak. Ezzel együtt

nehéz azt feltételezni, hogy ez csak úgy magától megtörténhet.

Az emberben az is felmerül, hogy ha volt is valamilyen kiberbiztonsági behatolás, akkor nem cáfolnák-e azt, éppen azért, hogy ne gondolják, hogy sebezhető a rendszer.

– Nemcsak az a kérdés, miért volt ilyen nagy kiterjedésű az áramszünet, hanem az is, hogy miért tartott olyan sokáig?

– Nem olyan egyszerű visszakapcsolni a rendszert, nem úgy van, mint amikor valami leveri a biztosítékot, és akkor visszanyomjuk. Talán jobban szemlélteti ez a példa: ha valahol valamilyen túlterhelés van a lakásban, és lekapcsol a biztosíték, akkor kimegy az ember a villanyórához, de amikor visszakapcsolja, abban a pillanatban megint levágja, hiszen nem kapcsolták ki azokat a fogyasztókat, amelyek okozhatták a túlterhelést a rendszeren.

Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszakapcsolni a rendszert, ez nagyon komoly kihívás, hogy milyen sorrendben kapcsolják vissza az erőműveket, illetve a fogyasztókat is.

Ilyenkor először a nagyobb fogyasztókat még nem kapcsolják be, főleg az ipari fogyasztókat, hanem szépen fokozatosan kapcsolgatják ezeket vissza. Minden országban, nemcsak a villamosenergiánál, de a földgáznál is van bizonyos protokoll, hogy amikor bármilyen ellátási zavar van, akkor kiket és hogyan kapcsolnak ki a rendszerből. Ugyanígy a visszaindításnál is ezt szokták követni. Úgy szokták csinálni, hogy a kisebb teljesítményű erőműveket, általában valamilyen fosszilis meghajtással rendelkező gázmotoros vagy olajjal működő erőműveket kezdik el visszaindítani, amelyek aztán utána képesek arra, hogy beröffentsék a nagyobb méretű, mondjuk nukleáris erőműveket.

Ezt hívják black startnak, ahogy szépen fokozatosan mennek felfelé.

Ha az ember megnézi, hogy ennek milyen CO₂- vagy karbonkibocsátási hatása van, akkor látható, hogy megduplázódik az egy kilowattórára eső karbonmennyiség. A spanyolok is úgy indították vissza a rendszert, hogy először a kisebb teljesítményű erőműveket kapcsolták be a termelői oldalon, elsősorban fosszilis energiahordozók működtetésével, hogy függetlenek tudjanak maradni a nagy nukleáris vagy éppen a naperőműves rendszerektől.

– Na de mégis, hogyan alakul ki egy ilyen kiterjedt áramszünet?

– Ahogy olvastam,

nagyjából 15 vagy 16 gigawattnyi energia tűnt el a rendszerből 5 másodpercre. Az ember értetlenül áll ezelőtt.

A 15 gigawattnyi teljesítmény a spanyol villamosenergia-fogyasztásnak több mint a fele. Ilyenkor mindenki arra gyanakszik, hogy valószínűleg a naperőművek ki- és bekapcsolása váltotta ki hirtelen ezt, hiszen a spanyol villamosenergia-termelésnek jelentős része napelem, földgáz, vízenergia és valamennyi kis szél. Elképzelhető, hogy valamilyen zavar okozta ezt, de hogy ez a zavar most valamilyen természeti jelenség volt, vagy egy szándékos behatolás, ezt azért egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni. Egy biztos, komoly tanulságokkal szolgál a jövőre nézve, ami történt, valószínű, hogy nemcsak Spanyolország és Portugália, de az európai villamosenergia-rendszer többi tagállama számára is. Nyilván ez az eset nagyon komoly intézkedéssorozatot vált ki.

– Mire gondol?

– Ezeket az eseményeket most sorba veszik, megnézik, hogy mi okozhatta a haváriát. A mesterséges intelligencia bevonásával akár az is megoldható lehet a közeljövőben, hogy előre jelezzenek egy ilyen típusú összeomlást a villamosenergia-ellátásban. Nagyon komoly kutatások folynak a villamosenergia-rendszerek stabilitásának témájában. Sajnos, még csak azt sem mondanám, hogy egy ilyen összeomlás nagyon ritka lenne. Nyilván minél fejletlenebb egy rendszer, annál inkább előfordulhatnak stabilitási problémák.

– Mikor történt hasonló esemény?

– Nekem most nincsen erre vonatkozóan adatbázisom, de ha jól emlékszem, tavaly is volt a Balkánon egy komoly rendszerterhelési probléma, és ha jól emlékszem, 2023 januárjában volt egy komoly frekvencia-összehangolási probléma. Tudniillik, hogy Európában 50 Hz a váltóáram szabványos frekvenciája, és bizony volt olyan eset, hogy ettől jócskán eltért a nyugat-balkáni régió, azaz Horvátország, Szlovénia, Szerbia egy részének a termeléséből származó frekvencia eltért a szabványostól. Emiatt a biztonsági rendszerek életbe léptették a vészlekapcsolást, és szétválasztották a nyugat-balkáni részt az európaitól. Az is elképzelhető, hogy talán a spanyol rendszer hasonló probléma miatt állt le.

– Volt hasonló eset Magyarországon is?

– Igen, de nem most, inkább a '80-as években. Elsősorban amiatt volt, hogy össze voltunk kötve a KGST-országok villamosenergia-rendszereivel, és a téli időszakokban voltak olyan esetek, hogy túlterhelődtek az importot biztosító távvezetékek, és emiatt a rendszervédelem automatikusan bekapcsolt, és lezárta ezeket az importvezetékeket, ami aztán természetesen időszakos villamosenergia-hiányokhoz vezetett. Volt olyan is, hogy ki kellett kapcsolni az ipari üzemeket, amelyek adott esetben áttértek saját termelésre, mert volt nekik olajkészletük. Korábban kötelező jelleggel tartalékolniuk kellett ilyenfajta üzemanyagokat ezeknek a cégeknek, hogy ha bármi ilyen zavar történik, akkor legyen elegendő üzemanyaguk.

A mostani kormány nem olyan régen ezt a kötelező tartalékolást megszüntette, mondván, hogy úgyis van a stratégiai készlet, ha kell, akkor majd onnan ellátják őket.

De ez nem ugyanaz. Például egy csepeli erőmű esetében, ahol jó messze van a tartálypark, akkor majd kérvényeznie kell, hogy kérek egy kis fűtőolajat? A gyors reagáláshoz mindenképp szükséges lenne, hogy a korábbi rendnek megfelelően legyenek olyan tartalék üzemanyagok, amikkel visszaindítható a rendszer.

– Visszatérve a spanyol esetre. Előfordulhat az, hogy egész Európa úgy, ahogy van, dominószerűen lekapcsolódik, ahogy most a portugál, spanyol és dél-francia régióban történt? Vagy vannak olyan biztonsági falak, amik megállítanának egy ilyen folyamatot?

– Elvileg kell, hogy legyenek ilyenek. Én már azon is csodálkoztam, hogy nem azonnal zárták le például a portugál–spanyol rendszer közötti átjárást. A visszaindításkor természetesen azzal kezdték, hogy leválasztották a spanyol rendszert a portugáltól, meg valószínűleg a dél-franciától is. Vannak ilyen reteszek. Az biztos, hogy az országok közötti határmetsző kapacitásoknál lévő biztonsági elzárások erre alkalmasak lehetnek, hogy ne történjen dominószerű összeomlás minden országban. Szerintem egy ilyen kontinentális összeomlás valószínűsége inkább a nullához közelít.

De ha egy hackertámadás történne, akkor ezeket a rendszereket is ki tudnák iktatni,

és akkor azok nem fognak tudni olyan gyorsan reagálni. Látunk már elég sok ilyen filmet ezzel kapcsolatosan. Az volt a döbbenetes az egészben, hogy mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban.

– Magyarországon is nagyon sok a naperőmű, ön korábban azt mondta, lehet, hogy ezeknek a ki-be kapcsolgatása okozta az áramszünetet. Viszont akkor ilyen téren mi is sebezhetőek lehetünk adott esetben?

– Igen, nyilván a magyar rendszer sebezhetősége, meg a labilitása nőtt azzal, hogy egyre több lett a megújuló energia, emiatt az időjárásnak jobban ki van téve a rendszerünk. Persze örülünk, mert karbonkibocsátási szempontból előrelépett az ország, de

stabilitási szempontból nincsenek rugalmas, kiegyensúlyozott kapacitásaink.

7500 megawatt teljesítmény van beépítve a magyarországi megújuló rendszerbe úgy, hogy nincs meg az ennek a kiesését ellensúlyozó bármilyen típusú, akár villamosenergia-tárolórendszer, akár gázos erőmű, nincsen rugalmasság a rendszerünkben.

– A stratégiailag fontos területeknek, akár a honvédelmi, akár a pénzügyi rendszereknek, megvan-e a saját áramellátása, ami ilyenkor biztosítja azt, hogy ezek leállás nélkül, folyamatosan működjenek?

– Természetesen. Akár honvédelem vagy rendőrség, vagy katasztrófavédelem esetén megvannak azok az ellenálló, szigetüzemű energiatermelési kapacitások, többnyire valamilyen dízelfűtőolajos meghajtású generátorok, amelyek ilyenkor azonnal, automatikusan elindulnak. Ehhez emberi beavatkozás sem kell, a rendszer, amint észleli a kimaradást, azonnal elindul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Akkor már a kólát is tiltsák be – diákok arról, hogy nem vehetnek energiaitalt 18 éven aluliak
A többség értelmetlennek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy megtiltják az energiaitalok értékesítését a 18 éven aluliak számára. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, megértik a döntést, mert úgy gondolják, hogy ezek az italok károsak az egészségre, főleg a fiatalok számára.


A parlament kedden megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja az energiaitalok értékesítését 18 éven aluliak számára.

Megkérdeztük a diákokat, hogyan vélekednek erről.

„Foglalkozzanak igazi problémákkal”

- fogalmazott egy fiatal.

A legtöbben azt válaszolták, hogy értelmetlennek tartják a döntést és nem értenek egyet vele.

„Nekem ez az életem...ezzel élem túl itt a mindennapjaimat, úgyhogy ez elég problémás. Amúgy meg ennyi erővel a kólát meg a kávét is betilthatnák, szóval ez egy értelmetlen törvény”

- mondta egy fiú.

Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy megértik a döntést.

„Nagyon sok gyerek ebbe hal bele...meg felnőttek is...apukám is nagyon sokat ivott és abba halt bele, úgyhogy megértem”

- fogalmazott egy másik fiatal.

A Szeretlek Magyarország videóját itt nézheted meg:


Link másolása
KÖVESS MINKET: